Lac Supérieur tó

Hát nem utánoz? De igen. A kis gonosz. Nem engedtem meg neki. Átugrottam a fölötte lévő ágra,majd ugrottam egyet, és a hó, ami az ágon pihent a nyakába zúdult. Ekkor, elugrottam, át, egy másik, sokkal vastagabb ágakkal kecsegtető fára. Mennyivel jobb hely, így könnyebb mozogni. Illetve, jobban merek feljebb menni. Félő, hogy letörnek az ágak. . . Illetve, legyen akár milyen vastag az ág, én félek, hogy az letörik. Gyúrtam pár hógolyót, majd azokat felé dobtam.

Megpróbál kigáncsolni, de még mielőtt elestem volna, megkapaszkodtam az egyik fa ágában. A tekintettemmel követtem az útját a fára.
Helyzeti előnyben van... magasról könnyű támadni, és ha fedezéket keresek, akkor nem biztos, hogy eltalálom. Na majd... gyorsan felkapaszkodtam egy másik fára. Az itt lévő hómennyiség sem elhanyagolható, lesz miből dobálózni.

Belement. Akkor én sem leszek szemét, nem használom stikában a képességem. Amikor felém dobta a hógolyókat, egy eltalálta a bal felkarom, de a többit kivédte a fa. Milyen jó kis hely, nem de bár? Amíg felszedte a hógolyókat, addig én mögé mentem, és kigáncsoltam. Amint a földre került, finoman megütöttem a fát, és a rajta ékeskedő nem kis hóm,ennyiség, ráesett Jack-re. Ezen csak mosolyogtam, majd felugrottam, az egyik két fával arrébb lévő fa, ágára, és onnan figyeltem.

Kitéretem a felém hajított hógolyó elől.
- Rendben.- vontam vállat nekem igazából mindegy is. Csak hógolyók. Nem fogok belehalni, ha pár eltalál. De arra azért kíváncsi leszek, hogy mennyire fogja betartani a megállapodást.
Vannak ugyanis olyan vámpírok, akik már teljesen hozzászoktak a képességükhöz, és észre sem veszik, hogy mikor élnek a hatalmukkal. Ami kicsit kellemetlen. Velem ilyen csak ritkán fordul elő... főleg, ha felidegesítenek. De akkor egy idő után észreveszem magam, és lenyugszok. Többynire. Volt már, hogy meg sem próbáltam korlátot szabni a képességemnek.
Felvettem én is két marékkal és sorban hozzádobtam őket. Addig tovább gyűjtögettem a gólyókat, hogy legyen miből gazdálkodni.

Ehhe. Egy vámpír aki kimer ellenem állni. De jó muri lesz! Míg ő hátrált, én ismét levettem a fehér ruhám. Kész haszon, ha a vámpíron kétfajta ruha van. Az már mellékes, hogy magas sarkúval, de ezen könnyen segítek. Levettem és a ruha alá rejtettem. Hajam felkontyoltam, és érdeklődve figyeltem. Hát nem támad. Nekem kell kezdeni. Ne már. Úgy nem izgi a dolog, de legyen. Megfogtam a hógolyót, és felé dobtam, igazság szerint. . . .Olyan ellen, akinél elolvas a hó, nem jó játszani, mert veszteni fogok. De már alig várom!

-Megegyezhetünk? Én nem használom a képességem ha te sem. Mit szólsz?- Érdeklődtem, miközben, három hógolyót dobtam felé. Jó muri lesz az este. Remélhetőleg. És esedékes lesz egy úszás. Ha rajtam múlik. . . . Hehehe. . .

- Persze- válaszoltam miközben lassan egy fa felé hátráltam, hogy legalább egy oldalról védve legyek. A ruhám gyorsan megszáradt, így nem is fáztam.
Útközben felvettem pár marék havat, de egyenlőre nem dobtam el őket. Azt hiszem, talán tudom, hogy mi a képessége... tudja irányítani az embereket. Nem rossz, de ellenem akkor sem tehet semmit.
Bár támadni én sem tudok... De hogy én veszítsek...nagyon biztos lehet a dolgában, bár minneél nagyobb valaki önbizalma, annál nagyobbat bukik majd egyszer. Bár én nem szívesen buktatok el senkit. Na jó vannak kivételek, de nőkkel nem húzok újatt. Egyszer megtettem, és megbántam... nem túl felemelő egy síró nőt vígasztalni.

-Csalni nem ér!- Jelentettem ki, miközben belefújtam tenyerembe, majd beletettem a hóba. Jó muri, de reméltem legalább lesz olyan kedves, és nem arcon vág. Has, kar, váll az oké, de hogy arcon dobjon egy hógolyóval, az nagyon nem fair. Én legalább hátra céloztam, azt hiszem. És az sem fair, hogy elolvasztja a havat. Ámbár. . . Ő lesz csurom víz, és jobban járna ha havas lenne, de ő tudja. És ha már itt tartunk igazán megkellene kérdezni, hogy akar-e játszani velem. A válsz tuti nem lesz. És meg is értem. Velem eléggé nehezen lehet játszani, hisz csalok. . . .De, azért kérdezzük csak meg. . . .

-Van kedves veszíteni ellenem?- Ezt veheti játék felkérésnek is. Kíváncsiságom határtalan, na majd elválik, addig meg. Hátam mögött összegyúrtam egy hógolyót ha nem játszik, akkor ott van a barátja, akinek nem rég megcsonkítottam bandáját azt hiszem.

Szerintem vicces volt. Lehet, hogy ő nem így gondolja, de szerintem akkor is vices volt. Ha lesz alkalom újra megdobálom hóval... mert nagyon szórakoztató. És az arc, amit utána vágott... ezt egész biztos sosem fogom elfelejteni.
De a reakciója kellemetlen volt. Ő megdobálhat büntetlenül én nem? Hol itt az egyenjogúság? Vagy itt is az az elv él, hogy tiszteljük az öregeket? Ha vén csatalónak érzi magát, akkor megértem. De ha nem , akkor ne nagyon fogja erre...
A bőröm felforrósodott, ahogy Rosa hozzám ért, így a hó sem marad meg sokáig hideg állapotában. De a lucskos- langyos víz elég zavaró volt.

Szegény gyerek. De nézzük a jobbik oldalát, biztos nagyon szeretik. Sőt. . . . Na, mindegy. Minek is törődök én ezzel. Passzolom. Nos, igen. . . Minek ötöm bele az orrom ilyenekbe? Mert nincs jobb dolgom. . . .Mindegy is. Sóhajtva, figyeltem, ahogy a hógolyó elolvad, és kissé sértődötten, felültem, de egy hógolyó az arcomban landolt. Nane! A hó már a fejem eléggé vöröses képétől, leolvadt. Ezt még visszakapod.

Lefogtam a karjait, és belenyomtam a hóba. Cseppet sem vicces, ha az arcomban landol a hógolyó! Jó, de. Nagyon is vicces, és még röhögnék is, ha! De ott az a ha! Lassan elengedtem, hogy levegőt vehessen, és felálltam.

- Próbálkozunk...de nem mindig látjuk eredményét.- vigyorodtam el.
Például ő sem tud rendet tartani... bár az ő szobályában nagyobb arend, mint az egész lakásban, de ott sem lehetne egy agysebészetet steril körülmények között végre hajtani.
A hógolyó még elolvadt, miélőtt elérhetett volna, de azért felvettem én is egy hógolyót és Rosa-hoz vágtam.

-Szegény gyerek. Azért ne csináljatok belőle szexista pasit- Kuncogtam el, mert eltudom képzelni, ahogy ketten nézik a pornót a fiú, meg bemegy és velük nézi. Szegény gyerek! Most komolyan! Jó nem hiszem, hogy ezt teszik vagy valami, de legalább dadájuk lenne. Nem, tuti van dadájuk. Annyira legalább figyelmesek. Reménykedjünk benne. Nyújtóztam egyet, majd csináltam egy hógolyót és a fejének dobtam.

-Ipiapacs, te vagy a fogó- Vigyorogtam rá, de fel nem keltem volna. Az istenit sem. Majd ha tesz valamit, akkor majd. . . . Addig viszont. Nyugi, pihi és lazítás van. De az is idetartozik, hogy fülelek, de piszkosul.

- Nem nagyon figyel az ilyesmire- Legalábbis remélem.
De végeredményben ő is vámpír nem? Egy idő után hozzá kell szoknia az ilyesmihez. Viszont a másik oldal, hogy csak 8 éves! Bonyolult dolog felnevelni egy kölyköt.

//bocsi, hogy rövid lett //

-Te tudod- Elvettem az öngyújtóját, majd meggyújtottam a cigiket, és néztem, ahogy lassan elégnek. Kárba megy a finom cigi.-Köszike a gyújtót.- Ez a tény kissé elszomorít, de ez van. . . . Amint elégtek, beledugtam a hóba, és sóhajtva felöltöztem –ismételten-. Ezek után, már csak otthon akarok átöltözni. Megborzongva, ismét kontyba fogtam a hajam, és csendben vártam, hátha lesz valami amiről beszélgethetnénk.

Semmi? Most komolyan? De ciki már. . . . –Egyébként, mennyire rontottátok már meg szegény gyereket?- Érdeklődtem egy gonosz mosollyal. Nem hiszem, hogy tettek bármi olyat is, ami rossz lehet neki. Túlságosan is szeretik ahhoz. Legalábbis, az írottak alapján. Megráztam a fejem, és hátradőltem a hóban. Havazik, megint. . . . Holnap mehetünk szánkózni, és hóembert építeni. . . . Hogy én mennyire utálok szánkózni. Inkább a snowboard, kedvemre valóbb mint a szánkó. De ez van. Meg aztán, gyerekkel, főleg, ha ilyen fiatal, nem mehetünk. . . .

- De még te sem tudhatsz mindent.- mosolyodtam el.
A legfontosabb, hogy nem is ismeri őket. Én igen. Az már részlet kérdés, hogy nem a legjobb a viszonyunk. Vicces, hogy most én végem meg őket. Béke poraikra... bár így sok gondtól szabadultunk meg.
- Kösz, de nem.- ráztam meg a fejem.
Talán bizalmatlanság, de ki tudja mióta van ott a vízen? És a ládika sem zár száz százalékig. Apám de finnyás vagyok ezen a téren...

-Nos, teljesen mindegy te mit hiszel. Régebb óta élek, mint te. Ebből kifolyólag, jobb félni, mint megijedni- Na, tessék. Itt egy becsületes vámpír, aki nem öl ha nem kell. Na te jó isten, irgalmas szamaritánussal van dolgom vagy mi? . . . Rendben vissza fogom magam. . . . Kérdésére csak vállat vontam, és felálltam, lecsatoltam ruhám, kiengedtem hajam, és szépen besétáltam a vízbe, majd lemerültem a víz alá.

Ide tettem. Emlékszem rá. Ahogy egyre lejjebb úsztam, egyre hidegebb lett a víz. Jó, nem is vártam mást. Lassan elértem a víz fenekét, és keresni kezdtem a ládikát. Mák, hogy nagy a tüdőm. . . . És mák, hogy kb. tudom hova tettem. Amint megvolt, kiástam a homokból, és visszaúsztam, fel a partra. Kisétáltam, és kicsavartam hajamból a vizet. Leültem mellé, majd egy kendővel, megtöröltem a kezem, és a ládikát is. Benne van a könyv. Ezt is csak akkor tudtam meg, amikor kinyitottam. Belelapoztam, és elővettem belőle két szál cigit. . . . Anno még én is szívtam. Kicsomagoltam őket, majd felé nyújtottam.

-Csak, hogy rátudj gyújtani. . . .- Tudtommal semmi bajuk. És még jó is az ízük. Az illatuk mindent elárul. . . .Csavargatni kezdtem a ruhámból és a hajamból a vizet.

//Ne haragudj, hogy ennyire hülyeségeket írok össze-vissza //

- Ismerem őket. Ha látják, hogy Cel nem fojtatja, ők is visszavesznek.
Cel sem olyan borzalmas társaság. Csak egész egyszerűen szeret... barátias légkörben csevegni. Főleg Mark-al, de úgy látszik az én társaságomat sem veti meg.
- Ez mire volt jó?
Kérdezem kicsit tompán. Cigizek na és? Ő nem...ennek nem volt sok értelme. Vízbe hajítani egy teljesen felbontatlan dobozt. Nem arról van szó, hogy most minden áron rá akarnék gyújtani. Veszek, ha kell...de a nem tetszését máshogy is kifejezhetné. Nem kéne ilyen nyílvánosan...de ez csak egy vélemény.

-Én még kedves voltam. Jobban jártak, hogy én öltem meg őket. Amúgy meg. . . Nem akartam, hogy utánam jöjjenek. . . .- Mosolyogtam rá. Elővettem a mobilom, és írtam egy sms-t, George-nak. Pár perc múlva jött a válasz. Eltettem a mobilt, majd rádőltem Jack vállára. Elhelyezkedtem kissé kényelmesebben, megigazítva ruhám teljesen a vállára tudtam hajtani a fejem. Mekkora mákom van. Kényelmes a válla.

Amikor elővettem a cigis dobozt, kivettem a kezéből, és beledobtam a tóba. Mellettem ugyan nem cigizhet. Remélem nem veszi rossz néven. Mivel nem annak szántam. Csak nem szeretném ha rágyújtana, most . . . .Mondom én, akinek semmi baja ha cigiznek mellette. Ez van. Most így járt. Max vitába szállunk . . . Kíváncsian várnám, hogy hogyan szállna szembe az én szavammal. A köpenyem szélét kissé magamra is ráterítettem, és vártam, hátha mond valamit.

- Nem kellett volna megölni őket.- jegyeztem meg elgondolkodva.
Én sem öltem meg Cel-t. Két hónap és újra összefutunk valahol az ígéret földjén. Már alig várom. És igen magához tért. Ahogy látom szépen eltámolyog az erdőig, és eltűnik. Vannak még emberei, de ezt a kilencet sajnálni fogja. Ebben biztos vagyok.
Előkotortam a cigis dobozt a zsebemből. Teljesen elázott. Szerencse, hogy csak két szél volt benne. Az öngyújtót még mindig szorongatom. Egyetlen gusztustalanul ronda sapkáért és kesztyűért szenvedtem ennyit. Hihetetlen.

Nos igen-igen. Nem ajánlatos kikezdeni velem. De jó, hogy vannak oly’ botor vámpírok akik ezt megteszik. Én meg csak élvezem képességem gyümölcsét. Jack felé fordultam, csak épp egy pillanatra amikor a jég elkezdett beszakadozni. Na, köszi! Lenne képe a vízbe engedni. Chh! De ezt még megkapod. A kilenc vámpírt a jégre irányítottam, és nos. . . Nem túl nőiesen, de vízbe fojtottam őket. Ez van. . . . Megfogtam a ruhám, és odasétáltam Jack-hez. Útközben még feltudtam venni, régi korokat idéző ruhám is.

-Én jól, de te megfogsz fázni- Jelentettem ki. Tudom, hogy megtudja melegíteni magát, vagy mi. . . .De azért valljuk be, most jött ki a tó vizéből, ami nem épp kellemes meleg. Ráterítettem a köpenyem, és letöröltem a vért szája széléről. Külső, apróbb sérüléseit begyógyítva, leültem mellé, és néztem a gőzölgő tavat. Szép látvány. . . Nekem tetszik. Jó, tudom, hogy nem kellene meg minden, de olyan rég volt, amikor csak ennek éltünk. . . . Szerencsére, már leszoktam róla! Komolyan le!

A jég kezdett repedezni alattunk. Becsszó nem miattam, és itt és most nem használtam a képességem. Még. De ha így folytatja, akkor bajban leszünk. Mert ő nagyobb következmény nélkül használhatja a képességét.
Amikor gyomorszájon ütött vért köhögtem fel. Nem keveset. A röhögése mindig is irritált. Ez a hang... erre ugrok, komolyan! Kipattintottam az öngyújtót, amiből hatalmas láng orkán száguldott ki, egyenesen Cel arcába. Ettől a földra zuhant, de biztos vagyok benne, hogy hamar túllép rajta. Nyöszörgött párat, és elájult.
Rosa felé fordultam, de úgy látszik jobban halad a kilenccel, mint én ezzel az egyel. Valamiért egyik sem mozdul. Már indultam volna, amikor a jég beszakadt alattam, én meg a jeges vízbe zuhantam. A kezdeti sokk után egyből a part felé kezdtem úszni, közben folyamatosan hevítve körülötem a vizet. Mire odaértem gőzölgő jégdarabok repültek szerte széjjel. Lihegve ültem le a hóba. Lassan jobban leszek. A végére már forró volt a víz, így csak meg kell szoknom a kinti hideget.
- Jól vagy?- kérdeztem a kilenc mozdulatlan férfire pillantva. Valószínű, hogy igen.

-Fölösleges a nevem tudnod. Én tudom a tied, és ennyi elég is- Mosolyogtam rá szépen. Minek neki az én nevem. Semmi köze hozzá. Na meg aztán, még Jack is cicázik. Na de jó. Tuti, ezért kapni fog, de először a barátjával beszélgessünk. Nos, a következő pillanatban éreztem, hogy mind ketten mozdulnak, de Jack már a jégen csúszott, én meg csak néztem. Ez aztán a. . ..Szép szerelés. Na kellet nekem megszólalni. A maradékja pedig körém gyúlt. Pedig, úgy szeretem ezt a ruhámat!

-Táncolunk?- Érdeklődtem egy mosollyal, majd levettem a köpenyem, és levettem magamról a ruhát. Kész szerencse, hogy alatta ott, a fekete macska jelmez. Jól van ne, nem volt időm átöltözni, és sietni kellett. Megfogtam a ceruzám felkontyoltam a hajam, és kezdhetjük is. A ruhát persze, kidobtam a fiúkon át. . . . Nagy levegő és. Báb mesterkedjünk egy kicsit. . . . Ráugrottam a velem szemben álló pasira, akit sikeresen kilöktem a körből, így én magam is kiszabadultam. Ezután már könnyű a dolgom. Képességem használva, megbénult, mind a kilenc, plusz az, aki Jack-kel játszadozik.

- Jack nem mutatsz be egymásnak?- ezt a behízelgő hangot. Istenem de utálom amikor ezt csinálja. És a vér szag csak úgy dől belőlük. Tizen biztos vannak. Tíz az egy ellen? Na köszi.
- A Cica elmondja a nevét, ha akarja.- válaszoltam hűvösen. Ezzel nem bunkózni akartam, csak figyelmeztetni, hogy nem lenne bölcs döntés, ha elmondaná a nevét. Én is itt hibáztam életemben először, 250 éve. Azóta sem tudom levakarni magamról ezt a Manhattan-i bagázst.
A cigi egyszercsak eltűnik a számból. Már fordultam volna Rosa felé, hogy vitatkozzak, de egy ütést éreztem a mellkasomon. Nekem rohantak és belöktek a jégre. Okos. Így nem használhatom kockázat nélkül a tüzet. Pár méter háton cúszás után megálltam. De felállni nem igazán tudtam mert Cel rögtön verni kezdett. Elkaptam a karját, ő pedig megpróbálta elrántani tőlem, de erősen tartottam. Azonban egy hason rúgás megakadájozott a tűzgyújtásban.
Nem mondanám kellemse érzésnek, hogy pár centis jégen verekszem egy nálam sokkal nagyobb vámpírral. A szemem sarkából láttam, hogy a többi 9 Rosa köré gyűlik. Abban biztos vagyok, hogy megtudja védeni magát, de azért nem fair. Kilenc egyetlen nő ellen.

-Pech- Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Vér szag ömlik be. Te agyta szent isten, ezeknek a többsége mészárolt. De mák, hogy nincsenek itt a fiúk. Oh, mekkora lenne. Itt nem maradnának életben. . . . De nincsenek, így gondolom megoldja Jack, ha meg nem, besegítek. Ismerik egymást, kész haszon az ilyen nem? Többször megverni valakit, hát igen, ez rávall az írások alapján. . . Hehe. . . Sóhajtva megálltunk, és rögvest a férfi felé fordultam.

-A cicának van neve is. De kössz a bókot- Cica. . . Lillin. Az istenit sem akar előkerülni. Ha Zeusz tett vele valamit. Abba én belepusztulok. Ha valaki más volt, saját kezemmel ölöm meg az illetőt. Ő az egyetlen normális barátom. Tudom, hogy macska alakja van meg minden. . .De megért. . .Jó nőből lett. . . De akkor is. Hiányzik. A következő pillanatban, mér cigaretta szagot éreztem. Jack felé fordultam kivettem a cigit a szájából, ledobtam és eltapostam. Nem bántásból, de zavar ha valaki cigizik. Főleg ha vámpír az illető. A művelet végeztével, már fordultam is vissza a férfi felé.

- Remek...egyszer jön az ember kipihenni a melót...- fintorodok el. Én is észre vettem, csak reménykedtem, hogy egy idő után feladják, vagy megunják. De nem. Ez igazi pech... A másik meg az, hogy nem lenne túl okos, hogy itt használjam a képességemet. Nem kösszönné meg senki. Csak én, mert megúsznám a verést. De Rosa aligha. Szívás.
Az erdő árnyékából egy igen megtermett férfi lép ki. Őt ismerem! Komolyan, őt intéztem el a reptéren, rögtön azután, hogy Francia földre léptem. Dühösnek látszik... meg is értem. Valahányszor találkozunk szerez magának egy kedces kis égési sérülést. Én meg egy rakás kék és lila foltot. Régi barátság a miénk... töretlen és kölcsönös ellenszenv az alapja.
- Szia Jack...-köszön, de folyamatosan Rosa-t bámulja. kicsit idegesít. Ha tőlem akar valamit, ne a nőt bámulja.- Szia Cica- ez gondolom Miss Lune-nak szólt.
- Hello Cel.- a zsebembe nyúlok, és kitapintom az öngyújtott és a cigis dobozt. Ha rágyújtok biztos felidegesítem. Akkorhát. Szépen elővettem egy szálat és meggyújtottam.

-Tudod mit, nekem mindegy.- Jelentettem ki. Látszik rajta, hogy semelyik kérdésemre sem válaszolna rendesen, csak hebegne össze-vissza valamit. Így járt az előző írónk is. Nos, nekem semmi kedvem olyat feszegetni, amiről egyébként sem akarnak beszélni. Majd átírom így ahogy van, és kész. Én aztán nem szenvedek csak ezért. Majd rájuk küldenek valakit aki megfigyeli őket. . .

Na szépen vagyunk mondhatom. Én aki képes vagyok a végsőkig elmenni, csak ezekért, itt feladom?. . . .Magamra sem ismerek. Annyira . . . Mindegy. Majd kitalálok valamit. –Egyébként téged követnek- Csak úgy mellékesen közöltem vele. Gondolom tudja, de ahogy az erdő felé haladunk, egyre többen vannak. És csak remélni tudom, hogy a képességét mellőzni fogja.

- De azért jó lenne tudni, hogy mikortól érdekelnek a változások. 19.- 20-21. századtól, vagy csak a 70-es években történt dolgokra vagy kíváncsi?- Akármit válaszol is, nem fogok mindent elmondani. Ha jól sejtem, akkor valami krónikát írhat újra. Már voltak akik megkerestek ezzel minket, de közös megegyezés alapján nem mondtunk el mindent. Egyrészt mert érvényes atitoktartás, másrészt meg jobb ha nem tudnak mindent rólunk.
De kicsit furcsa, hogy a nővel, aki újra írja teljesen véletlenül futottam össze. Utálom az ilyen véletleneket. A legútóbbi pasas kérdéseire sem tudtam egyetlen épkézláb választ adni...mert szinte egyikre sem volt elfogadható válaszom.

Nem! A mamamának a hátad mögött. . . Tudom nem szép dolog a gúnyolódás, de hasznos dolog. Nekem. Sóhajtva megigazítottam a kapucnimat, majd kérdésén elgondolkoztam. Hát mit tudom én. Valami említésre méltóra gondoltam. De ezek szerint ilyen nincs. Szóval, teljesen mindegy, nem? Igazság szerint nem. Megkellene írnom az új fejezetüket. Mármint, újra írni a könyvet. De így, kinek van kedve. Jack túl gyanakvó, pedig nem kellene. Jó a munka ártalma, de akkor is. Mit árthatnék én neki? Megtudom ölni, naés? Az nem jelenti azt, hogy meg is akarom. . . .

-Mert, ha bármi változás történt, azt megkell írnom.- Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Nos, ezek szerint a kérdésemre szükség sincs. Megakartam tudni, mennyire lenne jó neki, hogyha róla nem írnék, de márcsak azért is. És teljesen olyan amilyennek leírták. Pontosan ilyennek képzeltem el. Áldom a fantáziám ilyenkor! Meg néha máskor is. Hehe. . . Elfelejtettem válaszolni a mikortól kérdésére, szerintem nem fog érte haragudni. Ha meg mégis. . . Így jártam.

- Nekem mondod?- kérdeztem kicsit gúnyosan. Én mennyire örülök, hogy nincs feleségem, barátnőm és gyerekem. Jó Ryan nem számít. És ezen az állapoton köszönöm, de egyenlőre nem szívesen változtatnék. Bár néha hiányzik a rend a lakásból, de van bejárónő, aki inkább dadaként működik. Vigyáz Ryanre, és gyakran ránk is.
- Mikortól?- kezd hasonlítani a beszélgetés egy kikérdezéshez.- És mire ez a sok kérdés?- innentől csak akkor válaszolok, ha nem árulok el túl sok mindent. Lehet, hogy túl gyanakvó vagyok, de sajnálom, a munkámmal jár ez is.

-Ühhüm. Igen érdekes volt. Sokat olvasom őket.- Mosolyogtam kissé szórakozottan. Persze az enyémet azonnal elégettem. Tudom nem lett volna szép, de azért na! Ráfogtam az előző kronológia vezetőre, hogy eltüntette, vagy mit tudom én mit csinált vele. Milyen érdekes nem? Pont akkor tűnik el a kronológiám, amikor én vagyok a felelősük. Hehe. . .. De a „főnököm” tudja, mit csináltam és nem haragszik érte. Kész szerencsém van vele.

-Nos, ez örvendetes hír- Válaszoltam a kérdésemre feltett válaszra. Remélem, nem gondol semmi rosszra ezzel kapcsolatban. Köpenyem alól kivettem kezeim, majd megálltam a tó közepén, hisz épp oda értünk el. Megvágtam az ujjam és hagytam had csöppenjen le egy vércseppem. Amint megvolt a repedés eltűnt. Eltettem a tőröm, és begyógyítottam a vágást. Hülye szokásom, belátom. De nem sok kedvem lett volna futni, a jégtörések elől. . ..

-Csak nem akartam magamnak plusz munkát- Mosolyogtam rá ismét, majd mellé léptem, hogy tovább tudjunk sétálni. –Egyébként változott bármi is titeket illetően?- Érdeklődtem tovább. Komolyan nem akarok plusz munkát magamnak. Nagyon nem! De ez is benne van a pakliban. A másik meg. . . . Miért ne, majd megkérdezem, de előtte. . . . Válaszoljon a kérdésemre. Szegényke, biztos van jobbdolga is, minthogy én itt faggassam.

-De ha dolgod van, nem akarlak feltartani- Ajánlottam fel neki, a távozás lehetőségét. Tényleg nem akarom feltartani. Max ha elmegy megkeresem Mark-ot. De igazság szerint. . .Igen ez is beletartozik a munkakörömbe. Hogy nekem is miért pont ezt kellett bevállalnom? Mert szeretem az ilyeneket. Meg minden régi dolgot, amik a családokról szólnak. Krónika. Eszembe jutott. Na végre valahára. Komolyan elhagyom a fejem ha ennyire figyelmetlen vagyok. . . . .

- Igen? Biztos érdekes volt.- És szórakoztató. Na de hogy rólam is írjanak... a családomat megértem, mert róluk aztán van mit mesélni, de engem legfeljebb megemlíthetnek. Várjunk csak... ez valami újra frissülő kronológia? Bár a 18. század sem mostanában volt. De érdekelne, hogy mit olvasott rólunk... sok jót biztos nem.
- Ryan még biztos az... tudtommal mi is...- bár ki tudja? Mark mindig is az a családalapítós típus volt. Az egyetlen oka, hogy nem állapdott meg, hogy én darabokra szedtem a nőt akit bemutatott. Nem szó szerint persze, de csak a legvégső esetben mutatja be nekem a barátnőit, tehát lehet, hogy már van neki...- Miért is?- kérdeztem félredöntött fejjel. Akármit kérdezhetett volna, erre ő a családi helyzetemről érdeklődik.

-Az kizárt. De ismerem a neved. Valahol, valamelyik kronológiában olvastam rólad, és a családodról- Vigyorogtam rá, mert eszembe jutott. Olvastam, de még mennyit. Ő az, akit bérgyilkosnak írtak be. Nekem tetszett a leírás róla. Olyan, kedvemre való. Máshogy nem tudom kifejezni magam. De az, hogy egy 8 éves gyerekre vigyáz két agglegény. Az nem piskóta. Intettem neki, hogy kövessen. Márha kedve van. Nincs kedvem sokáig itt állni, még a végén, megreped a jég, de kétlem.

-Egyébként, mind a ketten, inkább mind a hárman agglegények vagytok nem de bár?- Érdeklődtem, mivel ha az írások helytelenek. . . . Fejem veszik. Nem én írtam, de reménykedjünk benne, hogy nem kell átírnom. De ha igen, az sem baj. Füleltem, és kissé reménykedtem, hogy jön egy kis sétára. Érdekes személyiség, az írásokból illetően. Mondjuk, kedvem támadt megismerni.

Már indult volna, de a nevem hallatára megtorpant. Furcsán nézett rám, ami kíváncsivá tett. Nem emlékszem, hogy ismerném. Sőt találkozni sem találkozhattunk. Arra egész biztos emlékeznék. A név memóriám borzalmas, de az arcokat feilsmerem.
- Öhm...már találkoztunk?- kérdezem gyanakodva. Vámpír ez biztos. Ha a munkám miatt hallott rólam akkor a legrosszabra számítok. Nem tudom miért, de az "áldozataim" családja elég gyakran tervez merényletet ellenem. Nem is értem, komolyan, én csak a munkámat végzem, ami nem csak gyilkolásból áll. Sok minden más is részét képezi az életemnek. Infó szerzés, nemzetközi kapcsolatok kiépítése. Na, hasznos tagja vagyok a társadalomnak. Vagyis egy részének biztos.

Végre. Kiszabadultam. Oh, mily’ öröm ez nekem. Felhúzott magával, én automatikusan belekaroltam. Ha már felhúz, nehogy már ne használjam ki a segítő készségét. Amint megvolt, leporoltam a köpenyem, megigazítottam a ruhám majd biccentettem, és elindultam a romok felé. Nem hiszem, hogy odarejtettem, de azért ott is meg kell néznem.

Amikor elmondta a nevét, megtorpantam. Hol hallottam már? Jesszus, ennyire rossz lenne a memóriám. Felé fordultam, és rásandítottam, majd levettem a kapucnim, és végig mértem alaposan. Nem emlékszem, ne már!

-Rosa Lune, örvednek- Mosolyogtam rá, és megigazítottam az előre hulló tincseim. Igen, hátrány ha a vámpír haja egy nagyon laza kottyal van összefogva. Jó, már jó ideje sétáltunk és fogócskáztunk is. Leengedtem a hajam, és kissé megrázva a fejem, eligazítottam a hajam. Mostmár, elmondhatják, hogy angyal a kinézetem. Oh, de egoista lettem, nem? De-de.

Talán le kéne állnom ezzel a csúszkálással. Talán, de nem fogok, ha idiótának néznek az még nem olyan nagy baj nem? Dehogy ezért le is vadásszanak... a kisasszony ugyanis elesett és magával rántott engem is. Ez még nem gond. Csak annyi, hogy nem tudom, hogy tudnék kimászni alóla.
- Nem haragszom.- mondom halkan. Tényleg nem. Nagy nhezen sikerül feltápászkodnom. Ahogy felállok, húzom magammal a nőt is megfogva a karját. Azért vigyázok, nehogy kirántsam a helyéről, vagy újra el ne taknyoljunk. Miután elengedtem, leporoltam magamról a havat és alaposabban végigmértem. Nem csoda, ha elesik. Egy ilyen ruhában a jégen?
- Jack Cooper.

Na nézd már a gyerek játszik. Felé fordultam, egy ideig néztem kissé furcsa játékát, majd tovább mentem. Esni kezdett a hó. Oh, mily’ remek. Felpillantottam a borús égboltra, majd nagyot lépve, átléptem egy hóember kezdeményen. Ezt sem tudták befejezni. Biztos a hideg miatt. Na nem baj. Majd befejezik holnap, gondolom én. De mit filózok ezen? Semmit.

Elért mellém, én rögvest egy kérdő pillantást vetettem fel. Ha nem, hát nem. Sóhajtottam és tovább lépkedtem. De, kész csodával határos módon estem egy nagyon. Pechje van az Úri embernek, mivel magammal rántottam. Szegény azért sajnálom, mivel összegabalyodtunk.

-Ne haragudj- Kértem szinte azonnal elnézést, amikor észbe kaptam, és eleresztettem. Ezzel a lendületemmel, már próbáltam is, kiszedni alóla az egyik lábam, jómagam alól meg az ő lábát. Mekkora mák, hogy nem vagyok egy nagy trampli. Most lehet mehetnénk a kórházba, ámbár, begyógyítanám én magam a törését.

Szerintem jobb ha nem találom meg a sapkát. Mondjuk én is elvesztem "véletlenül", jobb így neki is és nekem is. Majd holnap elmegyünk venni egy újatt. De Mark nem jön velünk. Ez egész biztos. Mert ha ő ott van, mikor tudnám a gyereknek megtanítani, hogy télen nem ehet fagyit. Hacsak nem akar hiányozni a suliból. De csak akkor. A módszer egyszerű, adunk neki fagyit a leghidegebb téli napon. Ha szerencsénk van tanul az esetből. Ha nem, akkor egész nap fagyin élünk majd.
Elindultam a nő után. Nem azért, hogy kövessem, egész egyszerűen arra kell mennem. A tó előtt tíz méterrel futni kezdtem és a tó jegén az első tizenöt métert csúszva tettem meg. Ennek sosem tudok ellenállni. Újra nekilendültem és a havas jegen csúszkálva folytattam az utam az idegen nő mellett.

Egy ideig, sétáltam, amikor nagy meglepetésemre leugrottak mellém. Felé fordultam a sapkát egyből kiszúrtam. Vagy gyereke van, vagy ő is pesztonka. Rámosolyogtam, majd tovább sétáltam. Megkell keresnem, a könyvet. Muszáj! Szinte már könyörög azért a nyomi mesekönyvért. Jó, mondjuk én is imádom azt a könyvet. Ámbár, már kinőttem belőle, de! Nagyon jó, mivel eléggé vastag, és csak szöveg van benne. Teljesen a képzeletre bízzák. Jó leírja mi milyen, de azért az én fantáziám, eléggé. . . . Nem étköznapi.

Füleltem, hátha elment, de nem. Sóhajtva megálltam a tó közepén, és leguggoltam. Levettem kesztyűm és felírtam a könyv címét. Egy ideig néztem az írást, majd elsöpörtem és tovább sétáltam. Bojtos sapka. Szerencsétlen gyerek. Soha nem lennék képes olyat adni egy gyerekre. Mondjuk ez én vagyok. Lepillantottam a hófödte jégre, majd ismét előre néztem.

A délelőttömet és szinte az egész délutánt Ryan pesztrálásával töltöttem. Nem mintha nem élvezném csak a harmadik óra után kezdtem belefáradni a hógolyócsatába és a hóember építésbe. Kettőt biztos keráltunk a tó köré. De a kis törpe itt hagyta a kesztyűjét és a sapkáját. Minusz van és ő képes ezek nélkül elindulni bárhová is. Ez lehet, hogy túl atyáskodónak hallatszik, de csak nyolc éves, és tulajdonképpen olyan gyenge mint egy ember.
A ruhadarabok keresgélése közben rágyújtottam. A kesztyú megvan. Piros és fekete csíkos, nem nehéz eltéveszteni. De a sapka? Na jó...ez már nevetséges. Hogy kerül egy fa tetejére? Gondolom pár kölyök hülyéskedett, mert a szél nem vihette fel odáig. Kényelmes mozdulatokkal indultam neki a fa mászásnak, mikor elértem a sapkát körbenéztem.
Egy hófehér ruhás nő sétál el a "fám" alatt. Gyorsan leveszem a piros bojtos sapkát és leugrok a földre. Nem csoda, ha elhagyja a gyerek... piros bojtok fúj...én sem ragaszkodnék hozzá.

Oké, nekem most van elegem! Imádom Damon-t meg minden, nagyon jó vele lenni, de ez sok! De hála annak a magasságosnak, itt az anyja! Oh, de jó! Megkönyörültek rajtam! Egy mosollyal, adtam le a jelentésem, és váltunk meg Damon-nal. Damon, az öt éves Magyar mennydörgő. A Harry Potter-ből ezzel tudom, a legjobban kifejezni. Integettem nekik, és elindultam visszafele. Imádom a kis szörnyeteget, vele lehet PS-ezni és X-Boksz-ozni. Mennyit játszunk, te agya úr isten. De élvezzük.

Tökéletesen beleolvadok, a hóba, az már mellékes, hogy a sötétben eléggé kitűnök. Egy a 18. századot idéző hófehér kissé abroncsos ruhám, egy kis uszállyal, azon a fehér köpenyem, és kapucnim a fejemre húzva. Ja igen el is felejtettem kapucnim széle prémes. Imádom ezt a ruhát, így ahogy most van rajtam. Köpennyel, cipővel, mindennel. Megálltam a tó szélénél, majd ráléptem a víz felszínére. Jó vastag a jégtakaró, melyet egy kis hó fed be. Pompás. Elindultam át a túlpartra, a romokhoz.

- Rendben cica, hová menjünk?- kérdeztem körbenézve. Ing nincs ezen még túlteszem magam, de hol van a kabátom is? Oké az nem tűnt el... viszont újabb kérdés vetül fel. Hogy került egy fa tetejére? Mindegy már bele sem merek gondolni.
Nagy nehezen leszedtem a fáról és felvettem. Azért nincs túl meleg, még nekem sem.
Kár hogy nem emlékszem az estére. Több szinten is élvezetes lehetett. Talán ráhoztuk a frászt pár emberre...és talán (egy hatalams talán) de közelebbről is megismerkedtem Lamival...hm...bárcsak. Tehát kár ezért az estéért. Most egy csodás ki emlék ment kárba. De lehet, hogy jobb ha nem emlékszem semmire. Ki tudja mit műveltem, ami igencsak megalázó lehet számomra?