Emily Reynolds

Szép előtörténet és az egész adatlap, szóval elfogadva! Jó játékot

Név: Emily Reynolds
Becenév: Em/Emy
Kor: 20/528
Születési idő: 1482
Születési hely: Itália/ Verona
Nem: Nő
Család:
Apa: Albert Reynolds
Anya: Alexis Tiner
Testvér: Nincs

Faj: Nemesi vámpír
Különleges képesség:
Érzéki csalódást tud okozni. De fontos, hogy legalább 5 km-es körzetben legyenek hozzá. Eléggé hasznos. Sokszor használja, ha a vadászokkal kerülne össze. Nem csak hogy hasznos, de nagyon szereti is. Szórakozásai közé tartozik, hogy bárkit érzéki csalódással jutalmazzon.

Hanyas szintű vagy:

Avatar: Jude Harrison

Jellem:
Jelleme, kissé különc. A sok egyedül lét révén, nem szeret beszélgetni. Az emberek felé, bizalmatlan, és kissé mogorva. Minden más élőlénnyel, megbarátkozik. Fajtársaival nagyjából kijön. Kissé bohókás és szétszórt. Mindig elkésik mindenhonnan. Legyen az találka, vagy időpont. Barátok mellett, mindig mosolyog és jó kedvű.
Kinézet:
Imádja, a szoknyákat és ruhákat. Nem kimondottan szereti az új divatot, de azért a stílusára senkinek nem lehet panasza. Pólója, mindig V kivágású, kivéve, ha fontos helyre megy. Színekben mindig összeöltözik. Cipője, vagy csizma vagy torna cipő. Legyen bármilyen ruhában, kedvenc sálja mindig nyakában van. (évszaktól függetlenül).

Életút:
Egy kellemes árpilisi délelőtt. A cseresznyefa virágok illata és szirmai lengték be a korház ablakait születésemkor. Édesanyámnak, nem sok szenvedést okoztam. Hát igen. Már akkor is kíméletes voltam. Szüleim és barátaik örömmel fogadtak.

Családunk és jó nagy baráti körünk nemesi vámpírok. Hát én is az lettem. De maradjunk még a kis koromnál. Mivel, a vámpírokat, nem szívlelték annyira, így távol a tömegtől éltünk. Szüleim, eléggé befolyásosak voltak. Mindenkivel ellentétben, ők rengeteg időt töltöttek az emberek között. Utazgattak, és élték életüket. Persze az első 3 évben velem éltek. Sok mindent tanultam tőlük már ekkor.

Betöltve az 5-ig életévem megtudtam a fajom. Nem értettem, de már akkor is tetszett. Egyedüli gyerekként, mindig egyedül voltam, szüleim és barátaikat leszámítva. Ha nem is beszélgettem, kint voltam és hintáztam. Szerettem. Életem legjobb éve voltak.

Ugorjunk már évet. Betöltöttem a 18-at. Sok alkalmak egyike közül édesanyámékkal tartottam. Az egyik legrosszabb ötlet volt. Míg mi elvoltunk, felégettek mindent. Porig égették az összes vámpírt (nőt, férfit, gyereket és házi állatot nem kímélve). Társaink megkínozták. Mire visszatértünk csak tetemeik maradtak ott. Kisebb sokk ért minket.

Elköltöztünk. Messze mindentől. Egy kastélyba. Nem is csodálom, anyám mindig is odavolt értük. Hasonlított a régihez, de nem volt az igazi. 10 évig szüleimmel éltem együtt, majd eljöttem tőlük. Azóta sem találkoztunk. Jó ideig csak bolyongtam a világban, majd Párizsba költöztem. Már több mint 500 éve itt élek. És egy jó darabig még maradok is.

Van-e állata vagy nincs: Nincs, de majd lesz