Aphrodité szobája

Valamiért örömmel töltött el, hogy láttam ahogy elveszíti önuralmát. Nyertem.
- Megölni engem? Na arra kíváncsi vagyok. - felnevettem, de egy csepp jókedv sem volt benne. Mindössze ingerelni akartam őt. - Ez ám a kihívás.
Lehet nem én vagyok a legerősebb, de... Nincs rosszabb egy megsértett nőnél. És jelenleg én voltam a legkiszámíthatatlanabb.

/köszi, puszi /
//VÉGE//

Oh hogy a...azonnal lefagy a képemről a mosoly és közelebb lépek, szinte összeért az ajkunk és úgy suttogtam veszedelmesen

- Ha bántani mered megtalálom a módot, hogy kicsináljalak, világos voltam? Nincs jogod az életemben vájkálódni és kutakodni addig, amíg abban merül ki a "kapcsolatunk", hogy dugunk
Sziszegem. Ilyenkor lenne kedvem ölni. De nem...ennél értelmesebb ember vagyok. Le a földre és kondizni...nem. Emberként egy időre megszűnök létezni...ideje Amarát is meglátogatnom, hogy hogy áll az ügyük...majd ha az rendbe jött elnézek Rosa felé

Indulok meg az ajtó felé. Még vissza pillantottam rá dühösen majd már csukódott is mögöttem az ajtó

/Köszi a játékot^^/

- Akkor sincs jogod. Ezerszer jobban bánt velem, mint ahogy sokan tennék. Már ha tényleg olyan gyenge és esendő lennék.
A következő megjegyzése szíven talált volna, ha. De már rég nem engedtem senkinek, hogy olyan közel legyen hozzám. Mégis... miért esett ilyen rosszul? Pont tőle? Tudtam, hogy szeret. De talán félreértettem ezt a fajta szeretetet... bár, azzal vagyunk a leggonoszabbak, akit igazán szeretünk. Talán nem ez a legjobb pillanat, hogy ezen elmélkedjek.
- Nem arról van szó, hogy szeretem-e. És pont neked van képed a megcsalással előjönni? Hát drága bátyám nem ismerek rád. Úgy látszik az a kis csitri tényleg nagy hatással vot rád. De majd én teszek róla...
Most rajtam volt a sor a diadalittas mosollyal. A szerelem istennője vagyok, de senki nem mondhatja meg, hogyan használjam fel a szerelmet. Hát nem lenne tragikus, ha a kislány másba szeretne bele? Mondjuk Árészba, akivel mindig is vetélytársak voltak Apollónnal.

- Úgy beszélek róla ahogy mindenki...és még mindig szebben mint a saját anyja
Na de jó sikerült elvennie a kedvem. Ami nagy szó ha azt nézzük, hogy egész évben képes vagyok szinte akár mikor...neki még is sikerült

- Ha meg annyira szereted és véded talán nem kéne fűvel-fával megcsalni, nem de?
A "jó bátyuska" szerep...főleg ha a legtöbb megcsalása szinte velem volt...és Hermésszel meg Árésszal. De akkor is így van.

- Vagy most tőr elő belőled a hűséges és szerető feleség? Evvel elkéstél már drágám, nem gondolod?
Eresztek meg egy mosolyt. De ebbe minden volt csak szeretet vagy szerelem nem. Ilyenkor felé egy érzelmet érzek; megvetést. Jó hogy nem a hűségről kezd majd ő papolni nekem. Mert egy ilyen felindulásból és a "Ne beszélj így Héphaisztoszról! " mondatából ítélve erre is képes lenne
Ki mondta, hogy az istenek élete felhőtlen és jó?! Megfojtom...

- Szívtelen? Hát ilyennek ismersz?
Túl jól ismer. Nem vagyok amúgy szívtelen, csak nem érdekelnek a halandók. Bár a vámpírok nem ide sorolhatók, de az isteneken kívül nem igazán érdekelnek a többiek. Játékszernek tekintem őket. Ha ez szívtelenség... hát az vagyok.
- Csak hogy a fogadás úgy teljes, ahogy elmondtam. Szimplán magadba bolondítani nem túl érdekes...
Furcsa volt a habozása. Csak nem tényleg beleesett a lányba?
- Ne beszélj így Héphaisztoszról!
Felpattantam az ágyból és valahogy elment a kedvem a hancúrozástól. Nem tudom tényleg azért lettem ideges, mert így beszélt a férjemről, vagy mert...
Nem érdekelt a simogatása sem, a mosolya meg végképp az agyamra ment. Nem mutattam ki az érzelmeimet, pontosabban egyet: hűvösséget.

Amint fogai "belemélyedtek" az ajkaimba megnyalom az övéit de a fogadás tétjére egyszerűen megcsókoltam és felültem

- Nem mindenki olyan szívtelen mint kegyed drága hugicám
Mosolygok rá angyalian közben szaporán veszem a levegőt. Mindig is rühelltem a választásokat, a legalapvetőbb "mit vegyek fel?"-től kezdve a legnehezebb "éljen vagy haljon?" kérdésekig. És ez inkább az utóbbiba tartozott...hiszen valakinek az érzelmeivel kell játszanom...
És komolyan én gondolkodok ilyeneken? A "pásztorkodás" óta eszembe se jutott hasonló dolgok...Rosa mit tettél velem...te...

- A fogadás első felében benne vagyok szívesen. Magamba bolondítani már nem nagyon kell...és egy eljegyzés sem nagy dolog...
Kivéve ha nem hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy egy vámpír örökké élhet...egy isten alap dolog ugye. És ha olyan lesz mint Héra vagy Perszephoné? Ez így nem jó, bele húzott a csőbe. Vagy vesztem a híremet vagy elveszítem őt...akin még mindig nem tudom miért agyalok ennyit...nem is ismerem

- ... de nem hagyom ott. Vannak akiknek még a házasság egy fontos dolog, főleg akkor az volt mikor ő nevelkedett. Nem mindenki kap egy olyan szerencsétlent mint a sánta
Simogatom meg vigyorogva az arcát. Most komolyan ellent mondtam...neki?

A dominanciája most is jól működik, fölémkerekedik, és szinte maga alá láncol erős testével. Nem mintha bánnám.
- Megkaphatod, ha benne vagy abban ha én nyerek, hogy meztelenül elmész Hérához és érdeklődsz a hogyléte felől. Márcsak a fogadás alapját kéne kitalálni. Hmm...
Gondolkozás közben ajkaiban kerestem az ihletet. Finoman ráharaptam az alsóra, és nem engedtem. Csak vigyorogtam rajta.
- Mit szólsz ahhoz... egy hetet kapsz rá, hogy a kis vámpírlánykát magadba bolondítsd, megkérd a kezét, és otthagyd az oltár előtt. Vagy ez túl lehetetlen lenne neked?
Nem érdekelnek az emberek, és a többi faj, csupán játékszernek tekintem őket, ahogy a legtöbb isten. Vagy mégsem? Eddig azt hittem Apollón is ilyen. Nemsokára meglátom, drága testvéremnek mennyit jelent a lány.

- Rendben. Ha egy adag iszapban láthatnálak harcolni mondjuk Artemiszt-el...az mindent megér
Vigyorodok el majd se szó se beszéd szenvedélyesen megcsókolom és átfordítom, hogy én legyek felül. Fölé térdelek és a nyakát kezdem csókolgatni és mellé könyökölök

- Tudod, hogy szeretek játszani, de most nem a szokásosra gondoltam. Mit szólnál egy fogadáshoz?
Még nem dolgoztam ki a részleteket. De mikor próbáltam "belelátni a szívébe" kissé meglepődtem. Amúgy is, mi istenek már annyi mindent tapasztaltunk, láttunk, hogy nem sok izgalomban van részünk.
- Azt ugye mondanom sem kell, hogy mocskos játékra számíts. - nézek rá mosolyogó arcára.

Gyengéden megnyalom az ujja hegyét majd finoman elkapom foggal, persze nem fájdalmasan majd elengedem
- Jó ideje csak játszol velem, még játszani?
Vigyorodok el majd végigsimítok az oldalán egyre feljebb és felkönyökölök óvatosan
- Mit szeretnél játszani aranyom? Mihez lenne kedved?
Vigyorgok akár a tejbe tök. Szeretek vele "játszani" bár a jutalmak mindig jobbak. Bal kezemmel megsimogatom a hasát majd gyengéden feljebb húzom. Amennyi ideje összejárunk számtalanszor lehetett volna gyerekünk, még sem lett. Pedig tényleg a tökéletesség lenne. Ha Zeusz félt Aphrodité miatt való harcok miatt...tőle háborúk robbannának ki...

Nem számítottam arra, hogy csalódott lesz, vagy talán mégis.
- Jó válasz. Bár nem pontosan ezt vártam. Ugye nem kell felfrissítenem az emlékezeted, hogy tudom, ki hogy érez irántam? Vagy én mondjam meg, mit is érzel pontosan?
Kérdésére majdhogynem nevetve válaszoltam.
- Vagy még egy-kettő a fejemben. De azt későbbre tartogatom. - kacsintok rá. Mikor elkapom tekintetét, ahogy az ajkaimat nézi vágyakozva. Lassan megnyaltam az alsót, puszit nyomtam az ujjamra, majd azt odaérintettem az ő ajkaira.
- Nincs kedved játszani?

Ilyenkor hevül fel az ember és látna az önmaga vetkőztetésének...és épp elég egy rossz kérdés, hogy az "ihlet" elszálljon. Neki sikerült. Gondolom ilyen hamar veszi is vissza...

- Mindenki szeret Aphrodité, legyen Isten vagy ember fia. Tudod jól..ezen kívül a testvérem is vagy...így ez nem kérdéses
Sóhajtok fel és úgy nézek rá ég kék tekintettel

- Még valami ilyen vágy-hervasztó kérdés drága hugicám?
Harapok az ajkamba miközben az övét fixírozom. Azt a vérvörös, mézédes ajkakat...a tökéletességet...

Nem bír nekem ellenállni, így a célom elértem, nem mintha nagyon erőlködnöm kellett volna. Ha akart is ellenkezni, ez a gondolat már biztosan kiment a fejéből. Kezei testemet fedezik fel, végigsimít rajtam, kezei szinte kényeztetnek. Csókjából érzem, jól fog folytatódni az este. Hirtelen ötlettől vezérelve feltettem neki egy kérdést, amit... talán még sosem kérdeztem senkitől. Egyszerűen nem volt rá szükség. És ki tudja, talán most sincs, ez is csak egy játék.
- Mond csak Apollón, szeretsz engem?

Épp lenyugodnék és teljesen higgadtan utána mennék, hogy "akkor én most elmentem" mikor megállt előttem. Az összes elmenéssel kapcsolatos gondolatom nem épp a fizikai valóhoz hanem egy szlenghez kezdődött és inkább azon agyaltam minél később és kényelmesebben...
Következő pillanatban az ágyon termek - majd meg is kérdezem mikor kezdett edzeni...vagy én gyengültem el ennyire?! - a segítségével. Gyengéden végigsimítok egyik kezemmel a hátán a másikkal a hajába túrok és vadul megcsókolom

Nem láttam értelmét újra felöltözni, de azt el kellett ismernem, hogy a megfelelő méretű ruhadarab, vagyis a falatnyi fehérnemű nagy hatással lehet a férfiakra, és jobban beindítja a fantáziájukat. Az most részlet kérdés, hogy épp az előbb fedtem fel mindenem előtte.
- Itt vagyok, szépségem. - élcelődtem vele. Megálltam az ajtóban, és felmértem a terepet. Lassan odasétáltam hozzá, és előtte megállva kezeimmel benyúltam pólója alá és végigsimítottam kockáin. Hasfala mint a szikla, egész lényéből sugárzott a férfias energia, gesztusai egyértelműen elárulták gondolatait.
- Talán folytassuk ott. - azzal lelöktem az ágyamra és fölé hajolva megnyaltam ajkait.

Nem kis önerő kell ahhoz hogy ne menjek azonnal utána...de ebben is jó vagyok, mert ülve maradtam! Majd kicsit sétálgattam és a képeket néztem...meg sem lepődök, hogy mindegyiken ő van...az egyiket felkapom és közelebbről is megvizsgálom. A forrásnál készülhetett...és gyönyörű. No de nemsokára láthatom élőben is...Óvatosan visszateszem a képet majd a fürdő felé sandítok, hogy mikor érkezik meg...

Felkapott izmos karjaiba, és átvitt a fürdőből az ágyamra.
- Én sem gondoltam, hogy a folyosón leszünk. - mosolyodtam el. - De előbb megtörölközöm.
Feltornáztam magam vízszintesből, és ismét a fürdő felé vettem az irányt. Rendben, hogy a tej jót tesz a bőrnek, akkor se olyan, mint a forrásvíz. Mocskosnak éreztem magam. Bár a következő órában úgyis mocskosak leszünk. Szerencsére parfümre sem volt szükségem ahhoz, hogy jóillatú legyek, olyan mintha egy természetes illatfelhő lengne körül állandóan.
Visszanéztem, hogy mit művel a férfi, akivel ágyamat készülök megosztani, kerestem kék szemeit, helyette szivárványszínű szempárba futottam.

- És...ha nem...?
Nyelek egyet és végre felnézek rá majd elkapom a derekát és az ölembe húzom közben a másik kezemmel a lábait emelem meg. Tisztában vagyok vele ha kimegyünk akkor a tejet a ruházatomon nem...Aphrodité fürdős tejének fogják majd hinni
- És ha itt maradnánk kettesben...? Itt senki sem zavarhat minket...
Suttogom a fülébe majd megnyalom a fülcimpáját és az oldalát kezdem simogatni majd hirtelen ötlettől vezérelve felemelem és felállok majd óvatosan lefektetem az ágyába akár egy hímestojást

- Nem tudtam meddig maradsz el, így nem is siettem annyira.
Mondtam mosolyogva. Lábaimat kiemeltem a tejből, és csodáltam bőröm makulátlanságát. Ránéztem Apollónra, de arca elárulta, nem szándékozik beszállni mellém. Hát jó. Felálltam gyönyörű antik kádamban, és hagytam, hogy lecsurogjon rólam a tej és vártam, hogy Apollón levegye rólam tekintetét, és kiengedjen.
- Tudom, tudom, tökéletes... de ha kiengednél.

Nemsokára felcsendül a vágyott hang. Nincs a szobában sem a tükör előtt. Akkor marad a fürdő. Mosolyogva kopogok be azért ezen az ajtón is de most már szó nélkül belépek
- Reméltem, hogy mire visszaérek kész leszel
Vallom be aztán leülök a kád szélére és megpuszilom a homlokát. Igazából azt vártam, hogy egy kád habos vízben lesz. Az még tetszene is. vele ellentétben nem vagyok oda a teljes tejes fürdőért. Jobban szeretem a hígított változatot. Régen kaptam egy tanácsot az egyik alvilági "fúriától": a tiszta ér is hasonló hatással van a bőrre. De valahogy nem lenne szívem...

Ahogy visszatértem szobámba, nem a fürdő felé vettem az irányt egyből, hanem a tükör felé. Leültem a fésülködő asztalkámhoz, ami hatalmas kerek ágyam közelében volt. A szobában ha körülnéztem, csupa olyan tárgy, szín, anyag volt, ami szívemhez oly közel áll. Egészében véve fehér volt a szoba, nagyobb üveg és tükör felületekkel. Selyemfüggöny lógott le az ágyam tetjéről, mint a baldachin. Arany szövetek bontották meg a fehér egységet, némi rózsaszínnel. Elvégre nő volnék.
Egy ideig csodáltam saját tükörképem, aztán a fürdőszobába lépve levettem lenge ruhámat, és beleléptem egy kád tejbe. Igen, a szamártej a legjobb a bőrnek. Kleopátra sem hiába vett ilyen fürdőket. Pár perce már benne voltam a kényeztető fürdőzésben, mikor meghallottam testvérem hangját.
- Gyere csak, itt vagyok.
Gondoltam majd kitalálja, merre van az az itt.

Kisebb úszás után átöltöztem. Lazább farmer és egy sima kék póló. Minek öltözzek fel jobban, ha hamarosan levetkőzök? Cipőm hangja visszhangzott ahogy a szobák között róttam az utam. Mostanában annyira kihalt lett az Olümposz...mármint...sokak eltűntek vagy elmentek.
Óvatosan bekopogok Aphrodité szobájába majd halkan benyitok. Persze számíthatok rá, hogy esetleg Hermésszel vagy Árésszel találom ágyban...de kit érdekel? Max kirugdosom őket...vagy beszállok
- Aph...merre vagy?
Csukom be óvatosan az ajtót

...