Versailles

- ÉS félig tündér...vagy ember
No igen. Ha az ember meghal majd tündérként tér vissza...akkor a gyereke a tündér vért örökli? Érdekes kérdés.
Gondolatmenetemből csókja ébreszt fel mire elmosolyodok
- Érdekes felállás

-De félig vámpír lenne.
Ez valószínű, hogy nem sokat változtat a helyzeten, de nem elhanyagolható tény... de 15 évesen... inkább nem kérdezek rá.
- Két lány, és a többi fiú.
jelentettem ki teljes határozottsággal, miközben megcsókoltam. Bár a három lány három fiú párosításban is benne lennék, ez viszont sokaknak nem nyerné el a tetszését.

- Azért mert az istenek fele pikkel rám. Nem kell, hogy ezt a hülye sorsot rájuk is akasszam. No meg ha lenne gyerekem - aki fiú lenne - 15 évesen meghalna AIDS-ben
Mondom ki nyíltan. Körülbelül 3 éve láttam ezt. Azóta tisztában vagyok vele, hogy nem lehet gyerekem mert meghalna. És nem akarok fájdalmat okozni sem magamnak sem az apának aki mellesleg nem tudom ki. Legalább is még nem tudom ki
- És fiúkat is vagy csak lányokat?

- Most miért?- vigyorodok el.
A nők általában szeretik a gyerekeket. Főleg a kicsiket...pedig azok olyan kis nyálasak, gyakran kopaszok is. Sosem érettem mire az izgalom...
- Legalább ötöt...
Válszoltam nemes egyszerűséggel. Abból már kijönne egy kosárcsapat. Vagy a Jackson five 2.0...nem is hülyeség...

- Gyereket? Na ne viccelj. Előbb szúrom le magam. És te?
Nevetek fel majd leguggoltatok és megvakargatom ma kan állát aki erre hálásan megnyalja a kezemet. Megoldjuk, nem lesz itt semmi gond. Remélem...
Felállva megigazítom a kabátomat és meglazítom újra a pórázt. Itt nem engedem el, hiszen nem voltunk még erre, nem ismerem merre szaladhatna merre nem

Tehát nem akarja, hogy elmenjek...na már csak ezért is megérte idejönni. Viszont a kutyával lesznek gondok. De majd megoldjuk azt is...megszoksz vagy megszöksz, és én me szeretek szökdösni. Ilyen kellemes társaságból? Viccelsz velem?
- És hány gyereket terveztél?
Vigyorodtam el. Ezt poénból minden nőtöl megkérdezem, akivel dolgom volt...volt aki komolyan vette, és volt aki azonnal ott hagyott.
Úgy tudom Cassandra előre látja a jövőt...akkor ezt is látta? Tudta, hogy megfogom csókolni? Na remek, mert 10 perccel ezelőttig nem is sejtettem, hogy meg akarom tenni.

Illúzió romboló legyek és közöljem, hogy sejtettem hogy ez lesz? Hiszen este nem aludtam...látomással nehéz is. És kivételesen én is szerepeltem benne...és ő...
Az újabb csókot már hevesebben viszonoztam én is. Szóval nem akar menekülni
- Ajánlom is.
Mosolyodom el és most már direkt adok az ajkaira puszit. Devil is talán elfogadja idővel. De már megint tervezgetek...

- Mert megérdemled.- vigyorodtam el.
Miért kapta? Ilyet még nem kérdeztek tőlem...nők meg pláne. Ezen gondolkodva újra megcsókoltam beletúrva hosszú selymes hajába.
- Egy darabig nem szabadulsz tőlem.- mondom halkan. Abban biztos lehet, hacsak nem ő kér meg rá, hogy menjek el...annak viszont nem örülnék. De ha kérné...de reménykedjünk, hogy nem kéri.

Csókol újra és újra. Én meg belül elégek újra és újra. Iszonyúan jól esik nem csak a csókjai, hanem a közelsége is, és hogy érzem itt van...de jogom van a szeretetre? A boldogságra? Azt hiszem eleget bűnhődtem...és azt sem tudom ő akarna-e többet...szóval felesleges ilyenen gondolkodni
- Ilyenkor kéne megkérdezni, hogy miért kaptam...de mivel én kezdtem még ha véletlenségből is...
mondom mosolyogva és fenézek rá. Kitapasztaltam már az előbb annyira, hogy nagyjából fél fejjel magasabb nálam

Visszacsókól, ez nagyobb biztonságot adott, így mosolyogva csókoltam meg újra, az előzőnél jóval hevesebben, csak néha álltam le, de csak egy pillanatra, hogy mindketten éppen elég levegőhöz jussunk.
Pár pillanat múlva elengedem, talán egy kicsit túl gyorsan haladtam?
Eredetileg nem így terveztem, de ha már így alakult... ennek én csak örülni tudok. Óvatosan végig simítottam az arcán a haján aztán a hüvelyk ujjammal az ajkain.
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciója, mert tulajdonképpen "véletlenül" csókoltam meg...vagyis ő engem, de a viszonzás ugyanúgy származhatott a döbbenetből is. Na majd meglátjuk...remélhetőleg nem rohan el sikítva...hülyén jönne ki. És nem is nézném ki belőle.

Nem hogy nem tudtam ellépni de ezen kívül még magához is húzott(itt érdemes megjegyezni, igen Ő volt aki utoljára így karolt ebből lehet következtetni pár élettani dologra...) és még meg is csókol!!
Egy percre ledermedek. Hiszen nem látom az arcát. Gúnyolódik? Vagy...csak úgy csinálja? Esetleg tervezte ő is már? Nem tudom...
...de a közelsége jól esett és az illata is csábított. Póráz fogantyúját rátekerem a csuklómra majd átkarolom szinte félve a nyakát és úgy csókolok vissza.
Nem gyors ez egy kicsit? De...de ha egyszer jó

Nem értem miért kell megijedni... jó oké egy vámpír fogdossa szegényke kezét, ráadásul a kutyából is árad az ellenszenv, de ezen kívül mi oka lehetne félni?
Semmi na ugye, de a rövid "csók" meglepett. A testem ösztönösen reagált, karommal átfogtam a derekát, és nem engedtem, hogy ellépjen előlem hanem inkább gyengéden megcsókoltam. Először csak finoman... minden mindegy alapon kezdtem bele. Van egy olyan sejtésem, hogy ez a "csók" is csak egy ártatlan puszinak indult.

Megijedek amint megfogja a kezem és erre Devil is reagál egy erőteljes morgással. Megfeszítem a pórázt és úgy suttogom neki
- Nyugi. Nincs semmi baj kicsikém
Megvakargatom a füle tövét majd erősebben rászorítok a kezére és nekiindulok megpuszilni Gareth arcát persze ez korom sötétségben nehéz így hamarosan egy pár puhább részt érzek. Amint eljut a tudatomig hogy az ajkait kaptam el az arca helyett elpirulva arrébb lépek
- Bocsi...

Régóta nem éreztem ilyen jól magam. Olyan nyugodtnak...talán valamikor az alvilági ténykedésem előtt voltak ilyen napjaim gyakrabban. Azt hiszem többször fogunk találkozni "véletlenül" már ha rajtam múlik, mert valamiért kezdem megkedvelni az ilyen véletleneket.
Nem engedem hogy belém karoljon, inkább megfogom a kezét. Ha már fázik neki és mondhatjuk, hogy kihasználom a helyzetet. Már ha engedi.

Hogy mondják? Javíts meg egy embert, de te tedd a lépéseket. Átfogom a pórázt a jobb kezembe majd a ballal az ő karjába karolok mosolyogva és hogy ,még tetőzzem a saját érzelmi szintemet(és az övét is szerintem) megpuszilom a vállát majd halkan felnevetek
- Menjünk sétálni!
Jelentem ki. Én meg a határozottság. Mikor voltam ilyen: Van annak már pár évszázada...évezrede...

Szerintem nem lenne jó ötlet közölni vele, hogy a vérének illata nagyon étvágygerjesztővé tette számomra. A szó bármelyik értelmében...
De jobb lenne, ha az eddigieknél többet vadásznék...akkor nem kéne ezzel foglalkoznom. Ettől még kívánnám a vért, csak nem éreznék rá kedvet, hogy megkóstoljam.
Elsőre nem rossz. Eddig meg sem próbáltam normális lépéseket tenni, hogy uralkodjam magamon, most meg... mik lesznek még itt?

Eleve a hirtelen mozdulatokól félek. Hiszen hallom, ahogy a levegő megmozdul. De amint a kezem megmozdul a szívem majd' kihagy.
Itt vagyok (nem tudom, hogy kettesben-e vagy sem bár úgy hallom többen) egy vámpírral és vérző ujjal. Ráadásul Devil-nek sem tetszik valami. Őőő...azt hiszem ez felér egy öngyilkossággal...
Hamarosan valami hidegebbet érzek...gyengéd anyag. Megtámadhatott volna. De nem tette. Én meg még azt feltételeztem róla, hogy majd megtámad meg megöl...chö na persze. Megsimogatom szabad kezemmel a mellettem ülő kutya fejét majd a hang irányába fordulok - szokás szerint - mosolyogva
- Semmi baj

Szórakozottan játszadozok a geszteny héjjal, de a vér illatára felkapom a fejem. Eszembe jut, hogy régen ettem utoljára. Oké két napja, de valamiért gyakrabban szoktam vadászni, mint az átlag.
Elkapom a csuklóját, mielőtt bármit is tehetett volna a sebbel. Kicsit megnyomom az ujját és a friss vér ismét kicsöpög. A kutya figyelmeztetően felmorog...mintha magamtól nem tudnám, hogy nem szabad rátámadnom. Letörlöm a vért a kezéről egy zsepkendővel, és a fehér szövetet elrakom a kabátom zsebébe...
- Elnézést.- Pár percig még fogom a kezét...nagyon hideg.

- Szívesen
Mosolyodom el majd nekiállok egynek a kibontásában de persze sikerül megvágnom az egyik éles héjjal az ujjam. Azonnal felszisszenek majd érzem ahogy a meleg elönti az ujjam. Nagyszerű. Csak én vagyok ilyen béna. A számba veszem az ujjam és elkezdem lenyalogatni a vért róla

- A nyarat jobban szereted?
Nekem egész mindegy, hogy milyen évszak van. De ha lehetne választani, szívesen megragadnék egy tavaszi állapotban. Amikor nem kell állig felöltözni, de nem is lehet megfulladni a melegtől.
- Köszönöm.
Elvettem pár szemet és megkóstoltam... semmi bajom a gesztenyével. Igazából szinte mindent megeszek, kivétel ha van benne mentol. De szerencse, hogy a gasztronómia területén még nem kezdett nagy térhódításba, mert az felérne egy katasztrófával.

- Nyűgösen. Hideg van, és nyirkos az idő. A legutálatosabb évszak a tél
Borzongtam meg, pedig éppen nem fáztam(még). Szabadideje? Akkor eddig dolgozhatott. Nem akarok ebbe bele gondolni.
Felé nyújtom a szürke papírzacskót benne gesztenyével
- Kérsz? Még meleg

Elmosolyodik, akkor lehet, hogy mégsem írtam le magam véglegesen a szemében, bár nem töltöttünk együtt sok időt, többnyire az is elég, hogy megutáltassam magam valakivel, ha akarom. De most eszemben sem volt ilyesmit akarni.
- Volt egy kis szabadidőm.
Mosolyodok el én is. Sajnos ő nem láthatja...
- Fáradtan, de egész jól. És te?

Halk morgás, de csak jelzés felém. Ismerős. Mielőtt találgatni kezdhetném ki is az aki megijeszteni próbált(vagy akart egyáltalán? Bár engem nem épp nehéz...) megszólalt az illető. Gareth. Elmosolyodok és a hang felé fordulok
- Szia. Hát te?
Vakarom meg Dev fejét jelezve, Ő barát nem kell testőrködnie. De tényleg barát? Hiszen alig ismerem. Oké, egész jól de az ember soha sem tudhatja menyire ismeri a másikat. Főleg ha nem látja annak a mimikáját
- Hogy vagy?

A délelőttöm, és a délutánom nagy részét a vároban futkosva töltöttem. Szokás szerint rám hárult a piszkos munka, hogy kihúzzam az öcsémet a melaszból. Persze nem bánom, és szívesen segítek, de egy idő után már nem nagyon érdekel, hogy jót teszek neki, csak feladat...olyan, mintha munka lenn, annyira hozzászoktam már.
Mivel végre szabadidőhöz jutottam, Versailles-ba jöttem. Szép hely az igaz, de Londonhoz képest... jó váorosokat nem túl logikus összehasonlítgatni, de mit tegyek, ahhoz szoktam.
A tömegből hamar kitünik egy ismerős arc, és egy kutya. Az utóbbi talán hamarabb észre vesz, mert a gazdájától felém fordul. Halkan odalépkedtem Anette mellé...nem tudom miért akarom meglepni, esélytelen, mert a kutya máris jelzi gazdájának, hogy itt vagyok. Kösz Devil.
- Szia.

- Ennyi. Valaki valami kérdés?
Eleresztem lazább pórázra Devil-t. Miután nem jött a kisebb csoportból egy kérdés sem, útjukra engedem őket. Néha jó kimozdulni az iskolapadból és nem csak a száraz anyagot tanulni. Mint most. És Versailles amúgy is gyönyörű...
...most már csak azt kell kitalálnom, hogy a csodába jutok haza. És mit mondom én, hogy gyönyörű ha nem is látom? Igazából én soha sem láttam Versailles-t de el tudom képzelni a költemények által.
Nehézségek árán odasétálunk egy árushoz majd veszek egy adag sült gesztenyét és forralt bort majd a padhoz lépdelve leülök és nekilátok a meghámozásának. Egyik dolog amivel le lehet venni a lábamról.
Volt alkalmam nektárt kóstolni(iszonyúúú hosszú történet...) de nem ízlett. Ez viszont...!

Versailles. Annyira imádom, kiskoromba szinte mindig itt voltam amikor csak lehettem.. Csukott szemmel is eltalálnák ide, és hát most újra itt lehetek. Itt olyan nyugodtnak érzem magam. Ma nem tudom mi vezérelt, de egy hosszú fehér ruhát vettem fel, és persze az elmaradhatatalan napszemüveg is rajtam volt.
Megálltam és a korlátnak dőltem. Most nem volt kedvem sehova se menni, csak néztem az embereket, ahogy ők is sétállnak. Ez olyan megnyugtató. Megnyugtat a tudta, hogy egy kis ideig olyan lehetek mint a többi ember..