Név: Trevion Hall
Becenév: Trevion, Thanatosz ( csak az öcsémnek engedem)
Kor: 23-24
Születési idő: valamikor jó régen… február 21.-én
Születési hely: Tartarosz
Nem: férfi
Család:
Anya: Nüx
Apa: nincs
Ikertestvér: Hüpnosz
Faj: Isten
Különleges képesség: Mivel én vagyok a halál, így szabadon rendelkezem az életek felett. Tehát a szervezetet befolyásolom, teszem tönkre vagy elpusztítom. Beteggé is én tudlak tenni, lehet egy kis influenza, vagy akár egy könnyű kis kolera, kanyaró, vagy hasonló. A halálod lehet hirtelen (szívroham, agyvérzés) vagy lassú fájdalmas ( vese, máj elégtelenség, belső vérzés). Mindegy hogyan, de meghalsz és miattam. A külső tényezőket nem befolyásolhatom. Ha egy autó elüt, leesel a lépcsőn, innentől már Fortuna kezében vagy.
Hanyas szintű vagy: 9
Avatar: Kyle Schmid
Jellem: Alapvetően vidám vagyok, ezzel meghazudtolom egy kicsit a munkámat. Szeretem a nőket ,ha meg akarsz találni, valamelyik bárban sikerülhet. Nőcsábász vagyok, de nem éltetlnek azok az egyéjszakás kalandok. Szeretem a nőket, de tisztelem is.
Könnyen felidegesítenek, de ilyenkor sikerül fegyelmeznem magam, annyira, hogy ne látszódjon meg rajtam. Nem szabad eluralkodnia rajtam a haragnak, mert körülöttem az emberek hullanak majd mint a legyek. Ilyenkor meglátszódik rajtam egy bizonyos kegyetlenség…Kevés emberben bízom, csak Hipnosz lehet ilyen személy...
Kinézet: Kiköpött mása vagyok az öcsémnek. Nem túl rövid, kissé hullámos barna hajamat többnyire hagyom, had lógja ki magát… viszont néha zavarni szokott, így gyakran összefogom. Hideg, szürkéskék szemem tud kedvesen, derűsen csillogni, de ha felidegesítenek, inkább egy jégszilánkhoz hasonlítanám. 180 magas vagyok, izmos testalkatú.
Életút: Apámról nem tudok semmi. Semmit de semmit. Anyámmal sem hétköznapi viszonyom van. Amint lehetett külön költöztünk, Hüpnosszal. Akármennyire vagyunk egymás ellentétei, ő a legjobb barátom. Szoktam néha húzni az agyát, de csak testvérei szinten űzöm ezt a sportot. Nagyon fontos nekem, és akármit megtennék érte. Ő az egyedüli ilyen személy az életemben.
Tharszosz egyik legsötétebb pontját választottuk ki lakhelyül. Itt kényelmes, és nem is zavarnak minket annyira. Még engem is elkerülnek… pedig nem is nyomasztó a viselkedésem. Nem szoktam a munkámról beszélni, mert tényleg nem túl szívderítő… talán a képességem lehet az oka.
Az embereket nem kedvelem különösebben. Imádnak élni, és bármit megtesznek azért, hogy meghosszabbítsák földi porhüvelyük létét. Egyszer, Szisziphosz bezárt egy hordóba éppen ezért. Árész volt olyan kedves, és kiengedett. Ez a helyzet olyan kevesek egyike volt, hogy hagytam eluralkodni magamon a haragomat. Ilyenkor sokkal nagyobb a fantáziám, már a bosszút illetően. Most is köveket görget a hegyekre.
Az embereknek van egy furcsa gondolatuk rólam… az, hogy szeretem a pillangókat. Ezt most tisztáznám ők csak híreket közölnek velem. Kit, mikor kell megölni… én meg szólok kedves Hermész pajtásnak, aki leviszi a lelket az Alvilágba.
Igen, vannak szárnyaim, nem nem szoktam repkedni velük. Miért? Mert kényelmetlen… persze tök jól néz ki meg minden, de én akkor sem örülök ennek a pár tollas csontdarabnak. És még Hüpnosz milyen rosszul járt. Ő a fején hordja őket… Bár az lényeges megkönnyíti a dolgunkat, hogy csak néha látszanak, amikor akarjuk, és én szinte sosem akarom.
Van-e állata vagy nincs: Egy hatalmas új fullandi kutyám, Mors.