Név: Mimosa Seraph
Becenév: Mimi, de csak keveseknek engedem, hogy így szólítsanak. Ezt vedd úgy, hogy te nyugodtan szólíts Mimosának.
Kor: 22 éves vagyok, szóval meg se próbálj szédíteni, már benőtt a fejem lágya.
Születési idő: 1988. 04.07.
Születési hely: Boston, USA
Nem: nő, ez nem egyértelmű?
Család: apukámat Jackson Seraph-nak, anyukámat Sybill White Seraph-nak hívják, aki szintén látó és van két bátyám: Jack és Mike. Ugye milyen piszok mázlista vagyok?
Faj: Ember vagyok, de nem a jámbor és engedelmes fajtából, emellett pedig látó vagyok, szóval ne próbáljon meg egy isten sem hülyére venni, ha kérhetem!
Különleges képesség: idézés/megidézés
képes megidézni állatokat, személyeket, tárgyakat, tévéből, újságból, a padlásról.
Halottakkal még nem próbálkoztam… Az is elég ciki, ha reggelenként egy tigris mellett ébredek véletlenségből. *zavartan a hajával játszadozik*
Hanyas szintű vagy: 3
Avatar: Keira Knightley
Jellem: Mint említettem nem vagyok éppen birkatürelmű vagy visszafogott teremtés, meglehetősen szabad szájú vagyok látó létemre. Valamiért az emberek/lények mind azt hiszik, hogy a látók csöndesek és szellemszerűek, mert folyton a „belső hangra” figyelnek, de ez nem igaz! Nálam például, ha olyan kedvem van, be sem áll a szám, fűnek-fának magyarázok, ha kell, ha se, ha meg éppen rossz pillanatban találnak meg, még harapófogóval sem lehet kiszedni belőlem semmit. Általában kedves vagyok és nyitott, soha nem esett nehezemre a barátkozás, valahogy mindenkivel meg tudom találni a közös nevezőt. Talán túlságosan is, mert a látszólagos pimasz jellemem mögött egy naiv kislány lapul meg, akit aztán tényleg nem nehéz megfűzni…
Kinézet: Ha nem látnád véletlenül, akkor elmondom: hosszú szőkésbarna hajam van és barna őzikeszemeim. Törékeny az alakatom, de rendszeresen járok futni és tornázni, hogy erősödjek, szóval egy-két pofont ki tudok osztani, ha úgy hozná a sors. *jelentőségteljesen pillant a szoba másik sarkában álldogáló, nagyban stírölő férfiak felé* A bőröm fehér, talán túlságosan is, de én bírom. Általában kényelmes cuccokban járok, de ha úgy esik, simán bemasírozok a közértbe akár fürdőköpenyben vagy Chanel kisestélyiben is.
Életút: Egy napsütéses áprilisi napon jöttem a világra szüleim harmadik gyermekeként és egyben egyetlen leányukként. Nagy volt az öröm, mint általában, ha gyerek születik a családban, de értem különösen sokat kellett imádkozni az istenekhez. Végül Zeusz úgy döntött, hagy a világra jönni. A bátyáim szerint nem tudta mit szabadít rá a világra.
Már gyerekként is vidám voltam, fecsegő locsogó, örökmozgó kis poronty, de ami azt illeti, csak apám szavára hallgattam, már akkor is. Kamaszként egyenesen kezelhetetlen lettem, hiába próbált anyám arra okítani, hogy ne használjam önös célokra képességeim, ha pénz kellett, idéztem. Ez volt az első dolog, amit megtanultam: pénzt csinálni. Mostanában, már ha ahhoz szottyan kedvem, lóval közlekedem a városban. Néha lemarad az állat farka vagy füle, de kicsire nem adok, még nem fejlődött ki teljesen a képességem és előreláthatólag még nem is lesz tökéletes a közeljövőben, de nem bánom. A jó pap holtig tanul.
Egyébként nyolc éves koromban jelent meg a képességem, amikoris egyik reggel egy zacskó cukor mellett ébredtem. Arról álmodtam, hogy a szomszéd sráctól kaptam ajándékba (mondanom sem kell, hogy bele voltam esve a kissrácba, ugye?) és ez megjelent a való világban is. Még a mai napig is történnek ilyesmi balesetek velem, de már hozzászoktam. Sophie óta már semmi nem tud meglepni.
Jelenleg Bostonban élek, írónőként „praktizálok”, magyarul kergetem az ihletet ezerrel, és ha Apolló néha megszán, egyszerűen csodákra vagyok képes. Imádok utazgatni, vásárolni, valóságos rabja vagyok a márkás, divatos ruháknak. Na és a jó pasiknak…
Van-e állata vagy nincs: van, egy tigrisem, Sophie, teljesen szelíd (többnyire), valószínűleg valamiféle cirkuszos álmom terméke, mert tizennyolc évesen egyik nap arra ébredtem, hogy a kezemet nyalogatja. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
Kezdőlap 
Regisztráció 
Hétf. Júl. 15, 2013 6:44 pm by Vendég
