Sztüx folyó

...

Nyugodtan sétálva lépkedek a parton. Nyugodtan várja a révészt, hogy megérkezzen és elszállítsa őt a partra. Szerette az ilyen utakat, mert nem csak modern dologról beszéltek hanem a régi időkről...és közel az egyetlen aki előtt nyíltan kigúnyolja Hérát, bár soha nem rejtette véka alá a véleményét hogy nem szereti sógornőjét.
Lassan befut a gondola. Hádész halk szóval köszönti az idős férfit aki mély meghajlással üdvözli a felszállót.
Elhelyezkedik a kis fahajóban majd nézi a vizet. Már annyiszor gondolt rá, hogy feloson és valamelyik fenti istennel kicserélteti annak a hárpiának a vizét erre. Hogy megnémuljon végre...
Lassan megérkeznek a partra, szinte a földre. A gondolás most nem megy el, ura felszólította, hogy várja meg. Pater kilép és előrébb sétál jó pár méterre. Mintha szag alapján érezné már az érkező falkatagot

Mióta Hádész megfenyegetett engem, hogy a falka bánja meg, mert incselkedtem vele és csak akkor nem bánt senkit ha találkoznánk vagy mi többször is gondolkoztam ezen a dolgon. Nem akartam, hogy a falkámnak baja essen, akár egy csapattagnak is. Keserű ízt éreztem a számban, amikor azt gondoltam, hogy ez miattam van, és megtörténhet. Végül úgy éreztem, muszáj tennem valamit ez ellene, így megkerestem egy régi térkép féleségen, hogy hol "lakik" Hádész. Nem volt könnyű megtalálni a helyet, de nehéz sem volt.
Amikor megérkeztem, mintha csak tudta volna, hogy jövök már ott volt a gondolával együtt. Elfintorodtam és köszönés helyett csak rögtön a tárgyra tértem. Nem volt valami jó kedvem...
- Mit akarsz, mit csináljak?

Már szinte elindultam volna a palotába mikor betoppant ő! Sajnos a szokásos angyali mosolya és édes hangja elmaradt csak a keserű és tárgyias szöveg jött. No nem baj. Pherszephone is ilyen volt kezdetben
- Semmi nehezet. Gyere velem, vacsorázzunk együtt. Ennyit kérek és szabad vagy...sőt...tőlem telhető védettséget megkapod mindenkivel szemben ami szinte a halhatatlansággal egyenlő...és a falkádat sem bántom. Előnyös ajánlat, nem?
Indulok el lassan a gondola felé. Halványan elmosolyodok. Eljött. Még sem tud elszakadni tőlem. Ez jó. Nagyon jó. Mielőtt beszállok, arrébb lépek és besegítem a vérfarkast ha követett.
- Óvatosan nehogy a vízbe ess...

Komoly arccal néztem őt zsebre dugott kezekkel. Egy testhez simuló fekete póló volt rajtam, az felett pedig egy pink cipzáros pulóver, ami most kivételesen nem volt becipzározva. Most nem farmer hanem egy fekete csőnadrágot húztam fel magamra, a lábamon pedig egy fekete nem túl magas sarkú csizma volt. Nem volt még olyan hideg idő, de ezek a cuccaim a kedvenceim közé tartoznak.
- Miért pont vacsora?- kérdeztem metsző hangon, amint beleugrottam a csónakba, az egyensúlyommal sosem voltak gondok, amit gondolom észrevett.
- Nem vagyok amatőr.- morogtam halkan és a vizet néztem.

- Elhiszem, csak nem kívánnám, hogy közel egy évtizedig ne halljam a hangod.
Szállok be én is majd intek a gondolásnak aki lassan el is indul. Mély levegőt veszek és komolyan rápillantok
- Egy vacsora alatt megismerhetlek és te is megismerhetsz nagyjából. Rájöhetsz hogy nem vagyok a regényekben megénekelt Sátáni alak. Szeretném ha gyakori látogató lennél...és mint említettem...számomra ez a leglogikusabb dolog. Egy vacsora
Mosolyodok el a végre majd mivel több tincs is kicsúszott a hajamból fogom és hátragumizom

Megforgattam a szemeimet. Igazából nem is figyeltem, hogy mit mondd nekem először, csak azután kezdtem el figyelni, amikor hallottam, hogy komolyra fordította szót. Amikor oda ért, hogy ő nem is olyan sátános izé horkantva felnevettem. Ez még viccnek is rossz volt. Aztán én is komolyan, de egy kicsit viccesebben ezt mondtam.
- Gyakori látogató? Kösz,de nem mostanra van betervezve a halálom.- megcsóválom a fejem, nem úgy néz ki, mint, aki könnyen feladja, így állat vontam.
- Ha nem embert eszünk, akkor oké...

- Dehogy embert! Ne légy már undorító - fintorodom el. Hogy gondolhat valaki ilyet? A szakácsok a legfinomabb étkeket készítik. No és hogy honnan tudtam hogy jön? Sokak nem szeretnének az alvilágba kerülni így jók kémkedőknek. A halk vízi morajlást megszoktam de valahogy most szebbnek tűnt nekem
- És a falkában minden rendben? - próbálok beszélgetést kezdeményezni

Hogy én undorító? Ki is fenyegetett meg engem?!Inkább nem is válaszoltam neki hanem tovább bámultam a vizet. Éreztem, hogy engem néz, de én nem néztem rá. Most valahogy a víz sokkal érdekesebbnek tűnt, mint azt nézni, hogy az arcáról mennyire rí le az, ha hazudik, ideges vagy egyáltalán valami... A beszélgetés kezdeményezésben viszont rossz, ezt anélkül meg lehetett állapítani, hogy ránéztem volna.
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de igen minden a legnagyobb rendben. Kivéve azt, hogy egy csapat majom banánnal bántalmazott minket.- vicceltem el újra dolgot mosoly nélkül.

- Addig jó. Apollón pestissel fenyegetőzött...nem a szíve csücske a fajtád...de megkértem hogy egyenlőre ne tegye mert van egy szívemhez közel álló személy ott.
Lassan a nyolcadik kanyart is elhagytuk majd a kilenc és cél egyenesbe értünk. Óvatosan kiszálltam majd kisegítettem útitársamat is.
- Még nem is mondtam. Gyönyörű vagy ma Zoé - mosolygok rá és lassan beindulok a palotába...

Vonakodva rátekintettem, még mindig nem tudtam, hogy miért is akart velem ennyire találkozni, és azt sem értem, hogy... na mindegy, semmit sem értek én már! Próbáltam valamit kiolvasni a szemeiből, de inkább még mindig nem néztem rá, hanem csak simán a vizet néztem. Megfordult a fejemben, hogy miért nem ugrottam ki a csónakból amikor elindultuk, mert akkor még talán elég közel lettünk volna parthoz vagy mihez.
- Kösz... vagy mi.- motyogtam elhaló hangon. Még egy Isten sem sem mondta, hogy szép vagyok. Na, nem mintha az én triplán átlagos testem felérne hozzájuk...

Távolban több vonyítás is felhangzik. Amennyire lehetett a palotától a legmesszebbi részbe száműztem a vérfarkasokat...és természetesen a vámpírokat meg amennyire lehetett a közelembe helyeztem
- Gyere, a palotában eszünk - karolok belé gyengéden és megindulok határozottan
- Perszephoné nem fog zavarni, valami ügyet ment megbeszélni Zeuszékhoz
//Folyt. köv. Palota, nem? //