Árész szobája

Árész mindig megtudott lepni valamivel, most éppen a fenékmarkolás lepett meg. Nem bírtam ki nevetés nélkül, és az a vigyor, ami elterült az arcán...
Néha szeretném tudni, mire gondol... már ha gondolkozik ilyenkor. De úgysem tudja kizárni a fejéből a gondolatokat, főleg ha azok körülöttem forognak. Jelen pillanatban legalábbis biztosan.
A szeretlek szó hallatán más reakcióra számítottam, de egy autómatikus "én is"-t kaptam helyette. Túl jól ismer, nem hisz nekem. Ha tudná, hogy van olyan, mikor komolyan így gondolom... De sejtése sincs róla, és míg én nem mondom komolyan, nem is fogja tudni. Mondjuk a legtöbb férfit hidegen hagyja, szereti-e őt a nő vagy sem, míg a teste az övé, amíg birtokolhatja, legalább is azt hiszi, hogy van bármiféle hatalma a nő fölött. Te is ezt hiszed drágám? Hogy birtokolhatsz, hogy a tied vagyok, akár egy percre is? Egyetlen férfi szerelméért sem cserélném el a függetlenségem. Önszántamból legalábbis.
Meguntam, hogy bőröm folyton az anyaghoz dörgölődik, nem pedig forró testéhez. A hasánál elkezdtem felfelé húzni a pólóját, kibújtattam belőle, olyan mintha most bontanám ki a karácsonyi ajándékom. Vajon az emberek is ilyen izgatottak közben?
Ahogy egyre több látszódott belőle, ellazultam, és csak gyönyörködtem. Hát nem tökéletes a férfi eme példánya? Remélem Hádésztól kapok egy hozzá hasonló talpnyalót is. Bár nem tudom, lehetséges-e hozzá hasonlót találni. Egy van, de róla nem beszélünk.
- Nem kell elsietni, lassítsunk egy kicsit. - mondtam a kezemet az ajkaira téve. Rég láttam, ennyi kijár nekem, egy hosszú együttlét. Hogy ez mit takar, az a jövő zenéje.

Voltam én a legtöbb fajjal együtt...a vámpíroktól kezdve az emberekig. A vérfarkasok - nem titkon - női része Aphroditéről lett mintázva. De persze még ők sem érnek fel eme csodás lényhez...lényéhez. Végigsírom a derekát majd az egyik kezemmel a gerince vonalát. Mikor leérkezik a kezem szemérmetlenül belemarkolok formás, apró fenekébe és kajlán elvigyorodok. Hogy hiányzott nekem ez...Sokak akik egyszer voltak Aph-al elpártolnak egy időre...mert önimádó vagy épp egoista...de én nem így hiszem. Sőt! Minden nő tudja magáról, hogy gyönyörű...ez adja meg a gyönyörűség magabiztosságát ami kisugárzik...és amibe beleszeretünk...én legalább is beleszeretek.
De mit agyalok én más nőkön? Vagy általánosságban mikor itt pihen alattam maga a szerelem istennője?! Épp egy vad csókcsatára hajlok mikor megüti a fülem mézédes hangján egy szó "Szeretlek". Oly sokszor hallottam már ezt...és oly jó lenen ha egyszer tényleg, őszintén ezt mondaná...de felesleges. Én nem vagyok egy hőséges neki meg elméletben van férje...na igen. Elméletben.

- Én is
Válaszolom nemes egyszerűséggel mintha csak a Földön játszandó sportmeccsek lennének a téma. Talán azért is tudunk így beszélni mert egyikünk sem érezte komolynak a vallomást...csak a helyzet szülte belénk égetett kényszer, hogy ezt mondjuk. Hiszen ezt tanuljuk; avval dugj akit szeretsz...és ezt mond is ki neki
Jobb kezemmel a hajába túrok és végre csókjával oltom ajkaimon égető vágyat. Hiszen milyen férfi az aki ilyentől megfosztja magát?! Meleg...az biztos...és ha mást nem...nos a melegeket rühellem...legundorítóbb faj a világon akiket még Hádészhoz sem száműznék...még a halált sem érdemlik meg

Kételyek közé hajított és ez rosszabb volt mint Tartarosz legsötétebb helye. Elbizonytalanított. Rég találkoztunk, igaza van lehet nem evvel kéne kezdeni...és abban sem vagyok már olyan biztos, hogy ő mit akar.
Döntésem nemes egyszerűséggel arra esik, hogy én cselekszem...ő meg jelez ha esetleg még is csak beszélgetésre szeretné használni az ágyat

- Jobban tettük volna oly' régen ha bele sem kezdünk.
Eresztek el egy vigyort. Persze ez a mondat maga volt a hazugság. Az életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtük ezt az egészet.
Ajkaim újra csókra szaladtak majd törékeny, gyönge testét fekve is magamhoz ölelem miközben fölé térdelek. Nem érdekel, hogy volt-e mással...vagy hogy kivel volt. Most itt van velem és ez a legfőbb dolog. Ez a mi időnk...az hogy amúgy kivel mulatozik...amíg vissza jár hozzám az sem érdekel.

Egyre jobban zavar a testünk közé beékelődött ruha darabok. Legszívesebben leszakítanám róla az összeset de a legtöbb nő erre érzékeny...így csak óvatosan bújtatom ki a felsőjéből majd leeresztem az ágy mellé. Egy pillanatra megtámaszkodom a karomon hogy végignézhessek rajta; ő még mindig ugyan olyan gyönyörű mint volt

- Helyes válasz. Na mi a jutalmad?
Meg sem várom válaszát, csókjára válaszul egy szerelmes nő tüzével és vágyával visszacsókolok. Szándékosan osztottam meg vele az információt, miszerint nem ő az egyetlen, aki örömet tud még okozni nekem, nem mintha ez meglepő lenne bárki számára. Elvégre a szerelem istennője nem ragadhat le egy személynél. Főleg ha... ha nem tudja, kit szeret, szeret-e egyáltalán. Furcsa lenne, ha ezt megosztanám valakivel.
- A választ már úgyis tudod, de ne beszéljünk róla. Hacsak nem lennél vele inkább, mint velem.
Be kell valljam, egy ilyen felállásban is szívesem közreműködnék, persze csak ha enyém a főszerep. Ha két ilyen férfi kényeztet, abból csak jó sülhet ki.
Valószínűleg ugyanaz a gondolatunk támadt, ugyanis az ágy felé tolt-húzott-vont-lökött, teljesen mindegy volt. Mintha csak arra találták volna fel ezt az ágyat, hogy rajta pihenjünk, tökéletesen illeszkedett hozzám, minden elvárást kielégített, de most nem éppen erre a kielégülésre vágytam, főleg nem egy bútordarabtól.
- Ennyire ki vagy éhezve? Talán jobban tennénk, ha várnánk.
Látni az arcán a vágyat, az állatias ösztönöket munkálni... gyönyörködtető látvány.

- Természetesen nem vonz jobban. Csak a kötelességeimnek is eleget kell tennem
Hajolok közelebb mikor közelebb is húz majd lassan közelebb hajolok aztán szenvedélyesen megcsókolom. Igen. ez a hiányzás lesz. egy érzéssel több van a listámon már. De most elmulasztja ezt a szörnyű érzést és helyette egy ragadósnak mondható melegség jár szét a testemben - ahogy magamhoz szorítom szinte gyengéden ez az érzés egy testrészemben koncentrálódik.

Nehezen válok el az ajkaitól de szerencsére a levegővételem ugyan olyan nyugodt maradt. Ezek szerint még is tudom kontrollálni még a testem
- És...ki volt az "ágy testvérem" míg távol voltál? esetleg többen is voltak?
Cirógatom a ruhája alatt a derekát. Vannak tippjeim - sajnos - kivel oszthatta meg az ágyát helyettem. De ez a sors...ez van ha az ember vagy isten fia a szerelem istennőjével járkál össze. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak az én szememben kívánatos...sőt...

Nem engedem el a derekát, de elindulok lassan és határozottan hátrafelé az ágyamhoz. Minek álldogáljunk, ha van itt egy pihe puha ágy? Lehet ott is beszélgetni...vagy mást csinálni. Attól függ mihez van kedve

Kétségkívül jó kedve van. Ami nekem csak jó, nem vagyok oda a depressziós egyénekért, főleg akkor nem, ha az egy férfi. Elég hervasztó tud lenni, mikor neked kell vigasztalni őket. A szerelem istennője vagyok, nem egy lélekbúvár!
Ahogy megérint, beleremegek. Le sem tagadhatnám, hogy hiányzott, az ölelése, a közelsége, ő maga. A bőröm lángolni kezdett érintése nyomán, mintha csak tűz gyúlna bennem.
- A csaták jobban vonzanak, mint én? - vonom kérdőre. Adhatok én neki harcot, mondjuk ki legyen felül az ágyban. Ezen elvitáznék vele.
Olyan átható tekintete van, hogy már a nézésétől meztelennek érzem magam, mintha ott állnék előtte, kiszolgáltatva. Mellette igazi nő voltam, szinte megszelidültem. Találó volt részéről a cica jelző. Doromboltam neki már eleget, de velem úgysem lehet betelni.
- Volt, aki pótoljon. - kacsintottam rá. - Melegen tartotta az ágyam.
Most rajtam volt a sor, finoman végigsimítottam ujaimmal izmos hasfalán, és magam felé húztam.

Felnevetek és magamhoz ölelem majd a füléhez hajolok lassan és óvatosan suttogom a fülébe. Az illata már így megbolondít így a bal karommal amivel eddig a derekát öleltem lassan lejjebb vándorolok.

- Irakban viták adódtak...tudod a kötelesség...
Mondom vigyorogva. Milyen jó volt. Harc, vérengzés...és pecsételjük meg most valamivel. Ami ugyan ilyen piszkos, vad, fékezhetetlen és ősi.
Jobb kezemmel a hajába túrok és hátra lépek, hogy a szemébe nézzek mélyen. csodálatos. De a tekintetem most nem a szemeire ragad...hanem lejjebb.
Azt hiszem hiányzott. Bár nem tudom. Nem emlékszem milyen ha szeretek...ha hiányzik valaki. De valami szorított a mellkasomban amikor rá gondoltam. És úgy érzem ez a hiányzásnak a jele lehet.

- De te sem kerestél olyan túlbuzgón, cica
Mondom ugyan olyan hangsúllyal mint ő. Persze ez sokkal mélyebben hat tőlem a nemi identitások miatt. Érdekes is lenne, ha olyan hangom lenne mint neki. Elmosolyodok és az ajkaimba harapok

Megnyugodtam, mikor meghallottam hangját, ahogy igyekszik válaszolni hívó szavamra. Hát nem édes? Tudtam, nem is lehetnék jobb helyen, az ő karjaira és megnyugtató szavaira volt szükségem.
- Már segítettél. - mondom neki, végigmérve izmos testét. Kétségkívül ő az erő tökéletes megtestesítője. Egy személy szállhatna csak szembe vele ennek a címnek a birtoklásáért vívott csatában, az pedig drága testvérem. Megráztam a fejem, nem akartam most őrá gondolni, elvégre ez nem az ő szobája. Körülnéztem a teremben, mindig is tetszett az ízlése. Már maga a szín árulkodik tulajdonosáról. Hozzám is illene, bár nálam más értelmet nyerne. Nála a szerelem és szexualitás helyett a főszerepet a csaták, a vér, a harc és minden ami az erejéhez és feladatához kapcsolódik. Számomra azonban mást is jelent. A határhatalan szenvedélyt, amivel már oly' régóta tart magához láncolva.
- Már vágytam a társaságodra. Merre jártál? - kérdeztem szemrehányva, tekintetem az övébe fúrva.

Nyugodtan ülök az ablakban a vörös függöny mögött. szerintem nekem van egyedül szín a szobámban. Mindenki fehér vagy éppen arany mániás...szerintem a vörös és a bordó szín is éppen megfelelő. A távolban egy pár madarat pillantottam meg. Talán a kicsinyeiket tanították éppen repülni a hosszú útra.
Gondolataimba mélyedve dőlök neki a falnak amikor egy angyali hangot hallok. Oly" régen kúszott ez a dallamos hang a fülembe...oly" régen láttam a törékeny testét

- Miben segíthetek angyalkám?
Szállok le a párkányról és ránézek végigmérve. Gyönyörű még mindig. Bár most valahogy nem a szeretet és a szerelem korbácsolódik bennem...sokkal inkább egy ősi és eredeti férfi ösztön aminek gátat kellene szabnom. Egyenlőre. Aztán meglátjuk mi lesz. Lassan indulok felé mosolyogva és ha nem lép hátrébb akkor magamhoz is ölelem, hogy érezzem közelebbről az illatát

...