Sophia Seline

Név: Sophia Seline
Becenév: Soph, Sophye, Fya, Sell
Kor: Fogalmam sincs az igazi koromról, mert már jó ideje élek, és amúgy is halhatatlan vagyok! De amúgy olyan 20-nak nézek ki...
Születési idő: nem tudom sajnos.
Születési hely: Fájdalom, nem emlékszem, de így járok jól
Nem: nő
Család: Nem tudok senkiről, de biztos voltak, hisz kellett, hogy legyenek.

Faj: sellő
Különleges képesség: Anyagtalanság: saját testemet, és másokéban, annyira szét tudom bontani az atomokat, hogy bármin át mehessenek, mehessek. De ugyanígy sűríteni is tudok.
Hanyas szintű vagy: 8

Avatar: Clémence Poésy

Jellem: Nagyon merengő típus vagyok, olyan földtől elrugaszkodott, aki képzeletvilágban él. Nagyon naiv vagyok, pont ebből kifolyólag hiszékeny is, mindenkivel jóindulatú. De szeretek egyedül lenni, nem vagyok az a hű de nagy közösségi lény, aki mindig a figyelem középpontjában áll. Épp ellenkezőleg! Szeretek egyedül lenni és fantáziálni, várni a szőke herceget a fehér lován, de tudok komoly lenni, nagyon nagyon ritkán vagyok dühös, szinte soha. Még nem találtam meg a nagy Ő-t

Kinézet: Bőröm fehér, bár őszintén nem tudom, miért, persze mások mondják, hogy betegesen fehér vagyok, de szeretem. Hajam szőke hullámokban omlik hátamra, leér egész a közepéig. Szemem kékes szürke, őszinteséget, nyugalmat sugárzó. Vékony, hajlékony alkat vagyok. Imádok műkorizni, a többi sportot is szeretem. Olyan 170 cm vagyok, tehát nem túl nagy, nem túl kicsi. Ha sellő alakban lézengek a vízben, akkor farkam aranysárgás.

Életút: A gyerekkoromra nagyon nem emlékszem, szinte semmire, tehát erről nem tudok nyilatkozni.Mindig is sok barátom volt, néha olyanok is, akik nem voltak halhatatlanok, így el kellett búcsúznom tőlük, ez ment a legnehezebben. Nagyon ragaszkodó természetű vagyok, szükségem van a barátaimra, ha már csalásom sosem volt. A többiekkel ellentétben sok időt töltöttem, töltök a szárazföldön, ember alakban, szeretek a tengerparton sétálni és énekelgetni. Imádok énekelni, és mázlimra tudok is. Bármit, ami eszembe jut. Már jó ideje élek a vízben, nagyon érdekesnek tartom az emberek ízlésének fejlődését, ahogy mennek a stílusok, váltakoznak, és az emberek kapva kapnak az alkalmon, hogy válthassanak. Szeretem figyelni a szerelmes párokat, akik a parton sétálnak. Rettenetesen irigy vagyok rájuk, de örülök, hogy boldogok. Egyszer talán én is ott sétálhatok majd a párom oldalán, aki szeret. Lehet az ember, vámpír, vagy bármi más faj gyermeke, bár az emberekhez mindig is jobban húzott szívem, de ha egyszer mást szeretek, nekem azzal se lenne nagy problémám.

Van-e állata vagy nincs: nincs