Lac Supérieur tó

Legszívesebben leütöttem volna. Komolyan gondolja, hogy itt állnék, ha tudnám, hogy mit csináltunk? Sajnos, az én fantáziám szerint bármit tehettünk. Hiszen részegek voltunk és mind a ketten egyedülállók vagyunk. Szóval, végül is nem olyan katasztrófa, nem? Nézzük a jó oldalát. Szórakoztunk és kicsit ismerkedtünk és legalább jól is éreztük magunkat...
- Trevion, azt hiszem most jobb lenne, ha eltűnnénk és megbeszélnék ezt máshol.
Körbenéztem. Nem árt elfelejteni, hogy az a pár ember, aki itt sétál, mind végigmért minket egy párszor. Gondolom, azt hiszik, hogy valami őrültek vagyunk, akiknek nincs jobb dolgunk. Gyorsan odasétáltam és belebújtam a cipőmbe. Ebben a cipőben jelenleg járni se nagyon tudok. Ez magas a mostani szintemhez. Megfogtam a táskámat és felvettem. Belenéztem és láttam, hogy minden benne van. Tehát, nem raboltak ki és nem is osztogattam el a cuccaimat. Ez remek hír. Travion-ra néztem , amolyan aggódóan. Elképesztőek vagyunk. Mi mindig megadjuk a módját a bulizásnak.

- Nekem is...- mondtam kábán és felültem. Vajon ő emlékszik az estéből bármire is? Meg merjem kérdezni, hogy mi történt, vagy jobb a boldog tudatlanság? Nehéz ügy, de job tisztázni a dolgokat nem? Na ugye...vagyis remélem, hogy igen.
- Mond csak...nem tudod, hogy mi történt este? -kérdeztem miközben felálltam. Ahogy elnézem ő sem nagyon tud válaszolni, sem arra hogy hogyan kerütünk ide, sem pedig arra hogy hová lett a másik két ember. De ami engem érdekel, az az ing. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az illető hölgy lehányta... de akkor hová a fenébe tűnhetett?
Attól viszont félek, hogy mi fog történni, miután mindketten teljesen magunkhoz tértünk. Tudom-tudom, hogy szólt, hogy ez nem jó ötlet, emlékezve a legutóbbira... de ez magasan üti azt az esetet, mert arra legalább vissza tudok emlékezni!

Emlékszem még valamire. Rémlik, hogy mik voltak. Vagyis egy darabig. Teljesen nem. Lassan felkelek. Kinyitom a szememet. Valami megmozdult mellettem, ami miatt rögtön fel is álltam. Trevion. Fáj a fejem. Ez egy tó?! Miért nincs rajta ing? Csak nézek és nézek. Te jó é, mit tettünk? Remélem nem olyasvalamit, ami a barátságunk rovására megy.
- Fáj a fejem....
Nem mondok többet csak a kezemmel beletúrok a hajamba.Az újaimmal fésülgetem és közben próbálom felmérni, hogy mennyire kínos és gázos a helyzet. Világosan megmondtam Trevion-nak, hogy nem akarok bulizni. Mert akkor mindig eldurvul a helyzet. Nem tudunk csak úgy kicsit szórakozni. Rajtam van a ruhám, de a cipőm és a kabátom a fűben van. Mit műveltünk?!

Új Játék: Lamia

Azta...ilyen durva ébredésem még nekem sem volt. Vagy legalábbis nem emlékszem rá. Fejfájás és rosszkedv csak nem leittam magam? Hm... ez nem újdonság, de valami olyasmi rémlik, hogy Lamia is velem volt, meg két ember.
Óvatosan kinyitottam a szemem és körbe néztem. Ők nincsenek sehol, viszont Lamia itt fekszik a karjaim közt és alszik. Ritkán látni ilyen békésnek az arcát. De az sehogy sem jut az eszembe, hogy hol lehet az ingem? Mert rajtam nincs az is biztos... talán levettem valami miatt, mert lerókázta a tegnapi csaj? Valószínű, mert mi másért váltam volna meg tőle? Hacsak... nem az nem fordulhatott elő.
Áljunk csak meg. Hogyan kerültünk a tóhoz? Nagyon brutál lehetett az este, ha egyszer semmire nem emlékszem.
- Szia cicus.- vigyorodtam Lamiára, aki közben ébredezni kezdett. Remélem nem érti félre a helyzetet, mert akkor nem tudom kimagyarázni magam...

Bólintottam egyet és mellé úsztam. Azonban a vízben nem tudtam jól emelni. Összegyűjtöttem a rengeteg árnyat és kötéllé fontam őket, majd azzal emeltem meg a hordót. Kíváncsi voltam mit szól ehhez, de már elkezdte emelni, így én is indítottam az árnykötelem, segítve őt.

Láttam, hogy tanácstalan. Felváltva néztem rá és a hordóra. Rámutattam a veszélyes hulladékra.
- Meg kéne emelni, felvisszük és Hádész majd elintézi oda lent. - mondtam a tervemet és lejjebb úsztam, hogy megragadjam a hordó egyik felét.

Követtem a vízek istenét és láttam, hogy fut végig a harag az arcán, hogyan kezd el harag lángolni a szemeiben. Amikor megláttam a hordón a feliratot azonnal megértettem mi a baj, de én nem tehettem semmit, vártam, hogy most mi következik.

Lejebb úsztam, nem jelezve neki, hogy kövessen. Remélem nem fog ott maradni. Szépen leúsztam a tartájig és megforgattam. Kicsit felkavartam az iszapot a tó alján, de ez várható volt. Amikor elült, egy jel vált láthatóvá a tartájon. A szemem elkerekedett, hisz nagyobb a baj, mint elősre hittem. A sugárzás teljes mértékben terméketlenné teheti a tavat jó időre.
-Annak a torkán kellene lenyomni ezt a tartájt, aki ezt ide dobja. - szitkozódtam, és kezdtem egyre idegesebb lenni.

Lebegtem a vízben, néha csaptam párat a karommal, hogy nyugalmi helyzetben maradjak. Nem volt rossz az egész, csak a szagok hiánya aggasztott, nem éreztem a víz alatt semmilyen szagot és ez zavaró volt, hiszen megszoktam, hogy a szaglásomra mindig számíthatok. Biccentettem csak a szavaira.

Tetszett a vámpír temperamentuma. Mikor hátranéztem láttam, hogy úgy ahogy van jön utánam. A nadrágja felázott, valószínűleg már a cszimája is átszivárogtatta a vizet és a bő felsője is úszkált a víz felszínén.
-Te tudod. - böktem oda neki, majd lebuktam és úszni kezdtem a tó alja felé. Megvártam míg beért, majd lemutattam egy sérült tartájra.
-Ugye mondtam? - mondtam ki tisztán és érthetően, amit lehet, hogy ő nem fog tudni.

- Nincs szükségem senki védelmére. - mondtam évszázados daccal, csak úgy hátának. Pár pillanatig álltam csak, aztán elindultam utána. Nem volt kedvem levetkőzni és különben sem láttam sok értelmét, így úgy, ahogy voltam, fekete bőrnadrágban és bő fekete ingben, hosszúszárú csizmával együtt beléptem a tóba. Vártam, hogy a vizek istene mit akar tenni.

-Te tudod. Én biztos nem védelek meg. - válaszolok, majd elindulok a tó felé. amikor odaérek, leveszem a cipőmet és a pólómat rádobom. Láthatóvá válik izmos felső testem. Nem foglalkozva a nővel derékig gázolok a tóba majd visszfordulok, hogy merre jár.

- Nincs semmi különösebb gondom a vízzel, lélegeznem pedig nem kell, szóval kibírom. - vontam meg a vállam lazán. Nem akartam kihagyni egy alkalmat sem, ha bármi izgalmasnak ígérkezett, hát megragadtam az alkalmat.

-Tudsz lélegezni a víz alatt? - kérdezem mosolyogva, miközben visszafordulok felé.
-Mert le kéne menni az aljára. Ott kell körülnézni. - mondom, és azt hiszem nem fog megfutamodni egy kis úszástól, bár ki tudja? Lehet, hogy hidrofóbiás. Akkor meg közelébe sem megy majd a víznek. Fene sem tudja, hogy Hádész mikkel szórakozgat, mikoözben őket teremti.

- Ez igaz, így érthetőbb. Nekem szerencsére nincs testvérem, de nem is vágyom rá, belőlem egy is sok, a világot nem büntetném azzal, hogy egy testvért is el kelljen viselnie. - mosolyodtam el, a magam hűvös módján, majd bólintottam.
- Persze, fontos. Esetleg tudok valamit segíteni? - fura kérdés volt, de nem akartam udvariatlannak tűnni.

-Nálad jobban senki nem tudja, kedves. De Hádész a testvérem és, hogy is mondjam, nem mindig a jó érdekében munkálkodik. Valakinek szemmel kell tartan iaz öcsköst, nehogy valami hülyeséget csináljon. - válaszolom a lánynak, majd a vállam fölött hátra nézek a tóra.
-Lassan tényleg el kell intéznem a dolgomat. A tó fontos mindenkinek. - mondom rá sem nézve, de valami aggaszt. Lehet, hogy nagyobb a baj, mint hittem?

A válasza meglepett, de egyáltalán nem mutattam ki, a szenvtelenség életem nyolcszáz hosszú éve alatt szinte az arcomra fagyott.
- Igen pontosan akkor születtem, jól tudod. Mellesleg igen, mintha már hallottam volna róla valamit. - bökdöstem meg kisit az egóját. Természetesen ismertem az istenek történetét, tudtam róluk mindent az oktatóm elmondta a vámpírok származását is. Úgyhogy igen, nagyon is jól ismertem a vámpírokat.
- Azonban azt nem értem Poszeidón, hogy miért figyeled a vámpírok születését, hiszen mi Hádész gyermekei vagyunk, vagy rosszul tudnám?

Elnézegetem. Majd bedobom magam.
1210. Emlékszem. Egy Narbonne-i várkastély, ha nem tévedek. Figyelemmel kísértem a születésed és nem csak a tiédet. - mondtam ki teljesen nyugodtan, mintha ez természetes volna. Nem akartam tovább húzni szerencsétlen idegeit. Mivel ő sem ember, ezért megbízom benne annyira, hogy elmondjam neki.
- A Poszeidón név ismerős? - kérdezem mosolyogva.

- Egy éjszaka mászkáló természetvédő, nagyon érdekes.. - morfondírozok magamban, figyelmen kívül hagyva a második kérdését egy időre.
- Mellesleg mióta lennék? Amióta megszülettem, ha tudod, hogy vámpír vagyok, de úgy látszik azt nem, hogy nemes vámpír. - mondtam könnyedén és kíváncsian lestem a tekintetét, hogy vajon mennyire jártas a természetfelettiben.

- A tó bírta volna. Én nem bírtam volna nézni. Ez a feladatom. - válaszolok neki ködösen. Látom, hogy össze van zavarodva attól, hogy nem tudja megfelyteni a kilétemet. Ezen kicsit elmosolyodok, mert nagyon tetszik a próbálkozása.
-Mióta vagy vámpír? - kérdezem mit sem törődve azzal, hogy illik-e ilyet kérdezni vagy sem.

Kissé döbbenten hagytam, hogy megfogja a kezem, pedig általában utáltam, ha megérintenek, talán mert nem volt gyerekszobám, szeretethiányos vagyok állítólag, szerintem csak rossz természetű, ez van.
- Szerintem az első kérdés egyértelművé teszi az utolsóra a választ. Vámpír vagyok igen és azért mászkálok ilyen késő éjszaka. És te mi járatban ilyen késő éjszaka? Az a tó biztos bírta volna még egy kicsit. - Lehet, hogy kissé szemtelen voltam, de valami nem stimmelt a fazonnal, amikor megfogta a kezem, kedvem lett volna letörölni utána, ugyanis a furcsa erő átragadt a kezemre és nagyon fura volt.

-Vámpír mi? - szegeztem neki a kérdést kegyetlen módon. Majd kezet nyújtott és bemutatkozott. Sacha. Szép név, de nagyon ritka.
-Perce. - válaszoltam kurtán, de én is kezet nyújtottam. Még tartom az inkognitómat, ami előnyömre is válhat.
-Igen, meg kellett vizsgálnom a vízben lévő mérgező anyag mennyiségét. Nemrég állítólag cián került bele és ki kell vizsgálnom. - arcom rezzenéstelen maradt. Nem tudhatja meg, hogy nem egy hétköznapi emberrel van dolga.
-Kegyednek mi a dolga erre felé ilyen későn?

Mozdulatlanul álltam, szinte szoborszerű dermedtséggel. Gyakran merevedtem így meg, mintha hirtelen kővé váltam volna. A férfival valami azonban nem volt rendben. Ott vibrált a csontjaimban valami erő, amit nem tudtam hová tenni de nem tetszett, félelmetes volt. Nem hátráltam azonban, amikor jött egyre közelebb, álltam, viszonylag nyugodtan.
- Értem, ilyen későn? Amúgy még be sem mutatkoztam. Sacha vagyok. - Nem nyújtottam kezet, csak rezzenéstelen tekintettel néztem rá, nem tudtam mivel van dolgom.

Mikor végigmértem a nőt, meggondoltam magam és kijöttem a tóból, bár ilyet ritkán csinálok. Tudtam, hogy nem ember, ezt ránézésre megmondom. Vámpír. Nincs velük semmi bajom. Úgy fogom fel őket, mint ragadozókat, és amíg nem cuppannak rá az istenek vérére, addig nincs gond.
- Semmi baj. Csak lett volna egy kis dolgom. - válaszoltam a lánynak, majd egyre közelebb sétáltam hozz, míg odaértem elé. Egyelőre tartottam a távolságot, ki tudja mik a szándékai.

Sétálgattam a sötét erdőben, mint valami éjszakai kísértet. Az árnyak körbeölelték a testem, mintha csak árnyból font köpenyt húztam volna magamra. Nem csaptam semmilyen zajt mozgás közben valaki mégis megszólított. Döbbenten néztem a tó felé, hiszen olyan még nem volt, hogy valaki hamarabb vegyen észre engem, mint én őt! De a vámpírhallásom most cserben hagyott, zavartan néztem a tóban álló férfira. Szétkergettem az árnyakat magam körül és odasétáltam.
- Ne haragudjon, véletlenül tévedtem csak ide.

Bizonyos forrásokból hallottam, hogy a Lac Supérior tóban megcsappant a vízi élőlények száma. Mint a tengerek urának, kötelességem kivizsgálni a dolgot, ezért ahogy tudtam siettem a tóhoz. Nem szabad elhanyagolni semmilyen hasonló esetet, még akkor sem, ha egy tóról, de akkor sem, ha egy patakról van szó. Fent kell tartani az egyensúlyt, és mivel a víz az én területem, ez az én feladatom. Ahogy megérkeztem a tóhoz, rögtön belevetettem magam, pedig állítólag itt tilos fürdeni. Azért a biztonság kedvéért körül néztem, bár már derékig a vízben voltam. És akkor láttam meg azt a nőt nem messze a tótól.

Párizs mellet található természetes tó, melyet évszázadok óta misztikum leng körül.