Night club

-Szia!- Amint elment, és is ellindultam haza. Nos, ez . . .Érdekes este volt. De egy jó vége lett. Lett egy új barátom. Ja a másik, lehet összehoztam újra őket? Nos, ez majd elválik. Ha legközelebb találkozok valamelyikükkel, megkérdezem mi is volt.

Újra vissza szólt. Felálltam, mellé sétáltam és neki vetettem hátam az ajtófélfának. Hallgattam amit mond.
-Igazad van. Köszönöm! De nekem most már mennem kell, tényleg.
Megöleltem őt, majd elindultam vissza, az Olümposz felé, felmentem, majd be a szobámba és örültem, hogy végre lett egy lány barátnőm.

//Bocs, hogy ilyen rövid, és köszi! //

-Nos, ha felemeled a feneked, segítek. De akkor elkell egy darabon kísérned- Mosolyogtam felé az ajtóban és vártam. Ha jön, jön. Ha nem. . Akkor nem. Amúgy meg. Mit várt egy olyan lánytól aki fél, hogy otthagyják? De mindegy. Megráztam a fejem.

-Figyelj, Szerintem Mia szeret. Ha te is szereted, egyszerűen menny oda hozzá, öleld meg, és adj neki egy puszit. Figyeld meg. Ha szeret nem taszít el, ha meg nem szeret, ellép tőled. . . Ilyen egyszerű.- Mosolyogtam rá, és nekidőltem az ajtófélfának. Nincs kedvem elmenni. Lecsúsztam a félfán, lábam magam alá tettem és úgy néztem.

-Katy csak egy barát...most már, egy olyan barát, akivel havonta egyszer, ha találkozom. És Miát szeretem, ám ő lehetetlenül féltékeny. Hérára, akit gyűlölök, folyton azt hiszi, hogy elhagyom, mikor már nem tudom többször elmondani neki, hogy nem. Állandóan sír, csomó értelmetlen dolgon. Aztán elvette tőlem a tengert. Nem tudom, mit kéne még tennem.
Mondtam magam elé, ha el akar menni, menjen, én elengedem.
-Szia.
Köszöntem neki, ha akar, hát menjen, nem én leszek az, aki megakadályozza. összefont karomat asztalra tettem, arra lehajtottam fejem, úgy gondolkodtam a megoldáson, de nem találtam sehol.

-Nos. . . Mia kissé nyafogós, de ha megismernéd, tudnád, hogy milyen. Amúgy meg, ha Katy-t szereted, sose fogod látni, ki van körülötted- Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Igen, mivel ő most is Katy-ért van oda. . . . Így csak arra tudok gondolni, hogy vak. De ez van. Sokan vannak így. Meg aztán. . .Mia normális. De ha megbántják, egy jó ideig sír, és túllép a dolgon. Gondolom ő is ezt tette, de nem várta meg. Ez az ő baja. . .

-Nos, szerintem én megyek. Fáradt vagyok. De köszönök mindent- Válaszoltam, majd megfogtam a kabátom, és felvettem. Maradnék még, és tuti rábeszélném Mia-ra. De ha nem eddig nem vette észre. . . Akkor eztán sem fogja. Megaztán. Hogy elvette a holdat. . . Ez rossz húzás volt. Lassan lépkedtem az ajtó felé.

-Egy ideiig Mia volt, de...túl sokszor vesztünk össze, így...nincs.
Mondtam határozottam, majd az asztalt néztem.
-De volt egy. Szívem nagy szerelme. Katy-nek hívták. Olyan volt, mint egy óriási ovis. Szeretett játszani, és ha a Most Múlik Pontosan-t énekeltem neki. Állandóan bújócskáztunk. Héra megölte...Karácsonykor, az ünnepi asztalnál. Azóta "otthonom kőpokol". Ott vett viselkedéseim ilyen irányt. Nem voltam...mindig ilyen förtelmes.
Mosolyodtam el, de éreztem, hogy valami nedves folyik az arcomon. Letöröltem.
-De már nincs, régen.
Mondtam gyorsan, majd belevéstem az asztalba Katy-t és magam is, ám az én fejem mellé, mint Rosa feje mellé is, kérdőjel volt.

-Pasim? Nincs. . . Vagyis. . . Nem. Nincs barátom. Tudtommal nincs- Válaszoltam szinte kapásból. Nem, tudok róla, hogy lenne. Meg aztán, ha lenne is nem sok köze van hozzá. Sóhajtottam, majd visszaugrottam és elmostam a poharat. Nyomok nélkül. . . Nem baj. Kicsit sem.

-Miért? Neked barátnőd?- Érdeklődtem egy kétértelmű mosollyal. Nem mintha úgy gondolnám, hogy lenne. De azért na. Megvártam, míg visszaadja a poharat és azt is elmostam. Amint megvolt. Visszaültem a székre, és vártam kérdésemre a választ.

Kiment, én meg csak néztem utána. Lehunytam szemem, fejem a tükörnek vetettem. Gyerünk, vissza a valóságba! Rosa után mentem, kezem zsebembe rejtettem.
-Kösz!
Mosolyogtam rá, majd beleittam az italba. Ez...nagyon jó!
-Fantasztikus...
Mosolyodtam el. Olyan üres minden. Rosa régebbi ülő helye tiszta vér volt. Egy intéssel azt is megtisztítottam. Erről ennyit.
-Van pasid?
Fordultam vissza hozzá, majd végighúztam ujjam az asztallapon, erre kirajzolódott arca, mellette egy kérdőjel.

-Ahogy neked tetszik. Én leszek a barátod is- Válaszoltam mosolyogva, majd nyújtóztam egy nagyot. Kisétáltam, és összeütöttem valami koktélt. És kész már, olyat is tudtam, amit Isten is ihat. Ezt leteszteltem Lillin-en. Ő is Isten. . Macska alakban, bár ő örökre az lesz. . . . Megvártam míg kijött, majd a pohárba beletöltöttem az italt.

-Idd meg. Jót fog tenni. És ne aggódj. Ezt te is megihatod- Mosolyogtam rá, majd átugrottam a pulton, és leültem az egyik székre. Elvettem az enyém és lassan inni kezdtem. Kissé bizar itt ülni, mivel a club kivan halva. Nem baj. Ez van. Sóhajtva ittam meg a koktélt. Egy fejrázással jelentettem magamnak, ma elég az ital. Sóhajtva nyújtóztam egy nagyot. Majd fejem kezemre támasztottam és úgy néztem Arthur-t. Álmos vagyok. Ilyen nincs!

Nem tudtam ellépni mögüle, erősen szorította a csuklómat. Végighúzta ujját az ütőeremen, ezen elmosolyodtam, persze nem azért, hogy felhúzzam, csak...erősen fogott, semmi kétség, csak akkor tudtam volna elmenni, ha valami isteni dolgot művelek, de nem akartam. Jólesett, hogy valamit tehetek érte. Bocsánatkérésére bólintottam, jelezve, elfogadva, majd a haját kezdtem el nézni, hogy ne lássam, mit csinál. Megnyalta csuklóm, majd beleeresztette fogait ütőerembe. Halkan felnyögtem, de nem húztam el kezem, és más hangot sem adtam ki. Mikor elkezdett kezem zsibbadni szétnyitottam ujjaimat, majd újra elengedtem. Hát, nem a világ legkellemesebb dolga, ha egy vámpír megfoszt másfél liter vértől. De legalább jobb helyre ment, mint a lefolyó, nekem ez elég. Nem tudom, miért jött rám ez a jótét roham. Mikor eleresztett kicsit fáradtnak éreztem magam, de semmi egyéb. Begyógyította sebem, aminek örültem. Mikor szembe fordult velem letörölte a vért szája sarkáról. Elég morbid, mazochista dolog, hogy örültem, megtette? Valószínűleg, de csak azért, mert éreztem, jobban lett.
zsibbadt ujjaimat betartottam a csap alá és rá engedtem a meleg vizet. A legmelegebbet, ez általában szokott segíteni. Kérdésén elmosolyodtam.
-Ha Apollón lennél, akkor kértem volna valamit cserébe. Ám...lány barátnőm sose volt, valahogy...irtóztam tőlük. Mit szólsz cserébe...egy barátsághoz?
Kérdeztem, majd tekintetemet kezemre vetettem, próba képen megmozgattam ujjaimat. Már alakul...

Amikor csuklója elém került, sóhajtva simítottam végig ütőerén. Értem, ahogy vére áramlik benne. Ahh csodálatos. Sóhajtva fogtam meg mindkét kezemmel. Nos, legyek szemét. De nem akarok belőle inni. Másrészt meg. Kívánom a vérét. Ölelését éreztem, de most ereiben csörgedező vére, jobban lekötött. Mielőtt ellépet volna, erősen megszorítottam csuklóját, ezzel meggátolva abban, hogy elmehessen.

-Ne haragudj- Kértem elnézést, majd kissé megnyalogattam csuklóját és finoman belemélyesztettem szemfogaim. Lassan, kíméletesen kezdtem el inni vérét. Sose csináltam fájdalmasan eztán sem fogom. Meg aztán, nincs kedvem azt hallgatni, ahogy a kajám nyüszít. . . Amikor megittam másfél litert elkezdtem nyalogatni a fogaim nyomát, ezzel begyógyítva. Pech, de csak a nyálam gyógyítja be. Amint megvolt felé fordultam egy mosollyal, és lenyaltam számsarkából a vérét.

-Köszönöm. Mit kérsz érte cserébe?- Érdeklődtem, hisz tudtam ennek ára lesz. De nem baj. A vére finomvolt. És egy isten vére. . .Nos, elég nekem 1 hétig. Ezlrt hálás vagyok neki.

Meggyógyította, a fenébe!
-Ne csináld már! Neked nem kell levegőt venned, hát ne tedd, vagy ha igen, akkor meg...
Csuklómat elé tettem. Néztem ahogy lenyalta a vérem kezéről, és azt is láttam, hogy ízlik neki.
-Ugyan, Rosa! Nem tudsz megölni. Még ha teljesen vér nélkül hagynál. Akkor is túlélném. Engem nem tudsz megölni. És senkit se zavarna. Hadd segítsek, könyörgöm. Ez a dolgom....elvileg, had tegyek már valamit érted!
Kértem, majd másik kezemmel átöleltem gyengéden. Ha akar, elléphet, de most komolyan erős jó szándék vezérel.
-Na! Soha nem fogok megjavulni, ha esélyt sem adsz rá!
Mondtam, majd elléptem tőle. Ha akarja, úgy is megharap, én meg örülni fogok. Ha meg nem, hát sose leszek jó isten.

Megvágta magát! Elmebeteg. Rögtön orrom elé kaptam kezem. Mivel nem kell levegőt venni így nem lélegzem be vére szagát. Megharagszol. Nem érdekel. Elé kerültem megfogtam kezét, és végig húztam tenyerén tenyerem. Oh nem. Nem kínozzuk Rosa-t! Mivel háttal voltam neki, enyhén nekidőltem ,mellkasának vetettem fejem, és egy mély levegővel lenyaltam vérét kezemről.

-Haragudj. De ne az én éhségem húzd a véred illatával- Közöltem vele két nyalintás között. Nem, rossz, nem rossz. És még édes is. Pompás vacsi lenne belőle. Oh, nem Rosa, fogd vissza magad! Erre gondolni sem szabad!

-Apám pont múltkor közölte, hogy csak akkor fog beleszólni a sérelmeimbe, ha akarom. Tudod, nem mindenki árulkodós spicli. Ő meg...a DRÁGA Hérával van felfoglalva.
Vigyorodtam el, majd elvettem tőle a tőrt, megvágtam tenyeremet, jó mélyen, átvágtam az egészet. Ez a kezem, már úgy is eléggé belemelegedett a tönkretételébe. Néztem, ahogy a vér végigfolyik rajta, elmosolyodtam. Lenyaltam egyik ujjamról. Hát nem tudom, nekem nincs különösebb ízlésem ehhez, tökre semmi íze nincs. Szerintem. A sebbe viszont nem nyaltam bele, hisz mi van, ha mégis ízlése lenne rá?
-Ha begyógyítod, viszont tényleg dühös lesz rád.
Mosolyogtam rá, majd néztem ahogy a vérem lefolyik a lefolyón. Egy isten vére. De hülyén hangzik ez! Akárhogy is az értékes vérem most már valahol a csatornában van. Ennyi, én akartam és ez lett.

-Mivel ha a nőiben lennék, megtaláltak volna. Mindig ott keresnek. Ide sose jönnek be- Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Ajkaimról lenyaltam a vérem, és elismerően hümmögtem egyet. Ficsi! Legalábbis szerintem. Kérésére, majd’ leestem a pultról.

-Nem! Nem fogok belőled inni, csak azért, hogy magamra haragítsam az Apád. Nem, nem és nem!- Válaszoltam és még meg is ráztam a fejem. Éhes vagyok, de nem ennyire! Sose innék belőle. Leugrottam a pultról és loknijaim ismét megigazgattam. Nem, nem é nem! Honnan vette ezt a képtelen ötletet?

//Bocsi a mini reagomért! //

Mikor megláttam vérét a mosdóban grimaszoltam egyet.
-Amúgy..mit is keresel a fiú mosdóban?
Kérdeztem semmi gúnnyal. Néztem még a vért, majd elmosolyodtam.
-Igyál belém!
Kértem halvány mosollyal.
-Tényleg, komolyan, kérlek. De ha lehet, ne ölj meg.
Mosolyogtam rá.
-Látom, hogy éhes vagy, belőlem meg sosem ivott senki, egyszerűen csak érdekel.
Kértem vigyorogva.
-Nincs semmi hátsó szándékom. Nem foglak ettől kezdve szívatni, vagy ilyen, csak kérlek,

Mivel ő is „játszik” én is játszok! Szemfogaim megjelenése után, jobb kezem mutató ujját jó erősen beledöftem, és éreztem vérem édes ízért. A mosdókagyló szélére tettem, és néztem, ahogy kifolyik belőle a vér. Borzalmas érzés, de szép a vér látványa. Az már mellékes, hogy álmos vagyok. Ásítva, kaptam ajkaim közé ujjam is inni kezdtem vérem. Az nem is kérdés, hogy szomjas vagyok! Egy ideig magammal is eljátszok. Utána megyek enni.

-Rosa vagyok. Rosa Lune- Válaszoltam egy mosollyal, lenyaltam vérem és begyógyítottam a sebem. Nos, ennyit a játékról. . .

Válaszán grimaszoltam egyet. Még hogy villangó, még mit nem?! Még mindig a tükröt néztem. Beletúrtam kócos hajamba, végigsimítottam arcomon, le ajkaimig. Azok megálltak egy pillanatra érintésem alatt, majd áthaladt ujjaimon. Letettem kezem. Emlékeztem, mit csinált a tükörben lévő férfi. Akire azt kívánom, bárcsak ne én lennék. Haja barna, égnek álló, szemei fáradtak, ahogy alatta...az az olimpiai öt karika. De vicces volt, azt élveztük. A tükör ahogy megint ránéztem megrepedt, pont arcom két felét választotta ketté.
-És a te neved?
Kérdeztem, majd újra össze forrasztottam a tükröt, ám hozzá sem értem.

Nos, valahogy reméltem, hogy elnézést kér. Jajj, de szemét vagyok, és ez az önelégült képem. Megráztam a fejem, megigazítottam loknijaim, majd felé fordultam egy tipikus Rosa mosollyal. Nos, ez az én mosolyom. Ilyet senki sem tud. És az, hogy őszinte. Mind egy gyereké. Bár, jómagam is gyerek vagyok.

-Elvan nézve. . . –Válaszoltam egyszerűen, és lóbálni kezdtem lábaim. Felváltva. Egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő. Oké, megyek vissza oviba! Komolyan! Ott fogok az ovisok között csücsülni, és játszani. Az már mellékes, hogy eléggé kifogok ríni közülük. –Köszi, hogy megtisztítottál. . . .- Ezt elfejeltettem megköszönni neki. De már nem!

-Arthur. . .Arthur mint az a mese a . . . Na hogy hívják már?!. . . .- Nem jut eszembe. . . Mi volt az? Kicsi, hegyes. –Megvan! –Csettintettem egyet, és mosolyogva fordultam felé. –Arthur, mint az Arthur és a villangók-ban?- Tuti, hülyének néz! Az biztos! De nem baj. Gyerekes vagyok, de csak a határt feszegetve. Hehe. . . . Milyen kész boszi vagyok már! Kész ördög fajzat!

Ellépett, kezéből kiesett a tőr. Hát...ezt mondjuk tudtam. Milyen isten lennék, ha nem tudnám? Ciki. Majd közelebb lépett, ujját a sebre nyomta, mire én begrimaszoltam, ám be is gyógyította.
-Ki hazudta azt neked, hogy meg akarok halni?
Kérdeztem, de sajnos a választ tudtam, bár ő biztos nem, mert én voltam, tudat alatt, hogy megint Katyvel lehessek. Csak azért, mert ős az egyetlen nő, aki elvisel.
-Nézd, sajnálom, a viselkedésemet, tényleg, és a Holdat is, nem...nem kellett volna.
Mondtam, de nem néztem rá. Ebből lehet tudni igazából, hogy mikor mondok igazat, de nem akarnék.
-Pocsékul.
Válaszoltam, majd a csap felé fordultam, megnyitottam, megmostam arcom. De jó, teljesen lehűt, nagyon jó érzés. Már éjfél van. Erről azonnal eszembe jut az a dal....mi is a címe...Könnyű...álmot hozzon az éj! Imádom azt a dalt, általában hozzám tartozik. Erre elmosolyodtam. Arcomról lefolyt a víz majd eltűnt a lefolyóban. Mint a könnyek, pont olyanok. Lehunytam a szemem, figyeltem ahogy lecsorognak a vízcseppek. Halványan elmosolyodtam.
-Arthur J. Hermész.
Válaszoltam, majd belenéztem a tükörbe. Ilyen akarok lenni? Fáradt, elgyötört...és magányos. Nem...

-Van még raktáron pár. . . –Válaszoltam, és érdeklődve figyeltem mit csinál. Amikor lerántott, hogy a falnak vethesse hátát, na annak nem örültem. Mivel bokám, enyhén kificamodott. Na, nem baj. Szabad kezemmel lehajoltam, és meggyógyítottam magam. Amikor magába mélyesztette a tőrt, mosolyogva ejtettem ki kezemből. Ugyan ezzel a mozdulattal, húzódtam hozzá, hogy testünk összeérjen. Ujjam a sebre nyomtam, enyhén megnyomva begyógyítottam a sebét.

-Halj meg magadtól. Engem meg hagyj ki belőle- Válaszoltam, felvettem a tőröm és visszaültem a mosdókagyló mellé. Oh, tuti most dobta ki valaki. Ennyire. . . Nos. . . Mindegy. Nyújtóztam egy nagyot, és a tőrt visszacsúsztattam a csizmámba.

-Amúgy, hogy vagy?- Érdeklődtem csak úgy mellékesen. A női mosdó sokkal szebb, mint ez. . . . Jó, nálunk nincsenek olyan . . . Barmok. És most nem Hermész-re gondolok. Tényleg mi is a teljes neve?. . . Passzolom. Érdeklődjük meg. Hehe. . . Jó magamban beszélni? Igen pompás. . .

-Amúgy, mi a teljes neved?

Rohadt anyját! Kiürítették a clubot, én meg bementem a férfi mosdóba a tőrrel, amit ott hagyott.
-ezt ott hagytad!
Mondtam, majd megálltam az ajtóban. Odasétáltam hozzá, egy intéssel eltüntettem minden koszt, foltot a ruhájáról, hajából és ugyanezzel a mozdulattal meg is szárítottam. Kezébe nyomtam a tőrt, majd tőrös kezét megfogtam, és a pengét nyakamhoz szorítottam.
-Ölj meg, tessék, nyugodtan, gyerünk! Tegyél kárt bennem.
Ajánlottam fel neki, majd a tőrt feljebb csúsztattam arcomra, majd lejjebb egész a szívemhez. Elengedtem kezét, a tőr ott maradt, pengéje remegett, ahogy a szívem dobogott. Hátam a falnak vetettem, tekintetem az övébe fúrtam, arcomról eltűnt minden mosoly. Komolyan mondtam mindent, és úgy is gondoltam. Ez ritka. Megfogtam újra kezét és nyomni kezdtem. A tőr hegye átszúrta pulóverem, ingem, és enyhén belefúródott bőrömbe. nem vettem le róla tekintetemet. Agyamba csak az az egy dal járt, és Katy.

Oh bazd meg magad Hermész! Sóhajtottam. Ez most fájni fog de. Elővettem gyorsan egy tőrt, és elvágtam a nyakam. Egyszerűen csak folyt a vérem. És eldőltem. Persze nem haltam meg. . . De ebből tudni fogják. A másik meg. Hermész aranyomnak a keze nyomán ott virít a vérem. . . Hehe. . .Pech, kikezdett a a Vérhercegnővel. Mindenki kimenekült. Amikor ez megvolt jött pár mentő. De addigra én már a férfi mosdóban álltam a tükör előtt és mostam ki a hajamból a vért. A nyakamon a vágás, már rég eltűnt. A mentősök elmentek és bezárták a club-bot. Milyen furcsa nem. Felültem a mosdókagyló mellé, és a ruhámból törölgettem a vért. Tök egyedül. . . Ilyen az én fórmám. . .

-Tönrke vágta az egyik kedvenc felsőm. És a szoknyám!- Kissé felsikítva mondtam és azonnal kiszedtem belőle a foltot. Majd hazamegyek, ha kicsit elült a tömeg. . . Nem lenne jó. . Bár, itt dekkolni a férfi mosdóban., . . Király. . .

Na, félre. és? Van még pár ötletem, és bocs, de ezt még visszakapod. Mit szólnál egy kis tényfeltáráshoz? Én élvezném. Ő meg...majd kiderül, de szerintem nem. A mellettem lévő halottból átszállítottam a vért a csaj ruhájára. Na, ez most tényleg betalált, és tényleg ő volt! Ránéztem, ártatlan képet vágva. Hajáról, ruhájáról folyt az áldozat vére, ez már szép, ajjaj...és mi lesz, ha én ezt a kést beleállítom a hullába? Vertem az asztalon mellettem fekvő kést, mely beleállt a holttestbe. A ravaszság istenétől mit várt? Most, hogy ő ázik a vérben...megragadtam az egyik pincér ruháját.
-Kérem! Az a nő, ott hátul, akiről folyik a vér, megölte a barátomat! Segítsen rajta! Kérem!
Mondtam, és még könnyek is sikeredtek, kétségbeesett ábrázatomon. A nő lenézett, majd felsikított, azonnal megragadta a mellette lévő kabátját, rángatta, ordibált hozzá és a hullára mutatott majd...Rosa-ra. De jó, hogy tudom a nevét!

Oh kérem. Ez már sok. Valaki köhög. Átpillantottam a másik asztalhoz. Jé. . .Vámpírok. Integettem. Majd visszaültem. Pár pillanat múlva az egyikük hányni kezdett. Te jó ég mi van vele. Érdeklődve pillantottam rá, majd Összefogtam a haját egy hajgumival, és úgy vitték ki a mosdóba. Na mibe, hogy az a kis tökfej volt? Oh. . . Szerintem nekem címezte. . . . Ciki. De rám ilyesfajta isteni erő nem hat. Plusz. Mielőtt hánynék, meggyógyítom magam. . . Ilyen egyszerű. . .

Feltakarították, én egy szúrós pillantással Hermész felé néztem, majd tovább ücsörögtem.

// Az enyém se szokott hosszabb lenni //

Nyakon öntött vízzel. na, ezt nagyon megszívta. Ám nem reagáltam semmit, nem is érdekelt a dolog. Ez az egyik nagy heppem. Egy pálcikával kavargattam a nektárt, miközben a vámpír lányra ráküldtem egy kellemes hányingert, kis öklendezéssel. Nehogy már egy ilyen hülye libának álljon feljebb. Vannak dolgok, amik a vámpírokra is hatnak, mondjuk a hányinger, öklendezés. Öt...négy...három...kettő...egy. Mostanra biztos érzi. Nem néztem fel, de hallottam, hogy hatott. Ennyi. Szépen kavargattam tovább az arany folyadékot. De hiányzik Katy, de tényleg.

//Bocs, hogy ilyen rövid!//

Oh. . . Rendeltem egy pohár vizet, majd sóhajtottam. Amint megérkezett Hermész befejezte a mondandóját. Nyakon öntöttem vízzel. Ezt neked tenger. . . . Beleittam a cola-ba, majd sóhajtva felálltam az asztaltól.

-Pá- Köszöntem el, majd felkaptam még a kabátom megigazítottam szoknyám, és lassan visszasétáltam a sarokba. Oh, kérem. . . Mire fel ez a gúnyos hangnem? Oh, gondolom kosarat kapott. Hehe. . . Megérdemelte. Ilyen bukót. . . Mindegy is. Lassan inni kezdtem. Ez is elfogyott. Rendeltem még két poharat és azok tartalmát is lassan megittam.

-Nem mondod...
Kérdeztem gunyorosan, miközben a poharamban lévő arany folyadékot nézegettem. Pont mint Katy hajpántja. De hiányzik, az a kis gomba! Nagyon kevés egyén van, akit átengedek a gúny páncélján. Ilyen Tea és Apollón. Mia kikerült, és nem is kívánom...annyira vissza engedni. Minek? Hogy széttörje a szívemet?
-Jaj, brühühű! Képzeld, nekem meg nem volt tengerem. És nem vettem el semmit. Éppen, adtam! Felhőket! Ahogy neki szívrohamot!
Intettem fejemmel magam mellé. Hádész tán még hálás is lesz érte, adtam neki egy használható lelket. Vagy ez is csak egy részeg disznó volt, aki lopott és hazudott. Akkor viszont az egyik kivetülésemet öltem meg. Sebaj! Nem hiszem, hogy ravasz volt. Ennyit erről. Láttam, hogy dühös, de nem érdekelt.
-Mit akarsz tenni? Megölni? Gyere, úgy is teljesen felesleges.
Vontam meg a vállam, majd a hapi borát a hullára öntöttem. Csak végtiszteletnek, hogy leve legyen Hádésznál. Oda nem árt egy kis öntudatlanság.

-Hermész?- Érdeklődtem kíváncsian. Hallottam már róla.. És nos. Teljesen ilyennek képzeltem el. Mármint a személyiségét. A beszéd stílusát is. Keresztbetettem lábát, majd az asztal egyik lábát elkezdtem finoman kocogtatni cipőm orrával. Most komolyan hogy nézhetek ki? Pöttyös szoknya, fehér csizma. Jó, ezt a 60-80 évek között hordtam. Nem tudom már melyikben. De tudom, hogy akörül.

-Te, vetted el tőlem a holdat???- Kérdeztem rá, szemeim vörösre váltottak. Ha igen. Itt vér fog folyni! Megfogom ölni. Meg ám! Nem, Rosa tartsd vissza magad. Megráztam a fejem, és a szemem ismét kék lett. Sóhajtva nyújtóztam egy nagyot, majd beleittam a cola-ba.

Jaj, de elegem van az istenekből, főleg Hérából és Miából. Pofátlan kis...na, mindegy, lazítsunk, nyugi van. Beleittam a nektárba. De unom már ezt az italt is, fúj! Hehe, szórakozzunk. Mondjuk idézzünk meg egy kis szívrohamot, ha már annyira unatkozom, végül is most már teljesen tisztességtelen lehetek. Végre. Ki is próbáltam. A mellettem lévő alak megremegett, egyre hevesebben, szívéhez kapott, még nyöszörgött egy kicsit, majd lerogyott a székről. Dermedt ujjai fekete ingem széle felé kapdosott, én meg mit sem törődve vele elhúztam keze irányából. Már csak az kellene, hogy egy félhulla fogdossa a ruhám. Hamarosan amúgy meg is halt, de én csak tovább iszogattam. Erről ennyit.
Hirtelen leült velem szemben egy vámpír lány, egy ideig csak néztem rá poharam felett, majd kiürítettem azt, letettem az asztalra és újra töltöttem magamnak.
-Ja. Ő zárt el a tengerektől. Nem volt szép húzás tőle, bár a válasz sem volt szép, de mit várnak tőlem? Tisztességtelen vagyok.
Vigyorodtam el, majd a hullára néztem. Ennek annyi. És jól esett.

Na de kérem. Minek kell rám nyomulni? Ez már gáz. Sóhajtva indultam vissza a pulthoz, hogy italt kérjek. Olyan 3 méterre voltam, maikor körbenéztem és megéreztem Mia illatát. Itt van. Körbe néztem, de nem láttam. Pedig az ő illata. Rendeltem, gyorsan még egy pohár cola-t, és elindultam a szag irányába. Megálltam egy asztalnál, és alaposan megvizsgáltam. A srác is Isten, lehet Mia-val van? Nem. Nincs itt női holmi. És az illat sem. . . A legfrissebb. Mivel a srác, tuti hülyének néz, mosolyogva, leültem vele szembe.

-Helo!- Ha most rákérdezek konkrétan. Oh, miért ne. A teljes nevével. Ha azt tudni fogja, akkor maradunk, ha nem. . .Nos, mosolyogva felállok, és lelépek.

-Ismered Artemia Kenway-t?- Érdeklődtem, és belekortyoltam a cola-ba. Felpillantottam rá, végig mértem, majd megállapodtak szemeim szemin.

Ennyi volt. Elbúcsúztam az egyetlen dologtól, melyben tisztességes voltam. És őszintén mondom, jólesett megszabadulni tőle. Hisz nem jellemző rám a tisztesség. Csúnya poén is lenne. A hazugság, árulás, tolvajok istene tisztességes. Ám...a ravaszság istene is vagyok...de nem, ahhoz sem kell tisztesség. És most, hogy kidobtam, már teljesen urának érzem magam képességeimnek. Beléptem egy Night club-ba, leültem egy székre, lehetőleg a sűrűjébe, már ettől sem irtóztam annyira. Szakítottam Miával, tehát...teljesen szabad vagyok. Eddig nem voltam, soha. hehe, de jó itt. Valahogy üres volt ez az egész. Az meg hogy lehet? Pedig azt hittem, ilyenkor vannak itt a legtöbben. érdekes.
Elvettem Miától a Holdat, de csak bosszúból és csak két napra, megérdemelt. Milyen jogon vette el a tengert tőlem, he?! Amúgy, Posszeidón már eltörölte Mia gátját, tehát újra akkor megyek oda, ha kedvem van, végre.

Végre, végre, végre. Hold. Nem tudom mi lelete Mia-t, hogy nem mutatta meg, de ha találkozok vele, tuti megkérdezem. Ámbár, rá nem vall ez a sötét felhő. . . Így valaki más volt. És ha megtudom ki. . .Nos, az nem köszöni meg. Szívem egyik szerelme a holdfény. És ezt ne merjék elvenni tőlem! Felvettem egy térdig érő piros, fehér pöttyös szoknyát, ahhoz, egy térdig érő fehér csizmát. Felsőm, egy pántnélküli fehér, és a hozzá tartozó boleró. Hajam, kifésültem, majd beállítottam. Kabátot kaptam és már mentem is el otthonról.

Besétáltam a Night club-ba, majd rendeltem egy pohár cola-t és elvonultam a legtávolabbi sarokba. Ott leültem és a poharam fixírozva bele-bele ittam néha.

Elmosolyodtam és Trevion-ék mögött mi is sétáltunk. Nem ért hozzám és ez jó jel volt. De mondjuk annyira, ezért még sem. Jobban örülnék, ha most nyomulna és balhé lenne. Az jobb szórakozás. Lesétáltunk a lépcsőn és közben néha Trevion-nal egymásra néztünk. Hogy mi miket nem művelünk. De ki mondta, hogy mi maga vagyunk a kedvesség?
- Nos, szerintem a temető fele menjünk!
Hangosan közöltem megint, hogy Trevion tudja, hogy merre készülünk. Most már megfogta a kezemet és beszélgetve elindultunk. Először nem értette, hogy miért pont oda akarok menni, de aztán közöltem vele, hogy ismerek ott egy remek helyet ahol együtt lehetünk. Belül azonban hánytam. Max. egy csók. De az is nagyon max.

/folyt.köv. ott, nem?/

Érzem, hogy legszívesebbenarcon csapott volna, de ha egyszer olyan jól hangzik. Cicus. Pár hónapig kibírja ezzel a névvel. Nekem tetszik, és ha másnak szabad, nekem miért nem?
Mosolyogva figyeltem Lamit miközben magában vívja a harcokat. Mojito, fincsinek látszik, csak az a baj, hogy rövid távon nem túl egészséges.
- Mit szólnál, ha sétállnánk egyet?- fordultam a nőhöz, aki kezében egy szép nagy üveg skót whisky-vel belém karolt. Kiábrándító, egy nőt vedelni látni. Sóhajtva elindultam a lépcső felé. Már csak a hecc kárpótolhat a szenvedésekért. A lépcsőn hátrafordultam, hogy lássam Lami követ-e minket. Igen, úgy látom ő sincs elragadtatva a párja miatt.

Legszívesebben leütöttem volna, de helyette inkább elhúztam onnan és visszatértem ahhoz a pasihoz, aki leszólított. Nem beszéltünk, csak rendelt nekem egy Mojito-t. Na, ez ciki egy helyzet. Sajnálatos módon, nem ihatok semmit sem. Ezt hogyan közöljem vele? Mellénk állt Trevion is a csajjal, aki úgy nézett ki, mint aki épp most kefélt 6 pasival egyszerre. Szóval, visszatérek inkább az én helyzetemhez. Mit is mondjak neki? Bocsi, de nem akarok meghalni? Ez elég gáz. Az emberek tudják, hogy létezünk. Csupán nem tudják, hogy pontosan mi vagyunk azok.
- Nos, azt hiszem én nem kérek ebből a finomságból. Nem akarsz inkább eljönni valamerre velem?
Köhintettem és hangsúlyoztam, hogy a pasi mellett álló Trevion és hallja és tudja, hogy mit szándékozok tenni. Szóval mosolyogtam és csendben vártam, mind a pasi válaszát és mind Trevion reakcióját.

- Parancsára cicus.- mosolyodtam el. Elindultam az egyik csoporthoz, aminek a hölgy tagjai kevés feltűnéssel, de felém tekintkgetnek. Ezek az esték olyan jót tesznek az egómnak...
Odaléptem az egyik barna hajú nőhöz, és meghívtam egy italra. Rögtön igent mondott. Mit is vártam? Valahogy nem jönnek be azok a nők, akik könnyen kaphatók bármire. Kézen fogva elvittem a pulthoz, ahol a férfi aki Lamit megszólította szorgalmasan döntögette magába az italokat. Hát igen. Ilyen helyzetekben sokkal nehezebb a férfiakkal, mert legalább a nőkkel el tudok beszélgetni, szegény Lamia oedig egy IQ bajnokot fogott ki. Bár így is jobban járt mint én legutóbb...

Huncutul mosolyogtam.
- Szedj fel valakit te is!
Persze, ez nem újdonság, hiszen ez a dolog. Közben és sikeresen is eldöntöttem, hogy mit fogok csinálni. Szóval, az a pasi majd büszke lesz magára, mert meghívhat egy italra. Aztán kicsit flörtölök vele majd jön a poén. Ki kellene találnunk valami izgalmasat, amit velük meg kell tennünk. Egyenlőre csak annyit tudok, hogy a pasival mindenképpen beszélgetnem kell. De olyan nehéz egy hülye emberhez dumálni. Biztosan az a célja, hogy minél több lányt lefektessen. De ez annyira szánalmas. Vigyük el őket valamerre. Valami félelmetes helyre, ahol aztán megszívatjuk és lehet, hogy meg is öljük őket. Jól hangzik.

Kíváncsian néztem, ahogy elsétál a pulthoz. Közben jó páran meg bámulják, bár ki ne tenné? És egész biztos vagyok benne hogy titkon...talán nem is titkon de élvezi ha utána néznek az utcákon, vagy akár itt is. Csak túlzásba ne vigye... vagy ha éppen számomra kedvező helyzet alakulna ki, ebben az esetben örülnék a túlzásnak.
Vajon mit tervezhet? Egyre nagyobb mosollyal az arcomon figyeltem, hogy szépen visszasétál. A férfi aki megszólította a lehető legnagyobb feltűnéssel bámulja meg...újra.
- Igen cicus?- kérdeztem vigyorogva. Majdnem elnevettem magam. Vajon mire készülhet Lamia kedves?

Elmosolyodtam majd bólintottam. Rendben, akkor én kezdek. A lényeg, hogy ne veszítsem el túlságosan a fejemet. Mindenképpen meg kell őriznem a méltóságomat. Na jó, elég ebből a sok szarságból. Lassan felállok és odasétálok a kisebb bárpulthoz. Éreztem, hogy valaki követni fog. Éreztem, hogy az egyik pasi. Oda is állt mellém. Én azonban inkább kértem egy italt és nem néztem a pasira. Ő szólalt meg előbb. Mégis mit akar, mit tegyek?
- Szia cicus.
Mély hangja volt és erre rögtön felkaptam a fejemet. Ránéztem és már pontosan tudtam, hogy mit fogok vele tenni. Elmosolyodtam.
- Helló
Köszöntem én is és elhúztam onnan. Bejelentem Trevion-nak, a nagy tervemet ezzel a lúzerrel. Alap, hogy megosztom vele, hogy ő is léphessen. Lassan visszasétálok az asztalhoz és pontosan Trevion elé állok.