Ösvény

Tudtam én, hogy unatkozik látszik rajta...

-De szoktam unatkozni az utóbbi időben egyre sűrűbben.- Mondtam kissé elgondolkozva majd mondandóm végén sóhajtottam. Nem sok újdonságot tapasztalok már a világon túl sokat éltem én ahhoz. Majd rápillantottam s ekkor vettem észre a tőrt amint dobálgatót először képességemnek hála elakartam venni egy pillanatra de aztán végül úgy döntöttem még se teszem az már tényleg udvariatlanság lenne.

-Amúgy Elizabeth-nek hívnak- Mondom csak úgy mellékesen hátha elmondja ő is a nevét, sokkal egyszerűbb minden, hogy ha tudja az ember vagyis vámpír a másiknak a nevét.

-Hát madam fogalmazhatunk úgy is- Mosolyogtam rá. Igen, kissé unatkozok. De ezeket ellehet felejteni, egy kis társasággal. Érdekel, mi a különleges képessége. Hát igen. Engem sok minden érdekel. És ez is köztük van.

-És madam? Ön nem szokott unatkozni?- Kérdetem vissza. Igen tudtam, hogy az. Nem kellett volna megerősítenie. De hát ha ő akarta. Akkor csinálja csak. Elővettem egy tőrt, és dobálni kezdtem. Azt hiszem, ezt Kínából hoztam. Igen. Ha jól emlékszem.

A válaszra csak egy kicsit bólintottam, eddig még sose tévedtem ilyen téren de bármikor előfordulhat, hogy tévedek.
-Csak nem unatkozik, Monsieur?- Kérdezem már mosolyogva pillantva rá, a hangjából ítélve vagy nem szereti közölni, hogy vámpír vagy csak szimplán unja magát.
-Pontosan- mondom majd az égre pillantok, megint szép esténk van.

Hallgattam tevékenységét, és egy irtó halvány mosollyal jutalmaztam bátorságát. Sóhajtva emeletem felé fejem.

-Igen. Vámpír vagyok- Mondtam kissé unottan. Nem nagyon tudok örülni ha ezeket kikell mondanom, ámbár, van valaki aki még ilyenkor is mosolyt csal az arcomra. Tényleg. Elmegyek, majd hozzá.

-Kegyed is az. – Bár, ez kiderült a kérdésből. Ámbár, én már messziről tudtam róla, hogy az. Az már más kérdés. Hogy ő nem figyelt.

Mikor elmosolyodott én is elmosolyodtam ha nincs baj az a jó. Mikor kikerül s leül a padra egy kis gondolkozás után úgy döntöttem, hogy én is leülök. Igaz kissé udvariatlan voltam és meg sem kérdeztem, hogy leülhetek-e mellém vagy sem.
-Te is vámpír vagy ugye?- Kérdezem érdeklődve bár nem nézek rá érdekel a válasza, hisz ha a megérzésem nem csal akkor tényleg egy vámpírral beszélek, ha meg nem hát akkor maximum hülyének nézz...

No nézzenek már oda. Nem is figyel. Illetve, nem vett észre. Na most vagy azért mert nem evett egy jó ideje. Vagy csak ment kezdő és nem tudja, mit kell figyelni. . .Vagy csak simán elgondolkozott.

Szuggeráltam, de még erre se kapta fel a fejét. Na szép. Sóhajtva s közben az eget figyelve mentem. Ekkor nekem jött én meg rámosolyogtam.

-Nincs baj.- Mosolyogtam, majd kikerültem és lassan tovább lépkedtem. Sóhajtva megálltam, majd az egyik padra leültem, kezeim kinyújtottam a padon és az eget néztem. Ismét.

Magamhoz képest nagyon is figyelmetlen volt, hisz nem vettem észre a másik vámpírt aki velem szembe jött és így sikeresen neki is mentem, de szerencsére ezért nem estem el, szép is lett volna.
-Bocsánat- motyogom halkan, de ekkor tűnik fel, hogy akinek sikeresen neki mentem az is vámpír vagy legalábbis szerintem az így kissé félredöntött fejjel néztem rá, örültem volna ha tényleg vámpír mivel már rég találkoztam a fajtársaimmal.

Kellemes idő van. Pont jó egy. . .sétához. Amit én meg is teszek. Magamra kaptam egy farmert és egy lazább pólót. Arra egy fekete bőrdzsekit. Cipőm egy a ruhához illő tornacipő. Sóhajtva és legfőképpen unottan lépkedtem az ösvényen.

Kihalt minden. Milyen unalmas lett az ősz. A sárga falevelek szállingóznak. Egy vámpír van a közelben. Lehet még sem lesz unalmas estém.

Úgy döntöttem teszek egy kis esti sétát mivel már kicsit nagyon untam magam a házban, kivételesen a sétához egy magassarkú fekete csizmát s egy farmert s egy szintén fekete szövetkabátot vettem fel mely alatt egy vékony V kivágású felső vettem fel. Legszívesebben kabát nélkül jöttem volna ki sétálni, de nem akarom, hogy az emberek megbámuljanak amiatt, hogy képes vagyok ilyen hideg időben kabát nélkül sétálni.
Lassú létekkel haladtam az ösvényen s kissé elmerengtem a régi emlékeken.

...