Hermész szobája

Elgondolkodva figyeltem az arcát. Tényleg nagyon el lehet keseredve. Ki ne lenne? Nem rég szakított első normális barátnőjével. Ki ne lenne maga alatt? Halványan elmosolyodtam mikor felismertem a dalt, de nem sokáig "élvezhettem" mert a farkas lelökte a lejátszót. Az egyik volt barátnőm imádta ezt a dalt... lassan könyörögnöm kellett neki, hogy hagyja abba... Milyen jó az ilyesmire visszaemlékezni. Persze a jó dolgokra elsősorban, mert ha egy kapcsolatnak vége lesz... az sosem vidám.
A levelet leraktam egy asztatalra és indultam ki. Az ajtóban megtorpantam és megfordultam.
- Ha Zeusz vagy Héra zaklat...tehát ha kell valami, vagy csak el akarsz menekülni előlük.- itt megforgattam a szemem.- Akkor Tartaroszba nyugodtan lejöhetsz...Héra úgysem kedveli az ilyesmit...vagy keresünk egy lelket az ember szeretői közül, akik tudnak megfelelő információval szolgáltatni...- vigyorodtam el gonoszul. Biztos találunk valakit a régi szerelmei közül, akik hajlandóak pár cinkes történetet róla.
//köszi //

Mikor a zenelejátszó átugrott a Mint két gályára Tea nekiugrott és lelökte, ezzel megakadályozva, hogy folytassam. Elöntött a nyugalom, már csak az kéne, hogy ilyet halljon Trevion. Semmi köze a belső ügyeimhez. Hálás voltam a farkasomnak. Imádom, mikor így megment. Elszomorodtam, a keserűség fojtogatott. Nagyon bántott ez az egész Miával. Igyekeztem palástolni a fájdalmat, de vannak lyukak a páncélon, na. Elkeseredetten túrtam bele a hajamba. Mikor eszembe jut, teljesen elhagy minden erőm, olyan fura. Kopogtak az ajtón, valaki bejött és közölte, Zeusz látni szeretne.
-Rendben, majd megyek.
Mondtam neki fakó hangon, de nem néztem rá. Hülye hangulatváltozásaim vannak mostanában, de mintha nem kapnék normálisan levegőt...mintha összeszorulna a szívem, ez az állandó, tompa fájdalom megöl.
-Rakd csak le valahova.
Mondom Trevionnak. Most kéne Apollón, ő fel tudna éleszteni, hiányzik! Szükségem van rá!

Azt hiszem kezdek emlékezni, hogy miért is próbálom távol tartani magam Hermésztől. Egész egyszerűen csak azért, mert úgy gondolom, hogy egy kicsit, sőt nagyon link a srác. Látszik, hogy igyekszik visszafogni magát, de más közel van ahhoz...tehát a kis bosszúművéhez. Pedig mit csináltam? Kérdeztem és válaszoltam...arról igazán nem tehetek, hogy Miával nem jött össze a dolog... vagy csak rosszkor látogatta meg? Úgy látszik már régóta eszi a fene. Én meg csak jobban felhúztam.
- Egy levél miatt...Hüpnosznak. Cím... az nincs.- vontam vállat. Laminak mégsem küldök, mert az alvilágban nagy esélyel találkozunk. Viszont kedves öcsémet már hónapok óta nem láttam. Ey hónap belefér kettő is, de ez már a negyedik...

Nem hittem neki finoman szólva, másrészt erre a kijelentésére elöntött az undor irányába. Több szerelem meg végkép...ocsmány...Te felmászott mellém az ágyra, lefeküdt. Ő is szerette ezt a zenét, ahogy én is, megnyugtat, még most is, mikor Trevion nagyon felpumpálja a vérnyomásomat. Ám nem érzem, csak azt, hogy a heves szívdobogásomtól jobban vérzik a karom. De legalább békében fogok elvérezni. Ezen elmosolyodtam. Nem nyitottam ki a szemem, csak felhúznám magam.
-Nem, míg el nem hitetek róla a többiekben valami aranyos kis mesét, ami nekem könnyű. Akkor már ciki lesz....amúgy is... a karácsonyfán minden jól mutat.
Mosolyodok el újra. Ezek gonosz húzások, de ez van. Ha olyan gyorsan pörögne az agya, mint nekem, akkor eddig már rég eljutott volna. Tea felnevetett, mert megértette a dolgot. Hát igen, fogalmam sincs, hogy csinálja, de klassz!
-Miért is jöttél, amúgy?
Kérdezem csak úgy mellékesen, tőlem akár most azonnal ki is mehet.

- Szerintem inkább te tévedsz...-válaszoltam halkan. Nincs szerelem? Hülyeség.- Átéltem már többször is és elhiheted, hogy előfordulhat, hogy szereted egy nő minden porcikáját.- tettem hozzá kinyújtózva. Persze mindenkinek vannak hibái, de ki tudna szeretni egy tökéletes lényt? Senki...ne ugye. Sőt van akit éppen a hibái miatt is szerethetünk.
- Ha például egy alsónadrág kerül ki Tartaroszról az nem olyan megalázó nem?- kérdeztem vigyorogva. Vajon minek kell neki valami a cuccaim közül? Csak nem felakasztja a fára? Hehe. Akkor neki is eltűnik valamije...bár én nem pont egy alsónadrágra gondoltam... mert hol itt az izgalom? Melltartókkal alsónadrágokkal és egyéb fehérneműkkel teleagatott fa nem hiszem, hogy nagy kihívás lenne...

Láttam rajta, hogy azon gondolkodik, azzal nyugtatja magát, hogy én nem árthatok neki, hisz akkor esetleg megöl. Én viszont egy szóval sem mondtam, hogy rá fog robbanni, csak esetleg...felhúzok valakit, aki majd ebben a felindult állapotában nekiesik Trevionnak. Az már nem az én hibám, de logika...
-Tévedsz. Nincs szerelem. Szeretheted valakinek a testét, vagy a lelkét, de maga a szerelem nem létezik, nincs olyan, hogy valaki szereti a másik minden porcikáját, a szerelmet...fel kell még találni.
Néztem rá, majd lehunytam a szemem, úgy hallgattam a zenét.
-Ki mondta, hogy a fontosabb holmiaidból tűnik el valami?
Lestem ki rá a szempillám alól. Az alsónadrágja éppúgy megfelel, mint bármi más.

- Bonyolult a szerelem.- jegyeztem meg csendesen. Éppen ezért nem is ártom magam ilyen helyzetekbe. A futó kapcsolatok az más persze... nem mondom volt pár komolyabb is ,de végül kiderült ,hogy tévedtem, és ez nem nagyon rázott meg...
Látom, hogy kezdem feldühíteni.Okosabb volna hagyni a fenébe szerencsétlent, de valamiért tovább húznám az agyát. Én láttam őt dühösnek, ő viszont nem tudja, hogy mi történik akkor, ha bepróbálkozik valamelyik "bosszúállási hadműveletével", nem tudja, milyen ha dühös vagyok, és jó ez így. A halált nem túl bölcs dolog felhúzni. Mert ugye ez érvényes az istenekre is, és akkor már nincs kibúvó...hiába, ha bepöcennek nehezen uralkodom magamon.
- Tartaroszt ismerem mint a tenyerem... nem lesz nehéz elrejtenem a fontosabb holmijaimat.- vigyorodtam el. Több ezer évet töltöttem el ott, és rájöttem, hogy hol vannak azok a helyek, ahová még az istenek sem mennek le. Én sem szívesen, de ha egyszer muszáj. Azért remélem, hogy Mors-nak nem lesz baja. Sem a pillangóknak. Jó ez hülyén jött ki...

-Mert túlságosan szerettem az ott lakásom óta. Nem csak nektek van elegetek belőlem, ez fordítva is így van.
Szűrtem fogaim közt. Kezd felhúzni, meneküljön hamarosan...de még nem. Mégiscsak szebb a bosszú, ha kiérik, megérik és robban. Sokkal nagyobb hatása lesz. Ha Andreas látna, tudná mi zajlott bennem és azonnal megpróbálna ledumálni. Ez a nagy hibája Andreasnak, de neki engedem ezt, a többieknek viszont nem, és nem is fogom soha. Sokan hiszik, hogy a sorban elől áll, hogy hírnök vagyok. Pedig nem, egyenlő.
-Ez igaz.
Hagytam rá hűvösön, de minden erőmmel azon voltam, hogy leplezzem az indulataimat, be tudjam zárni egy burokba, hogy érjen. Már sok dolog van benne, és egyre csak nő...ezzel közelebb hozva a végzetes napot. Az lesz életem egyik legszebb napja. Felálltam, megérintettem az egyik nagy, fehér gömböt, mire az szétnyílt. Megnyomtam egy gombot, mire megszólalt a Time to say goodbye. A kedvenc dalom. Fantasztikus, bár a nőt, aki énekli, utálom. Mellékes...kérdésére elmosolyodtam, majd felé fordultam. Figyeltem ahogy a dal betölti a teret, ellazít, segít visszafogni az indulataimat. Felsóhajtottam.
-Mert hamarosan...eltűnik valami.
Néztem rá a közömbös tekintettel, majd visszafeküdtem az ágyra.

- És miért vette el a tengert?
Kérdeztem élesen. Emlékszek arra a bizonyos esetre, amikor Poszeidón miatt hónapokat töltött a tengerben. Mert ugyan ki ne emlékezne rá? Volt pár nyugis nap... talán az is közre játszott, hogy Héra éppen az emberek között bolondította a férfiakat.
- Nem értem miről beszélsz...- válaszoltam hűvösen. A tolvajok, hazugok, az állnokság istene, de elsősorban az istenek hírnöke. Ezt kapta feladatul, ugyanúgy, mint én az élet vissza vételét. De vele ellentétben én élvezem a munkám, bármilyen morbid legyen is az...nem vágok fel egy bizonyos második szereppel, ezzel háttérbe szorítva az elsőt.
- Ha akarnék sem tudnék nemet mondani...- vontam vállat. Ismerem annyira Hermészt, hogy ne kockáztassam meg a nemet. Ráadásul, ha Andi is benne van, kicsi az esélye, hogy megbánom.
- Milyen cuccaimra?- csak nem...nem az nem lehet. Vagy mégis?

-Igen. Elvette a tengert én meg rosszul reagáltam...elvettem a Holdat...
Mondtam visszaemlékezve, az emlék egyszerre szomorított el és tett furcsán boldoggá. Kérdésére visszatértem a jelenbe. Megvontam a vállam.
-Ismerlek, ennyi az egész...meg...néha használom a képességeimet. Ilyenkor örülök, hogy nem csak az istene vagyok annak a bizonyosnak, hanem én vagyok az a bizonyos.
Mosolyodok el gonoszul. Hát igen, de mondjuk mit várt tőlem, nem értem, mire számított.
Bólogattam válaszára, jelezve, hogy igen, pontosan erről van szó, jól látja a dolgokat.
-Mert Andreas a fejébe vette, hogy ilyet fog rendezni, én meg lógok neki eggyel, így az én reszortom bepalizni az isteneket. Mit szólsz? Jössz?
Remélem, igen, mert most nincs kedvem hazudozni, és úgy rávenni. Az én hazugságaimat beveszik, mondjak bármit is. fantasztikus a képességem, tetszik!
-Jut eszembe, egy baráti jó tanács. Vigyázz a cuccaidra!
Bár tőlem úgy sem tudja megvédeni, de mindegy, csak egy kis figyelmesség. Vihar előtti csend, ha úgy tetszik.

-Összevesztetek?- Kérdeztem egy kicsit meglepetten.
Eddig teljesen abban a hitben éldegéltem, hogy jól vannak együt...mert szeretik egymást? Nem? Hát úgy látszik tévedtem. Kár, pedig tényleg összepasszoltak. Mia-t viszont tisztelem, hogy eddig is képes volt kibírni mellette.Ha találkozunk gratulálok neki.
- Miből gondolod?- pillantottam rá kérdőn?
Ennyire nyílvánvalóak lennének a gondolataim? Vagy csak pletykákat hallott? Ha megtudom, hogy valaki hülyeséget állított volna rólunk együtt, vagy külön-külön az nagyon megbánja... és azt hiszem ezt illik komolyan venni. Nem szeretem, ha kibeszélnek a hátam mögöt, főleg, ha az egyik legjobb barátomat is belekeverik.
- Persze. Fa, csillogás, ajándék, mikulás vagy jézuska, bárány, angyalka stb-stb. Igen azt hiszem megvan.- válaszoltam unottan. Igazából szeretem a karácsonyt olyan meghitt szokott lenni, főleg tartaroszon. Az elveszett lelkek, a százkezűek meg pár titán összejövünk és...hát had ne részletezzem.- Miért?

Fogat csikorgatva nézek Trevionra. Látszik rajta, hogy nagyon jól mulat a szerencsétlenségemen. De Héra el fog menni az Olümposzról, efelől én magam kezeskedem.
-Igen...az nem volt elég, hogy Miával összevesztünk, mivel nem próbáltuk felnyársalni a másikat Héra unatkozott.
Vontam meg a vállam, de belül a harag fortyogó lávája bugyogott. Senki ne várja meg, míg kitör. De Karácsonykor megadom neki az első szúrást. Kicsit sem lesz finom, sőt...remélem könnyekig fogja hatni.
-Lamia-val voltál, ugye?
Kérdeztem, de nem néztem rá. A csaphoz léptem, lassan elkezdtem leszedni a kötést. Az anyag beleragadt a sebbe, így duplán fájt. Remek.
-Ismered a Karácsonyt?
Kérdeztem, miközben ép kezemmel a kanapé felé intettem, hogy üljön csak le. Megígértem Apollónnak, hogy befűzöm az isteneket...neki be is tartom ígéreteimet. A véres anyagot kidobtam a kukába. Helyére egy egész alkart fedő anyagot húztam, mely melegen tartja és nem sajnálom, hogy szétvérzem.

- Barátnő? Neked?- kérdezem teljesen ártatlan arcal. Jelenleg csak ez akadájozza meg, hogy a földre ne vessem magam és ott röhögjek. Nem azért a húszért, de Zeusz vesztett ügyet képvisel... igazából én úgy tudtam, hogy Artemia-val van...vagy már változott volna a helyzet? Ez a hátránya, ha valaki napjai nagy részét bárokban és a tartaroszon tölti. Teljes információ hiány.
- Jó kedvem? Igen talán jól érzem magam... és talán azért, mert a péntek estém...valami csodás lehetett. Kár hogy nem emlékszem semmire...- válaszoltam álmatagon mosolyogva. Mik történhettek akkor? Tudni akarom!!!! Megkeresem Hüpnoszt, ő ért ezekhez a meditációs cuccokhoz. Felhozni az emlékeket, teljes nirvana, ellazulás...stb,stb. Feltéve persze, ha megtalálom őfelségét. De ha anyámmal van, inkább hanyagolnám a társaságát ezek után a szülői találkozások után mindig olyan érzelgős lesz, és ezt valamiért nem bírom.

Nahát, jó kedve van, szuper, de ne számítson az én oldalamról is ilyen ragyogó jókedvre. A váza kiesett ujjaim közül, mert a fájdalom végigcsapott a karomon. Tea felugrott és elkapta. Hihetetlen, hogy óvja a cuccaimat, még akkor is, mikor én ítélem őket pusztulásra. Mázlija van Trevionnak, hogy ezt a fájdalmat most nem neki írom fel.
-Vagy Héra, aki Zeusz testébe költözött, ráveszi az apámat minden átkozott hülyeségre, mint a barátnő keresés nekem, vagy a huszonnégy órás beszélgetés Hérával..csomó bájos dolog, de kezd kihozni a sodromból. És vigyázzon, mert ha nem vigyáz, még megégeti magát!
Mondom és ördögi mosoly suhan át arcomon. Mindenki tudja, hogy velem nem szerencsés kikezdeni, mert én tudom, mitől mászik az illető a falra. Tea hátrált, már ismert jól.
-És te? Miért van ilyen jó kedved attól függetlenül, hogy Hérának a közelében se vagy?
Érdeklődtem gúnyosan, majd elvettem a vázát Teától, visszaraktam a helyére. Megőrzöm a következő rohamomhoz.

Nincs jó kedve, és nem tudom miért ,de ez engem megnyugtatott. Mibe, hogy Zeusz miatt? Nem is számítana átlagosnak egy nap, ha ők nem vesznek össze. Ilyenkor mindig olyan jó kedvem lesz. Igazából egyiküket sem kedvelem különösebben. De ez nem azt jelenti, hogy utálom őket ,csak... közömbösek nekem. Igen. Ez a legjobb szó rá, Tartarosz a legmegfelelőbb hely, hogy lenyugodjak, és kiürítsem a fejem, mert lehet, hogy régen zavart Héra és Zeusz furcsa kapcsolata, most már nem érdekel.
- Ha zavarok, szólj nyugodtan és elmegyek.- vigyorodtam el, de azért beléptem a szobáb.- Ha jól látom dühös vagy...csak nem Zeusz?- kérdeztem és körbenéztem. Nem sokat változott...amióta itt jártam, de annak már jó pár száz éve. Már mondtam, hogy a pillangókat jobban szeretem erre használni.
Futó pillantást vetettem a karjára, ami lassan kezdett begyógyulni. A gyógyítási képességem a minimumon van mivel a halál nem adja, hanem visszaveszi az életet, de jó ha tud az ember.

Rég voltam már dühös, biztos ezért sokkolt le ennyire a kitörésem. Miért nem lehet már egy nyugodt napom? Zeusz most is kihozott a sodromból. Fel-le járkáltam dühödten a szobámba, Tea rémülten feküdt az ágyamon, pedig neki nem kell félnie, nem áll szándékomban fejen találni az egyik vázával, de Zeusz meneküljön. Jobb karom be volt kötve, egy rossz találkozás miatt. Pont, mikor kopogtak az egyik váza szétrobbant az ajtón. Ki az és mi a frászt akar? Egy intésemre kivágódott az ajtó, mögötte Trevion. Őt most nem akarom fejen találni.
-Mit akarsz?
Kérdeztem ingerülten, de mindent megtettem, hogy lenyugodjak, a kendő a sok dobálódzástól átvérzett, de a legkevésbésem érdekelt.

A szokottnál sokkal jobb kedvem van mint általában szokott lenni. Odáis merészkedtem, hogy feljöttem, ide Olümposzra. A levelek, vagy üzenetek küldését inkább a pillangókkal rendezem, de ez most egészen más. Laminak akarok levelet küldeni...meg Hüpnosznak. Ha megtalálom...mindegy jobb ha felkészül...
Hermész-Hermész...éppen őt keresem. És képes vagyok elmenni az ajtó mellett. Mikor rájöttem a tévedésre gyorsan megfordultam és visszasiettem a szobához. Vidáman bekopogtattam és vártam.
A múltkori kis kaland valahogy feldobott. Az már más kérdés, hogy egy percét nem tudnám felidézni az estének, de biztos élveztem. Mert semmi olyat nem teszek, aminek nem örülnék. Hát még ha mások is örültek akkor duplán jó nem?
A sarkamon hintázgatva vártam, Hermész válaszára. Ha majd szól széles vigyorral az arcomon belépek a szobájába. Mors-t most nem hoztam...valamiért nem akart elkísérni.Talán Tea miatt. Ki tudja?

Néztem ahogy nyújtózkodik. Nemár! Fáradt?! Nincs semmi oka fáradtnak lennie, hisz nem csinál semmit, csak engem idegesít! Ajánlatán elmosolyodtam, majd Teára néztem.
-Mit szólsz? Van kedved levelet szállítani? Legalább nem találkoznánk több istennel.
Ajánlottam fel neki, mire ő beleegyezően felmordult. neki is elege volt már a sok beképzelt pofából.
-Hát, akkor legyen. És kiknek is?
Érdeklődtem, miközben megidéztem újra a fénygömböt, ujjaim közt forgattam, pörgettem, miközben vártam a választ. Untam ezt a labdát. Felemeltem a számhoz, majd ráfújtam. Az sok millió apró szemcsévé változott és körbeölelte Teát, aki erre kapkodni kezdett utánuk. Elégedett mosollyal követtem mozdulatait.
-Tán titkos?
Kérdeztem, de sejtettem, hogy a válasz nem lesz, hisz ha titkos én se tudom kézbesíteni őket.
Ekkor megint megjelentek a felhők.
-Hermész, sürgősen menj át a Nagyok csarnokába, most!
Teával az oldalamon az ajtóhoz léptem.
-Köszönöm a látogatásodat, de most rohannom kell. A leveleket hagyd az ágyamon.
Köszöntem, majd mentem a csarnokba

//Köszi a játékot!//

Amint megmozdult a kutya rám morgott. Vagy lehet nem rám, de morgott, és vicsorgott. Oké, én nem félek a kutyáktól. . . De ez a kutya, még engem is félelemre vezet. Sóhajtva nyugtattam magam, hogy nem lesz baj. Ennek tudatában a gazdáz követtem szemeimmel. Az ablaknál áll. Hát sokak szokása. Ásítottam egyet, ezzel egy időben nyújtóztam is. Amint megvolt, visszakényelmesedtem, és vártam a választ.

Már válaszoltam volna, amikor ezt megtette helyettem. Hát, köszönöm a lehetőséget. De igaza van. Én is szarul lennék. Nincs-e? Nekem van. Nem egy levélkét szeretnék elküldeni. . . Köztük Rosa-nak, hogy mi van vele meg Andy-vel. Az a pöcs, tuti nem nézett felé sem. Oké, azok után, amit mondtam neki, nem is fog. . . De hát. . Mindegy. Majd írok neki egy levelet. . .

-Ha adok neked pár levelet, és kérvényt elvinnéd őket?- Érdeklődtem mosolyogva. Ezek közül a levél az enyém a többi Zeusz kérvénye. Amik engem nagyon nem érintenek. Szerencsémre!

Olyan volt, mintha csak most lépett volna be a szobámba, minden új volt, más. már nem akartam vele gúnyolódni, csak megbeszélni ezt az egészet valakivel, és úgy látom, ez a valaki most éppen itt akar maradni. Felálltam az ágyból, Tea felmordult, nem szerette, mikor egy férfi isten van a szobámban, nőt meg még nem látott. Ez más kérdés. Bár...legalább van annyi esze, hogy nem érti félre. Mivel én sem nagyon szoktam az ágyban aludni, rajtam kívül meg csak ő van, így gyakorlatilag övé az egész. Na, vissza a témához. Felálltam, majd a kezem bekötöttem. még mindig vérzett kicsit. Elkezdtem lenyugodni, talán nem kellett volna ennyire kiakadnom, de ez is hozzátartozik a rossz tulajdonságaimhoz. De van jó is? nem tudom, még nem találtam, talán majd egy szép napon valaki felfedezni, hogy nem egy gennyláda vagyok, addig meg...maradok magamnak.
Az ablakhoz léptem, kibámultam rajta. Vajon mikor kell végre feladatot teljesítenem? Kérdésére megfordultam, majd így háttal az ablaknak felugrottam a párkányra. elhelyezkedtem, kényelmesen ültem. Végigmértem Adoniszt, talán menni fog, nem fogom halálra szekálni.
-Lássuk csak. Szinte minden istent rám uszított Zeusz, mindenki engem próbál az ágyhoz vezető útra csábítani. szerinted hogy a ménkübe lennék? Pocsékul vagyok. Unatkozom, senkinek sincs szüksége hírnökre. legalábbis egy hete már nincs. Zeusz direkt nem ad feladatokat, hátha unalmamban elkezdek udvarolgatni. Nem tudom mit képzel...ezért sem értem, milyen nem teljesített feladatról beszélsz.
Kérdőn néztem Mr. Ideálra.

Megálltam, majd felé fordultam elengedve a kilincset. Kellett nekem megfordulni. A farkasa rám akar ugrani. Legalábbis én úgy látom. Reményem szerint visszafogja. Szerencsémre, meg is tette. Nem lett volna szép látvány, ahogy elhárítom a kutyáját. . .

-Nincs baj nyugi már- Vigyorogtam rá, majd leültem a fotelbe. Félre döntött fejjel néztem a kutyára, majd vissza a gazdára. Ezt még párszor megcsináltam, mire megállapodott tekintetem egy képen.

-Amúgy, hogy vagy manapság? Azon kívül, hogy ölöd a társaid szavakkal?- Érdeklődtem mosolyogva.

Későn jutott el az agyamig amit mondott. Felé fordítottam fejem.
-ne, ne menj!
Kértem, majd kinyújtottam bal kezem Tea elé, mivel máris Adonisz elé akarta magát vetni, hogy ne tudjon kimenni. Megráztam a fejem, mire visszavette normális méretét, visszafeküdt az ágyra és onnan figyelte Adoniszt.
Vártam, elmegy-e, ha igen, akkor én meg Zeuszhoz megyek el, és ordítom le a fejét. Most nem akartam gúnyolódni, hisz Adonisz a barátom volt, csak eddig nem akartam észrevenni.
-Igazad van, rendben? Mindig itt voltál, csak...mostanában nem alakulnak jól a dolgok, így dupla olyan tetű vagyok, mint szoktam. sajnálom.
Nagyon fura volt az igazi énemet adni, hisz eddig nyugodtan genyóskodtam vele is.

Naiv én? Ezt kikérem magamnak! Már hogy lennék én naiv? Tudom, jól Zeusz mire hajt, és azt is belehet neki adni. Most könyörgöm, miből tart, csak az, hogy azt hazudja. Sőt. . . A lányok többsége piszok jól hazudik. . .Miért ne tennék meg. Meg amúgy is. Hermész sem olyan bűn ronda! Igazán lehetne ennyi önbizalma. . . . Na majd figyeljen. Leviszem innen, azt a böhöm nagy állatát itt hagyja 3 órára, és olyan önbizalommal jön vissza. . .Ezt elgondolva, már rá is kéne figyelnem!

Már épp nyitottam volna a szám, amikor egy kérdést szegezett hozzám. Na tessék. . .Erre válaszolnom kell. És egy szép kerek mondatot. Ácsi! Mit aggódok én ezen? Én vagyok Adonisz a női ideálok megtestesítője. . .

-Mit tudom én. Ja de tudom. Mivel TE kitaláltad, hogy már egy jó ideje, be sem nézel a nagyfőnökhöz, a munkád ért sem, engem küld mindenhova. Szóval vegyél erőt magadon, és intézd el a munkád felét!!- Legalábbis Zeusz, azt állította, hogy nem végzi el. Az már más, hogy mi van. .. Mivel a nagyfőnök, hajlamos a Nagy szavakra, és túl reagálni mindent! –Nem utállak. Egyszerűen borzalmas a modorod ennyi. Mindeninek vannak heppjei. . . Neked ez. Nekem meg jogom nincs ettől megfosztani. Magyarán szólva, ha nem képzelnéd be magadnak, hogy utállak észrevennéd, hogy kb mindig ott álltam melletted.. . . –Fejtettem ki magam, majd nyújtóztam egyet, és Zeusz hangjára lettem figyelmes. Bajok lesznek még itt.

Csessze meg! Itt vagyok! Nem fogta az adást vagy mi? Mindegy. Nem az én dolgom. De a stílusa, még Zeusznak sem jön be. Az már részlet kérdés, hogy a kutya nőtt. Azta! Nem is kicsit. Mindegy. Füleltem, míg Zeusz, el nem ment. Illetve.. . De igen, jól mondtam. Sóhajtva álltam fel, és Hermész mellé mentem. Miért mennyek el? Ez se komplett.

-Azért jöttem, hogy beszélgessünk. Az már mellékes, hogy Zeusz, kért, hogy jöjjek. De ha gondolod, már el is megyek- Ajánlottam fel neki, majd elindultam az ajtó felé.

Megfordultam, csodálkozva néztem rá. Amúgy ez meg mi a fenére ugrál, mikor nem is Zeusz az apja? Sőt, nincs semmilyen isteni szülője. maradjon otthon! hallgattam okfejtését, majd grimaszoltam egyet.
-Olyan naiv vagy!
Álltam fel, majd közelebb mentem hozzá, tea követett.
-Nem azt akarja, hogy találjak egy lányt, boldog legyek vele, szeressen, én is szeressem és kikerekedjen belőle egy nyálas love sotry, csak azt, hogy lefeküdjek eggyel!
Az utolsó szavakat megnyomtam, arcomon undor ült. Megfordultam, majd felmásztam az ágyra, ahol Tea feküdt az ágyon. Bár ez egy három fős nagy ágy, ő azonnal elfoglal kettőt, de én egyen is elférek, boldog vagyok, hogy jól érzi magát.
-Nem fogok lefeküdni valakivel csak úgy! Míg nem szeretem azt a nőt.
Jólesett, hogy ilyen közel van a farkasom, teste melege engem is felmelegített, pedig csak mellette ültem az ágyon.
-amúgy, hogy-hogy téged küldtek? Mikor tudják, hogy nem kedvelsz, vagy akár undorodsz tőlem, utálsz?
Kérdeztem, majd megidéztem egy fénygömböt, ujjaim közt pörgettem, de csak a jobban, mivel a bal még véres vörös volt. Felugrott Tea, morogni kezdett, azonnal én is felpattantam, és a plafont kezdtem fixírozni. Ahogy Tea is odafordította fejét a fénygömb feketévé vállt. Lehajtottam a fejem, arcomra sötétség ült ki. Hirtelen fodrozódni kezdett a plafonom, majd megszólalt egy hang, Zeuszé.
-Na, Hermész, megetetted a farkast, vagy beláttad, nem éri meg fájdalmat okozni magadnak?
Dühtől eltorzult arcom, fogamat csikorgatva igyekeztem lenyugodni.
-Miattad roncsolom szét havonta egyszer a kezem!
-Megetetted, vagy nem?!
-Meg!
Ordítottam a plafonnak, majd dühösen ültem le az ágyra. Tea megnőtt kicsit, mint mindig, mikor ideges. Fogai is szépen méretet változtattak, sokkal nagyobbak és élesebbek lettek. Ilyenkor még én is féltem tőle egy kicsit.
-Nem lenne jobb, ha egyszerűen csak lemennél a Földre és...
-NEM! És elegem van belőle, hogy isteneket küldözgetsz hozzám, hogy térítsenek jobb belátásra! Egy olyan isten sincs, aki csak beszélgetni akar velem?!
Éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elkezdjenek potyogni a könnyeim.
-Te vagy az apám! És nem fogadsz el, semennyire! Sajnálom, hogy nem megyek és fektetek le minden nőt a közelemben, hogy nem vagyok Te!
Ordítottam a felhőknek, de hangom elcsuklott, a könnyek csíkozták arcomat, nem törődtem velük. Arcom kipirult a tehetetlen dühtől, elkeseredettségtől. Nem fogad el az apám, remek! A felhő erre eltűnt, én meg együtt maradtam Teával, és egy istennel, aki gyűlöl. Tea hozzám bújt, könnyes arcomnak nyomta gyönyörű fejét. Adoniszhoz fordultam.
-Menny csak el, teljesítetted feladatod, mint a többiek, most már nem kell velem lenned.

Bajok lesznek ezzel a kölyökkel. Én vagyok az idősebb ezt tudja ő is nagyon jól. Hallgatnia kellene Zeuszra. És, no csak ki bújt a szög a zsákból. Ha nem olyan mértékben, mint vártam. . . . . Leszek kedves és segítek neki.

-Mi lenne. . . .Ha, keresnél egy nőt. Lehet az a legrondább is. Beadod Zeusznak, hogy szerelmes vagy belé a kutyád, többet nem érezne fájdalmat. . . Te is jól jársz. . . A nőnek meg fizet valamennyit. Márha elfogadja. Ha nem, akkor is jól jársz.- Villantottam egy szép mosolyt. Tisztára, mint egy fogpaszta reklámban. Kát kérem, aki olyan adottságokkal van megáldva, mint én. . .Annak nem lehet másmilyen . . .

-És ha egy nőnek lenne szüksége rád?- Néztem rá kérdően. Az előbbi gondolatomra, meg is vannak a tökéletes jelöltek. Ezzel magának is jót tesz, a kutyának is. Ha meg már megkapta a kutya a vért. . .Nos, nem kell tovább marasztalnia a nőt . . . Ilyen egyszerű!

-Most komolyan ekkora az önbizalmad? A béka feneke alól. . . .Figyelj, a kutyád érdekében, 2 találkozót kibírsz egy nővel. Utána közlöd vele, hogy nem. Vannak olyan ismerőseim, akik szívesen segítenek neked ebben, és nem. Nem bordélyházasok.- Az a pláne, hogy én oda nem megyek be. Minek mennyek olyan nőhöz, akit előttem már oly sokszor. . .Khm. . . Átkeféltek. . . .

-Akkor ne változtass. Ezért mondtam, hogy keresünk neked egy ismerőst. . .Nem halsz bele!- Kezd kihozni a sodromból. Nem kéne sajnáltatni magát. Ilyen, oké. Keresünk neki valakit. . .Oké. . .A kutyának sem lesz baja. . .Oké. Mit kell ezen ennyit szöszölni?

Keserűen felnevettem, majd jobb kezemmel átfogtam a másikat hogy ne essen le róla a kendő, felálltam és a csaphoz léptem. Kimostam a véres izé, meg a kezemet is átöblítettem, majd visszaburkoltam.
-Az apám! Zsarol, nem hiszem, hogy ez az apa.
Mondtam dühösen, majd jó kezemmel megsimogattam Teát.
-Tea nem érez fájdalmat, ha havonta egyszer iszik a véremből. De ha Zeusz véréből inna. Soha többé nem érezne fájdalmat. De a drága jó apukám csak akkor fog vért adni, egyszer, ha találok magamnak egy nőt. Érdekli, becsülöm-e magam annyira, hogy megkíméljem kezem a fájdalomtól. Hát nem.
Válaszoltam és leültem az ágy szélére, sebes kezemet nézegettem
-Nem akarom, hogy végül szükségem legyen a nőkre a boldogságomhoz.
Jelentettem ki komoly arccal, miközben behajlítottam vörös ujjaimat, kinyújtóztattam őket. Háttal ültem Adonisznak, így megengedtem egy fájdalmas grimaszt. Most nem gúnyolódtam vele, de nem is lett hozzá kedvem. Lehajtottam a fejem.
-És nem akarom felkeresni a szerelem istennőét. Te szép vagy, én annyira nem. Érted bomolnak a nők, csak örülni tudok sikerednek barátom, de ne kívánd ezt nekem is.
Válaszoltam neki. arcomon legördült egy könnycsepp, de dühösen letöröltem. Miért nem hagynak békén a nőkkel?! nem akarok velük lenni és kész. amúgy sem hiszem, hogy kedvükre való lennék.
-Még a stílusom sem felel meg, a modorom. De én nem AKAROK megváltozni. Szeretem, hogy ilyen független vagyok.

-Igen az apád, és épp ezért érdekli. . .Gondolom én- Jegyeztem meg, majd sóhajtva, feljegyeztem az agyamba, minden kis szót, amit ezzel kapcsolatban mondott. Minek én vagyok a hírnök? Arra megvan a kijelölt Istenség. De nem! Zeusznak engem kell kijelölnie ilyen, szarokra is. Miért is mentem bele? Ezért sokat fogok kérni! Az tuti!

A következő pillanatban, már meg is esette a kutyáját. Valami, undorító módon, Beledugta a kutya szájába a kezét, az meg megharapta. Na szépen vagyunk. Ez undorító, még számomra is, aki elég sok mindent látott már. Nem csodálom, hogy felnyögött. Fájhat eléggé. A kutya fogai baromi élesek. Legalábbis, én úgy látom. Meg aztán. A harapás sose kellemes dolog. . . .Arról már nem is beszélve, hogy isznak a véredből. . . . Na mindegy. Ez nem az én gondom. Szerencsére.

-Igen, az sejtettem. . . .- Néztem a kutyára, aki bűnbánóan nézett gazdája kezére. Meg is értem. Szép mély az a seb. Oké, tudom, hogy begyógyul. . .De na. Mindegy, nem az én bajom.

-Keress egy nőt. És, majd meg látod. Sőt! Ajánlom figyelmedbe Aphrodité-t. Sok mindenre meg tud tanítani. Ha őt nem is, akkor ott vannak az emberek és még más fajok. Ha nem érted, még mindig, nézz pornót! Menny Bordélyházba. . . . –Néztem ré, mint egy hülyére. Mit adhat egy nő??? Na vajon. Ugyan azt, mint egy kutya. Akarom mondani nem! A nők értelmesebbek, mint egy kutya. . . . A másik meg. . .Mi tesszük őket boldoggá, jó persze, ők is minket. . . . Mindegy. Majd megérti, ha egyszer végre hajlandó lesz lefeküdni valakivel, aki nő nemű és NEM a kutyáját szeretgetni. . . .

Visszafeküdtem az ágyra, a kezemet kezdtem nézni. Miért ilyen hófehér a bőröm? Erre persze seni sem tud válaszolni. Olyan lányos kezem van, de miért? Fintor ült ki arcomra. Majd felnéztem Adoniszra, azon, amit mondott, teljesen ledöbbentem.
-Attólmég, hogy Zeusz az apám, nem kell a nő ügyeimmel foglalkozni. Soha nem voltam nővel és nem is akarok.
Válaszoltam undorral és megvetéssel a hangomban, majd kezem tea felé nyújtottam. Itt az estetés idee. nem kéne ezt tennem, de túlságosan szeretemőt. Tea bocsánatkérő pillantást vetett rám, én meg bíztatóan rámosolyogtam melegen. Erre kitárta száját, éles fogai felvillantak, majd benyelte a kezem. Persze nem harapta le, de szépen megharapott. És nagyon fájt! Fel is nyögtm, de más hangot nem ejtettem ki. Éreztem ahogy iszik, láttam ahogy fénylik és megnyugodtam, most már nem lesz baja. Hamarosan eleresztette kezem, mely most már vörös volt, az egész, vérzett, nagyon és az egész vörö dolog közepn Tea fogai nyoma váltak láthatóvá. Szétronycsolt kezem egy vizes törölközőbe csavartam. Hamarosan begyógyul, addig meg pusztítóan fog fájni. De én ezt megadom neki, isz szeretem.
-Ő az egyetlen, akit szeretek, nem is lesz más.
Mondtam halkan, miközben beburkoltam kezemet. A törölköző hamarosan elkezdett átázni. a seb nem sokára begyógyul, de legalább Tea nem érez fájdalmat. Adoniszra néztem.
-Nem értem, mit adhatna nekem egy nő.
Mondtam komoly arccal, melyn épphogy csak jelen volt a fájdalom.

Na kellett ez nekem? Nem. . .De én borót gondolataim egyikként, idejöttem és megpróbáltam értelmesen beszélni vele. Az már más, hogy Zeusz kérésére jöttem. Mit is akarja? Ja igen. . .Tudom már. De basszus. Miért én kérdezősködjem. A követünk a francba is! Menjen már egyszer Zeuszhoz és csinálja meg amit kell. Ne engem küldözgessen, össze-vissza.

Végig hallgattam és az undor kiült az arcomra. Az itt a válasz a kérdésre. Akkor minek kérdezzem meg? Semminek? Mindenki tudja a választ. . . Hülyeség az egész. De amit meg kell tenni azt meg kell tenni. De előtte. . . Nem teszünk semmit. Most nem! Majd legközelebb!

-Csak azért, mert nem vagy képes odadugni a segget Zeusz elé, hogy beszéljetek. Szóval. . .Azt kérdezi: „Miért nem vagy képes végre találni egy nőt, és megállapodni?”- Kérdeztem, de már válaszoltam is a kérdésemre- Hát azért nem, mert egy arrogáns, pöffeszkedő alak vagy. Nincs olyan ép elméjű nő, aki veled kezdene. Ha meg van. . . Hát sajnálom a nőt.- Válaszomra elfintorodtam.

Így belegondolva, Andreas után is kéne kérdezni. Nem hiszem, hogy volt Rosa-nal. . .. És ha ő nem. . .Az a lány tuti nem vár már rá. Bár. . . .Vár. Ismerem én annyira, ha nem is teljes mértékben vár rá, de egy utolsó beszélgetésre még igen. Ha meg nem. Én csak gratulálni tudok neki.

Meguntam a kötést, letéptem kezemről. Ne pátyolgassuk már ezt a vacak sebet! Nagy szart! Na igen, ez már én vagyok. Csúfondáros vigyor terült el arcomon, ahogy szokása volt. Tea is megérezte, hogy kizökkentem az olvasási állapotomból és visszatértem. Felvonyított én meg felnevettem.
-Tudod, egyesek nem szeretik a modoromat, de hát...nem leszek talpnyaló!
Felálltam az ágyon és pukedliztem egyet, arcomon a csúfondáros vigyort lelökte a gúnyos, enyhe gyűlölettel teli. Lenyaltam a vért sebemről, majd az egész kezemet Tea orra alá dugtam, aki megnyalta, ezzel eltüntette a sebet. Szeretett nekem segíteni, de nem akartam, hogy ilyet csináljon. Mindegy. Néztem, most már hibátlan tenyeremet. Hehe, ennyi volt. Megpaskoltam Tea fejét. Vele vagyok egyedül kedves.
-Ismersz. De pont most örültem egy "kedves barátom" halálának. A hülye barom! Az ő hibája volt.
Felnevette, majd leugrottam az ágyról, pont Tea mellett értem földet, aki erre ezüstösen felfénylett. Érzi, mikor vagyok elememben.
-Egyszer minden hülye maghal. De én, én itt maradok, hogy nevessek rajtuk
Megfordultam és Adoniszra néztem. Tudtam jól, mi jár szép fejében.
-Utálod a modoromat, hát miért jöttél szépfiú...
Érdeklődtem a szokásos stílusomban. Tea felmordult, de én tudtam, hogy nevet.

Na, ahogy látom megint nem lesz jó vége ennek a látogatásnak. Hiába az Istenek követe, a modora. . . . Csapni való! Az hét szentség. Oké, én sem vagyok egy szent ilyen téren, de nála jobb vagyok. Sőt. . .Oké. . .Ez így kicsit egoistásan hangzott, de ez az igazság!

-Gratulálok!- E jelzőt, inkább mellőzzük. Maradjunk egyenlőre nyugodtak. Majd, lesz még itt nagyobb baj. És azt, nem hiszem, hogy megköszönjük. Az már mellékes, hogy ebben én is közre játszom. Majd kiderül minden. Minek filózok én ezen. Unalmamban.

-Minden összejött. De mint látod, és sajnálatodra élek- jelentettem ki, majd nekidőltem az ablaknak finoman. Csodálatos az a farkas. . . Haj ól tudom, nem viszi le innen. Pedig mennyi nőt fogna vele. Ahogy ismerem a nőket. . . Hát. . .Sokan a kutyákra buknak. . . Na meg rám. Ez tapasztalat, nem más.

Pont olyan, mintha Tea egy kutya lenne, csak egy óriási farkasba oltották volna, így, hogy ülök alig alacsonyabb, mint én. Beletúrtam dús, nagy bundájába. Annyira szeretem őt, mi lenne velem nélküle? Semmi, annyira egyedül lennék, mint a kisujjam. Szőre kezem alatt ezüstösen megvillant. Megnyalta ujjaimat, a sebem felett, azon csak kisebb horzsolások voltak.
-Tudod, nem mindenki olyan jó fej, mint te.
Válaszoltam a fel nem tett kérdésre. Láttam rajta, hogy érti, vele kitűnően el lehet beszélgetni. Sebes kezemet a hátán nyugtattam, teste melege, légzése jólesett lüktető tenyeremnek. Felsóhajtottam. Talán javítanom kéne a modoromon. De minek, ha én így érzem jól magam? Nem fogok.
Kopogtak, kiszóltam, hogy jöjjön be, bárki is az, nekem mindegy. Belépett Adonisz. Arcomra mosoly kúszott fel, de még nem csúfondáros. Azért én is csak okkal gonoszkodom.
- Helló neked is.
Mondtam, majd kicsit elgondolkodtam, tényleg, vajon kívülről milyennek hallják a Hangom? Biztos nem lehet annyira ronda, mikor egyszer felajánlotta egy ember lány, hogy énekjel nekem, ha beszélek. Bármiről, csak beszéljek. Az emlékre elmosolyodtam, de most már gúnyosan.
- Éppen új szerzeményemet mutatom Teának.
Válaszolom, kezem felemelem a farkasról, leszedem a kötést, a szövet már hozzátapadt a sebhez, kihúzom, majd a vérző tenyeremet felmutatom Adonisznak.
-És veled?
Kérdezem, majd visszakötöm, és újra lerakom Teára.

Nagy nehezen feljöttem az Olümposzra. Kész csoda nem? Rég nem jártam erre. Oké, de. Amikor Hebe-vel találkoztam. Azóta sem. Nem hiszem, hogy sok mindenkinek hiányoztam volna. Nem kerestek így kétlem.

Befordulva a sarkon, figyelmes lettem Hermész hangjára. Vele is rég beszéltem, ezért is. Megálltam az ajtójánál és bekopogtam. Mikor beengedtek, benyitottam, és körbe nézve, néztem rá a kutyájára. Szép állat. Mindig is az volt.

-Hello! Mia helyzet vele. . .tek?- Érdeklődtem, majd kényelembe helyeztem magam az ablak párkányán. Szeretek itt ülni. Mármint nem a szobájában, hanem ablakpárkányon.

Egyszer valaki azt mondta nekem, az élet egy játék, nem kell komolyan venni. Hát ő nem is vette komolyan, de olyan szépen meg is halt jó hamar, mint annak a rendje. A hülye barma! Megfizetett érte, csúnyán, de nem mondhatom, hogy sajnálom, magának keverte a trutyit, kellett neki repülőkről leugrálni! Ez lett a vége, tessék, megkapta!
Kárörvendő vagyok, ez az egyik jó tulajdonságom, vagyis ez hozzám tartozik, ahogy a gúnyolódás, célozgatás és komolytalanság is. Zeusz nem örül nekem, ez van, ezt kell szeretni. Ledobtam magam mellé az ágyra a könyvet, melyet nem nagyon értek, de nem is érdekel. Nincs benne semmi poén, így, számomra, nem bír jelentőséggel. Inkább Teát néztem, ahogy lassan köröz a szobámban, fel-le, fel-le, okos, fekete szeme egy percre se hagy el engem. Imádom őt, nagyon örülök, hogy sosem fog meghalni. Kinyújtottam felé sebes kezem, azt, melyet megsebzett egy isteni fegyver. Majd begyógyul, nem zavar. Amúgy meg kötés van rajta, mivel a vágás egész tenyeremet díszíti, így a kötés alól csak az öt ujjam látszik ki. De ő már erre is reagál. Idejön hozzám, fejét a kezemhez dörgöli. Arcomra egy percre felkúszik a fájdalom, majd elnyomom. Nem érdekel, csak az, hogy a közelemben legyen.
-Mi a helyzet Tea?
Ő orrával megböki tenyeremet, mire felszisszenek, értem a célzást.
-Vacak ügy.
Válaszoltam a szokásos mosolyommal.

...