Alvilág kapuja

Az Alvilágban voltam, ám az ajtajánál. Csak egy lépés választott el attól, hogy kimenjek arra a helyre, ahová mindig is vágytam. Olyan szép és napos, no meg tele van virággal és színekkel. Reméltem, hogy apám nem vesz észre, mert ez lenne a második alkalom, hogy megszökjek. Az első alkalomnál én magam jöttem vissza, de lehet, hogy legközelebb nem mennék vissza olyan gyorsan, és főleg nem magamtól. Sóhajtottam egyet, mert már nagyon untam az egy helyben állást.

Szóltak már rég, hogy drága vérem kifelé kívánkozik így útnak indultam, hogy elkapjam. Lassan a kapuhoz értem. gyönyörű volt hiszen a fény útjába állt mint egy árnyék

- Anna ...
Szólítom meg tőlem szokatlan, lágy hangon. Tudom milyen ha kimehet...hiszen átéltem bár fordítva. Közelebb lépek és átkarolom gyengéden a derekát

- Sok dolog van kint ami nem való egy ilyen gyönyörű és törékeny leányzónak...

Már majdnem kifelé vettem az irányt amikor meghallottam apám szavát. Mérgesen kifújtam a levegőt és már azon kezdtem gondolkozni, hogy melyik szolgáló vérét szívjam ki, amiért beköpött apámnak. Fejemet felemeltem, jó magasra.
- Apám, maga is tudja, hogy nem vagyok törékeny.- mondtam magabiztosan és kifelé néztem a kapuból.
- Csak egy kicsit hadd menjek ki!- néztem rá nagy, könyörgő szemekkel.

Figyelem minden rezdülését majd sóhajtok
- Egy alkalommal nincs baj...és az Olümpuszra is fel kellene nézned egyszer...

Eresztek meg egy mosolyt majd sóhajtok és kifelé intek majd meg is indulok
- Akkor....körbevezetlek

Amikor azt mondta, hogy elmehetek örömömben elkezdtem tapsikolni és nagy mosolyt eresztettem. De sajnos csak egy alkalommal. Most. De nem baj, úgyis ki fogom könyörögni a többi alkalmat is... azt inkább nem mondtam, hogy már jártam kint, de lehet, hogy tudja is. Örömmel indultam apám után, aki már kint is volt.

/folyt. köv: Párizs-->Külváros-->Zöldterületeke-->Állatkert/