Invalides - Invalidusok temploma

Ohh, jajj az előkelők átka…..Minek is vagyunk mi a földön? Azért, hogy erősebbek legyünk…De ez akkor is. Sóhajtottam, majd ráförmedtem. Mi az, ogy én mennyek? Ő jött ide. És kiengedte meg neki, hogy leüljön. Mert én nem. És amilyen bunkó, még feles is…Nem tanították ki rendesen. És ebből látszik, hogy 18-nál 100%-ék, hogy fiatalabb.

-Öcsi, nem én ültem le kérdezés nélkül. És amúgy is, én voltam itt hamarabb- Közeltem unottan, majd lepakoltam magamról a zene lejátszót. Elsétáltam a kukáig, és kidobtam a zacskót. Elővettem egy zsepit, és letöröltem a kezemről a cukrot. Lesöpörtem kabátom, majd kivettem a csatot hajamból, így az leomlott vállamra. Már is jobban vagyok. Megigazítottam hajam, visszasétáltam, és leállítottam a zenét. Elpakoltam, majd összepakolva a cuccaim, leültem. Ismét felhúztam térdem, majd megfogtam bokáim, és meredtem a folyosón sétáló csuklyás szerzetesekre. Akik felénk fordultak meghajoltak majd tovább mentek……

-Rosa Lune- Mutatkoztam be közönyösen. Nem vagyok az a kitűnő beszélgető társ...1000 évvel a hátam mögöt....Ez nem csoda....

Úgy látszik teljesen elvakított a düh, mert nem láttam, hogy egy nő mellé ültem le, aki szintén vámpír. Na remek, ő nem tűnik olyan...barátságosnak mint az ösvényen látott srác, vagy csak én látom így? De mit érdekel engem, hogy barátságos-e vagy sem a csaj? Öreg és kész...
- Ha zavar, elmehetsz.- vetettem oda neki öszeszorított szájjal. Végülis minek húzom fel magam? Csak az apám irányítja a környezetét...pont mint én szoktam, és áh! Hiába apám fia vagyok, de csak a képességet illetően, és akkor is csak érszben. Én nem fogokdörgölőzni az embereknek, hogy elfogadjanak. Tőlem aztán utálhatnak én is így teszek.
Sóhajtva pillantok az órámra. Lassan éjfél... kétlem, hogy a pap ébren van. Akkor nem is fontos sietnem...így csak magamban füstölögva nyugtattam le magam, meglepően sikeresen.

Teljes és tökéletes magányom egy vámpír szaga zavarta meg. Kivettem a fülesem, majd beleszagoltam a levegőbe. Nem is olyan idős...A szag alapján, maximum 18 éves. De ezt innen nehéz megállapítani. Mindegy. Visszatettem a fülhallgatót, és bömböltettem tovább a zenét. Nem telt bele sok idő, és a gazda test is megjelent. Mármint a szag forrása. Ha így jobban tetszik. Felpillantottam rá, egy fintort levágtam, és tovább néztem a semmibe. De sajnálatomra, leült mellém.

-Halkabban is lehetne káromkodni….-Vettem neki oda, majd előre néztem és ismét ettem egy falatot. Felbontottam a cola-t, majd beleittam. Feljebb hangosítottam a zenét. Ámbár tudom, hogy nem illő meg minden, de akkor is. Jó ez így. Legalább nem hallom ha morog még…..De szerintem, azért tudja, hogy hol a határ kettőnk között. És most nem vagyok jó állapotban szóval, még baja is lehet, ha akadékoskodik….

Majdnem kiesik a szemem, a betűk lassan kezdenek összeolvadni...nem hiszem, hogy jót tesz neki a neon lámpa fénye de... hülye! Vámpír vagyok! Már egészen kezdek úgy gondolkozni mint egy ember. Az undor és az indulat furcsa keveréke öltött formát az arcomot. Dühösen becsaptam a könyvet, és felöltöztem. Kétlem, hogy egy szál trikóban és rövid nadrágban beleolvadnék a környezetbe, az emberek közé. elvettem egy fekete pólót, rá egy khaki inget, amit nem gomboltam be, egy sötét farmer és egy acélbetétes bakancs. Felvettem egy fekete hosszú kabátot.
Hideg van kint, ezt még én is érzem. A lehelletem látszódik, de hó azért nincs. Még jó... a templomhoz mentem. Volt gey pap, akivel sokat beszélgetek mostanában, és ahhoz képest hogy ember... mindegy, a találkozók lényegében abból állnak, hogy vitatkozunk. Persze nem ordítunk egymással, mint a vadbarmok, hanem ő állít valamit én is állítok valamit és ezt megbeszéljük. Érdekes egyikünk sem ismeri el a másik igazát. Útközben vetem egy újságot, aminek a címlapján az apám volt. Ha nem lett volna rajta, bele sem nézek, de érdekelt, hogy mit írnak róla. Amit olvastam enyhén felhúzta az agyamat. Az interjúban megjátszotta a megtört szívű özvegy apát, akit csak a fia tart életben.
Mire a cikk végére értem, a templomnál jártamde remegtem az idegességtől és véresre harapdáltam az ajkaimat. Ő aztán tudja, hogyan kell az emberek érzelmeit manipulálni, még én sem kellek hozzá...
- Ez az...nyalj be nekik csontig.- motyogtam dühösen a fotónak, ami persze nem válaszolt. Egy jól irányott mozdulattal a kukába vágtama magazint és egy padra ültem. Jó lesz lenyugodni, mielőtt találkozoka pappal.

Simon

Engem se néz, hülyének a temetőben flangáló őr. Minden nap, egy macska sírjához megyek ki…..Mondjuk semmi köze hozzá. Lillin….Mindegy is. Hazasétáltam, hogy valami vidám szint öltsek magamra. Ezért is, felvettem egy farmert, hozzá egy sárga, kissé lengébb pólót. A pólóra, egy lila kapucnis cipzáros felsőt, s végül a fekete kabát. Ezután elmentem otthonról. Elmentem a kedvenc kürtös kalácsos büfémhez, hogy vegyek egy szép nagy kürtös kalácsot, és hozzá egy liter, citromos cola-t.

Most, már, hogy felvagyok szerelkezve elmentem a templomhoz. Még jó, hogy este van, és ilyenkor már senki sincs itt. Leültem az első eldugott padhoz, majd felbámultam a holdra. Nekidöntöttem hátam a mögöttem lévő falnak, térdem felhúztam, majd ölembe tettem a kürtös kalácsot. Ezután elővettem az zenelejátszó miniatűr kütyüm, feltettem a kedvenc számom –ismétlésre tettem- majd jó hangosra felhangosítottam, és enni kezdtem, miközben bámultam ki a fejemből.