Emily Reynolds háza

Amikor átfordultunk Will végig csókolta felsőtestem minden centiméterét. Beletúrtam hajába, és kissé felhúztam, de nem is kellett húznom jött ő magától. Hozzábújtam jó szorosan, és elkuncogtam magam, azon, amit mondott. Nem egyszer mondta már el, hogy szeret, de ez volt az egyik legjobb. Hajában járó kezeim, kissé magamhoz szorítottam őket, jó szorosan, és adtam egy puszit arcára.

-Will. Olyan jól esik, hogy ezt mondod. Én is szeretlek, halálosan!- Suttogtam vissza, majd viszonoztam csókját. Annyira kellemes. Imádom! Csodálkozom rajta, hogy előttem nem volt barátnője. Pedig. . . . Nem hiszem, hogy a külseje miatt nem volt barátnője. Ámbár, nekem a belső világa jobban tetszik. Ezen elvigyorodtam, és kissé felemeltem testem, hogy teljesen az övéhez simuljon. Mohón csókoltam meg.

Levettük róla a felsőjét nagy nehezen, majd rám hasalt, ezen elmosolyodtam. Ahogy keze a felsőtestemen járkált halkan felsóhajtottam, lehunytam a szemem. Éreztem, hogy megfoszt az övemtől, ezen elmosolyodtam még jobban. Cseréltünk, most én voltam felül. Ajkaim végighaladtak egész felsőtestén, bejárták minden négyzetcentijét. Hát lehet őt nem szeretni? Lehetetlen, hogy valaki ne legyen teljesen oda érte. Gyönyörű testét gyengéden szorítottam magamhoz.
-Szeretlek!
Súgtam a fülébe, miközben kezem bejárta felsőtestét, majd beletúrt a hajába. Ajkaim újra az övére tapasztottam, szenvedélyes, vágyakozó és halványan még követelőző csókot nyomtam gyönyörű ajkaira.

Feltudnám falni, amikor ezt csinálja. Jó, mondhatjuk ez most a „vérszerződésünk” hatása lehet. De sokkal jobban örülök neki, mint vártam. Érzem, mit szeretne, és ez az érzés kölcsönös. Amikor fordultunk egyet, és automatikusan felültem csípőjére és leügyeskedtük rólam a felsőt, majd ráhasaltam. Kezem felsőteste minden zegzugát bejárta. Lehaladtam övéhez, majd lassan kiszedtem nadrágjából. De kérem, miért is mindig én vezetek?

Most én fordultam, így ismét alul voltam. Kezeim felsiklottak hajába, ezzel egy vad, érzéki csókra hívogattam. Amit meg is kapott. Nagy nehezen elszakadtam ajkaitól, hogy azért egy kis levegőt én is kaphassak. Magamhoz öleltem, amennyire csak lehet, és mosolyogva pusziltam bele –finoman- fülébe.

Még mindig a dolog hatása alatt voltam. Megtettem, amit Emily kért tőlem, így most már érezni fogja, mit szeretnék és meg fogja tenni, nem tud mást csinálni. De ezt vissza lehet fordítani, ha ő is megharap ugyanúgy, mert akkor megint egyenlőek leszünk. De még nem akarja, szóval nem mondom neki. Válasz csókja csak mégjobban gyújtogatta bennem a tűzet. Kezem a felsőtestén vándorolt. Fordultam velünk egyet. Kezem a hátán járt.

//Bocs, hogy ilyen rövid!!!!!!!//

Nem sokkal elhelyezkedésem után, ő maga is megharapott. Soha nem haraptak még meg. És nem is akartam, hogy megharapjanak, idáig. Will teljesen más. Furcsa mód, annak, hogy ő megharapott örültem. Nagyon. Egy apró sóhajjal, kissé engedtem tartásomon, hogy ő magam, úgy foghasson, ahogy a vacsoráit szokta. Szabadkezem felemeltem mivel azt a kezem, amelyik azon az oldalon volt, amiből inni kezdett, azt nem akartam mozgatni. Ezért is használtam másik karom. Beletúrtam hajába, és engedtem, hogy annyit igyon amennyit csak akar.

Nem sokkal a fél liter után, az ágyra kerültem. Tovább itta a vérem, ezen elmosolyodtam. Lábaimmal finoman átkaroltam derekát. Jajj, de kis gonosz vagyok most. Lassan elérte az 1 litert és elengedett. Ámbár, ahogy éreztem, jobban örült volna, ha kicsit több vérmennyiséget mond. Ámbár a következő tette is nagyon jól esett. Szorosan simultunk egymáshoz, és vad csókjától majd' elolvadtam. Viszonoztam csókját, részemről egy szenvedélyes, követelő és érzéki csókkal.

Még egy kicsit tétovázott, majd közelebb hajolt, megnyalta a nyakam, ami fura volt, de ízlése szerint, csak tessék! Óvatosan engedte belém a fogait, melyeket épphogy csak megéreztem. Lassan kezdett el inni, majd fél liternél gyorsított. Már egész azt hittem, nem fog semmit se érezni, komolyan megijedtem. Ám ekkor a gyorsítással együtt közelebb bújt, szorosabban, egész hozzám préselődött. Elmosolyodtam, akkor ez el is van intézve. Elhajolt tőlem, majd azonnal meg is csókolt. Még éreztem ajkain a vérem ízét.

Most én jövök, felfogtam. Kicsit lejjebb haraptam meg, hogy legyen meg az ő akarata is, bár nem tudom, miért ragaszkodik hozzá annyira. Óvatosan csináltam, hogy ne fájjon neki. Én is fél liternél éreztem meg igazán. Vágytam vérére, fogalmam sem volt, hogy fogok tudni majd megállni. Ledöntöttem az ágyra, ajkam nem vált el a sebtől. Magamhoz szorítottam, testünk egyásnak simult. Vágytam rá, akartam mindenét. De el kell engedtem, elértem az egy litert. Nyögve szakadtam el tőle, hogy vadul megcsókolhassam.

De, én nem akarok belőle inni. Én azt szeretném, ha ő inna belőle. Ácsi! Én erről már hallottam. És mi van, ha nem történik meg az, aminek kellene? Ez hülyeség! Kár ilyen badarságra fecsérelni a gondolataim. Will a párom. Az lehet, hogy nem vagyunk együtt még olyan régen. De tudom, hogy nekem Will kell. Egy kérdő pillantást vetettem felé, majd megnyalogattam a nyakát. Mindig megnyalom, hülye szokás tudom!

Amint eleget játszadoztam ezzel, finoman megharaptam. Hihi. . . Ha minden igaz, nem fájt, kicsit kiemeltem fogam és lassan inni kezdtem vérét. Milyen isteni finom a vére. Leírhatatlan, mennyire jó. Lassan már fél liternél tartottam, amikor megéreztem azt, amit sokan ekkor. Akarom. Akarom Will-t. Mindent. Az övé akarok lenni. Örökké. Ahogy egyre jobban haladtam az egy liter felé, egyre szorosabban bújtam Will-hez. Szeretném, nem is. Akarom, hogy magáévá tegyen. Mindenestől. Annyira szeretném, de mindenek előtt, még várnom kell egy kicsit. . . .Elértem a megbeszélt egy litert, majd visszahúztam szemfogaim, majd nyalogatni kezdtem a sebet, hogy begyógyuljon. Amint megvolt, ajkaimat Will-ére tapasztottam.

-Szeretlek! Annyira szeretlek, hogy azt el sem tudom mondani. Akarok mindent, amit te. És szeretném, ha a tied lehetnék. Örökre. És szeretném azt is, nagyon. . . -Suttogtam az utolsó mondatot. . . Ennél közelebb a testéhez, már nem hiszem, hogy tudnék lenni. Teljesen rámászta. Szegényke. Egy kicsit engedtem ölelésemen, hogy azért rendesen tudjon levegőt venni. Kissé hátrahajtottam fejem, hogy ő is ihasson belőlem. A hátam mögé söpörtem a hajam, és csak remélni tudtam, hogy ő is azt fogja érezni amit én. Hátára tettem a kezem, és vártam, hogy igyon belőlem.

Homlokát az enyémnek nyomta. Lehunytam a szemem, gondolkodnom kell, muszáj! És nem úgy, hogy látja, mire gondolok. Közénk vontam a képességemet, ami, mivel a fény volt, így el tudta választani a kettőnk közti köteléket, tehát már nem látta, mi jár a fejembe. Azért nem hajoltam el tőle nyíltan, mert nem akartam megbántani. És jött a megoldás. Van egy dolog, amivel...
-Rendben, megteszem, ha iszol belőlem és utána megmondod, mit érzel. De nem egy kortyot, hanem legalább....egy litert.
Ha jól emlékszem, így kell. Az egésznek az a lényege, hogy ha a vámpír beleiszik szerelme vérébe, abba, aki "neki rendeltetett", akkor egyszerűen akarja azt a valakit. És nem csak a vérté, hanem a testét, a lelkét, mindenét, azt akarja, hogy bele olvadjon. Már láttam ilyet. Egy fiú megtette a barátnőjével. Egy liter után olyan dolgokat művelt, hogy azt el sem lehet mondani. Minden vágya a tetőfokára hágott. Na, majd akkor teljesen magamévá teszem Em-et, ha kiderül, tényleg hozzám való.
-Ettől nem lesz hatalmad felettem, ahhoz a szívhez egész közel kell megharapni valakit, ahhoz, amire én gondolok csak a másik nyakát kell.
Magyaráztam, nehogy azt higgye, csapdába csalom, vagy valami.

-Will, kérlek! Viszonozni akarom azt, amit te tettél.- Kérleltem, és teljesen komolyan gondoltam, hogy igyon belőlem. Nem érdekel, hogy mennyire fáj, vagy mennyire rossz érzés, amikor iszik belőlem. Egyszerűen csak. . .. Fogalmam sincs, miért akarom ennyire. De, szeretném ha megtenné. Homlokom az övéhez érintettem, beletúrtam szőke hajába, és könyörgő pillantást vetettem felé.

-Nem okoznál fájdalmat. Szeretném, ha a tied lennék, mindenestül. Ahogy tette veled az édesanyád. Oh Will, könyörgöm neked. Nem jut semmi más az eszembe, amivel viszonozhatnám.- Tudom, hogy eddig is viszonoztam, mindent, amit felém mutatott. Egyszerűen halálosan szeretem, és szeretném ha az övé lennék. Testestől- lelkestől. Annyira, nem tudom mivel tehetném ezt meg. Szeretem, és vele akarok lenni örökre. Soha nem akarok, más férfit, és ezt be akarom neki bizonyítani.

-Elég, hogy itt vagy.
Mosolyogtam rá, és egyáltalán nem bántam, hogy elkanyarodott a dolog, hisz, mint mondtam, én akár sívesen beszélgetnék is vele. Ám amerre elkanyarodott a beszélgetés, az nem teszett.
-Emily! Ne mondj ilyet! Szörnyű, amit mondasz, nem is gondoltál jól bele, hidd el!
Kirázott a hideg, felültem. Emlékszem, milyen volt. Még arra is, hogy milyen volt, mikor ivott belőlem. Szörnyű, rettenetes. Csak villanások jutnak eszembe, mint az ujjai a nyakamon, majd a gogai a bőrömbe, ahogy érzem, hogy kifolyik belőlem a vér...De csak ennyi, tényleg. Aztán meg az, hogy úgy éreztem, nem tudok ellenállni az akaratának, fizikai fájdalmat okoz az ellenvetés. Megráztam a fejem.
-Emily, nem lehet, az...az fáj, és nem csak akkor, mikor megfosztalak a véredtől. Azután is.
Mondtam, tekintetem az övébe fúrtam.
-Nem akarom ezt neked...tényleg képtelen vagyok fájdalmat okozni neked.

Emily, kicsi szívem fogd fel! Szeret! Szeret, és te is őt! Felfogtad? I. . .Igen. Oké, tudom, hogy hülyén jönne, ki, de a hangocska a fejemben, csak azt akarja, hogy Will boldog legyen. Ahogy jó magam is! És nem tudom, hogy adhatnám meg neki. Ez olyan. . .Olyan. . . Olyan elkeserítő! Lecsókolta könnyeim, én meg egy halvány mosollyal, jutalmaztam magam, hogy végre sikerült elállítanom a sírást. . . Nagyon nehéz. Nekem, legalábbis.

Nem is igaz! Én csak azt tettem, amit helyesnek véltem. Belebújtam ölelésébe. Will, ha tudnád, mit adtál nekem. Beletúrtam hajába, másik kezem mellkasára tettem, és élveztem csókjait, melyek nyakamon vándoroltak, illetve nyakamra kaptam.

-Én vagyok az adósod. Annyira jó, hogy velem vagy. Will, mivel viszonozzam, neked?- Kérdeztem, és csak remélni tudtam, hogy valami olyan lesz, amire képes vagyok. Az életem adnám érte. Ha ez kell neki. Én megteszem. Vagy. . . Az amit az édesanyja mondott. Csak fordítva. Igyon belőlem. Ha inna belőlem, lehet ő „uralkodna” rajtam. Úgy, mint az anyja, gondolom az apján és Will-en.

-Igyál belőlem. Igyál belőlem kérlek!- Ültem fel, lábai közé, hogy ne nyomjam agyon szegényt. –Amit az édesanyád mesélt. Csak fordítva. Ha te az enyém lennél és „uralkodnék” rajtad, ezt te is megteheted. Kérlek!- Néztem rá könyörgő szemekkel. S minden szavam halál komolyan gondoltam. Nem biztos, hogy jó ötlet, de ezzel kicsit nyugtatni tudnám magam, hogy törlesztettem neki.

Kérdését nem értettem. Hogy érti? Hát mert szeretem, és ha szeretem, hogy a fenébe lehetnék vele durva? Képtelen vagyok rá.
-Mert szeretlek. Hogy bánhatnék máshogy azzal, akit annyira szeretek, mint téged?
Kérdeztem, hogy lecsókoltam a könnyeit. Ne csinálja már ezt. Magamhoz öleltem.
-Miről beszélsz? Te mentetted meg az életem, nem is egyszer! Ha te nem lettél volna, még mindig bujkálnék, nem tudnám, mi az a szerelem és halál félelmem lenne minden apró hangtól.
Mosolyodtam el, majd tovább csókoltam a nyakát.
-Teljesen rosszul látod. Én tartozom neked.
Leheltem a nyakába, majd mielőtt folytattam volna csókolását szemébe néztem, hogy lássam, minden rendben van-e újra.

Mosolyogva élveztem, amikor magához ölelt, szorosan bújtam hozzá. Olyan jó! Kellemes a karjaiban lenni. Védelmez. És én, hogy háláljam meg neki? Nem tudom viszonozni azt a sok jót, amit tőle kaptam, azóta, mióta ismerjük egymást. Ez a legrosszabb. Erre a gondolatra rögtön elszomorodtam, majd fordultunk egyet. Én voltam rajta. Fölé hajoltam, és adtam ajkaira egyszenvedélyes csókot. Keze levándorolt derekamra, de nem tovább. Mint egy macska, kissé felemeltem hátam, eközben. Egy szép íves púpot, hoztam ki magamból.

-Miér vagy velem ilyen gyengéd?- Kérdeztem, miközben hajam félre söpörtem, hogy teljesen elérhesse a nyakam. De vissza kicsit még. Mi volt a gondolatom? Ja igen, meg is van.

-Hogy viszonozhatnám azt a sok jót és törődést, amit most kaptam tőled?- Kérdeztem, egy kicsit elcsukló hangon. Örömkönnyek? Oh ne már. Ennyire nem lehetek ilyen. De vettem egy jó mély levegőt, lehunytam szemem és vártam, hogy elmúljon a készülőben lévő sírásom.

Nem akar megállítani. Ahogy gondolja. Ajkai lejjebb haladtak, végigcsókolták mellkasomat, megszabadított az ingemtől, majd folytatta a rajzolgatást.

Hozzásimultam, gyengéden szorítottam magamhoz, hogy még véletlenül se okozzak neki fájdalmat magamhoz öleltem és fordultam velünk egyet, így én voltam alatta, ami egyáltalán nem zavart. Magamra húztam, kezem a hátán vándorolt, a derekán, de lejjebb még nem ment. Felhajoltam, hogy csókokat lehelhessek a nyakára.

-Nem akarlak megállítani.- Ha már mint ketten ennyire szomjazunk a másikra, nem lenne tőlem szép, ha most véget vetnék, ennek a percnek, vagy óráknak? Majd meglátjuk. Felkuncogtam, amikor oldalamon simított végig. Nem is azért mert csikis volt, hanem mert hihetetlenül furcsa volt. Sose bántak velem ilyen gyengéden. Jó nem panaszkodhatom rá sem. . . De Will. . . Will teljesen más. Vele boldogabb vagyok, mint bárki mással. Ez olyan megnyugtató. Lejjebb csúsztam kicsit, majd apró puszikkal halmoztam el, mellkasának azon részét, amit az ing nem takart. De kell nekünk azaz ing? Nem hinném. Lassan kigomboltam, és levettem róla. Közben visszakerültem eredeti pozíciómba, és megcsókoltam. Kezeim visszakerültek, eredeti helyükre, ismét szivecskéket rajzoltam hátára, és hajába túrtam. Mélyen. Közben, édes csókot követeltem tőle.

Annyira elkábított, hogy hirtelen még a nevemet sem tudtam, de ezt hirtelen nem is éreztem hibának, sőt, úgy éreztem, hogy határozottan útban van. Belekapaszkodott ingem egyik szárnyába, lejjebb húzott magához. Forró csókot követelt, azonnal megadtam, ugyanolyan forróan.
-Én sem!
Leheltem ajkaiba. Élveztem ahogy ujjaival a hátamra rajzolja a szívecskéket, halkan fel is nevettem rajta, olyan Emily-s volt, na.
-Tudod....még meg tudnál állítani.
Vigyorgok rá, kezem feljebb kúszott, az oldalára, végigsimított rajta. Tényleg, csak hogy biztos legyek benne, ezt akarja

Ledöntött az ágyra, én meg elvigyorodtam. Lassan fölém kúszott, végig simított arcomon, nyakamon, és élveztem, hogy ezeket a helyeket ajkaival is bejárja. Egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal mellkasára tettem, és kicsit belekapaszkodtam ruhájába. Semmi érdek, komolyan. Csak egyszerűen jól esett.

Kissé rám nehezedett, ezen elmosolyodtam, és engedtem a kísértésnek. Heves csókot követeltem tőle, amit meg is kaptam. Sokkal másabb, mint. . . . Nos, igen. Will nem kapkod, bezzeg Ő. .. . Ő már rág letepert volna, és . . . . Ebbe belegondolva, sose kértem, hogy lassítson. Tudtam, ha megkérem, úgy sem teszi meg. Így feleslegesen nem jártattam a szám.

-Ezzel nem vagyok egyedül. Soha nem akarlak elengedni- Suttogtam vissza, és rámosolyogtam. Amikor keze combomhoz ért, kissé megemeltem lában. Beidegződés, vagy reflex. Ki mindek hívja. Mellkasán nyugvó kezem, most felvándorolt hátára, és ott ténykedett. Apró szívecskéket rajzoltam hátára. Hajában nyugvó kezemmel, egy tincsét közre fogtam ujjammal, és csavargatni kezdtem.

Beletúrt hajamba, mire válaszul halkan felsóhajtottam, ajkaiba. Elvált tőlem, hozzám bújt, amit mondott felmelegített, de tényleg, csókját viszonoztam, óvatosan ledöntöttem ölemből az ágyra. Fölé álltam négykézláb. Óvatosan végigsimítottam arcán, nyakán, ajkaim követték kezemet.

Leereszkedtem hozzá, épp úgy, hogy ne nyomjam agyon. Nem akarok elsietni semmit.
És nem azért, hogy húzzam az agyát, hanem mert nem csak a testéért szeretem, hanem saját magáért. És ez teljesen nem jönne ki úgy, hogyha most nekiesnék.
-Fel sem tudod fogni, mennyire szeretlek.
Súgtam édes ajkaiba. Beletúrtam hajába, majd lesiklott kezem a combjára.

Tökéletesen beültem. Kényelmes volt, meleg volt, és olyan közel voltam hozzá. Erre ő nem megfordít? Ez. . .Olyan csalás. „lovagló pózban” ültem ölében, és mosolyogtam rá, majd hozzá bújtam. Annyira kellemes.

Nem sokáig tudtam ezen töprengeni, mivel mámorítóan édes csókot kaptam tőle. Viszonoztam, ugyan úgy, csak kissé hevesebben. Soha nem akarom elengedni. Annyira hiányzott, már azzal, hogy pár percet távol volt tőlem. . . . Mi lesz velem, ha nem találkozunk több napig? Jó. . . Mondjuk, egy házban lakunk, de amilyen szétszórt vagyok. . . . Hajnalban hazakeveredek, és alszok pár napig. De ez már nem fordulhat elő! Hozzá bújtam, mennyire még tudtam, és beletúrtam hajába.

-Ezesetben, neked adom magam. Nem mintha, eddig nem a tied lettem volna. . . De gondolom érted- Vigyorogtam rá, és megcsókoltam.

Hátrafordult, puszit nyomott ajkaimra, majd tovább ficánkolt, így még jobban hozzám bújt. Fogtam és szembe fordítottam magammal, így is az ölemben ült, csak velem szemben. Átöleltem, támasztottam a hátát.

Válaszár elmosolyodtam. Hát igen. Én is az övéire, tényleg! Kezeim lejjebb csúsztak a derekára, ajkaimat az övére tapasztottam, úgy csókoltam meg, mint soha. Olyan éhesen, vágyakozóan, követelőzőn. Halványan elmosolyodtam, majd folytattam, de most már lassabban.
-Én meg rád, tehát...nincs hiba...
Súgtam ajkaiba

-Igen jobb- Mosolyogtam, és beleremegtem az első pusziba, ami a hátamra került. Kezeimmel végig simítottam karján, és sorosan simultak az övéihez. Mosolyogva pillantottam át vállam fölött és nyomtam puszit arcára. Amikor teljesen magához húzzon, ficánkoltam egy kicsit, és teljesen karjaiba bújtam.

-Igen. Szomjazom a csókjaidra- Vigyorogtam rá. Ennél őszintébben nem tudtam mondani. Igen rá vagyok szomjas. Nagyon! Kissé felhajoltam és megcsókoltam. Olyan jól esett. A karjaiban tartott, én hozzá simultam, közben szenvedélyes csókot váltottunk. Kell ennél több nekem? Itt van a tökéletes férfi. Nekem más nem kell! Csak, ő és senki más. Amúgy meg, nincs más jelentkező, így miket beszélek? Meg ha lenne is elhajtanám. Mivel a tökéletes pasi a karjaiban tart!

Felemeltem, majd az ágyra ültettem.
-Itt már jobb?
Kérdeztem mosolyogva, majd magamhoz öleltem óvatosan. Így, hogy háttal volt nekem óvatosan végig tudtam csókolni a hátát is, miközben magamhoz ölelem hátulról.
-Éhes vagy, vagy szomjas?
Kérdezem, miközben mégjobban magamhoz húzom, soha nem akarom elengedni, szükségem van rá.

-Ennek nagyon örülök- Mosolyogtam rá, majd néztem, ahogy minden ujjam végére csók került. Ezen elmosolyodtam, és vártam, hogy ezután mi lesz. Oh, mi más lenne, mint végig a karom, majd a vállam. Beleremegtem a puszijaiba. És végül az ajkaim. Feltudnám falni! Annyira szeretem! Nem akarom elengedni soha! Amennyire lehet, még közelebb bújtam hozzá.

-Ha nem maradunk a földön, tőlem bárhova. Már fáj a talpam, a guggolásban- Vigyorogtam gonoszul. Ajkainkat összetapasztottam, elég heves, vágyaktól égő csókot kapott, még is szerelmeset. Szeretek így csókolni. Meg még jó pár féleképpen. Hehe. . . . Megcirógattam arcát, és vártam, hogy mi lesz.

Keze bejárta arcomat, felsőtestemet, majd hozzám bújt és megcsókolt, azonnal viszonoztam, majd magamhoz öleltem.
-Nem, már jól vagyok, nem fáj a fejem.
Mosolyogtam rá. Kivettem kezét a hajamból és minden ujja végét megcsókoltam, majd folytattam a karján át a válláig, majd fel az ajkára, ahol vágyakozón csókoltam meg.
-Szeretnél itt maradni? Legalább valami támpontot adj!
Könyörögtem mosolyogva, majd a nyakát terítettem be csókjaimmal, várva válaszát.

-Bármihez. Csak, veled lehessek. És te ott legyél!- Válaszoltam mosolyogva. Beletúrtam hajába, jó mélyen, és kissé elhúzódtam tőle, hogy levegőnk legyen. Mosolyogva simítottam végig arcán, ajkain, mellkasán, és kockás hasán megálltak kezeim. Minden kockát végig rajzoltam s a rajzolás végeztével, hozzá bújtam ismét, és egy forró csókot nyomtam ajkaira.

-Jól vagy? Fáj a fejed?- Érdeklődtem, és úgy simítottam végig a fején, hogy a sebhez –ha még ott van- ne érjek. Mosolyogva pusziltam meg az arcát, és hozzá bújtam amennyire csak lehet. Egyik kezem hátára tettem, másik kezemmel a hajába túrtam, jó mélyen.

Annyira jólestek a szavai, ahogy hozzám bújt. Hihetetlen, hogy egy lány ilyen heves érzelmeket tud kiváltani belőlem. Fura, de úgy érzem, mintha már nagyon régen nem találkoztunk volna, ami fura, de szomjaztam rá, minél közelebb akartam tudni magamhoz.
Szorosan öleltem magamhoz, de nem annyira, hogy összenyomhassam.
-Mihez lenne kedved?
Súgtam a fülébe a kérdést halkan, miközben a vállát csókoltam gyengéden.

Elmosolyodtam, és örültem, hogy kicsit jobban van. A következő pillanatban, már meg csókolt. Vadul. Nos, ezen kissé ledöbbentem, de rögvest viszonoztam. Hozzá bújtam, és engedtem, hogy a falnak nyomjon. Mi ez? Neki most pihennie kellene nem? Vagy csak én reagálom ennyire túl, hogy beverte a fejét, és kissé kimerült a fény lénynek köszönhetően?

-Will, én is szeretlek. Nagyon!- Suttogtam, és élveztem, hogy a nyakam csókolgatja. Beletúrtam hajába. Olyan jó, hogy velem van! Tényleg! A csókok eltűntek, és egyszerűen, csak a karjaiban voltam. Ölelt, és én hihetetlenül boldog lettem. Hozzá bújtam, annyira, amennyire csak tudtam. És élveztem a pillanatot.

-Aha...
Nyögtem ki, majd nagy nehezen felültem és megcsókoltam. Vadul. Magamhoz húzom, majd hátát a falnak nyomom.
-Annyira szeretlek!
Súgom fülébe, majd még jobban magamhoz húzom. A nyakát kezdem csókolgatni, majd egyszerűen csak magamhoz öleltem.

Még mindig nem tért magához, és a lény meg. . . Inkább nem mondok semmit. Ismerem. . .De még hogy. . . Hogy is ne ismerném. . . Ha ő volt a volt férjem? Mindegy. Most sokkal fontosabb Will! Tovább simogattam fejét, és csak remélni tudtam, hogy vére felébred. Szerencsémre, nem kellett sokat rá várni, hisz felkelt.

-Öhm. . .Ő volt a férjem- Vigyorogtam rá, majd felültettem. Ezzel a lendületemmel, már át is öleltem, és szorosan bújtam hozzá. Persze vigyáztam, nehogy agyon nyomjam és a sérüléseit is kerüljem el.

-Jól vagy Will?- Kérdeztem, és arcom a nyakába temettem arcom. Sose szerettem, ha valaki elájul. . . . .Főleg ha az a valaki vámpír. Nem egy maradt ott a földön, akkorra már halottan. De szerencsémre, Will felébredt. Nyomtam egy puszit, arcára, és tovább öleltem.

Miközben merültem el a sötétségben volt időm azon töprengeni, vajon ki a fene volt az a férfi, mert zavart, hogy ott volt. Akkor fontos lehet a helynek.
Minden érzéketlenségen áttört Em hangja, hívott, de nem tudtam megkapaszkodni semmiben. Csak kikapcsolni. A képességemet, ez tűnt a legésszerűbbnek, így ezt tettem. Ahogy a fénylény, reményeim szerint, egyre jobban eltűnik én egyre jobban magamhoz térek.

Mikkor kinyitottam a szemem csak Emily-t láttam, de őt élesen.
-Ki volt ez?
Kérdeztem, bár hülyeség, hisz honnan tudná, lehet, hogy ő sem látta soha, mint én.

Egy jó ideig, még gondolkoztam rajta, majd meguntam. Ami volt elmúlt. Most találtam valakit, akit jobban szeretek. Ezért is. Mennyünk fel hozzá, bújjunk a karjaiba, és aludjunk vele. Elmosogattam még, és egy puffanásra lettem figyelmes.

A következő pillanatban már a szobában voltam. A lénnyel nem törődve mentem WIll mellé léptem letérdeltem mellé és elkezdtem szólongatni. Csak beverte a fejét. Nem lesz komolyabb baja ugye?

-Hallasz Wil?. Kelj fel. Kérlek!- Kérleltem, és letöröltem a vért, ami az ütés által keletkezett. Fejét ölembe tettem, és simogatni kezdtem arcát, fejét. A lényre néztem, és majd meghaltam ijedtemben. Mit keres itt? Minek van ez itt? Mennyen el. Most! De mielőtt ebbe beleásom magam Will! Felé hajoltam, és egy apró puszit nyomva homlokára ébresztgettem tovább.

Elővettem a tőrt, amivel anyám megvágta a nyakamat. Gyönyörű tőr, az tény. Fáradt vagyok, nagyon, de nem akarok vért inni. Miért van ez? Nem tudom, de nem is akarom. Felállok, forog körülöttem a világ, hányingerem van, nem csoda, hogy nem akartam vért inni. A gondolatára is rosszul leszek!

Sőt, rosszul vagyok, de miért?! Ilyen csak egyszer volt és akkor...ne!
De késő volt lezárni a képességemet, a fénylény már megjelent, most ember alakban. Biztos, hogy ez egy ember volt, és férfi. Döbbenten néztem rá, közben kapaszkodtam a hozzám legközelebb eső szekrénybe, nehogy elengedjenek a lábaim.

Az a valami egyre közelebb jött, nem tagadom, helyes volt, meg minden, de már halott! Én tuti nem ismertem, nem is öltem meg, szóval hagyjon! Hozzáért az arcomhoz, én meg úgy éreztem, menten elájulok, de nem azért, mert fájt, hanem mert mintha kiszökne az erőm belé.

-Hagyd őt békén! Az enyém!
Hallottam a hangját, de csak a fejemben, majd elengedett, előttem meg elsötétedett minden, pont mint legutóbb. Elestem, lefejeltem valamit, fájt, de nem éreztem sokáig, mert elvesztettem az eszméletemet.

-Értem. Hát, ha biztos vagy benne, én csak örülök.- Válaszoltam, mosolyogva. Bántja valami. Az tuti. És én gondolom mi. Ha akarja, én visszaadom, neki. Még az érzést is. De majd ha kéri, akkor. Addig nekem nem áll szándékomban.

Bólintottam, és letettem a vért az ágy mellé. Ezzel a lehajolásommal felálltam és lementem a földszintre. Töltöttem magamnak egy pohár vizet. Felülve a pultra, lassan inni kezdtem és magam elé meredtem. Milyen rég volt amikor Ő volt mellettem. Több évtizede annak már.

Oké. .. Tudom, hogy képzelet dús vámpír vagyok. . . De akkor is. Miért gondolok én most rá. Ja, igen azért mert most Will van mellettem és nem Ő. De jobb is így. Will teljesen más. . .De ez a legjobb. Szeretem, és nem lennék képes, újra beleszeretni James-be. Inkább maradjunk az Ő-nél. Valahogy jobb.

Megnyalta a nyakam, pontosabban a sebem, lenyalta a vért, addig gyógyítgatta, míg nem maradt semmi a helyén. Ez azért egy kicsit bántott, hisz ez volt az egyetlen, ami maradt az anyám után, még ha egy seb volt is az.

- Szerintem igen.
Válaszoltam neki, élveztem, hogy rám hasal. Kellemesen el voltam fáradva, és ezt szeretem, nem kell vér, tényleg nem. És most valahogy undorodtam is tőle, biztos az anyám miatt, néha még fel-fel tűnik a kép. Annyira szeretném, ha megint mellettem lenne.
Megráztam a fejem és visszaadtam neki.

-Örökké? Az hosszú idő. . . Tuti kifogod bírni?- Érdeklődtem, mosolyogva. Sokan mondják, hogy örökké. . . De egy idő után, mindenki ráun mindenkire. . .Már csak megszokás kedvéből vannak együtt, bár. . . Én sose tudtam ráunni senkire. Hát, eztán se fogok, ahogy magam ismerem. Na meg az is szintre játszik, hogy Will-t, mennyire szeretem. Jelenleg, nélküle, élni sem tudnék? Igen. Valami ilyesmi érzés, kerít hatalmába. És, ez nagyon tetszik.

Viszonoztam csókját, majd ráhasaltam finoman. Megnyalogattam a sebét, hogy begyógyuljon. Amint megvolt, megnyaltam ajkaim, előhalásztam, egy vérrel teli üveget, az ágy alól, és felé nyújtottam. Fáradtnak tűnik, így felajánlom, na! Lekászálódtam róla, és vártam, mit tesz a vérrel. . ..

Mennyi az esélye, hogy megesz? Nem sok, de nem bánnám, na. Felemelte az államat, és olyan csókot adott, amibe beleszédültem.
-Inkább itt lennék, veled...mindörökké...
Böktem ki, majd eldőltem az ágyon, magamra húztam.

Nála őrjítőbb nőt el se tudnék képzelni. Teljesen oda vagyok érte, akarom őt.
Követelve emelkedtem fel kicsit, hogy elérjem az ajkait, de hamarosan visszaestem a párnák közé.

-Köszönöm a bókot- Mosolyogtam és kissé meglepve kaptam észbe. Már nem csípőjén ültem, hanem ölében. Pedig ott volt a jó. Na majd valamikor visszamászok. Vagy nem. Csókjai mosolyt csaltak ajkaimra.

-Most fürödtem. Levendula illatnak kell lennie. És örülök, ha tetszik- Mosolyogtam tovább, majd állát feljebb emelve, csókoltam meg. Vágytól és szerelemtől éhesen ajkait követelve, bár ez természetes.

-Mond csak, szeretnél ebbe a szobába költözni, vagy szeretnél egyedül aludni?- Érdeklődtem, két csók között.

-Nekem csak rád van szükségem.
Válaszoltam halkan, majd hirtelen fordult velünk egyet. Megcsókolt, amitől én majd' megőrültem, majd lejjebb haladt a mellkasomon, mire sóhajokat csalt ki belőlem.

Aztán ráült a csípőmre.
-Ördögi kis boszorka vagy. Súgtam a fülébe, mert felültem, így ő az ölemben ült. Újra a nyakát kezdtem csókolgatni, közben kezem a hátán és a hajában járt.
-De jó illatod van.
Leheltem a nyakába, miközben további forró csókokat adtam rá, majd addig csókoltam, míg le tudtam hajolni.

-Ha erre van szükséged. Én benne vagyok. Ha ezt szeretnéd csinálni, nincs kifogásom- Mosolyogtam. Tudja, mit kell és hogyan. És még ő kért, nem rég arra, hogy tanítsam. . . . Vezessem, egyre megy. Most meg már. . . . Elmosolyodtam és éleztem tevékenységét.

Amint, ismét felhajolt hozzám, fordultunk egyet. Csak, hogy ne folyton ő kényeztessen. Megcsókoltam, majd egyre lejjebb vándoroltam. Leérve végig pusziltam mellkasát, majd ismét fel hozzá. Csípőjére ültem, és rámosolyogtam. Na vajon, most mit tesz. . .

-Nekem megfelel...ha neked is.
Súgtam a fülébe, majd felsóhajtottam a kezétől a hajamban. Még közelebb húzott, aminek örültem, na. Nekiálltam csak rá koncentrálni.

Legtöbbet a nyakával foglalkoztam, mert tudtam, hogy azt szereti a legjobban. Majd végigcsókoltam felsőtestén is.