Mozi

Milyen lenne besurranni az Operába? Nagyon tetszik ez az ötlet.
-Menjünk be!!!! De csak ha üres, most nincs kedvem semmi komolyhoz.
Ajánlottam fel. Hihetetlen lelkesedést éreztem hirtelen besurranni az óriási, díszes épületbe. Megjelentek rajtam a szokásos túlpörgés jelei. Arcom kipirult, szemeim csillogtak. Lehetetlenül tudok lelkesedni ilyen dolgok iránt.
Felálltam és vártam, hogy Armand mutassa az utat az Operába.

- Nem nagyon. Legfeljebb az operát...de az egészen más műfaj.- válaszoltam elgondolkodva.
Persze ha éppen nincs próba és előadás simán bejutunk, de akkor meg zene nincs legfeljebb ha egyikünk nem áll neki énekelgetni vagy zongorázni.
Amúgy szeretek operákba járni bár mostanában inkább beszököm oda is. Legutóbb Rosa-val jártam ott, előtte pedig a Nagy Romulust néztem meg. Sokkal jobb volt mit gondoltam... de egy kicsit furcsa.

Elgondolkodva nézelődtem körbe-körbe.
-Nem tudsz olyan helyet, ahol jól lehet beszélgetni és zene is van?
Kérdeztem, és közben reménykedtem, hogy nem a kocsmát mondja, mert nagyon nem akaródzik oda menni, ám csúnya lett volna beleszőni a kérdésbe.
-Nem ismerem annyira a várost, mint te.
Tettem hozzá, hogy tudja, nem szórakozni akarok vele de tényleg nem ismerek túl sok helyet.

- Az én ötleteim nem hiszem, hogy lenyűgöznék a hölgyet.- mosolyodtam el.
Ezzel persze burkoltan arra céloztam, hogy mondjon ő valamit. Ha már maradnom kell, legalább olyasmivel foglalkozzunk, ami neki is tetszik. Mert például egy kocsmába nem hiszem, hogy szívesen elmenne. De egy ilyen hölgyet amúgy sem vinnék el oda. Mármint nem hiszem, hogy az a megfelelő légkör egymás megismeréséhez, vannak ennél jobb dolgok is. Csak éppen nem jut az eszembe semmi.

Tüntetően megráztam a fejem.
-Nem, most az Úr jön. Én választottam ezt a filmet, ön pedig volt oly kedves, hogy végigülte.
Mosolyodtam el, majd elgondolkodva néztem a fekete ajtót, ahonnan kijöttünk. Kérdőn néztem Armandra.
-De egy dolgot nem választhatsz, hogy elmész. Mert jól érzem magam veled, és örülnék, ha még maradnál.
Mosolyogtam rá, miközben vártam válaszát

Félrebillentett fejjel néztem a filmet és összeségében nem volt rossz, csak valahogy nem tudott nem lekötni az előttünk ülő idős házaspár, akik megbotránkozva bámulták a vásznat és néha-néha betakarták a szemüket. Mint az oviban...
- Nem volt rossz. Talán majd máskor is megnézem.- válaszoltam elmosolyodva.
- És most mit kíván a hölgy?- kérdeztem az arcára pillantva. Neki egész biztos tetszett. Még mindig nevet az utolsó poénon. Egy kicsit olyan volt, mint a Mr. és Mrs Smith, de azért mégis más.

Azonnal a pulthoz sétáltunk, megvettük a jegyeket, érdekes módon nem engedte meg, hogy én fizessek, pedig simán, tényleg, elég pénzt tapintottam ki a zsebemben, de legyen, ahogy szeretné. Megköszöntem neki, meg a kukoricát is. Beültünk a terembe, a helyünkre, leghátulra, imádom ezeket a helyeket, itt látok a legjobban, és őt sem zavarta. Az elején még lövöldöztek, majd megjelent Aston Kutcher, összejött egy csajjal, majd bevallotta neki, hogy bérgyilkos és együtt bérgyilkoskodtak tovább. Vicces volt, én, személy szerint nagyon jól szórakoztam rajta, de olyan kis eyecandy szerű volt az egész, amit én nem bántam, de Armandban nem voltam biztos. Még akkor is nevetgéltem, mikor kimentünk.
-Na, tetszett?
Kérdeztem még mindig mosollyal az arcomon, majd leültünk az egyik padra.

Legalább Robert Pattinson és a vérfarkas kölyök nincs közte. Végre egy normális nő... Ilyet sem látni minden nap, de mondjuk leszűrhettem volna a válaszaiból.
A mozihoz érve ahogy beléptünk egyből a pulthoz léptem és vettem két jegyet meg egy nagy zacskű kukoricát. Részemről elvagyok nélküle, de hátha ő szereti.Azt persze nem hagytam, hogy ő fizessen...
A teremben amint elsötétült minden máris felhangzott pár sikoly, mint ilyenkor általában szokott.

//bocsi, hogy ilyen rövid //

....