Kocsma

-Ha rosszul kötöd meg necsodálkozz, hogy majd’ megfulladsz- Mosolyogtam rá, és megkötöttem rendesen, majd egy gyenge lökéssel jeleztem, hogy megjöttek értünk. Remélem, nem hitte azt, hogy gyalog megyünk. Amikor felálltunk intettem a csaposnak, és kisétáltunk. Csak a miheztartás véget megkellene kérdeznem, hogy ment a munkája.

-Amúgy, minden rendben ment? Nem voltak szemtanuk ugye?- Érdeklődtem, miközben beszálltunk a kocsiba. Már ültek bent. Köszöntem, és vártam, hogy végre megérkezzünk. Meghívó nálam, baj már nem lehet. Max ha lebukunk. De akkor a társadalmunk fele oda veszhet. És nagyon nem akarok még meghalni. Sóhajtottam és néztem ki az ablakon, amíg oda nem értünk.

//Ha megfelel, akkor folyt. az új játéktéren //

- Felesleges köszönnöd.- vigyorodtam el. Ha szívességet kérnek, na akkor köszöntgethetnek. De ha megfizetik a munkámat...nincs mit köszönni. Kölcsönösen jól járunk.
A következő két napom kényelmes semmit tevéssel telt. Lélekben rákészültem a hármas gyilkosságra. Elsőnek a házaspárt... azt a második napra halasztottam.
Könyörögtak, hogy ne öljem meg a gyereküket... hát nem tettem. De csak azért, mert nem volt benne a parancsban. De van egy olyan sejtésem, hogy a kölyök még gondokat fog okozni. Az értelmetlen bosszúállás miatt fog rámtámadni pár év múlva, mert nem is olyan fiatal. Tizanhat vagy tizenhét éves lehet.

KÉT NAP MÚLVA:

Öltöny utálom... a gallér éppenhogy takarja a nyakamon díszelgő pillangót. Ha kicsit meglazítom a nyakkendőt, máris látszik. A kocsmában megbámultak. Miért olyan szokatlan egy öltönyös fazon egy kocsmában? Miért?
Odaléptem Rosa-hoz, és lültem mellé.
- Remélem hamar végzünk...- jegyeztem meg miközben próbáltam nem megfulladni a nyakkendőtől.

-Értem, és mindent köszönök- Megittam am söröm, majd felálltam, a pulthoz mentem egy mosollyal odaadtam a korsót, és visszasétáltam. Megfogtam a köpenyem, és felvettem. Semmi kedvem, tovább időzni, ezen a nos ma épp nem kellemes helyen. Túl sokan vannak, és eléggé felvannak. . .Nos vágyaktól fűtve, ahogy látom az öröm lányokon.

-Két nap múlva. Ugyan itt, kora este- Mondtam, majd sarkon fordultam és már mentem is ki. Hazasétáltam, és kiválasztottam a ruhát. Mivel, eléggé nos. . . Igényes a női ruhákat illetően. Jobbnak láttam ha veszek egy újat.

Két nappal később!

A kocsma felé sétáltam, kissé megnéztek, de mit tehetünk? Most is fehér köpenyem volt rajtam, csak hogy ne térjek el a szokásomtól. Bementem a kocsmába, majd leültem ugyan ahhoz az asztalhoz, aminél 2 nappal ezelőtt találkoztunk. Merénylet. Rég nem volt ilyen. . .De mindent meg kell újítani. Rendeltem ,egy meggylét, és vártam, hogy megérkezzen Gareth.

// Ez a ruha, ezzel a hajjal XD//

- Rendben.- sóhajtottam fel. Más választásom nem igen volt. De utálok kiöltözni. Öltöny, nyakkendő, vasalt nadrág. Szörnyű de egy estét kibírok. Ha lesznek nők akkor már nyertem.
De legalább választhatok, hogy milyen vég érje szerencsétlent...vagy inkább mondja meg ő! De a Bárányok hallgatnak 2. záró jelenetét nem kívánom feleleveníteni... bár egyszer szívesen kipróbálnám.
- Tudom...- De ez az irányítósdi is csak nagy körvonalakban működik. Tudnak gondolkoni, így elég szépen megkérni őt, hogy végezze el a feladatot, és megteszi.

-Félreértetted, amit mondtam. Tudom a képességed. És erre kértelek. Ha máshogy fogalmaztam. Bocsi!- Kértem elnézést, mert lehet tényleg, úgy fogalmaztam. Tudom a képességét. . . Mindegy, a köpenyem belső zsebébe, eltettem a róla szóló könyvet, és hátradőlve bólintottam a kérdésen. Már csak a napot kell kikötni. Felhívtam a főnököt, és közöltem, hogy a feladatot elfogják intézni 2 napon belül. A válasz sem maradt el. Meghívták a kastélyba egy vacsorára. Azt már nem mondta, de tudom, hogy kap még érte pénzt. . .

-Tehét, két nap múlva találkozunk. Vacsorához öltözz.- Mondtam neki, a helyet nem mondom. Majd kitalálunk valamit, hogy hol találkozzunk, onnan meg elviszem a főnökhöz. –Távolról is tudod irányítani a másolatot?- Érdeklődtem, mert ha a teremben lenne, akkor tuti ráterelődne a gyanú. . . . Így elviszem majd sétálni. . . . Márha az neki is megfelel.

Azt hiszem kicsit félre imsert. Legalábbis a képességemet biztos.
- Én nem tudom felvenni mások alakját. Csak egy másolatot készítek. Lesz belőle még egy... a külömbésg csak annyi, hogy a másolatot tudom irányítani...- komolyodtam el.
- És az mindegy, hogy hogyan ölöm meg?-kérdeztem felsóhajtva. A feladatok ezen részét élvezem a legjobban. Ha szabad kezet adnak. De van amikor csak annyi a kikötés, hogy ne legyen túl feltűnő... és ezzel máris megölték a hangulatot. Pedig olyan drámai hangulatot tud teremteni egy gondosan elrendezett holttest, egy csilláron, vagy mondjuk egy falra szögezve. Túl sokat vagyok egyedül, és túl sok a szabadidőm, így tudok ilyesmin gondolkodni.

-Nos ez úgy zajlik, hogy. . . –Most komolyan ezen aggódik. Engem vesznek elő. . .-Megölöd a házaspárt. Olyan módszerekkel, amik neked tetszenek. Munkás jutalma nem maradhat el. A főnök bőkezű, ezért magához fog hívatni. Ott kapsz egy kisebb összeget, majd leszel kedves használni a képességed, felveszed –Ekkor mutattam egy újabb képet- Ennek az alakját, és megölöd. Menni fog?- Érdeklődtem, és ismételten beleittam a sörbe. –És nem fognak megölni, mivel veled megyek.- Mondta, egy mosollyal. Úgy is oda én vezetem, szóval. . . Nem lesz hiba. Meg aztán, majd ha ráterelődik a gyanú. . . . Kihárítom valahogy. Nem lesz nehéz.

-Megfelel, vagy esetleg kevés az összeg. Mert ha igen. . .- Elétoltam egy újabb borítékot, abban kétszer annyi van mint a másikban. Megfizetik az ilyen gyilkosságokat. Sőt. . .Az ötszöröse is itt lapul. Lássuk be, fejesről van szó. . . Így természetes, hogy pénzt nem sajnálnak érte. Meg a csekk, amire annyit írhat, amennyi kell neki.

Elgondolkodva nézegettem a borítékot. Kezd egyre furcsább lenni a helyzet. De mivel fizetnek érte... sőt nem is keveset.
- Lássuk csak jól értem-e... öljem meg a házaspárt, aztán a megbízót is?- Jó letisztázni a dolgokat. Még véletlenül sem szeretnék hibázni. De vicces lesz. És drámai... imádom ezeket a munkákat. Kicsit elengedhetem a fantáziámat is. Megölöm a házaspárt, aztán megkeresem a megbízót a kastélyban...de álljunk csak meg egy percre... kastélyba?
- Mi a garancia, hogy élve kikerülök onnan?- kérdeztem és hűvös pillantással figyeltem a mozdulatait, arcának legkissebb rezdülését is. Nem kizárt, hogy csapdába akarnak csalni...jó ez talán erőltetettnek hat, de kinek ne lenne oka megölni? Még Rosa Lone-nak személyesen is okoztam gondokat, és ez a pasas sem hiszem, hogy megbízik bennem....

Leesett neki! Na kész öröm. Elővettem egy másik borítékot, és azt is elé toltam. Nos ebben jóval tobb pénz volt. Sose csináltam ilyet, de. . . Most nagyon nagy szükség van rá. Elővettem az iratokat, és megmutattam a megbízót, aki küldte az előző levelet. Imádom, hogy a fejesek, megakarnak erőszakolni. Komolyan! És kész szerencse, hogy a főnök is bele egyezett. Ő sem bírja a pacákot. Sőt senki. A levélben benne volt minden ami kellhet.

-Ha megtennéd nekem- Mosolyogtam rá kedvesen, és beleittam a sörbe. Reménykedjünk hogy megteszi. Kész mák, hogy egyedül jöttem. Megírtam az SMS-t, hogy átadtam a leveleket. Már csak remélni merem, hogy megöli a főnököt is. Nagyon nincs kedvem, minden nap előle futkosni a kastélyban. . . .

- Hm.- gúnyosan felnevettem. Kicsit durcsa a kékvérűek gondolkodás módja...mintha mi függenénk tőlük. A pénzüktől. De bizonyos szempontból meg is értem a gondolkodás módjukat, hiszen reégen én is el voltam szállva a származás és a vagyon adta hatalomtól.
A pénzt nem számolom meg. Gondolom van bennük annyi tartás és gerinc, hogy ne próbáljanak átvágni. Ha mégsem... megnézhetik magukat.
Furcsán néztem rá de amint megláttam a lenyomatot elvigyorodtam. Leesett. Londonban ő volt az a nő aki az öcsémmel szórakozott. De nem csak én kaptam emléket arról az estéről. Az ő testén is kell lennie egy indigó színű madár tollnak. Igen madár toll. Jobb nem jutott az eszembe.
De sok minen beugrott róla... a képessége. Gyógyítani is tud. Tehát azt a jelet is eltüntethette volna...hacsak nem mérgeztem volna meg. Mástól mitől lett volna kék a toll?

-Ahhoz neked semmi közöd. Vedd úgy, hogy én.- Néztem rá, komoly képpel, majd beleittam az új sörbe. Átkúsztam az asztal alatt, hogy vele szembe üljek. Elvégre semmi kedvem, ahhoz, hogy egy idegen –jó nem az, én ismerem- mellettem üljön.

Már találkoztunk, azon az estén Londonban. Kíváncsi vagyok rémlik-e neki. Még mindig megvan a jelem rajta. Szegényke, sajnáltam, de kellett neki rámtámadni nem? Bal kezem feltettem az asztalra, jobb kezem mutató ujját megharaptam, hogy vérezzen, és végighúztam csuklómon a vért. Ekkor megjelent, a macska talplenyomat rajta. Elkaptam az ő kezét is, és ezt megcsináltam rajta is. No lám-lám. Ott a jel, amit ráraktam. Hehe. . .

-Felismersz már végre?- Érdeklődtem egy mosollyal, majd letöröltem a vérem, mindkettőnk kezéről. Jó a jel ott marad egy darabig, de ez van. Ráhúztam a felsőm ujját, és tádám! Már el is tűnt. Kész zseni vagyok, mi?

- Ki osztogat nekem parancsokat?- kérdeztem hasonló hűvösséggel.
Nem nagyon szeretem ha a "megbízóim" nem tisztelnek meg eléggé. Elvégre én végzem el a meló oroszlán részét. Ölök, hogy az ő kékvérű mancsuk ne legyen mocskos.
De többnyire meg is kérem az árát ezekért a feladatokért. Nem kérdezősködök feleslegesen. Nem akarom tudni, hogy miért kell megtennem, csak csinálom. Ha túl sokat tudok, azzal magamat is veszélybe sodrom.
A megbízóim nevét szeretem ismerni. Törzsvendégeknek kedvezmény meg ilyenek... karácsonyi bónusz pontok... Kinyitottam a borítékot és elolvastam a feladatot. Két tündér.Önkéntelenül is felhorkantottam. Tündérek... mit követhettek el? De nekem nem tisztem kérdezősködni. Ha kell megteszem, ez is csak egy munka.

-Szia- Pillantottam rá, majd tovább olvastam és az orra elé toltam a borítékot, amit neki küldtek. Pénz van benne, nem is kevés. Becsuktam a könyvet, majd letettem az asztalra, és felé fordítottam. A neve állt rajta. Tömören róla van benne szó. Tök érdekesek ezek a könyvek. Jó vele ugratni másokat, amikor megszemlélte eléggé, elvettem és az ölembe tettem, majd kiszedtem egy nagyobb szilánkot a kajából.

-A feladatod, megölni két személyt. Egy házaspárt.- Elővettem a képet, a párról, és elé toltam. Majd megkerestem az adatokat, és folytattam a beszédet. –Nem kérdés, hogy megcsinálod-e vagy sem. Meg kell csinálnod.Ez a parancs.- Mondtam neki, kissé ridegen, majd megittam a sört, és rendeltem még egyet. Londonban az alvilág feje. . .Jó munka lehetett.

Az öntudatlan pasi testébe jó páran megbotlanak, néhányan korsó sörrel a kezükben, de engem nem igazán zavar. Az egyik pofa aki hasra vágódik benne idegesen felpattan és hozzám vágja a korsó megmaradt darabjait. Na szép... Sóhatva kitérek a felém repülő üvegdarabok elől, amik hangosan csattannak a falon. A férfi magában zsörtölődve elballag én pedig visszatérek előző tevékenységemhez.
A nő valamit feltűnően írogat egy könyvbe, miközben engem bámul. Most ez csak egy vicc. Vele kéne találkoznom? Kiitam a maradék whiskí-t és átléptem az alvó emberi testeken. Leültem a nő mellé, aki éppen befejezte az írást.
- Hello.- Kisöpröm a hajamból a szilánkokat, mert nem örülnék vérző sebeknek a fejemen.

Nem értem, miért kell bámulni? Ohh, kedves ajánlatot kaptam, de valahogy nem nyűgöz le. Egy ölő pillantás, és már mennek is tovább. Sóhajtva, helyeztem magam teljes kényelembe, és vártam, hogy végre megjöjjön az illető. Semmi kedvem sokat maradni itt, még a végén összefutok Armand-dal, amihez nem sok kedvem van. Az utolsó találkozásunk is. . .Nos, mindegy. A lényeg, az, hogy kiadom a parancsokat és már megyek is. . .

Jé végre írtak. Megnéztem a képet, amit küldtek, és körbe néztem. Állítólag, itt van valahol. No meg is van. Ő lenne. . . Hát itt a leírása nem ilyen. . . .Mármint a külsőjét illetően. Sóhajtva vettem elő egy tollat, írtam fel egy üres oldalra a mai dátummal, hogy mégis, hogy is néz ki. Szegényke, eléggé feltűnően róla irok. Amint megvolt, beleittam a sörbe, és olvastam tovább a róla szóló könyvet.

Egy különös nő belépőjére felfigyeltem én is azért. Ki képes eljönn egy kocsmába hófehér ruhában? De ezt a különös gondolkodás módot ami a nőket jellemzi nem fogom megérteni soha. Páran megbámulják, de nem nagyon zavartatja magát. Leül és elkezd könyvet olvasni. Könyvet. Itt. Hát gratulálok
Csak azért figyeltem fel a nőre, mert ő is vámpír. idősebb nálam, de valahonnan ismerős. Az egyik Londoni ismerősöm mesélt róla...szép és nem túl szép dolgokat.
A mellettem ülő férfi feje rácsulott a vállamra és kicsit ingerülten löktem arréb, talán a kelleténél nagyobb erővel, mert a földön terült el. Viszont nem ébredt fel. Mordult egyet és a másik oldalára fordult.
A modilom felrezeg. SMS-t kaptam. Találkoznom kell valakivel a kocsmában. Kösz. Komolyan, de azt felejtették el, hogy kivel. És mi az, hogy parancsokat kapok?

Hát kell ez nekem? Miért én végzem a piszkos munkákat? Ez olyan, áh! Nekem írnom kellene, és nem ezt! Mit képzelnek már magukról. Mondjuk jól megfogják fizetni meg minden. . . . De akkor is! Miért én végzem a piszkos munkát? Havazik. És egyre erősebben fúj a szél is. Fehér köpenyem, amit akkor viseltem, amikor Jack-kel játszottunk, hátra fújta a szél. Kész borzalom. De nem nagyon érdekel. . . Alatta egy térdig érő hófehér csizma, hozzá egy térdig érő krémszínű szoknya, melynek alján fekete csipke díszeleg. Felsőm egy krémszínű V kivágású felső, mely épp elér a vállamig. De inkább alatta van. Hajam pedig lógva, melyet kellemesen hátra fúj a szél.

Beléptem a kocsmába, és rögvest, rám vetődött néhány szem. Sóhajtva lépkedtem el a pultig, beszéltem pár szór a csapossal, majd rendeltem egy korsó sört, és leültem az egyik asztalhoz. Még jó, hogy a tulaj vámpír, nem? Nekem kész haszon. Elsőnek kóstolhatok meg minden új bort, sört,pálinkát meg a többi italt. Körbenéztem, de még nem láttam azt, akinek jönnie kell. Ezért is. Elővettem egy krónikát, és olvastam tovább.

Az egyik sarokban ülök, pár ember között. Tulajdonképpen nem nagyon tudom hogy kerültem ide, és hogy ők mit keresnek velem. Az elején még jól elrötyögtük az időt, az alkohol is kezdte oldani a hangulatot. De én még mindig nem ittam eleget ahhoz, hogy elszálljak a valóságtól. Ők viszont kezdtek kidőlni. Az utolsó most dőlt be az asztal alá. Hajhaj. Nem tud már inni a fiatalság.
Belekortyoltam a skót whisky-be. Erős, de nem eléggé. Lassan szopogatom az italomat, az asztal alatt és felett horkoló férfiak tartkóját bámulva. Páran elmennek előttem és látványosan megbámulnak. Én ilyenkor elvigyorodok és felemelem a poharam, mintha rájuk innék. Anyám ez a hely is kezd lezülleni, egyre furább alakok járnak ide.

Éreztem, hogy közelebb húz magához, én pedig hagytam neki, és karjaimat a nyaka köré fontam. El tudom képzelni hogy milyen furcsán néznek ránk az emberek, egymásnak esünk egy kocsmában a bámészkodó tömeg kellős közepén. De nem baj, pár hét és úgyis mindenki elfelejti. Bár én nem fogom.
- Látom rajtad.- mosolyodtam el, és visszacsókoltam. Aztán apró puszikat lehelltem az álla vonalára, és hozzá bújtam. Olyan régen voltunk már így együtt.

Gondolom ezt várt tőlem. Bár mi mást várhatna? Semmi érdemlegeset. Meg aztán. . . Mindegy is. Viszonoztam csókját, majd kissé közelebb vontam magamhoz. Kezeim birtoklóan fogták közre. Mi is lenne velünk nők nélkül? Oké, kihalnánk. . . .Meg aztán, mindenki meleg lenne. . .ami valljuk be. . . Nekem nagyon nem jön be.

-Én nyugodt vagyok- Amint letette poharát még egy csókot loptam tőle. Most komolyan eljön hozzám. Pedig, nem hittem volna. Oké de igen, sőt tudtam, hogy el fog jönni. Hebe virágszálam. . . Miért is ne jönne? Mindegy.

Láttam hogy megleptem. Normális esetben örültem is volna neki, de most nem akartam elrontani a kedvét.
- Értem.- felsóhajtottam, és az arcára pillantottam. Oké nem zavarja dolog, ez megnyugtatott egy kicsit. Elmosolyodtam és óvatosan megcsókoltam.Nem tudom mit vártam, igazából valami hasonlót. Ha akarna szerezhetne magának feleséget, de az nem lenne az igazi, mert csak a külső miatt hajtanak rá. Pedig ha jobban megismernék...
- Nincs több. Megnyugodhatsz.- ittam egy utolsó kortyot a pohárból és letettem az asztalra.

Na ettől féltem. Valami kellemetlent akar kérdezni, de ennyire? Semmi olyat nem kérdezhet, ami miatt félbeszakítanék egy ilyen jónak ígérkező estét. Pláne, hogy vele van. Meg aztán, rá ha akarok sem tudok haragudni.

A kérdés viszont meglepett. Ittam egy kortyot, és rámosolyogtam. –Persze, hogy gondoltam rá. De mivel nincs senkim ilyen szinten, így ezt az ötletet elvetem addig, amíg nem találok feleséget- Válaszoltam a legegyszerűbb gondolatommal. Ez a legésszerűbb gondolatom. Nincs olyan hibbant nő, aki hozzám jönne. Jó, vannak, és csak a külsőm miatt. De mit várjak?

-Nos, van még ilyen kérdésed?- Néztem fel rá. Tudtam, hogy kissé kellemetlen neki ez a helyzet, de nekem nem. Hát neki se legyen az.

A poharat a számhoz emeltem, de a mozdulat félbe szakadt.
- Akkor viszont maradunk.- sóhajtottam fel. Mennyire utálom amikor ez történik. Hiába el kell foganom, hogy nyitott könyv vagyok mindenkinek.
- Tudod...várj előbb tisztázzuk: nincs semmi hátsó szándékom ezzel, csak úgy simán érdekel a dolog.- kezdtem bele a bevezetőmbe. De essünk túl rajta gyorsan, úgy kevésbé kellemetlen.- Nem is gondolkodtál még azon hogy...tudod családot alapíts?- böktem ki halkan. Remélem nem érti félre a kérdést, végülis nincs is mit félre érteni. Érdekel és kész. Ha válaszol jó, ha nem akkor sem veszem magamra.

-Természetesen- Mosolyogtam és viszonoztam csókját. Kiszállt az ölemből és töltött magának is. Én ismét elkezdtem inni a poharam tartalmát. Hát, nem Pazar? Dehogynem az. Sóhajtva mértem végig arcát.

-Na mond el azokat a kérdéseket. Látom a szemeden, hogy akarsz kérdezni pár dolgot- Mondtam és vártam, hogy kérdezzen. Ez a másik előnyöm. Tudom, ki, mikor és mit akar tőlem. Jelen helyzetben Hebe kérdezni akar. Állok elébe.

- Akkor megyünk?- kérdeztem vigyorogva, és újra megcsókoltam. Kimásztam az öléből, és újra töltöttem a poharam. Elég gyorsan fogyatkozik az üvegből a nektár, ami kicsit elkeserítő. Érdekes, hogy az előbb még legszívesebben bokszzsáknak használtam volna apámat, most viszont már nem vagyok rá dühös... egy darabig. Hiába Adonisz jó hatással van rám.
Mondjuk most eszembe jutott pár kérdés, amit fel akarok tenni neki, de ez várhat. Nem akarom elrontani a kedvét... és ezek valószínű, hogy megtennék a hatását.

-Köszi- Mosolyogtam és megöleltem. Miért is kellene nekem más nő? De most komolyan. Jó Rosalie is felkeltette az érdeklődésem nem is kicsit, de azért lássuk be. Hebe mindenkit lever, ilyen téred. Sóhajtva ittam bele a nektárba, majd elmosolyogtam a válaszát illetően. Hiába vagyok én Adonisz. . . . Mindegy, erre inkább ne is gondoljak!

-Na, ez azért mégsem így megy. Én szeretném, ha jössz-jössz, ha nem akkor nem. –Néztem rá vigyorogva. Jól emlékszem amikor még Aphrodité-val voltam. Sőt, mostanság is voltunk együtt, de persze nem úgy. Ő férjhez ment. . Ez van. Nyújtóztam egyet, és nyomtam még egy csókot Hebe ajkaira.

- Igaz. Irigyellek is érte.- mondtam és hevesen viszonoztam a csókját. Mosolyogva megsimogattam az arcát. Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha nem lennék Zeusz és Héra lánya... de ez van és ezt kell szeretni.
- Ha szeretnéd.- mondtam vállat vonva. Végül is lehet, hogy lenne valami vagy valaki aki megakadájozná benne. Bár kíváncsi lennék arra nőre, aki rávenné, hogy megállapodjon, és családot alapítson. Nagyon kíváncsi. Ez még Aph-nak sem sikerül, amit nem is nagyon csodálok. Mosolyogva megcsókoltam, közben a haját simogattam.

Mielőtt még elhajolna elkaptam a derekát, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Követelve, még is gyengéden. Kedves tőlem. Ha meg nem, az sem baj. Szeretek Hebe-vel lenni. Mindig. . .Hm. . Érdekes dolgok jönnek ki belőle.

-Nem. Mivel nem az apám, ezért neki semmi köze ahhoz.- Ilyenkor milyen hasznos, hogy nem vagyok a családja része, olyan szinten. De nem? Tiszta haszon. Az már más, hogy ezt a kérdést kikerülve, szinte beszámolót kell írnom neki. . . .

-Nos, akkor tényleg jössz?- Érdeklődtem, megsimogatva arcát, szabad kezemmel pedig beletúrtam hajába. Nem olyan mint Aph. De ez a legjobb benne. Sokan azt keresik az Istennőkben. . .De minek? Nincs még egy olyan, akin mindenki végig mert már. . . .Szerencse!

Mosolyogva megpusziltam az ajkait. Megvan az esti program... bár még nem jártam nála. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet a lakása. Az enyémnél biztos kényelmesebb. Az most tele van kartondobozokkal. Szépen telepakolom mindenféle emberi holmival, hogy az Olümposzról ne kelljen semmit visszahozni. Nem szívesen kerülnék újra apám látókörébe.
- Zeusz téged is megkeresett már?- kérdeztem kíváncsian. Valószínű hogy most csak én stresszelek a megállapodás miatt. De arra még várhat pár évtizedet apuci... Azt hiszem Aph-ot egész biztos elkerüli majd ezzel a dologgal. Neki ott van Hephaisztosz... az már más kérdés, hogy egyik sem törődik a másikkal.

Tudom, hogy az. Most komolyan, kell nekem Hebe-nél több nő? Igen. . .Ahogy magam ismerem. Minimum még egy kell. Nyomtam egy puszit feje búbjára, és tovább ölelgettem. Minket, se néznek hülyének. Az hétszentség.

Kár mi picinyem? Nem kell neked félni, ha úgy alakul, ma tuti nálam alszol. Sőt, lehet elviszem magammal, és szép estének nézünk, majd elébe. . .Ha minden jól megy. De hogy nekem ne, hogy elkenődjön. Füléhez hajolva suttogtam neki.

-Nem kell félni. Magammal viszlek, és szép esténk lesz. Garantálom!- Jelentettem ki, az ő véleményé, mintha figyelmen kívül hagynám. Amúgy nem. Érdekel, mit gondol. Sőt, ő az egyik le értelmesebb nő az Istenek között. Így, mindig jó vele beszélgetni.

Szorosan hozzábújtam, és úgy hallgattam a válaszát.
- Ez igaz.- ennél többet nem tudtam volna mondani. Mit adhat neki egy nő? Sejtettem, hogy valami nincs rendben vele, de a megállapodást tényleg nem kéne tovább halogatni. Bár én aztán nem mondhatok semmit. Nekem sincs még férjem, sőt ha jobban belegondolok...ezen még nem is gondolkoztam. És szerintem más sem.
- Az kár.-mondtam vigyorogva, és töltöttem magamnak még egy pohárral. Van benne igazság amit mondott, de ez nem jelenti azt, hogy konkrétan ez...a sexista lehetőség jutott először az eszembe. Jó oké, ez is benne volt, de akkor már rögtön így kezdte volna nem? Tehát valami másról lehetett szó... viszont ez már érvényét vesztette. Sokkal nagyobb baj, hogy Zeusz mindenkit ilyesmivel zaklat, mint a család alapítás...remélem nem én leszek a következő.

-Jogos- Vigyorogtam,, majd átnyúltam a poharamért, és inni kezdtem. Lassan a pohár fenekére néztem, hisz üres lett. Töltöttem magamnak, majd Hebe-t az ölembe húztam. Adtam arcára egy puszit, és átöleltem.

-Oh. . .Zeusz, küldött, hogy kérezzem meg miért nem mutatta még be a feleségét. . . Magyarán szólva hol van a csaja? Erre a válaszra: Minek nekem nő? Mit adhat? Ez a gyerek teljesen megvan bolondulva. – Vigyorogtam, és még közelebb húztam Hebe-t. Tudom, hogy mire gondol, de nincs bennem semmi ártó szándék. És ezt jobb ha most tisztázzuk.

-Mielőtt teljesen bele feledkezel abba a tévhitbe, hogy valami olyat akarok tőled, jobb ha tudod: Semmi ártő vagy szexista gondolatom sincs mostanra, főleg nem most és nem is veled angyalom- Ami nem azt jelenti, hogy eddig nem volt. És nem kell félre értenie. Szívesen találkozok én vele az ágyban is. De mivel most feldúlt. . .Jobb ha ezt csak akkor, amikor neki is kényelmes. Bár, ha hátramennénk, nekem ott is jó lenne. . .. De azért nálam még is csak kényelmesebben tudnánk ezt csinálni. . . .

- Hermésszel mikor nem érdekes beszélgetni?- tettem fel a költő kérdést. Nem szoktam vele túl sokat találkozni. Simán elkerüljük egymást, és ha összefutunk akkor is csak futólag... de nem tudom hogy most sajnálkoznom kéne, vagy örülnöm neki.
- És mi történt?- kérdeztem kíváncsian. Tuti hogy akar valamit. Érdekelne hogy mit, de... jobb ha egyenlőre nem tudom.

-Csak ennyi? Értem már. . . –mosolyogtam rá. Na mibe, hogy tudja, hogy akarok tőle valamit. De semmi olyan ártó szándék nincs bennem. Meg aztán, most azért jöttem, hogy beszéljünk, nem pedig, hogy keféljünk. Bár, ha Hebe drága akarja, én benne vagyok. Rég voltunk, mi már olyan szinten kettesben.

-Semmi különös. Találkoztam Hermész-szel. . . Érdekes találkozás volt az tuti.- Vigyorogtam rá. Nem csináltam én semmi érdekeset. Végig csak Zeusz hülye parancsait csináltam. . .De ma. . . Csapot-papot otthagyva jöttem el. Megérdemelte. Minek engem küld olyan hülye feladatokkal el amit más Istenségnek kell ellátni?

- Hogy leköltöztem.- mondtam vállat vonva, és belekortyoltam a nektárba. Életem szép szerelme... hízelgő, de nem tudok nem arra gondolni, hogy akar valamit tőlem. Lenne pár tippem, de majd meglátjuk melyik jön be...az egyiknek különösen örülnék.
- De azért biztos történt valami érdekes...mesélj valamit.- kértem nagy bociszemekkel. Vannak akik immunisak rá, Adonisznál nem tudom be fog -e válni, de érdekel, hogy mi érdekes történt vele...ha volt ilyen.

-Az remek. Az már nem, hogy összevesztetek. Min vesztetek össze Életem szép szerelme?- Érdeklődtem, és az Életem szép szerelme részt megnyomtam. Szeretem Hebe-t. Mindig . . . Hm. . Érdekes a találkozásunk. És ahogy érzem, most is lesz. Legalábbis remélem.

-Én megvagyok. De te jobban érdekelsz!- Jelentettem ki, ittam még egy kortyot, majd felálltam és mellé ültem. Kezem derekára fontam és egy csókot nyomtam ajkaira. Na, ha leköltözött, tuti jó fog kisülni belőle. A javamra, remélem.

Kicsit meglepetten pillantottam fel a Adoniszra. Észre sem vettem, hogy itt van. Vidáman elmosolyodtam a kérdésére. Tuti nem várta, hogy itt leszek.
- Szia édes. Leköltöztem Párizsba...és összevesztem Zeusszal.- mondtam magyarázat képpen. Amúgy nincs oka, hogy ide jöttem, csak itt sokkal könnyebben végig tudom gondolni a dolgokat. De álljunk csak meg egy kicsit. Miért zavar engem annyira, hogy összevesztem vele? Szinte mindenkivel haragban van most egyel több vagy kevesebb isten hajlandó szóba állni vele... nem igazán számít.
- És te?

Végre, ismét eltudtam jönni. Kezd nagyon elegem lenni, abból, hogy Zeusz folyton parancsol. . . . De már nem sokáig. Most viszont keressünk értelmes társaságot. Nagyon nagy szükség van rá. Ezért is lejöttem a Bíbor negyedbe, és azon belül is a kocsmába. Beérve, körbenéztem, majd rendeltem egy üveg bort. A beépített emberünk tudja, mit adjon bór helyett. Kaptam egy poharat, majd ismételten körbe néztem. No lám csak.

Egy kissé kaján mosollyal, léptem oda Hebe asztalához és leültem rá. A következő az volt, hogy megváltam kabátomtól, és öntöttem magamnak bórt. Ingem csak félig volt begombolva , és jó is volt így.

-Szia drágám. Hát te? Hogy-hogy itt?- Érdeklődtem, és belekortyoltam a nektárba.

A kocsma egyik sötét sarkában üldögélek pár bornak álcázott nektár társaságában. Rossz kedvem van, és ezzel még keveset mondtam. Zeusszal elég csúnyán összevesztem, naná hogy a költözés miatt. Nem tudom miért kell úgy kiborulni. Csak lemegyek Párizsba, magamat ismervén pár hónap múlva jöttem is volna vissza, de ezután nem. Csak azért is ott maradok.
Jó oké, egy kicsit gyerekes hozzáállás, de nem vagyok apuci pici lánya, egyedül is tökéletesen elvagyok. Nem hiányzik a folytonos veszekedés az életemből.