Nanterre

- Előző életemben az emberi fajt képviseltem most pedig a tündérek számát gyarapítom
Elgondolkodtam. Nem isten...akkor fél isten lenne? Vagyis...fél istennek kell lennie ha isten az apja. A "mi" szó meg egyértelműen utal arra, hogy tisztában van az embereket körülölelő misztikus világgal

- És ön melyik fajhoz tartozik?...persze ha szabad tudnom!
Kérdezek rá kisebb vívódás után majd hozzá is teszem, nehogy megsértődjön. Túl kíváncsi vagyok. De ha nem látok kénytelen vagyok beszéd útján megismerni a másikat. Ha látnám biztos könnyebb lenne megállapítani

Szó nélkül helyet foglaltam és válaszoltam is a kérdésre. Gondolom ő is valamilyen természetfeletti lény vagy tudom is én mi. . . Isten biztos nem, mert akkor csak ismerném.
- Semminek sem vagyok. Nem vagyok Isten - csak a kérdésre válaszoltam és azt nem mondtam, hogy én vagyok az első vámpír az egész világegyetemben. Nem hazudtam, csak elhallgattam az igazságot.
- És maga mi?- kérdeztem megnyomva a "mi" szót. Én konkrétan arra kérdeztem rá, hogy melyik fajhoz tartozik . . .

- És...minek vagy az istene?
Pater. Nem hallottam még mást evvel a névvel csak az alvilág urát...de neki is csak a halandói neve ez. Szóval az ő lánya valószínűleg. A halálnak van már istene. Ő mi lenne akkor, a szenvedés? Meg lehet...
Ha meg még sem isten...maximum hülyének néz. Mint a legtöbbször mindenki

Olyan buta vagyok néha... Milyen dolog ez, hogy 1800 év után sem tudják beleverni a fejembe, hogy első a köszönés aztán a csevej. Zavaromban elpirultam és nem tudtam magamat hová tenni. Anette mentett meg a helyzettől azzal hogy bemutatkozott és a kutyáját is bemutatta.

- Az én nevem pedig Annabeth Pater. De csak Anna - válaszoltam a kérdésre azonnal, hiszen úgy illik. Megigazítottam a zöld blúzomat és kicsit feszengve kérdeztem tőle, amit akartam.
- Leülhetek? - a kérdésem olyan nem is tudom milyen volt. Olyan semmilyen. Olyan furcsa. Olyan megfogalmazhatatlan.

Azonnal a hang felé kapom a fejem majd lazítok Devil pórázán, hogyha az illető meg akarná simogatni akkor hagyja is.

- Devil a neve. Amúgy szia
Mosolygok rá. Ismerős a hangja...De honnan? Nem tudom. Amennyi időt az Alvilágban éltem már összefolyik minden. Hol embert vámpírnak nézek hol férfit nőnek. Vegyes.

- A nevem Anette Cassandra Bonk. És az öné?
Kérdezem mosolyogva. Ha már itt van valaki beszélgessünk. Elteszem lassan a kis szerkezetet és megsimogatom Dev fejét

***Anette Cassandra Bonk***

Végre, végre, végre! Kint vagyok, el se hiszem! És nálam a kint szócska nem azt jelenti, hogy kint vagyok a konyhába, hanem azt, hogy kint vagyok a Földön. Vagy jelen esetben inkább fent mégis jobban szeretem a kint szócskát. Minden olyan nagyon fényes volt és kivilágított, kicsit sok volt már és furcsáltam is hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen szép. Nézegettem mindefelé. Megnéztem az emberek ruháit, a kirakatokat, minden állatot. Ha az állatoknál tartunk eszembe jutott az én kedves kis Tira. Úgy kell elképzelni mint a hatalmas és melegszívű Kerberoszt.

Mivel nem igazán figyeltem, hogy merre megyek épphogy megláttam a szemem sarkából, hogy majdnem nekimentem valakinek, aki egy padon ült. Hosszú barna haja volt és kreol bőre, mellette pedig egy aranyos kutya. A nő ismerős volt, de hirtelen nem tudtam, hogy honnan így nem is firtattam sokáig. A kutyára néztem, aki nagyon aranyos volt.
- Aranyos a kutyája - mondtam mosolyogva.

*** Annabeth Pater ***

A taxi lassan leparkolt. Összébb húztam a kabátomat miközben a cigifüstöt pöfékelő kövéredő úriember kimondja a gyanúsan magas árat. De nincs mit tenni így előhalásztam a pénztárcámat majd kiszálltam. Még odahajoltam az ablakhoz amíg a kezemre tekertem a pórázt és odasúgtam a palinak

- Jobb lenne befejezni a dohányzást. Hamarosan nem lesz esélye letenni
Mondom komolyan majd integetek a beijedt sofőrnek és gyorsan elhajt. Megvakarom a kanom fejét aztán kiadom a "Helyet!" vezérszót. Ez annyit tesz keres egy olyan ülőalkalmatosságot amire leülhetek. Hamarosan a póráz meglazul és vakkantást hallok. Ez azt jelenti megérkeztünk. Előrenyújtom a kezemet és lesöpröm a padról a havat aztán előveszem a hátitáskámból a nagyobb plédet és összehajtva leteszem a fára és ráülök majd leteszek egy kisebbet magam mellé ugyan oda és felhívom Devil-t. Megölelem aztán megpuszilom és előveszem a diktafonomat

- Kezdjünk dolgozni
Mosolyodom el. Érzem ahogy havazik. Gyönyörű lehet...

Lassan lazítok a kinézetemen és a viselkedésemen. Persze megmaradt bennem a Nő, az a nagybetűs nőstény...de sokkal lágyabban és elegánsabban. De arra még nem vetemedtem, hogy rövidebb szoknyát esetleg nadrágot fel is vegyek.

Így hát a mostani sétán is egy alig a föld fölé érő, harang alakú babakék-fekete szoknyát és egy hozzá készített fűzőt viselek. Erre az egészre egy csipkés kék rózsás szövet kabátot öltök ami a vádlimig védi a ruhámat. Lábbelinek egy szolid 15cm-es sarkú korom fekete csizmát választottam.
Nanterrébe érve elkezd szitálni az eső így kinyitom a kis kék-fekete csipkés ernyőmet de a sétámat nem szakítom meg,. Hamarosan már a padok között nézelődök mosolyogva

Visszatértem. Egy kiadós pihenés mindenkinek jót tesz. Főleg nekem. Ámbár nekem mikor nem? Sokszor megyek el. Egy kis színt kapok magamra. És persze, találkozni régi ismerősökkel. Jó, ez kicsit, nőiesen hangzott, de ez van. Sóhajtva léptem be Párizs egyik sarkán. Elsétáltam mindenhova, ahova kellet. Amint végeztem dolgommal, elindultam, hogy beszélgető partnert találjak magamnak. Nem lesz nehéz. Hisz ki ne akarna, pont velem játszani? Jó ez meg Andy-sen hangzott. Ez van. Sóhajtva lépkedtem Nanterre-n. Kedvelt helyem. Amikor eleget sétáltam leültem egy padra, könyvvel a kezemben, és azt kezdtem el olvasni.

Párizs elővárosa, gyönyörű hely, nyüzsgő, érdekes építészeti elemekkel...