Tartarosz

...

Néztem a kezemben fekvő vörös csomagra. Még a levegő is bennakadt. Ne! Csak ez jutott eszembe, meg az, hogy talán könyöröghetnék másnak, hogy vegye át. A Tartaroszra? De hát miért?! Ne már! Szembe jött velem Hebe egyik döge, majd belém futott, kábultan ült le.
-Húzz a fenébe, te dög!
Mondtam neki, majd lábammal félre toltam. Hát ja. Ha dühös vagyok még bunkóbb leszek, mint a nagy átlagba. De ezt mindenki tudja, és elkerül, pedig ha engednék, hogy kiéljem magam rajtuk, akkor később könnyebb lenne nekik. Fenébe.
Hát legyen. Felvettem meztelen felsőtestemre egy fekete pulóvert, alulra egy fekete farmert. Na, akkor essünk neki. A pulcsim garbóját felhúztam a számra, ez legalább megállt így.
Elindultam lefelé, közben egy dalt ismételgettem magamba, a vörös levelet szorongattam. nem féltem a Tartarosztól, csak utáltam. Ennyi.
Mikor leértem körülnéztem, minél gyorsabban kézbesíteni akartam ezt a vackot. Mintha egy pestises testet fogtam volna kezembe, úgy undorodtam az összes levéltől, ami ide jön. Gyűlölöm mindegyiket. Mázli, hogy a pulcsimnak hosszú ujja van, ujjaim alig látszanak ki, hüvelyk ujjamnak meg van egy külön luk. Klasz, még kisebb érintkezés ezzel a vacakkal.

Kis pihenés...nekem is kijár, nem? Nem. Főleg nem ilyen tervek közepette mint ami a vállamat nyomja. Amúgy is fel kell lassan nézni a testvérekhez(Hozzájuk...név szerint egyiket sem nevezem szinte...túl...személyessé tenné a kapcsolatot) és valamit az ifjabbik közölni is kívánna. Na mindegy...
Istállóba ki majd felnyergelem a legújabb szerzeményemet. Ritkaság, itt lent fehéret látni...pedig ő az...egy hófehér kanca, kék - eredetileg piros - szemmel. Gyönyörű ezüstözött fekete bőrt teszek rá. Lehangolóan csóválom a fejemet. Az egyik vicces kedvű munkás befonta a sörényét. Igaza van, ez lovaglás szempontjából roppant fontos! Még vagy 20perc mire kibogozom...de ha isten vagyok hova sietek? El...
Sikerül, tiszta és indulásra kész. No haj rá...felszálltam és nekiindultam...még reggel. Mire a Tartaroszhoz értem már beesteledett. De ez idelent mindegy, mindig ugyan úgy néz ki az idő, mintha nem is tellne. Egy két lelket helyreraktam vagy épp a palotába küldtem a tervemhez, hogy tudjak velük dolgozni. Hamarosan egy ismerős alakot pillantok meg...de ha ő itt van...nos az csak szart jelenthet. Leugrok a hátasomról majd a kezembe fogva a vezetőszárat odalépek a küldönchöz.

- Mit keresel itt lent?
Szegem neki az első kérdést. Egy év alatt számolni sem tudom, hány embernek nem köszöntem. De most neki hogy köszönjek?!

Jaj, már kezd hányingerem lenni ettől a szartól. Minek kell Zeusznak Peter, nincs elég isten, akit ugráltathat? Na jó, gyorsan találjuk meg, passzoljuk le ezt az izét és tűnés, de villám sebesen! A pulcsi garbója lejjebb csúszott, le ajkamra, onnan meg már én köptem lejjebb. Hol van már az az alak, na!

Végre megpillantottam. lovon jött, de milyen szépen, mindegy, ezzel most nem törődöm, csak szabaduljunk meg ettől az izétől...a francba, még le is kéne rendezni az Apollónos dolgot, hisz tartozom neki ennyivel. Fogcsikorgatva vártam, hogy lemásszon a lóról és közelebb jöjjön.

-Zeusz küldi, látni "óóóóhajt", gondoltad volna?
Kérdeztem, szerencsére a gúnyt elnyomtam, de most mi van? Ilyen a modorom és pont. Előrenyújtottam a levelet és kezébe ejtettem. Na végre!!!!!!!!!!!!!! Megszabadultam ettől a rettenettől.

- Minek, csak nem kifogyott a csicskásaiból? De nem hiszem hiszen téged le tudott küldeni
Pillantok rá majd a borítéknak és elkezdem felnyitni. Szemeim a sorokon nyargalnak. Igen, látni akar...jó lenne, ha megjelennék, és Démétérrel is beszélgetnék. Nagyszerű...egyre több és egyre jobb hír...
Sóhajtva teszem el a papírt a nyeregtáskába közben a hírnökre sandítok

- Mi dolgod van itt még, kölyök? Miért nem mész a dolgodra?
Fordulok felé. Valami oka biztosan lesz. Mármint...innen mindenki menekül szinte. Rajtam kívül még 3 embert...izé istent tudok aki megtűri a helyet.
Hanyagul előveszem a bőr tokot majd rágyújtok és úgy figyelem.

Sokat változott. Persze nem tudnám megmondani mit. Nem is úgy értem, hogy a haját festette volna be, vagy hízott volna. De valami más rajta. De a fene egye meg, akkor sem jövök rá, hogy mi

A gúnyolódására egy arcizmom se rándult. Talán pár hónappal ezelőtt...még Mia előtt....és Katy halála előtt, de ez már mellékes. Lehunytam szemem.
-Még mindig Hérát várod ide...le?
Kérdeztem, de Héra nevébe undor vegyült. nem féltem Peter-től, hisz mi történhet? Meghalok? De halhatatlan vagyok. De ha mégis...akkor sem érdekel. Gyűlölöm Hérát, legszívesebben szépen, lassan, kínok közt ölném meg...persze csak Apollónnal. Nem vagyok olyan, mint a többi isten, hogy félek az Alvilágtól, a Tartarosztól. Kellemetlen a légkör...és?
-Már sokan kívánják, hogy beteljesüljön ez...és...én meg tudnám tenni, csak...még várod-e?
Kérdezem, miközben válaszát várom Mia jár az agyamba, majd, csak a hely miatt, Katy, az, hogy Héra megölte...Karácsonykor. A düh felcsapott bennem, kezem ökölbe szorult, de zsebre vágtam kezem.

Elgondolkodok. Ő egy Hírnök...akkor ez egy teszt. Megkeményítem a hangom majd semlegességet színlelve válaszolok

- A főisten felesége, nincs hatásköröm az életét kockáztatni
Ez hülyeség. Nagyon is van hatásköröm. Megölhetem..de nem egyedül. Nem is akarok, hiszen egy istent megtámadhat szóban Zeusz...de ha többen lennénk...de mindenki egy betoji...undorító alak

- Ez valami közvélemény-kutatás a drágától?
Nagy nehezemre esik egy mosolyt kicsikarnom magamból, miközben Hérára gondolok. És még csak nem is vegyült undor a hangomba

Ez apszolút bukás, elbukott ez az egész. Attól a hülye némbertől sose fogunk megszabadulni...Apollón rohadtul nem fog örülni, Miának meg el kell viselnie a következő két napban, hogy ideges leszek, dühöngök és minden otromba szót Héra fejére olvasok. Szuper lesz neki.
-Kösz. Amúgy...én is isten vagyok. Ha akarnám, már ellopták volna mindenedet. És honnan veszed, hogy nem hazudok?
Kérdeztem fapofával, hisz így mégiscsak jobb szívatni valakit, hát nem?! Amúgy...tényleg így van, és mivel a hazugság istene is vagyok, akár...na, mindegy. Mivel nem köszönt, én miért köszönjek mikor távozom?
hátat fordítottam, majd elindultam lassan visszafelé, ahonnan jöttem. Kell nekem folytatni ezt a parttalan beszélgetést? Inkább ki cselszövök valami mást...persze Andreassal...és Miával, igen, Miával...Ha Mia megvonja Hérától a holdfényt, csillagokat, Andreas meg a zenét, szerenádot, minden művészi dolgot, majd eltakarodik a sunyiba...végre.

A válasza...ő kérdezte volna, a nagyfőnök háta mögött? Lehet, hogy most nem mint hírnök kívánt társalogni már, hanem mint isten?

- Hermész, várj!
Lépek utána és megfogom a vállát majd ha hagyja magam felé fordítom és lépek egyet hátra automatikusan. Nem szeretek ilyen közel lenni senkihez legyen az Perszephoné...vagy bárki más

- Te...kérdezted...vagy a hírnöki mivoltod az előbbit, hm?
Nézek rá és kutatok a szemében valami jelet...de minek? A hazugság istene azt vág át akit akar...persze előbb vagy utóbb a fejére szakad minden de addig úgy csinálhatja a dolgait ahogy kedve szottyan

//Bocsi a pici reagért!!//

Annyira...wááááá...meg fogok őrülni, ettől. Hisz, mi van, ha Héra sose megy el az Olümposzról? Na, akkor mi lesz? Elárulom, rohadt nagy szívás. Teljesen befolyásolja apát, hisz amúgy miért akarná most hirtelen, hogy szakítsak Miával, mikor eddig még ezzel zsarolt. Leg egyszerűbb az lenne, ha lehazudoznám az Olümposzról, de mégis hogy a fenébe? Mondjuk vannak ilyen apróbb ötleteim, mint..."A szeretőd meghalt, de hogyha most lemész hozzá, nem árulom el Zeusznak, hogy volt!" Ez elég gyenge...hozzám képest. Ha másnak kellett volna kisütni, az elmegy, de tőlem, a fondorlat istenétől ez eléggé...gáz. Hogy fogom beadni Apollónnak, hogy akire feltette az egészet, nem is akarja? Hát egy biztos. Nem hazugsággal, neki nem. És Miána sem.
Gondolat menetemet egy vállmegragadás zavarta meg, méghozzá Peter fogott meg, majd fordított maga felé. Most mit akar? Az előbb már elmondta véleményét, azt is kifejtette, hogy nem néz igazi istennek, annak ellenére, hogy ő is tudja, ha akarnám elhinné, hogy őt nem is Peter-nek hívják és nem a Tartaroszon van. Ezen átvillant egy mosoly arcomon. Ellépett tőlem és kérdezett.
-Nem szeretek hirnö lenni, mert nem vesznek miatta komolyan. Így általában csak a levél tartozik hirnöki hatáskörömbe. A többi...az már én voltam.
Mondtam, majd zsebre tett kezeimmel szórakoztam, ki-be nyújtogattam ujjaimat. ha megint gúnyolódni akar, tényleg itt hagyom.

Ha csak az tartozna nem került volna fel...a szemléletem szerint. Oké a fogadás miatt ideje lenne normálisabban viselkedni az emberekkel...vagy istenekkel vagy na. Sóhajtok majd kis idő múlva válaszolok minden egyes szót átrágva magamban vagy hatszázszor

- Nos...ha nem mint Héra talpnyalója vagy itt... Héra halálát sokan kívánják idelent is
Oké ez felért egy vallomással de nem mondhatom a képébe "Ja, király lenne kinyírni a sógornőmet". Tőlem kitelik...de ettől függetlenül, nem vagyok benne biztos, hogy nem mint Héra csicskása van itt. Persze ki tudja? Én tudnám ha néha feltolnám magamat a sok sznob közé

Visszalépek a kancához majd végigsimítok a sörénye alatt. Ha valami közel állt és áll a szívemhez...nos az a lovak. Ez így nem igaz. Az én lovaim. Másé hidegen hagy. De ők a társaim, az "autóim", és ilyenkor a gondolkozó"szobáim"

Felhúztam pulóverem garbóját számhoz, figyeltem válaszát. Azta! A kis átgondolt. Ezen elmosolyodtam.
-Nem muszáj kódolt nyelven beszélned. Utálom Hértá, mióta lejuttatott hozzád egy mogyoró barna hajú, kék szemű, piros szoknyájú, fehér pöttyös, arany hajpántú Katy nevű lányt.
Elővettem kezem zsebemből, néztem ujjaimat, melyek épphogy kilógtak a fekete ujj alól. Bár a bőröm amúgy is betegesen világos, így már hulla szerű. Grimaszoltam egyet, majd vissza dugtam. Cipőmet nézve kezdtem sétálgatni le-fel.
-Héra két hónapja visszatért az Olümposzra, és máris ellenségeket szerzett. Sajnos...apám könnyen befolyásolható, így mindent megtesz, amit kér. Például kirendeli az isteneket egy-egy 24 órás beszélgető napra Héra mellé. Az meg...kidobatja Hebe macskáit az Olümposzról, holdfényt, verset, szerenádot akar. És sajna az isteneknek elegük lett belőle. Eddig nem lenne baj. Ám...engem is magára haragított. És ha engem magára haragít, olyat hív fejére, amit még nagyon meg fog bánni. A terv kész, csak résztvevők kellenek. Mellettünk áll szinte az egész Olümposz. És ti?
Kérdeztem, de éreztem, hogy megint felhúztam magam. Ha én azt akarom, hogy Héra eltűnjön fentről, el is fog, ha valaki, hát én el tudom ezt érni, és ezt mindenki tudja, senki se meri megkérdőjelezni. Nem azért, mert olyan hű de nagy isten vagyok, hanem mert mindig én nyerem meg a sakkjátszmákat. Rossz istennel kezdett Héra....csak idő kérdése, mikor jön erre rá.

- Ha így...akkor nem is kérdés hogy veletek vagyok. Trevior és Lamia is szerintem benne vagy...de Perszephoné nem hiszem. Szinte imádja Hérát
Húzom el a számat. Hány veszekedésünk volt Héra miatt az évszázadok alatt, Szinte mindegyiknek ez az alapja...és a féltékenységnek a csínját-bínját is tőle leste el.
Szerencsés vagyok, tőlem nem kérhet semmi olyat amire szüksége van. Kivéve hullákat.

- Annyi a döglődő lélek, hogy már számon se tartom ki mikor és miért érkezik le. Egy-egy fontosra azért odafigyelek
Mosolyodom el. Most is összeszedtem jó néhány tűrhetőbbet és már dolgozom is rajta Aphroditénak. Ideje lesz felküldeni...

Örültem válaszán, de tényleg. A másodiknak viszont nem annyira.
-Katy...még...még nem küldted el sehova ugye?
Kérdeztem, és nagyon reménykedtem, hogy a válasza nem lesz.
-Ő...Az egyik Karácsonyon került ide a családjával. Héra ölte meg őket egy tőrrel.
Igyekeztem segíteni neki, miközben éreztem, hogy a szívem majd' kiugrik a helyéből ijedtében. Mi van, ha elküldte, és már nincs itt? Elsápadtam, már ha ez lehetséges nálam. Nem, az nem lehet, lehetetlen.
-Milyen fontosak?
Tettem hozzá óvatosan, nem akartam, hogy úgy érezze, kifaggatom, de most már érdekelt a dolog.

//Bocs, hogy csak ilyen kevés lett!!!!!!!!!!!!!!!!!!//

- Katy...ne haragudj...mostanában rohamosan öldösik egymást az emberek. Ember volt? Esetleg vámpír?
Ha már tudom a fajt...talán könnyebb. Előveszek a nyeregtáskából egy fekete gömböt. Olyami mint egy érintőképernyős telefon...csak a holtak lelkét látom aki éppen kell. Így tudok rendet tartani

- Esetleg véletlenül lekerültek, ártatlanul meghaltak...vicces, de a gyerekeket is szeretem látni...szomorú milyen hamar véget érhet az élet....no és persze a vámpírokat...szinte egytől egyig figyelemmel kísértem...eddig

- Valami jellegzetesség? Gondolok itt tizenévesen hófehér haj...vagy ilyenek
Pillantok rá. Ki lehet ez a lány, akiért így oda van Arthur? Akiért szinte kapva kap az alkalmon?

//Enyém sem hosszabb :S//

Nem is kellett lehunynom a szeme ahhoz, tudjam hogy nézett ki.
-Mindig egy piros szoknya volt rajta, fehér pöttyökkel, mint egy gomba. Ember volt, 19 éves. Állandóan egy arany színű hajpánt volt hátközépig érő barna hajában, mely göndör volt.

Vágtam rá a választ azonnal, és éreztem, hogy ahogy kimondom megremegek. Imádtam őt, egy olyan barát volt, akinek az elvesztése egy életre nyomot hagy benned. És ahogy bennem is.

Vártam, hogy mondjon valamit, bármit, de a legjobb lenne, ha megnyugtatna, mert menten elhányom magam izgalmamban. Nem teheti ezt velem! nem vihette el, ő volt számomra az egyetlen fontos hulla.

Senki sem tudott róla. Vagyis...most már Mia, meg Apollón, de előtte...csak én. Az én titkom volt, és az övé. Olyan volt, mint egy óriási ovis. Az én ovisom...

- MInt egy gomba...
Vigyorodok el. Egy ilyen ember jött le. És amikor megláttam nekem is ez jutott eszembe. Mint egy gomba
Vannak kívételes személyiségek akiket magam mellé gyűjtök. Főleg olyanokat akiknek "jó energiájuk" van. Mikor depresszív hangulatba kerülök jó velük társalogni. Nekik is jó, hogy nem a Tartaroszon punnyadnak és nekem is.
ÉS ha egy leányzóról beszélünk akkor ő is az ilyen kiváltságosok közé tartozik

- Nem említette, hogy ismer téged
Sandítok rá. Nem ám...nem engedem csak úgy a közelébe...és a palotából nélkülem úgy sem tud kijönni. Mi dolga lehet Hermésznek egy emberrel...?

//Bocsi hogy ilyen picii//

Lesütöttem a szemem, néztem a fekete pulóvert kezemen.
-A barátnőm volt...hosszú időn keresztül. Mindig vele voltam, mikor titokban el tudtam szökni Zeusztól. Senki nem tudott rólunk, de ő tudta mi vagyok. Meghívott Karácsonyra hozzájuk, már épp bontotta volna ki az ajándékát, amit tőlem kapott...egy pulóver volt a nevével a belsejében, mikor Héra berontott. És megölte. Miattam ölte meg, mert gyűlölt. Mindig is gyűlölt, és én annyira szerelmes voltam, hogy nem vettem észre, látott minket együtt. Szíven szúrta Katy-t, a családját csak megsebezte és rájuk uszította a vámpírokat. Nem tudtam velük törődni, nekem Katy kellett, de akkor már nem élt. Héra elrángatott tőle és megzsarolt...valamivel...
Nem fejeztem be a mondatot. Elfordultam Petertől. Éreztem, hogy égetik a torkom a könnyek.
-Mindegy. Köszönök mindent...majd...majd beszélünk..valamikor.
Nyögtem ki, majd vissza indultam az Olümposzra. Katy miattam halott, nincs más oka annak, hogy itt van. Egész testemben remegtem, csak egyedül akartam lenni. Ez az egyetlen téma, ami így kifektet.

- Hey...
Oké megkapom a fejmosást...és hisztizni fog Hára...na ő miért nem hisztizik? Nehezen de ráveszem magam a szólásra. Na nem azért, mert nem akarnék segíteni - persze ez is benne van a pakliban - de inkább a szabályzat tart vissza. Még is reszelős hangon megtöröm a csöndet

- Tudnál még vele beszélni...biztos jól esne neki...így karácsony előtt...
Körbenézek. Nem látom. Persze ez nem azt jelenti hogy nincs itt...de nem tudom. Lehet hallotta.
Azoknak az őrülteknek a táborát erősíteni akik azt mondják, hogy egy lélekkel halál után is kell törődni, mert tovább "él". Fura lenne ha ebben nem hinnék az én munkámban azt hiszem

Peter megint utánam szólt, én meg újra megálltam, vissza fordultam, ránéztem. Válaszán még csak nem is mosolyodtam el.
-Biztos látni akarja, aki miatt meghalt.
Mondtam keserűen, majd ajkamat kezdtem rágni.
-Lehet, hogy már utál.
Mondtam, szinte csak magamnak, miközben a földet néztem lábaim alatt.
-nem most akarom megtudni. Mennem kell, tényleg. Köszönök mindent!
Mondtam, majd gyorsan elmentem, mielőtt meggondoltam volna magam.