Hadész palotája

- Nem sok. Szerintem hamar vissza akar jönni majd. Egy két nap...esetleg egy hét.
Pillantok rá avval a tipikus "nem akarsz rákérdezni" tekintettel. Sóhajtok és lehúzom a pohár tartalmát majd visszapillantok rá

- Segíthetek még valamit hölgyem?
Mosolyodok el. Egy kis cselszövés...épp hátradőlnék mikor betipeg egy alacsony, eltorzult képű törpefazon. Alig hallhatóan kezd motyogni mire rápillantok és elhallgat. Szánalmasan remegni kezd. Rápillantok a terem gyönyörűségére

- Ne haragudj...olyan neveletlenek a mai halottak. Azt hiszik nekik mindent szabad...
Igazából én hívtam a fura...khm...kellemetlen illatú szerzetet de ez mellékes

Hm... annyit talán kibírok vele. Ha nem egy elviselhetetlen személy.
- Áll az alku. - egyezek bele röviden. Nem firtattam az ismeretlen kilétét.
- És mikor jöjjek érte?
Mintha valami bébicsősz lennék. Nem baj, megfizeti. A terembe lépő kis szörny, mert embernek nem nevezhető... szóval a töpörödött kis lény úgy húzta be fülét-farkát mikor ura rászólt, hogy már-már megsajnáltam. Najó, megsajnáltam volna ha érdekelne. Úgyis halott, nem számít.
- Nekem sem ártana pár szolga. Tudod ezért irigyellek. Talpnyalók hada.

- Mennyit adjak melléd? Vannak itt szebb teremtések is...sőt...egy kettő még meg is tetszene ha ... ha nekrofób lennék. De ők halottak már
Nevetek fel de kivételesen tényleg komolyan gondolom. Egy szavába kerül és kap maga mellé "talpnyalókat" akár testtel együtt.
Rámosolygok és felé fordulok teljes testtel

Csak egy újabb rutin ellenőrzés miatt szaladtam le, amikor beleütköztem egy kellemetlen személybe.
-Teeeeee!-Morogtam. Mi a frászt keres ez itt?! Na nem, ismerem ezt az arckifejezését, el akarja csavarni Dis fejét! Jaj, lehet hogy sikerül is?! Nem lehet véletlen egybeesés, hogy ilyen ruhát vett fel.
Teljesen kikészít ez a nő. Ajánlom hogy hamar elhordja innen a fenekét, mert ha nem én dobom ki! Mit képzel magáról?!

Halkan felnevettem "nekrofóbos" poénjára. Be kell valljam, Hádésznak elég jó humora van. Sötét, de ha ettől eltekintesz, élvezhető.
- Nem is tudom... három biztosan kéne. De... hozzám nem illenének. Nem tudnád őket szebbé tenni? Élettel telibbé vagy nem is tudom...
Eszmecserénket megzavarta az Alvilág Asszonya, nem éppen udvarias hozzászólásával.
- mindig öröm látni téged, Perszephoné. - szólítom meg gúnyosan. - Ellenőrzöd a kedves férjed?
Beszéd közben Hádész arcát figyeltem.

Sóhajtva a bal kezembe(amivel az asztalon könyököltem) temetem az arcomat. Hál' isten egyenlőre háttal voltam drága asszonyomnak de a hangját ha akarom ha nem hallom. Lassan rá pillantok
- Szép jó reggelt angyalkám. Segíthetek valamiben?
Próbálom a legkedvesebb formámat hozni. Ilyenkor feleslegesen próbálnám lehiggasztani...belelendül...nos akkor felesleges.
Visszafordulok és az előbbi kérdésre válaszolok
- A vámpírokat is gyönyörűvé tettem, Aph. Mond milyet szeretnél...no és férfit vagy nőt és elintézem.

Heh, persze, hogy így fogad! De sosem jó ha Aphrodite megjelenik... Közelebb sétáltam.
-Jó a ruhád... hova készülsz?-Kérdeztem kissé gúnyos hangon. Ha tetszik neki ha nem, kérdőre vonom, ugyan, mit tervez. Mert ne próbálja bemesélni, hogy csak épp most volt kedve leváltani a fehér göncöt... El kéne hinnem?! Nem elég nagy ez a világ, hogy pont az én férjemet akarja elcsábítani?!

Igazán szórakoztató lett volna nézni ezt a kis cívódást, ha Perszephoné nem engem nézett volna ki féltékenysége okának. Tényleg volt hátsó szándékom, de nem olyan, amire ő gondol. Eszembe sem jutott elcsábítani a férjét, legalábbis nem úgy. De mégis miért kéne neki magyarázkodnom?
- A változatosság gyönyörködtet, nemde?
Én meg amúgy is gyönyörű vagyok, miért ne fokozhatnám ezt?
Végignéztem Perszephonén, jól láthatóan, majd visszatekintettem Hádészra, aki jó hírrel szolgált.
- Majd' elfelejtettem. Bocsáss meg nekem.
Ezzel a vámpírokra céloztam. Igaza volt, teremtményei igazán szépre sikeredtek.
- Nos, akkor kezdetnek két férfit és egy nőt szeretnék. Azt, hogy milyenek legyenek? Had gondolkozzam.

Ki kell tennem magamért ha Aphroditénak készítek szolgákat. Hiszen meg sem fogják közelíteni az ő szépségét de szebbnek kell lenni mint bármelyik más teremtény...vélákból lesz a legjobb. Ők holtukban is őrzik a szépségüket
Elejét akarom venni a vitának így elkapom Perszi derekát és az ölébe húzom
- Lehet az, hogy egyszer úgy tudjak beszélgetni nemtől függetlenül hogy nem kezdesz féltékenykedni?
Puszilom meg az arcát majd a vállára hajtom a fejem és úgy figyelem a szépség istennőjét. A fejemben már kirajzolódtak a lények "alaptervei"

-Legyen-Hagytam rá.-De valakinek féltékenynek is kell lennie.
Lehet hogy néha túlzásba viszem, de nem tudok, vagy nem is akarok változtatni a dolgon. Talán most alaptalan az aggodalmam? Mindenesetre azért biztosra akartam menni, sosem árt... főleg ha róla van szó. Mégsem bántam meg hogy idejöttem, még ha most nem is volt rá okom. Nos jobb dolgom nincsen egyszóval maradok.

- Nagyszerű. - mondtam inkább csak magamnak. Perszephoné csatlakozott kis megbeszélésünkhöz. Hát nem felemelő? Látni a szerelmet, ami téged elkerül... nem mintha az ő kapcsolatuk felhőtlen lenne. Ezt bármiféle "lélekolvasás" nélkül is meglehetett mondani.
- A féltékenység nem feltétlen jelenti azt, hogy szereted a másikat. - jegyeztem meg a nőre pillantva. Talán jobban örülne az urad, ha máshogy is kinyílvánítanád, hogy szereted, és nem akarod, hogy más nőkkel legyen.
Nem sok közöm volt hozzá az igaz. De ha már feltétlen itt akar lenni, el kell viselnie engem. Ahogy nekem is őt.
- Akkor, körülbelül mikor lesznek kész? Rád bízom a részleteket, szerintem nem fogok csalódni benned.

- Szerintem holnap felnézek felétek és felviszem őket. Visszatérve: A lánynak a rokonáról kell egy fénykép. Szerezz egyet
Mondom komolyan és megsimogatom a nőt. Szeretem ,de valahogy elhidegültünk. A szeretet sem igaz. Én senkit sem szeretek. De...örülök hogy velem van
- Akkor felkísérem majd Beth-t is és ott bízom rád, hogy bébi csőszködj
Mondom mosolyogva.
Mikor Aph lelép én is követem de a kapuban elvállnak útjaink

/Köszi//

Lehet, hogy tényleg kicsit zavaros ez az egész, de megszoktam. Azért igyekszem nem felkapni a vizet mindenen, de nehezebb mint gondoltam. Hát... legközelebb jobban fog menni. Most csak csendben ültem, nem nagyon volt mibe beleszólni.

- Rendben, örülök, hogy ilyen gyors vagy.
A vámpír egy rokonának képének megszerzése ötlete nem igazán tetszett. Még ezt is nekem kell megoldanom? Najó, más dolgom nem volt. Igazából nem is ismertem a csajt. Muszáj lesz még egyszer Apollónnal beszélnem, hátha közelebb jutok a kilétéhez. Vagy nemes egyszerűséggel követem. Nem, ilyen alantas dolgot mással fogok elvégeztetni.
- Szóval Beth-nek hívják. - elmosolyodtam. Már ennyivel is közelebb kerültem ahhoz, kit kell pesztrálnom. - Várni foglak. Ismered a járást, a szobámhoz.
Nem bírtam letörölni a vigyort az arcomról.
- Akkor mindent megbeszéltünk.
Felálltam az asztaltól, és elindultam az Olümposzra. Ki kell találnom, hogy szerzem meg a vámpírlány rokonának a képét...

//köszi a játékot //