Folyosó

-Én meg a Télapóval!
Nyújtom ki rá a nyelvem sértődötten.
-És mi van azzal a teknőssel, amit meg akartál főzni levesnek még múltkor?
Kérdeztem csak úgy, majd felvettem a Zorró álarcomat és úgy mosolyogtam rá, na ja, ideje megtudniuk, ki is Zorró, hát én!!!!!!!!!!!!

Őrült módon kotorni kezdek a kukába és előszedem a nyuszót. Kezd nagyon nem tetszeni ez a lány! Miért akarja mindenképp elvenni tőlem a nyulamat?
Lebiggyesztem az ajkaim, úgy gügyögök a két szőrösnek, mint az anyuka a babáknak szokott és igyekszem mindkettőt a lehető legmesszebb elbújtatni a légyölő galócának öltözött, kattant csaj elől.
Hirtelen megjelenik Sophie, a tigrisem is, aki roppant okosan kettőnk közé fekszik le.
- Ha még egyszer elveszed valamelyik ugribugrim, megetetlek a cicámmal. Cserkészbecsszó! - figyelmeztetem durcásan, majd arrébb rugdalom a Télapót a nyusziim közeléből. - Téged is! Nem foghatod meg a babuskáimat! Sophie, te se bántsad őket, jó?

Újraélesztette a kesztyűmet, a fene vinné el a pattanásos képét!
Na, de nem baj, majd mindjárt segítünk rajta. Elvettem tőle a szőrcsomót és megráztam. Kiesett belőle egy kesztyű, megy egy kicsi nyuszi. A kis gusztustalanságot neki adtam, a nagyot meg kidobtam a kukába, majd visszaültem vele szembe.
-Télapó! Köpd ki a nyuszit!

- Neeee! - fakadtam sírva. - Hogy képzelsz ilyet?! Kesztyűt, szegény nyusszancsból, nem, én felélesztem - motyogom könnyek közt, miközben dühös pillantásokat vetek hol a Kacsára, hol a Télapóra.
- Meggyógyítalak, ne fél pici nyulam-bulam... - simogatom a kisnyulat, ami hamarost újra élni kezd. Diadalittas örömmel emelem fel a csöppnyi szőrcsomót és ránevetek. - Látod, kis bohó, nem hagyom, hogy kesztyűt csináljon belőled a csúnya néni - öltök nyelvet Harcsára.

-Nem, az nem, de nőtt egy oroszlán farkam.
engedtem, hogy a hosszú, barna farok, melynek a végén szőrpamacs van a fejem mögött tekergődzőn.
-Télapó!!!!!! Nem megmondtam, hogy ne edd meg a Húsvéti Nyuszit?!
Ordítottam rá a kaporszakállúra, de úgy, hogy a nyúl, szomszédom kezében meghalt azonnal.
-Varrjunk belőle kesztyűt!
Mondtam mosolyogva a nyúl bőrére mutogatva.

- El, lett is helyette egér fogam! - panaszkodom kimutatva impozáns fogsorom. - És veled mi van Harcsa Kacsa? Szőrösödik már a lúdtalpad? - vigyorogtam rá. Úgy éreztem magam mint aki bedrogozott. Ami persze egyáltalán nem jó, hiszen mit érek én józan ész nélkül?
Továbbra is a nyuszit simogatom, de ügyelek hogy a gonosz Kacsa ne ehesse meg őket. Azokból lesznek a nyuszó kicsinyei, vagy nem?

-Igen Télapó, tessék elmenni a fenébe!
Kértem mosolyogva, majd a kezébe nyomtam egy térképet, hogy oda találjon. A szembe ülő úr elkapott egy nyuszit és agyon puszilgatta. Engem viszont jobban érdekelt a tojás, amit a nyuszi tojt. Azonnal bekaptam, majd elrágtam. Ez rettenetes, de jó a tölteléke, mintha nyers lenne, de ez ugye lehetetlen.
-Amúgy, hogy van Pista Bátyám?
Kérdeztem hogyléte felől.
-Elmúlt már a szamár füle?

Amíg a lány meg nem jelent semmi bajom nem volt... Azon kívül persze, hogy bacchánsnőnek képzeltem magam, de most hirtelen megtelt a folyosó fura alakokkal. Hol a Húsvéti Nyuszi? A Télapó miért fekszik a lábamon? Zavartan kihúztam alóla a lábam.
- Bácsi, ne tessék itt feküdni, a gyerekek már várják...! - figyelmeztettem, majd integettem a sarokban világító, mosolygó napocskának és elkaptam a mellettem ugráló nyuszit.
- Nézd milyen aranyooos! - mutattam a szemben ülő lány felé a kis állatot, majd simogatni kezdtem. A bacchánsnők szeretik az állatokat... ez azt kell jelentse, hogy a kisnyuszikat is szeretik. Ebből egyenesen következik, hogy én is szerem a nyuszikát. Meg is pusziltam rögtön a bal fülét. - De édi vagy nyusziii!

-Köszönöm, én már megkaptam, pont most zúgtam egy jó nagyot az Úr lábába.
Vigyorodok el. fogalmam sincs, miért viselkedek itt, majd eszembe jut, hogy ez a bolondok háza. Szép.
-Tetszett látni a Húsvéti Nyuszit?
Kérdezem segélykérően, majd integetek a Télapónak, aki óriásit taknyolt a lábunkban. Kiesett a zsákjából két nyalóka, az egyiket neki adom.

Felkiáltok meglepetésemben és gyöngécske fájdalmamban, majd értetlenkedve pillantok fel a lányra. ~ Vajon hol volt eddig? Mire feladom, előkerül! ~
- Neked is... jó nagyot...! - köszöntöm bizonytalanul pillogva rá. ~ Egészen jól áll neki ez a piros-fehér ruci, majd megkérdezem hol vette... ~

Hogy is kerültem ide? Fogalmam sincs, de nem baj. A folyosókat róttam nagyban, egy pöttyös szoknyában, egy piros felsőben és egy fehér hajpántban, mikor átestem valakinek a lábán.
-Jó nagyot!
Kívántam jó napot vigyorogva, miközben szembeültem vele a falnak dőlve.

Mimosa Seraph írta:

Könnyed léptekkel osonok végig a folyosókon, akár egy bacchánsnő, prédára lesve. Abban reménykedem szembetalálkozok valakivel, de egyelőre úgy tűnik, minden pang az ürességtől...

Amikor már tizedjére megyek el ugyan az előtt a festmény előtt megállok.
- Nem lehet igaz, hogy senki nincs itt! - kiálltok föl morcosan, majd levetem magam a fal tövébe és rajzolgatni kezdek a füzetembe. ~ Majd jönnek, ha nem számítok rájuk... ~

Könnyed léptekkel osonok végig a folyosókon, akár egy bacchánsnő, prédára lesve. Abban reménykedem szembetalálkozok valakivel, de egyelőre úgy tűnik, minden pang az ürességtől...

....