Dorian Derolon

Halihó!!! Nos, nekem tetszett az előtörid. Gratulaláok: ELFOGADVA! Kellemes játékot!

Név: Dorian Peter Derolon
Becenév: Dor, Doran
Kor: 21
Születési idő: 1989. Március 20.
Születési hely: Olaszország; Verona
Nem: férfi
Család: mind meghaltak, nem szeretek róluk beszélni

Faj: ember
Különleges képesség:nincs
Hanyas szintű vagy:

Avatar: Ben Barnes

Jellem: Színész vagyok, sose tudsz teljesen kiismerni, de próbálkozni azért mindig lehet, sok sikert! Depressziós alkat vagyok, sokszor a családom miatt, aztán egyszerre a volt barátnőm emléke vág a földhöz, még senki se tudott kirángatni. Bár az olaszok szenvedélyesek, én mégis tudok gátat szabni magamnak. Ha szeretek valaki, teljes szívemből, ahhoz hű vagyok, sose hazudok neki, nem csalom meg.

Kinézet: Bőröm olajbarna, szemem színe mogyoró barna. Kedvenc színem a fekete és a zöld, a fekete a depresszióm miatt, a zöldnek meg vidámabb napjaimon hódolok. Szeretem az ingeket, általában az van rajtam, alatta meg egy rövid ujjú. A sál elmaradhatatlan tartozékom, de csak a hegek miatt a nyakamon. Vékony vagyok, sportos, mert színészként jól jön néha egy-egy kósza szaltó.

[b]Életút: Roppant boldogan éltem kis családommal Veronában, ahol senki sem zavart minket, senkit sem zavartunk. Álom élet. De sajnos öt éves koromban először csapott be a mennykő. Apám meghalt autóbalesetben. Sajnálatos hiba, mely az életébe került. Anya annyira mélyre zuhant a depresszió szakadékába, hogy képtelen voltam kihúzni öt évesen...tíz évesen...tizenöt évesen. Állandóan sírt, ezért kirúgták a színházból, mert képtelen volt szerepet játszani. A sminkje lefolyt, és a szöveg közepén összeesett az éhségtől. Miután repült a munkahelyéről inni és drogozni kezdett, ekkor voltam tizenöt éves. Teljesen egyedül maradtam, hisz mit lehet kihozni egy hulla részeg anyából, aki általában minden este más pasival enyeleg. Az ünnepek egy idő után végképp eltűntek, a Karácsonyt is csak a város díszítéséből tudtam, hogy eljött. Aztán két évre rá úgy éreztem, könyörgésem mégis ért valamit. Ugyanis egy csodálatos szépségű angyalt tudhattam barátnőmnek, így nem maradtam teljesen egyedül anyám ápolásában. Tizennyolc évesen mondta el, hogy vámpír. Nem hittem neki finoman szólva, míg meg nem harapott. Rettenetesen fájt, és nem csak a harapás, hanem a tudat, hogy a barátnőm teszi ezt velem. Azt akarta, menjek vele el messze, de nem hagyhattam egyedül édesanyámat. Megoldotta a problémát, rövid úton megölte. Ott álltam a holttest felett és csak azt tudtam, hogy miattam halt meg, az zsongott bennem, mindenkit megölök magam körül, aki velem van, meghal. A vámpír képessége a manipuláció volt, így húsz éves koromig vele kellett maradnom, képtelen voltam elhagyni, pedig nem hálálta meg, hetente egyszer belőlem vacsorázott. Mikor aztán egy másik vámpír megölte, mondván, "visszaadta a kölcsönt", Párizsba menekültem a depressziómmal együtt. Így egyedül élek, ha lehet ki sem mozdulok, a vámpír halálakor otthagytam a színházat is. Teljesen egyedül vagyok a bűntudatommal együtt. A vámpírra meg csak a hegek emlékeztetnek....

Van-e állata vagy nincs: nincsen.