Derolon Rezidencia

Az idegesség kétségbeeséssé változott. Legszívesebben hangosan vertem volna fejem a falba. Josephine mögém lépett, nem esett ránk az eső. Érintése kicsit megnyugatott, de mindenen ő sem tud segíteni, sajnos.

Kezembe helyezett még három virágot, és ekkor leesett, mit is kell csinálni. A föld virág elindult társa felé, majd elindultak ketten visszafelé. Mikor kezembe értek már két igazi rózsa volt. Ezt eljátszottam a vízzel is, a tűz pedig mivel a házban volt így ott maradtak, éreztem, hogy a kandallóban. A virágokat szerelmemnek adtam.

Hosszú kezd lenni ez a nap, és olyan fáradt érzésem van. De rossz.

Felöltöztünk és kimentünk gyakorolni. Álltam és vártam, hogy mi lesz. Kezeim, hátam mögé rejtettem és ott összekulcsoltam őket. Látom egyre inkább felhúzza magát. Amikor felnyújtotta a fát, kezdtem megijedni, hogy tényleg nem tudja mit kellene tennie. Esni kezdett az eső. Ekkor mögé léptem és finoman átöleltem hátulról. Csettintettem, és körülöttünk az eső nem esett. Mintha egy esernyő védene kettőnket.

-Nyugalom.- Végig siklott egyik kezem kezén, majd tenyerét felfele fordítottam, és megjelent benne a három rózsa képmása. –Koncentrálj. És keresd meg a virágok párjait. – Nem lesz nehéz, ezek után, remélem. Azért gyorsan én is leellenőriztem melyik hol van. A víz a szemben lévő hűt kéménye mögött. A föld, egy rózsabokorban, és a tűz, bent a kandallómban. Jó kis helyek. Ezek után lassan elengedtem a kezét, és visszaléptem, ki az esőbe.

Segítettem felhúzni a cipzárját, majd felálltam, figyeltem, mit csinál. Na ne, most komolyan? Néztem, ahogy az elemek elhagyják a szobát és eltűnnek. Jaj nekem, most végleg végem. Teljesen tehetetlen voltam, fogalmam sem volt, mit is kéne csinálni.

Felhúztam az ingem, majd lementünk, felöltöztünk, majd ki az utcára. Tehetetlenül álltam és bámultam. Most mi a fene legyen? Fogalmam sincs, mit is kéne művelnem, de tényleg. Körülnéztem, de sehol nem láttam semmit.

Káosz, végem van. Ajkamat rágtam tehetetlenségemben. Aztán már mérges, ideges lettem, hogy ennyire fogalmam sincs semmiről. A mellettem lévő fa erre felgyulladt. Nyögve fordultam felé és a következő pillanatban szakadni kezdett az eső, de olyan nagy cseppekben, hogy a fa hamar elaludt ám.

Én meg megint vizes lettem. Imádom a képességemet.

Elnevettem magam, majd felé fordultam és megráztam a fejem. Azért azt még ne. Bementem a paraván mögé, majd levettem a pólóm, melyet a paravánra dobtam, ezután a nadrágom és végül melltartóm. Amint a vetkőzéssel végeztem felvettem a ruhát. Lassan kisétáltam és háttal Dorian-nak megálltam. Egyik kezemmel a ruhát fogtam, másikkal előrehoztam a hajam. Hátra pillantottam, és mosolyogva szólaltam meg….

-Ha lennél olyan kedves és felhúznád nekem. Meghálálom, csak mond mit kérsz- Mondtam mosolyogva, majd vártam, hogy felhúzza. –Igen ebben. Van még belőle, és bármikor összetudok dobni egy ilyet, ha ennyire tetszik.- Mosolyogtam rá, majd megfordultam, amint felhúzta a cipzárt. Léptem egyet hátra, és körülöttem megjelent, mind a négy elem egyike.

-Keresd meg őket!- Mondtam mosolyogva, majd intettem és az ekkora már rózsa alakú víz,tűz,föld elem része eltűnt az ablakon keresztül. –A levegőt meg… Nos az nem nehéz elem, azzal is kezdünk majd valamit. Itt vannak a közelben. Indulhatunk- Érdeklődtem, és remélem érti a feladat lényegét. Megkeresni őket, vagyik a csinálni belőlük egyenként egy-egy-et majd azokkal megkeresni. Nem nehéz, csak jöjjön rá.

Kicsit beszűkítette nadrágomat, de igazából szinte felesleges, hamarosan úgy is valami baja esik, akkor meg nézhetek ki a fejemből nagyban.
-Szeretnéd?
Kérdeztem mosolyogva, mert nekem semmimbe se kerül, sőt, kényelmesebb is lenne, de...

Néztem a ruhát, amit elővett.
-Igen, de ebben?
Kérdeztem csodálkozva.
-Még a végén valami történik vele, pedig olyan szép.
Mondtam sajnálkozóan, majd leültem egy székbe, míg ő öltözködik. Amíg vártam halkan énekelgettem a Rebeccát, szerettem ezt a számot.

Ujjam lassan húzgáltam az asztalon, érintésem után sötétebb lett a fa, megjelent benne Josephine feje. Sóhajtva néztem a képet. Még hogy görög istenek. minek? Itt van ő, más nem is kell, de komolyan.

És komolyan előttem vetkőzött le. Mosolyogva figyeltem mit tesz és érdeklődve néztem végig felső testén. Aranyos, és izmos. Amikor rákérdezett, kedvem lett volna azt mondani, hogy igen, de ez nem így volt. Én mégis rábólintottam. Odasétáltam hozzá, és megigazítottam a nadrágját. Előkerestem egy tűt, és kicsit beszűkítettem. Enyhén bő volt. De már tökéletes. Eztán megvarrtam, és felálltam hozzá.

-Tudod. Alsó nadrágban is maradhattál volna- Vigyorogtam kétértelműen, és adtam egy puszit arcára. Ha már úgy is gyakorlunk. Odasétáltam az egyik ládámhoz, és elővettem belőle, egy pántnélküli combközépig érő ruhát, melynek fekete tüll van az alján. A ruha maga krémszínű. Megfordultam, odasétáltam a tükörhöz és magamhoz mértem a ruhát. Szerintem jó lesz. Ha baja lesz, az sem baj, elvégre ilyet bármikor lehet varrni. Nem nagy ügy.

-Gyakoroljunk még?- Érdeklődtem, majd kezembe fogtam a ruhát és elindultam a paraván felé. Közben összefogtam a hajam, hogy könnyebb legyen átöltözni, és elkezdtem kigombolni a kockás inget, melyet a pólóra vettem fel, nemrég.

Szuper, kiröhög, remek, de ez még a jobbik, hogy csuromvíz vagyok, legalább nem gyújtottam fel magam...teljesen. Vártam, hogy abbahagyja a nevetést, önszárítással már nem próbálkoztam. Mikor már nem nevetett odajött hozzám, majd megölelt. Mosolyogva öleltem vissza.
-Az jó lenne, azt hiszem.
Bólintottam, majd követtem a padlásszobába, szép hely volt és zsúfolva volt ruhákkal. Választottam egy szövet nadrágot. Megjegyzésén felhúztam a szemöldököm, majd sötét mosollyal lehúztam a nadrágomat, egy szál alsógatyában álltam előtte, majd fel is húztam az újat. A régivel megtöröltem felsőtestem, nyakam, karomat, arcomat. Tiszta nadrág volt, nem undorodtam annyira.
-Jól vagy?
Kérdeztem a fiolára nézve, majd az ablakhoz sétáltam, kihajoltam rajta, körül néztem. Üres az utca. Kifacsartam a farmert, így a vizet az utcára öntöttem. Visszafordultam és Josephine-re néztem.

-Oké- Na most két dolgot gondolhat rólam. Azt, hogy nem akarom, hogy lefeküdjek vele vagy azt, hogy nem akarom elsietni. És ha az utóbbira gondol, jól teszi. Azért, biztonságos távolból, vagyis a fa üvegéhez állva figyeltem mi lesz az első akciója. Egy ideig jól ment, majd elvesztette a kontrollt, és ráesett a vízgömb. Már ezen nevetnem kellett, de inkább csak kuncogtam. Amikor megszárítgatta magát, abba maradt a kuncogás, ám amikor felgyújtotta a nadrágját, megijedtem. Azért, meg ne ölje magát! Ezután eloltotta. Így nem kellett közbe avatkoznom, de ezt már nem bírtam ki. Térdre esve kezdtem el nevetni. Annyira nem akartam, de olyan jól esett. 5 perc nevetés után megembereltem magam majd felálltam, és mellé lépve megöleltem.

-Keressünk neked valami ruhát, jó?- Érdeklődtem, majd megfogtam a kezét, és elindultam az egyik szoba felé. Ami természetesen a padlásszoba volt. Kinyitottam az ajtót, és a szoba televolt női-, és férfiruhákkal. Imádok varrni. Besétálva kinyitottam az egyik tetőtéri ablakot, hogy bejöjjön a kellemes levegő, és átszellőztesse a levendula illatú szobám.

-Válassz csak. Bármelyiket neked adom- Mondtam mosolyogva, miközben kihúztam a paravánt, és felültem a varró asztalra. –De persze, tőlem öltözhetsz előttem is.- Valahogy azt sem bánnám, de azért az illem, kell! Nekem meg lekellene nyugtatni magam…. Túl sok vért ittam. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. Hátra hajoltam, és kikerestem egy kis gyógyszeres fiolát. Kivettem belőle egy gyógyszert, majd lenyeltem, és vártam, hogy hasson. De persze ehhez kell egy kis idő. 15 perc, ha jól emlékszem. Ritkán kell használnom.

Mohón faltuk egymást, beletúrt hajamba. Azt hiszem, mellette tuti minden második nap meg fogom mosni, csak hogy ne a koszban turkáljon.
Végigsimított hátamon puha, selymes kezével, komolyan arra készül, hogy teljesen elvegye józan eszemet? Keze megállt nadrágom kezdeténél, elmosolyodtam. Már menekült is. Nem baj, nem kell elsietni, nem erőltetek semmit. Az ablakhoz lépett, én meg elgondolkodva néztem rá, kérdésére válaszoltam.
-Gyakorolhatunk.
Válaszoltam és már nem is voltam az ágyában. Ott álltam, kezeim közt megjelent egy vízgömb, majd felemelkedett, egész jól tartottam, egészen addig, míg el nem kezdett zuhanni és nem toccsant szét fejemen. Teljesen vizes lettem. Nadrágom, hajam, mellkasomról is patakok folytak. Megpróbáltam megszárítani a nadrágom, de a vége az lett, hogy felgyújtottam. Azonnal ráöntöttem még több vizet. Szuper, most itt állok megfürödve, mindenemből ömlik a víz, remek.
-Ma már nem kell fürödnöm.
Állapítottam meg gúnyosan.

-Te is engem!- Mondtam mosolyogva, és elkuncogtam magam. Örülök, hogy nem csak én vagyok ily’ heves lélegzetvételű a közelében. Mosolyogva figyeltem, mit tesz ezek után, majd beletúrtam hajába. Bólintottam ígéretére, majd engedtem vágyaimnak, és majd’ felfaltam újabb csókjaink közepette. Lassan elváltam ajkaitól, de vissza-vissza tértem egy-egy csók erejére.

-Benne vagyok- Vigyorogtam, majd végig simítva hátán, kezeim megállapodtak derekán, épp nadrágja szegélyén. –Gyakoroljuk a képességed?- Érdeklődtem, mosolyogva, mert ha így haladok tuti mást gyakorlunk….. Finoman kicsusszantam alóla majd az ablakhoz sétáltam és kinyitottam. Kellemes volt ez a hideg levelő, mely végig járta testem. Ezután kissé lenyugodva, visszasétáltam Dorian elé, és érdeklődve vártam, mi legyen.

Mikor elkezdte mellkasomat csókolgatni felsóhajtottam.
- Teljesen megőrjítesz!
Leheltem szerelemnek, kicsit hevesebben vettem a levegőt.

Egy idő után azt vettem észre, lehunytam szemem. Mikor abba hagyta lassan kinyitotta. Ujjait az enyémbe fonta, és tekintetét az enyémbe fúrta. Visszanéztem rá, gyönyörű arcát vizsgálgattam.

-Soha.
Ígértem meg egyszerűen, majd megcsókoltam a nyakát. Felé másztam, hogy jobban elérjem gyönyörű nyakát. Gyengéden csókolgattam, óvatosan, majd egyre hevesebben.

-Akkor maradjunk itt.
Ajánlottam fel két csók közt.

Lassan legördült rólam, én meg kaptam keze után, hogy megfoghassam. Ezután lassan magához húzott, én pedig hozzá bújtam. Szabad kezem mellkasára tettem, és birtoklóan takartam el, amit eltudtam takarni. Azután, adtam egy puszit mellkasára, majd még egyet, és még egyet. Ezt folytattam egy jó darabig, majd fordultam kettőt, így kikerültem az ágy szélére, és a plafont néztem.

-Nincs ötletem. Vagyis, azon kívül, hogy veled lehessek más nekem nem kell!- Jelentettem ki, majd felé fordultam, megfogva kezét összekulcsoltam ujjaink, és néztem gyönyörű szemeibe. Majd’ el olvadok, ha csak ránézek. Visszamásztam hozzá, fejem mellkasára tettem, és szorosan préselődtem hozzá. Annyira kellemes, vele lenni.

-Ne hagyj magamra, soha. Kérlek!- Kértem meg szépen, majd finoman felhajoltam ajkaihoz, hogy egy csókot adhassak rá. Majd visszafeküdtem, eredeti helyemre, és tekintetem, most a párnáimba fúrtam.

Éreztem Joshephine kezét felsőm alatt. Elmosolyodtam, úgy látszik, komolyan szereti, hogy bőröm meleg. Lehámozta rólam az ingem, tehát ennyire szereti? Majd igyekszem, csak ne gyújtsam fel magam, mert akkor baj lesz.

Keze hátamon simított végig, közelebb húzott magához, éhesen csókolt meg, én meg kezdtem félni, hogy összenyomom szegényt.
-Én meg imádlak
Súgtam vissza halvány mosollyal. Kezébe fogta arcom, végigcsókolta minden négyzetcentiét, nem hagyott ki semmit.

Mikor visszaért ajkamhoz megcsókolt, szomjasan csókoltam vissza, majd szomorúan vettem tudomásul, hogy elhajolt. Legördültem róla, mert komolyan féltem, hogy túl nehéz vagyok neki.
-Amihez kedved van, csak veled szeretnék lenni.
Vontam vállat, majd közelebb húztam magamhoz, hogy feje mellkasomon legyen.

A csók közben, arra lettem figyelmes, hogy egyre melegebb Dorian teste. Elkuncogtam magam, és finoman, végig simítottam felsője alatt, most már meleg felső testét. Lassan levettem a felsőjét, majd letettem az ágy valamelyik sarkába. Felkuncogtam ismét, amikor oldalam simogatta. Olyan csiklandós érzés. Kezem felcsúsztattam hátára, és még jobban magamhoz öleltem. Szorosan simultam hozzá, és csókoltam meg, egyre fokozódó éhséggel iránta.

-Szeretlek!- Suttogtam ajkaiba, majd finoman elengedtem ajkait, és kezeimmel közbe fogtam arcát. Annyira aranyos. Végig mértem arca minden négyzetcentiét. Majd lassan csókolgatni kezdtem arcát. Végig minden pontot. Amikor elértem ajkaihoz, adtam rá egy csókot. Majd ismét elhajoltam ajkaitól.

-Mit csináljunk?- Érdeklődtem mosolyogva.

Szóval könnyű, akkor tényleg csak én vagyok ehhez halál hülye, de ha majd sikerül nem felgyújtanom senkit, akkor már elégedett leszek. Josephine elfeüdt az ágyon, mosolyogva néztem le rá, míg nem kapaszkodott ingembe, magára húzott.

Éhesen csókolt meg, viszonoztam ugyanolyan vágyakozón, nagyon vágytam érintésére, közelségére. Éreztem, hogy kicsit sajnálja, testem már nem olyan meleg, mint eddig, ezen könnyen segíthetek, remélem, nem gyújtom fel magam. Megpróbáltam belülről meleget sugározni, nem fájt, tehát sikerült.

Addig melegítettem, míg nem lett olyan harminchat fokos. Mohón csókoltam vissza, kezem oldalára simult. Gyengéden beleharaptam ajkába, úgy, hogy ne essen baja. Ajkaim lejjebb haladtak nyakára. Óvatosan szorítottam magamhoz, testünk egymásnak simult.

Érdekes, Lily folyton azon nyávogott, hogy a vámpírok elvesztik a lelküket, én most úgy érzem, csak most kaptam lelket, most éreztem, mintha eddig üres lettem volna félig, ám most ez a valami és a szerelem teljesen betöltött.

-Pedig nem nehéz- Vigyorogtam rá, majd vártam, hogy mi lesz. A fa szépen őszbe borult, és a vízburok és csodálatos volt körülötte. Igen számítottam arra hogy felgyújtja…. De nemsokára el is oltotta. Kész mák. Nyújtóztam egyet, majd megöleltem, de hamarosan másra kellett figyelnem, mintsem a fa szépségében gyönyörködni. Dorian birtokba vette ajkaim, én pedig készséggel adtam neki oda őket.

-Ne aggódj, rájössz. Ha nem, segítek neked- Mondtam egy kicsit szünetet adva magunknak. Majd hátra dőltem az ágyon. Felpillantottam a plafonra, és sóhajtva magamra húztam kedvesem. Megsimogattam, lassan kihűlő testét. Annyira sajnálom, hogy már nem lesz olyan meleg. Olyan furcsa lesz. Mondjuk nem is ismerem olyan rég óta. De annyira hiányozna, ha elmenne.

-Te is nekem!- Mosolyogtam és mohón csókoltam meg. Éhesen és követelőzően. Mit ne mondjak, felszabadultabb vagyok, ha vért iszok. Ilyenkor lassan féktelen leszek, de csak addig míg a vér kicsit le nem ülepedik…..

Josephine meglátta, hirtelen nem tudtam visszacsinálni, pedig akartam, még mielőtt meglátja. Visszaült, és mosolygott. Jé, nem is dühös. Kérdésén zavartan köszörültem meg torkom.
-Hát...izé...nem tudom, még nem jöttem rá, hogy működik.
Vallottam be, majd tovább néztem a fát, nem gondoltam konkrét dologra, csak hogy történjen valami. A fa levelei őszi színekben pompáztak, vékony vízburok kúszott az üvegre, kicsit elhomályosítva a nővényt, a következő pillanatban, mikor a víz már a tetejéig kúszott az egész felgyulladt, szegény fa, én meg enyhén halálra rémültem. Ekkor a víz középen összeért és rázuhant a fára, az elaludt és újra zölddé vált, egészséges lett.
-Klasz, csak...majd meg kéne tanulni használni.
Mondtam mosolyogva, majd elfordultam a fától, helyette Josephine ajkait vettem birtokba. Forrón csókoltam, óvatosan öleltem magamhoz.
-hülye dolog, de hiányoztál.
Vallottam be, majd tovább csókoltam nyakát, ott megálltam, apró puszikat leheltem rá, majd megint ajkaihoz tértem vissza, éhesen csókoltam meg.

Amikor visszaértem meleg fogadtatást kaptam. Viszonyelmét. És az a valami a fa volt. Ennyire tetszik neki? A fa felé fordultam, és érdeklődve néztem végig. Átbukfenceztem az ágyamon, és megkocogtattam az üveget, mire a virágok kékek lettek. Leesett. Ohh, mekkora mákja lett! Mosolyogva fordultam felé, és ültem vissza. Hozzá bújtam, és megcirógattam arcát orrommal.

-Tetszik a képességed?- Érdeklődtem, majd a fa felé fordulva vártam, hogy mi lesz a következő tette. Talán felgyújtja. Nyugodtan. Hiszen újjá tudja éleszteni. Mosolyogva felemeltem a kezét, és a tenyerét, fám felé irányítottam. Majd elvettem kezem és vártam, hogy ügyeskedjen valamit.

-Csinálj bármit vele. Nem lesz baja- Biztattam kicsit, és megöleltem, kissé ráfeküdtem és nyakába fontam karom. viszonoztam csókját, majd finoman átöleltem.

//Bocsi, hogy ilyen kevés!!! //

Mikor megjött kezembe nyomott két üvegnyi vért, míg neki csak egy maradt. Ha majd éhes lesz, adok az enyémből, most úgy se bírnék többet.
-Naná!
Mosolyogtam rá. Együtt mentünk a házához, mikor már bent voltunk levettük a külső ruháinkat, meg a cipőnket. Követtem őt a hálójába.
-Gyönyörű a hálószobád, rettenetesen tetszik.
Állapítottam meg, majd leültem az ágya szélére, mikor megkért, várjam meg megvártam, csak miután eltűnt fürdőjében álltam fel és szemléltem meg a fát. Kezem az üvegre tettem. Nem tudtam, milyen fa ez, de azon gondolkodtam, hogy jól nézne ki rajta pár rózsa. Vicces lenne. Egy fán rózsa, hehe. Mikor ez a gondolat végigfutott fejemben megremegett a ház, ezen eléggé ledöbbentem, de azon jobban, hogy a fán elkezdtek vörös gömbök nőni, azok szétbomlottak, rózsák lettem. Vérvörös rózsák. Szó szerint tátott szájjal néztem a virágokat. Hátráltam, míg el nem estem az ágyba, szerencsére ráestem. Inkább nem is néztem a fára, mintha ott se lenne. Helyette a vérfoltokat kezdtem el kapirgálni, mire ingem nedvesedni kezdett, majd pár pillanat múlva eltűnt a folt is, meleg levegő pedig megszárította a vizes foltokat. Most már kezdtem rettenetesen megijedni, így kezemre ültem, így tuti nem fog semmi történni.
Hamarosan megjött Josephine, szerencsére háttal ült le a fának.
-Fantasztikusan nézel ki, mint mindig!
Mondtam mosolyogva, majd megcsókoltam. De tekintetem a fára szegeztem, a rózsák fele fehér lett. Egyre jobban zavart. Ez a fa ilyen és csak velem szórakozik, vagy...én szórakozom vele akaratomon kívül?

-Oké. Akkor majd találkozunk- Mosolyogtam rá, adtam egy puszit ajkaira, és elindultam a lányok felé. Ők épp egy kis pataknál voltak vizet tölteni, gondolom én. Kuncogásukat, az én köhögésem zavarta meg. Érdeklődve néztek rám, de a következő pillanatban kitörtem a nyakuk. Elkaptam a kissé ducibb lányt, vele kezdtem. Édes vérét szennyezte az alkohol. Borzalmas! Ilyen finom példányt ritkán találok…. Amikor végeztem jött a következő lány. De belőle inkább csak csapoltam. Tele lett három boros üveg, a maradékot pedig kiittam. Elvittem a tetemeket a sátorhoz, majd rádobtam a férfiakéra. Megfogtam az egyik gyufát, meggyújtottam, és rájuk dobtam.

-Hazakísérsz?- Érdeklődtem, miközben a kezébe adtam két boros üveget. Így az igazságos. Neki több kel. Összekulcsoltam ujjainkat, majd elindultam a házam felé. Lassan elértünk a házamhoz. Elővettem a kulcsom és benyitottam. Megvártam míg bejön, és utána bezártam az ajtót.

-Gyere. Megmutatom a hálószobám- Mondtam mosolyogva, miután levetkőztünk. Elindultam felfele a lépcsőkön. Az én házam új. Alig 20 éves. DE mindig vannak új hóbortok, amik alapjában felett újítva a ház. Beérve a hálószobámba kinyitottam az ajtót és ismét előre engedtem. A szekrényemhez léptem, majd kivettem felőle egy farmer nadrágot, és egy V kivágású pólót.

-Várj itt, kérlek. – Mondtam mosolyogva és elmentem fürdeni. Lezuhanyoztam, majd felöltözve kisétáltam hozzá. Leültem mellé az ágyra, és érdeklődve pillantottam felé.

Mikor leértünk az előszobába felvettük a cuccainkat, vártam rá egy kicsit, de nem olyan hosszú időt, hogy unatkozzak hirtelen nem is gondoltam volna, hogy tudok unatkozni, minden érdekelt, mindent újra akartam érezni, tapasztalni.
Kiléptünk a házból. Josephin megiramodott én meg követtem. Egy erdőbe jutottunk, én is éreztem az emberek édes illatát. Négyen voltak két pár, torkomat kaparta a szomjúság, hirtelen nem érdekelt annyira, hogy ölnöm kell, csak, hogy csillapítsam ezt az égető érzést.
-Akik a sátornál vannak éppen.
Mondtam kicsit sötét mosollyal. Feltételeztem, hogy azok a fiúk éppen, hát erre rászívtak most, szegények. Az erdő amúgy is rossz hely, nem valami romantikus, mit csinálnak ott? Én tuti nem rendeznék ide randit. Mikor megbeszéltük az egészet elindultam az egyik irányba, az egyik férfi éppen felegyenesedett, elment valamiért, hát akkor a másikat kaptam el először. Nem szórakoztam vele sokat, azt nem akartam, hogy szenvedjen, gyorsan meghalt. Mikor a másik visszajött vele is végeztem. Már nem voltam éhes, csak Josephine-re vártam. Azt néztem, hogy valamelyikük vére összemaszatolta ingemet a mellkasomnál. Mázli, ott el tudom takarni a kabáttal.

Felvette az inget. És legszívesebben levettem volna róla. Jól nézett ki benne. Amikor közelebb jött, végig simítottam mellkasán, majd viszonoztam csókját. Hozzá bújtam, és alig bírtam betelni ajkaival. Olyan, mintha kicserélték volna. Valamilyen szinten igen. De olyan aranyos most. Boldogabbnak tűnik. Összekulcsolta ujjaink. Én pedig örömmel simultam kicsit hozzá.

-Oké, vezetlek- Mosolyogtam rá, majd elindultam a lépcsőn. Amikor leértünk, elengedtem kezét, hogy felöltözzön. Én is felvettem a csizmám, és a kabátom. Megvártam, hogy ő is végezzen, ámbár inkább ő várt rám. Ismét összekulcsoltam ujjaink, és vártam, illetve gondolkoztam azon, hogy merre mennyünk. Majd megcsapott egy kellemes vér illat, és automatikusan elindultam abba az irányba.

-Erre. Érzed?- Érdeklődtem, majd elengedtem kezét, és neki iramodtam. Tudtam, hogy követni fog, és utol is fog érni. Lassan értünk el, az erdőbe, ahol négy ember, párok épp tábort vertek. Nyami. Ilyen könnyű prédákat.

-Melyikeket akarod?- Kérdeztem mosolyogva.

Odamászott hozzám, átölelt, de előbb még kezeibe fogta arcom, megcsókolt. Visszacsókoltam ugyanolyan hévvel, sajnáltam, hogy abbahagyta, de mosolyogva öleltem vissza. Kivett egy inget, melyet fel is vettem. Az egyik kedvencem volt. Fehér, valahogy hülye vágás miatt középen jobban simult, kezénél nem lehetett begombolni és volt egy három centis nyaka, amit meg nem lehetett lehajtani. Szerettem, tetszett, nem volt rajta semmi minta. Mikor valahogy normális irányba hoztam, hogy komplettül álljon rajtam Josephine felé fordultam.
-Te vezetsz!
Közöltem vele, majd mellé léptem, állát óvatosan megfogtam, hogy magam felé tudjam fordítani, majd megcsókoltam. Jobban éreztem magam a bőrömben, mint eddig valaha, olyan...könnyű volt jönni-menni, már nem érdekeltek az árnyékok, nem volt hülye érzésem, melytől rosszul voltam, nem hallottam hangokat sem, egyáltalán nem foglalkoztatott Lily egy pillanatig sem, csak Josephine-vel tudtam törődni, és csak vele akartam. Elmúlt az éjszaka, vele együtt minden, ami zavart, itt volt a lehetőség, hogy boldog legyek szerelmemmel örökre.És én nem akarom elengedni ezt a lehetőséget, belekapaszkodom. Mikor ajkaink elváltak megfogtam a kezét, ujjaimat az övébe fontam, majd egy színpadias mozdulattal az ajtó felé mutattam.
-Csak ön után!
Mondtam merev udvariassággal, de hamar elnevettem magam.

Érdeklődve pillantottam rá, de leesett miért mondta. Félre döntöttem fejem, hogy teljesen elérje. Átöleltem, és vártam, hogy igyon belőlem. Sok érdekes képességem van. Ohh, annyira kíváncsi vagyok, melyiket fogja megkapni. Mondjuk az én eredeti képességemmel jól járna….. Remélem azt kapja meg. De ha nem, az sem hátrány. Elvégre nincs haszontalan képességem. Illetve, nem tudom. Lehet van pár fölösleges…De az mellékes. Lassan elengedett, és leült az ágyra. Végig simítottam sebemen, és begyógyítottam.

-Nincs semmi baj. Én erősködtem, hogy tedd meg.- Mondtam mosolyogva, majd letérdeltem elé, és arcát kezembe fogva megcsókoltam. Ezután átkaroltam a nyakát, és megöleltem. –Vegyél fel egy felsőt, utána elmegyünk vadászni. Már ha szeretnél, még vért…- Mosolyogtam rá. Majd elengedtem, és felálltam. Körbe néztem a szobában. Odasétáltam, a ruhás szekrényhez –gondolom én- majd kinyitottam, és kivettem belőle egy inget. Becsuktam az ajtót, és visszasétáltam hozzá.

-Ez jó lesz?

Annyira szomjas voltam, ő meg úgy kért, hogy belefájdult a szívem, könnyei sem segítettek az önkorlátok felállításában. Mikor nyaka egész konkrétan az ajkaimhoz került a levegővétellel beszívtam vére édes, émelyítő illatát is, melytől teljesen elvesztettem a maradék önuralmamat is. Kicsit szorosabban öleltem, testünk egymáshoz simult. Tekintetem nyakára tévedt, hihetetlen szomjúság kínzott, mart, képtelen voltam ellen állni, pedig eddig nagyjából mindennek sikerült, de az emberként volt, már megváltoztam, és rá kellett jönnöm, lett egy dolog, melybe nem tudok korlátokat állítani. Legalábbis még nem. De azért fájt, hogy pont Josephine ellen nem sikerült.
-Annyira sajnálom...
Leheltem még, bocsánatkérően tekintetem még az övébe fúrtam egy kicsit, majd teljesen engedtem magamnak. Lehajoltam, óvatosan haraptam meg Joshy nyakát, legalábbis nagyon igyekeztem, tényleg, bár nem tudom, mennyire sikerült. Mikor megéreztem vére ellenállhatatlan ízét halkan felnyögtem. Kicsit mohóbban ittam, tudtam, mikor léptem túl a fél litert, de képtelen voltam megállni, ám háromnegyednél már minden erőmet bevetve elengedtem. Leültem az ágyra, levegő után kapkodtam és azon gondolkodtam, mennyire nem bírtam elválni tőle. Felnéztem szerelmemre.
-Bocsánat, azt hiszem, túlléptem a fél litert.
Kértem bocsánatot sajnálkozva, komolyan megbánást éreztem, nem akartam fájdalmat okozni neki, hogy is akarnék, mikor teljes szívemből szeretem őt, és senki mást?

-De kérlek. Nem csak a te érdekesben. Hanem az enyémben is. Hogy megnyugodjak, ha távol lennék tőled. Tudjam, te biztonságban vagy. Kérlek Dorian. Igyál belőlem.- Kérleltem, és ha majd szép szóval nem megy. Jönnek a tettek. Hozzábújtam. Jó szorosan, és nem érdekelt, hogy mennyire próbál ellökni. Nyakam, közvetlen ajkaihoz tettem, és csak remélni tudtam, hogy megteszi.

-Ha másért nem is, legalább a vadászok ellen legyen esélyed

-Elég egy fél liter is. Utána ígérem elmegyünk vadászni, és azt tehetsz amit csak akarsz!- Ajánlottam fel a legelső rendes alkupontot ami eszembe jutott. –Kérlek- Mondtam, és tovább sírtam. Eddig is sírtam, de hát. . . . Megsimogattam az arcát, és szemeibe néztem. Olyan más lett. Már mint, a szemeibe visszatért az élet. Annyira érdesek.

-Ha nem akarsz, ne igyál… Öltözz fel és mennyünk el vadászni. Utána haza kell mennem, átöltözni és letusolni….- Mondtam egy mosollyal, és vártam, hogy mi lesz. -Ha gondolod feljöhetsz hozzám....- Ajánlottam fel neki a lehetőséget. Mondjuk, bármikor feljöhet...

Beletelt egy kis időmbe, míg teljesen leesett, mi történt. Most valahogy máshogy láttam Josephine arcát. Sokkal szebbnek láttam, másrészt valami elterelte a figyelmemet, az a valami pedig egy égető érzés volt, mely a torkomban motoszkált, kaparta, rossz volt. De tekintetem Joshy könnyeire tévedt, melyeket letöröltem.
A vadászásnál még nem lett volna gondom, segített felülni, körülnéztem a szobámban, olyan új volt minden, nagyon jól nézett ki, nekem legalábbis igenis tetszett, ám a mondat második felén elakadt a lélegzetem.
-Nem, nem szeretnék belőled inni, én képesség nélkül is megvagyok, nekem csak te kellesz.
Jelentettem ki, majd átöleltem óvatosan. Most, hogy már nem féltem annyira a haláltól, sokkal könnyebbnek éreztem magam, valahogy...a lelkem is újjáéledt, nem volt semmi, amiért izgulnom kellett volna, csak Josephine érdekelt, hogy átölelhessem, örökké.
Ám ahogy öleltem közel kerültem nyakához, illata szomjasabbá tett. Kicsit elhúzódtam tőle, de azért még öleltem.
-De a vadászat, jó ötletnek tűnik.
Mondtam, miközben tekintetem az arcát fürkészte.

Ezt soha nem bocsájtom meg magamnak. Hogy tehettem tönkre az életét? Még is, hogy? Hiába kérte ő, ez akkor is… Más. Finoman ráborultam kezére, és tovább sírtam. Szívverése lassan elhalkult, míg végül. Csak addig amíg meg nem érkezett vérkeringésével mérgem a szívébe. Ekkor az dobbant egyet, és ismét lassan, nagyon lassan és halkan dobogni kezdett. Ezek után kinyitotta szemeit, és pedig felpillantottam rá.

-Szerintem el kellene menni vadászni….- Mondtam egy kicsit hüppögve. Mondjuk, innia kellene belőlem, hogy valami képességet átvegyen…

-Dorian, innod kell belőlem! Valami képesség neked is elkellhet- Mondtam egy mosollyal, majd odabújtam hozzá és felültettem. Elsöpörtem hajam az útból, és vártam, hogy igyon belőle. Nem csak az égető szomj miatt, hanem, hogy képességet is kapjon, illetve legyen neki….

//Bocsi, amiért ilyen kevés!!!//

Szórakozott mosollyal szórtam a port a lángba gondolkodás nélkül, nem érdekelt, hogy többet nem igazán fogok tudni szerezni, nem érdekelt semmi, csak a boldog kilenc évem. Kíváncsi voltam rá, olyan érzéseket keltett bennem, melyeket sose leltem meg magamban. Lépteket hallottam magam mögül, így gyorsítottam a tempón, mire mellém ért Josephine az összeset sikerült elégetnem. Láttam a könnyeket a szemében, megdöbbentem, nem értettem a dolgot. Végigsimított mellkasomon, hozzám bújt, átöleltem, arcom hajába rejtettem, beszívtam illatát. Még pont hallottam, hogy bocsánatot kért. Nm igazán értettem, de aztán éreztem, hogy félredönti fejem. Csak akkor jöttem rá, mit is csinál, mikor fogai nyakamba vájtak. Éreztem, ahogy vérem távozik a sebeken keresztül. Éreztem Josephine puha ajkait a nyakamon, azt is éreztem, ahogy iszik, először lassan, majd egyre gyorsabban. Kezdett mindenem elzsibbadni, elerőtlenedni, mikor lábaim már remegtek alattam valami bejutott testembe, ez a valami fájt, enyhén égetett, éreztem már rosszabbat is, hogy azt ne mondjam. Teljesen furán, de éreztem, hogy Josephine felvisz a szobámba, majd az ágyat éreztem magam alatt. Kezemben éreztem a kezét, de ez mind olyan rettenetesen távolinak tűnt. Nem tudom, mennyi idő telt el, de a fájdalom lecsillapodott, visszahúzódott mindenemből, most már biztosan ki tudtam nyitni a szemem és Josephine felé fordulni.

El sem mertem képzelni, hogy átváltoztassam. Én annyira szeretném, ha boldog lenne. És ha neki, ahhoz, hogy túl lépjen a múlton ez kell, lehet megkellene tennem. De az viszont bánt, hogy máshogy nem tudok neki segíteni. Legszívesebben sírva borúlék a karjaiba, és könyörögnék neki, hogy ne legyen vámpír. De nem hiszem, hogy ez a feltevése elmúlna. Ezért is……

-Nem akarlak itt hagyni. Ennél boldogabb még nem voltam. Te vagy az egyetlen, akit valaha ennyire szerettem, illetve szeretek!- Mondtam, majd teljesen lefagytam. Harminc éves koráig? De hát, az mindjárt itt van. Én nem akarom, hogy meghaljon. Én nem. Már épp mondtam volna valamit, amikor elővette a drogokat, és mondta, hogy elégeti. Ne, most ne menjen el. Nem mehet el! Csak néztem utána, és el sem mertem hinni, hogy mit mondott.

Lassan utána sétáltam, és könnyeim törölgettem le, melyek becsíkozták arcom. Eloltottam a gázt, majd végig simítottam mellkasán, és hozzá bújtam.

-Sajnálom!- Suttogtam, majd félredöntöttem fejét, és finoman megharaptam. Elkezdtem szívni vérét. Eleinte szép lassan. Majd könnyeimmel küszködve, gyorsítottam a tempómon. Amikor elértem azt a határt, ahol ideje átváltoztatni, megtettem. Mérgem lassan folyt bele szervezetébe. Amikor megremegett, finoman elengedtem, majd felvittem a szobába, és az ágyba tettem. Betakartam, és letérdeltem ágya mellé. Megfogtam jobb kezét, és úgy vártam, hogy felébredjen.

Végigsimított arcomon, felült, én is felültem.
-Figyelj. Nincs senki másom rajtad kívül szükségem van rád. És nem érdekel, mit kell feladnom a vámpír létért, nem érdekel. Egy dolog van, amihez viszont ragaszkodom és az csak te vagy. Akarom, hogy vámpírrá változtass. Te nem fogsz elvenni semmit, tényleg, csak adni fogsz egy olyan életet, melyben boldog leszek teljesen, veled.
Néztem rá, mondandóm közben kezembe tartottam arcát.
-Ha el akarsz menni, hát...menj. És nem azért, mert nem szeretlek jobban, mint az életemet, hanem, ha te így boldogabb vagy. Ha viszont csak a vámpír dolog miatt akarsz elmenni, akkor ne menj. Ha ennyire nem akarsz vámpírrá tenni, nem fogom többet szóba hozni, emberként, veled fogok élni harminc éves koromig, ezt megígérem.
Mondtam halvány mosollyal, elnyomva a mosoly fájdalmas beütését. elengedtem arcát, ölembe estek vissza kezeim.
-Ugyanis akkorra valószínűleg leállnak a szívbillentyűim, de még van időnk, de addig legalább boldog életem lesz, boldogabb mint eddig, az biztos!
Vontam vállat, majd bemásztam az ágyam alá, hogy kiturkásszam a dolgokat, mikor megtaláltam az összes fehér port a deszka alatt kimásztam.
-Várj egy piit, ezt elégetem, vagy ilyesmi.
Néztem Josephine-re. Valahogy boldoggá tett a tudat, hogy lesz kilenc gyönyörű évem, már túl is tettem magam az elhagyásos dolgon, inkább lesétáltam a tűzhelyhez.

Lefeküdt mellém, puha ujjait kivette hajamból, engem meg a sírás kerülgetett. El sem mertem képzelni, mit érezhet most. Nem is akarom. Tuti összetörtem… Oh istenem. Felé fordultam, majd végigmértem az arcát. Hogy tehettem ezt? Most olyan lehettem, mint Lily. De én nem akarok olyan lenni. Én teljesen más vagyok. Kérdésén elcsodálkoztam, és teljesen elszomorodtam.

-Nincs semmi baj veled! De egyszerűen nem akarom tönkretenni az életed. Amikor lent voltunk…. Akkor gondolkoztam rajta. És nem azért mert sok „baj” van veled. Boldog lennék ha vámpír lennél. De nem szeretném tönkretenni az életed…Csak azért, hogy ne legyek egyedül. Ez önző dolog, és nem tehetem ezt veled….- Mondtam egy sóhajjal, majd végig simítottam az arcán, és felültem. Most aztán, teljesen összekuszáltam mindent. Ezek után, már semmi jogom ahhoz, hogy itt legyek…. De egyszerűen nem tudok, vagy inkább nem akarok elmenni.

Most én voltam felül, Josephine gyengéden magához húzott, mire elmosolyodtam. Félredöntötte fejét, hogy még jobban, még több helyen tudjam csókolni. Hideg, selymes keze végigszántott mellkasomon, majd hátamon. Hihetetlenül jó érzés volt. Annyira gyengéd és finom, sokkal óvóbb és kedvesebb, mint Lilyé. Az ő érintése általában megmaradt rajtam sebként. Érdekes, hogy bármely áldozatával képes volt eljutni az ágyig, velem viszont soha, ennek most örültem különösen.

Fejem felemelte, hogy meg tudjam csókolni, ő is hevesen csókolt meg. Gyengéden simítottam végig oldalán, nyakán, arcán, míg bele nem túrtak ujjaim hajába. Ám mikor kimondta a mondatot kihúztam kezem, leborultam mellé az ágyra. Komolyan úgy éreztem, mintha markolatig döfte volna belém a kést. Akadozva kaptam csak levegőt, a plafont néztem, olyan volt, mintha Lily nevetett volna le rólam az egyik árnyékból gúnyosan, megvetően, kigúnyolt, szokása szerint porig alázott.

De ez is jobb volt, mint Josephine mondata.
-Valamit...rosszul csináltam?
Kérdeztem halkan, fejem felé fordítottam.
-Mármint...tudom, hogy sok baj van velem, túl sok...ezért nem akartál átváltoztatni?
A sok nyavajgásomra gondoltam, hogy nem akarja ezt örökké hallgatni.

-Értem. És nem te ölted meg! Erre ne i gondolj. Még ha te is tetted volna, megérdemelte. Ne tartson senki rabul téged.- Mondtam, majd elmosolyodtam azon ahogy nevet. Ritka pillanatai egyike lehet. De remélem egyre többet fog. Megmozgattam a lábam, így teljesen felkerültem az ágyra. Szegénykét agyon fogom nyomni. Finoman fordultunk egyet, csak, hogy ő lehessen felül.

-Remélem is!- Mosolyogtam rá, majd arca mellett felcsúsztattam kezem, és beletúrtam hajába. Adott egy puszit, majd megcsókolt. Én már automatikusan viszonoztam, és kissé magamhoz szorítottam. El sem tudom képzelni, hogy volt képes Lily magához láncolni… A másik meg, hogy fájdalmat okozott neki, az megbocsáthatatlan. Tőlem aztán lehet halott is, de én gyűlölöm.

-Én is szeretlek!- Mondtam majd élveztem, hogy a nyakammal foglalkozik. Kicsit élre döntöttem fejem, hogy jobban hozzá férjen. Végigsimítottam mellkasán, majd csípőjén keresztül fel a hátát, majd beletúrtam a hajába. Felvezettem fejét ajkaimhoz, és megcsókoltam. El sem merem hinni, hogy itt akartam hagyni. Magára hagyni, és eltűnni az életéből örökre. Lehet jobban járna, de az biztos, hogy összetörne. . . És én abba belehalnék.

-Ne haragudj rám. Én…..El…Elakartalak hagyni. Itt hagyni, hogy nyugtod legyen tőlem. Megtudsz nekem bocsátani valaha is?- Kérdeztem rá, és finoman eltoltam magamtól. Persze nem messze, de azért lássuk egymás arcát, tökéletesen. Kezeim hajából hátára csúsztattam, és vártam, hogy mit mond. Annyira szégyellem magam miatta.

Mellém ült, nagyon jól esett közelsége, komolyan átmelegített, belülről.
-Ja, amíg nem ölte meg az anyámat, addig szerettem, igazad van, de utána, már nem rajongtam érte, képessége a közelében tartott, teljesen lefegyverezett, muszáj volt szeretnem.
Vontam vállat, majd mosolyogva figyeltem, ahogy rám ugrik, elterülünk az ágyon. Elnevettem magam.
-Nahát, tudod, még sose volt őrangyalom, de tetszik az elképzelés!
Mondtam elgondolkodó fejjel, majd úgy döntöttem, ha már ilyen közel van kihasználom a dolgot.
Megcsókoltam, először csak egy puszit nyomtam gyönyörű ajkaira, majd megcsókoltam. A csók után éhesebb lettem, de nem ennivalóra. Hevesen, forrón csókoltam meg, ajkaim levándoroltak nyakára, nyaka tövébe, vállára, kezem a hátán vándorolt.
-Szeretlek.
Leheltem ajkaiba, majd megint a nyakára összpontosítottam.

Érdeklődve néztem rá, amikor megszólalt. Én csak. . . Ez nem rendes kezdés. De már bele is kezdett. Igen, valahogy sejtettem, hogy ezért szerette. Végig az arcát néztem, majd sóhajtva értettem meg, a lényegét. Lassan elértük a kisebb történet, vagyis inkább probléma végét. Elvettem tőle a tálcát, melyet rátettem a székre, és mellé ültem. Paranoiásnak nem mondanám, mivel pár dolog nálam is leesett. Szóval van benne valami, hogy itt van az a Lily. De valahogy nem nagyon érdekel. . . . Elmehetne.

-A testvére? De hisz, nem szerelmesek voltatok egymásba?- Kérdeztem rá. Ez az egyik amit kikerült. A másik meg. –Elképzelhető, hogy Lily itt van. Mármint, én valamilyen szinten hiszek benne, a képességemből fakadóan, de még nem láttam…. –Mondtam kissé elgondolkodva. Lenne nekem még hozzáfűzni valóm, de azért csak nem kérdezhetek rá mindenre. Ezért is. Finoman ráugrottam, de úgy, hogy a hasát, és bármilyen fontosabb szervét, vagy valamilyen testrészét ne törjem össze. Eldőltünk az ágyon, és pedig hozzá bújtam és nyakába fontam karjaim.

-Lily elmehet a fenébe! És jegyezd meg, amíg engem látsz nem bánthat. Én leszek az őrangyalod- Mondtam mosolyogva, majd nyomtam egy puszit arcára. Remélem kicsit jobb kedve lesz. Ha nem, akkor majd kitalálok valamit. –És ne aggódj. Nekem a képességemből adódóan mutatkoznak meg néha szellemek.- Mondtam egy mosollyal. Hát igen…. Hasznos a másolás képessége.

Elment, egy vizesüveggel a kezében tért vissza. Szerzett egy poharat is, majd töltött nekem, azt hittem, már megúsztam a dolgot, mikor lefogta a kezem. Sóhajtva engedtem le a tálcát, meg a villát is, felé fordultam, elgondolkodva néztem rá, fogalmam sem volt, most mit kéne mondani, vagy csinálni. De végül rávettem magam, hogy legalább valamit nyögjek ki, nagy nehezen.
-Én csak...
Rájöttem, hogy ez nem a legnyerőbb kezdés, tányéromat néztem elgondolkodva, kerestem a szavakat.
-A vámpírt, akiről már meséltem, Lilynek hívták. Gyönyörű volt, mindenki oda volt érte. Mikor már magához láncolt, és kiderült, hogy nem egy ártatlan virágszál sporttá tette a pasik utáni vadászatot, imádta a játékot, mikor a férfi teljesen felpörgött és aztán megölte, nekem mindig végig kellett néznem, általában azt mondta, a testvére vagyok. De ez...igazából mindegy is...a lényeg, a mosolya volt. Úgy mosolygott, mintha azonnal rád ugorna és végezne veled. Itt lakott egy ideig, magával hozott. Aztán meghalt ugye. Azóta teljesen úgy érzem, mintha itt lenne velem, néha...úgy érzem, hogy látom is, komolyan ott van a szemem előtt és hallom a hangját is, a nevetését, melytől a hideg futkos a hátamon. Rettenetesen érzem magam, mióta találkoztam vele, a halála tán se lett jobb, úgy érzem itt van, nem tudok szabadulni a gondolattól. Minden árnyékban, hangban őt látom, hallom. Rettenetesen érzem magam tőle. Ezért is használtam a kábítószereket, mert akkor öntudatlanul lehettem a házban, mely mintha minden részletében tartalmazná Lilyt. Képtelen vagyok megnyugodni, sőt, mostanában úgy érzem, én öltem meg, ami nem igaz, de ebben az ideg játékban teljesen...kikészülök, ezen a betegségem sem segít...
Nyelem el a mondat végét. Ajkamba haraptam, úgy néztem, rá, remélem, nem vette észre, bár biztos, ő nem olyan, aki elsiklik ilyenek felett.

-Remélem ízleni fog- Mondtam mosolyogva, majd kimentem az üveg vízért. Hírtelen mást nem találtam. Mondjuk van vörös bor is, de azt csak nem ilyenkor kellene itatni szegénnyel. Leültem ismét, majd töltöttem a poharába. Terelünk, terelünk? Na nem, nálam ilyet nem lehet! Teletömte a száját, és szerinte ezzel el van intézve. Kezem rátettem a kezére, errel meggátolva a további kajatömésben.

-Szoktam ennyi. De nem ezt kérdeztem. Mond mi baj van? Mi lehet olyan, amit nekem nem mondasz el?- Kérdeztem rá másodszor is. Nem érdekes, miért főzök így. . . A lényeg, hogy neki mi baja van. Majd ha elmondta én is elmondom mi a titkom. Ámbár, nem. Ezt nem mondom el neki. Inkább főzök neki, mintsem, elmeséljem, hogy kell. Pedig nem nehéz.

//az enyém se lett hosszabb...//

Mikor bejött egy tálca volt nála, most jöttem rá, hogy mennyire éhes is voltam három órával ezelőtt, és most is ugyanolyan vagyok. Éhesen nyúltam a tálca után.
-Áhh, gondolat olvasó, ez az egyik kedvencem.
Mondtam mosolyogva, majd néztem, ahogy leült a székre, melyet odahúzott hozzám. Kijelentésére megállt az evőeszköz kezemben, lenyeltem azt, ami épp a számba volt, tématerelés következik, tuti zakkantnak tartana, ha megtudná, mi bajom van.
-hogy tudsz ilyen jól főzni, mikor te nem is eszel ilyeneket?
Kérdeztem csodálkozva, és mielőtt bármi mást kérdezett volna teletömtem a számat, talán akkor másról fogunk beszélgetni.
Elmondanám neki, ha nem fog teljesen hülyének titulálni, komolyan, csak nekem lenne jobb.
//Bocs,h ilyen rövid //

Egy ideig ácsorogtam az ajtó előtt, majd mikor szólta, hogy bemehetek, finoman kinyitottam az ajtót. Mely nyikorogva nyílt ki, amikor behoztam Dorian-t, de már nem tette. Sokkal határozottabban nyitottam ki, és egy kicsit megnyugodtam, hogy nincs különösebb baja. Az ablakra néztem, melyen a függönyök elvoltak húzva. Én behúztam őket, biztos Ő volt az.

-Nos, 3 óra alatt, milánóit tudtam neked összedobni. Remélem szereted, és persze kérsz- Mondtam egy mosollyal. Megfogtam a tálcát, majd kecsesen belépkedtem, és felé nyújtottam a tálcát. Nem tűnik valami kipihentnek. Körbenéztem, majd elsétáltam az egyik falnak támasztott székért. Megfogtam odavittem Dorian ágyához és leültem rá.

-Nem festesz valami szépen, tudod?- Kérdeztem egy mosollyal, majd megigazítottam pár kósza tincset a hajából, melyek arcába lógtak. Végig simítottam arcán, és mosolyogva vettem el kezem, melyeket combomra helyeztem. Olyan, mint a háborúban. Mármint, csak az, hogy itt ülök egy ágy mellett. Mennyit ültem beeg emberek mellett. De ez már a múlt. Megráztam a fejem, majd érdeklődve pillantottam fel kedvesem arcára.