Sétány

Jonny úgy tűnik észre vett valamit, ami nagyon csábítaná el, bár ha engedném se menne el. Jó kutya, nem hagy egyedül. Kedvesen megpaskoltam a nyakát, és az ismeretlen hang irányába fordultam. Ki a közvetlen természet? Valamilyen állat nem? Kuty talán? Csak az lehet. Vagy egy mókus, de azok nem szoktak bántani senkit.
- Öhm....értem. Köszi.- mondtam zavartan, miközben igyekeztem összeszedettnek mutatkozni, mint aki tudja, hogy miről van szó. Alex nagyon gyorsan rájött, hogy valami nem stimmel nálam, most nem fogom semmilyen jelét adni. Nem iy lehet olyan nehéz nem? csak kerülni kell a szemkontaktust...

Reggel kilenckor arra ébredtem, hogy Sophia az ajtót kaparja és közben apró fújásokat hallat. Szerencsére annyi eszem már volt, hogy karomálló ajtót szereltettem a szobámba, különben hetente cserélhetném az egész lakásban az ajtókat, mert nagyra nőtt kiscicám azokon hegyezné a cuki kis körmeit.
Az ébresztőm egyértelműen azt jelentette, hogy Sophie sétálni szeretne menni, így amint elő bírtam kúszni a párnáim közül elővettem a hatalmas nyakörvet és rácsatoltam, a tigrincs pedig lóhalálában indult el a reggeli torna címén futó "macskasétáltatásra".
valahogy a sétányra vezetett az utunk, hiszen itt van Soph kedvenc üzlete a Kedvencek Birodalma nevű üzlet, ahol a kaját szoktam neki venni. Sajnos most nem mehettünk be, de így is akadt kivel játszani, tigrisem kiszemelte magának az egyik padon üldögélő lány kutyusát és barátkozni próbált vele, én meg persze próbáltam elrángatni, nehogy ráijesszen szerencsétlen kutyusra. Mondanom sem kell, hogy nem ment, igaz?
- Bocsi, elég közvetlen természet, de ígérem, hogy nem fogja bántani - szabadkoztam a lány felé fordulva.

Jonny porázába kapaszkodva ballagtam a utcákon. Nagyapáék hívtak meg. Nem értem miért, mert ez többnyire karácsonykor szokott előfordulni. És akkor sem Bostonba hívnak, hanem mondjuk Londonba, vagy Rómába. Persze, ha anyuiék épp nem érnek rá. Ami gyakran előfordul de mindegy a legfurább, hogy Tom nem is akart jönni. Kezdek kicsit kiborulni, mert az egyetlen személy, akivel normálisan beszélhetek az Jonny, de ő meg válaszolni nem tud. Patt helyzet.
Reggel egyből eljöttem otthonról sétálni, mi másért? Sajnos a városnézés nem nagyon tudna lekötni, így inkább maradok a sétánynál. Ezt viszont nem ismerem olyan jól, mint Párizst, így kénytelen vagyok Jonny-ra hagyatkozni, akivel most leültem egy padra, elengedtem, de ő nem rohant el megszagolni minden egyes járókelőt, hanem ott maradt velem.

....