Rosa Lune

Köszi

Név: Rosa Lune
Becenév: Roos
Kor: 20/999
Születési idő: 1011. December 31. éjfél
Születési hely: Anglia, London környékén egy mára már elhagyatott kisváros
Nem: nő
Család:
Apa: Alberto Lune
Anya: Artemia Kinsey
Testvérek: nincsenek

Faj: Vámpír
Különleges képesség: Vérmágia: Egy különleges képesség, ami csak az ő birtokában van. A vadászatnál hasznos képesség, amivel kínozni tudja az áldozatát. Úgy irányítja, mint a vizet, csak ez éppen vér. Ha akarja könnyű szerrel képes bárkit megölni, de ugyan így, feltámasztani is. Ráveszi áldozatát, hogy ölje meg magát, vagy akár ölje meg társát.

Gyógyítás: A vérmágia segítségével, kitalált egy újabb gyógyítási technikát. Ha egy súlyosabb seb keletkezik rajta, ami azonnal nem regenerálódik, a vér segítségével, képes begyógyítani azt, csak végig kell húzni ujját a seben.


Avatar: Taylor Swift

Jellem: Összetett jellem vagyok. Szeretem hallgatni az embereket. Mindig mosolygok. Ha rossz a kedvem, még akkor is képes vagyok mosolyogni. Érzelmeim elrejtem. Az etikettet is tudom, hisz dadám annak idején folyton ezzel nyaggatott. A temetéseket nem szeretem, de szüleim temetésekor mosolyom eltűnt, de csak arra a napra. Minden érdekel és mindenben képes vagyok megtalálni azt, ami érdekel. Ellenben utálom azokat, akik folyton nyafognak és siránkoznak.

Kinézet: Hajam szőke, és loknijaim mellemig érnek. Testalkatom pont megfelel. Nekem legalábbis. Bőröm hófehér, ajkaim vörösek. Szemem szürkés-kék színű. 175 cm-er magas vagyok. Magas sarkúkat nem szeretem. Ruhám szoknya, mely kissé abroncsos vagy nadrág. Felsőm póló, és hidegebb időkben pulóver. Szeretem a pánt nélküli ruhákat is. Azokat még télen is szoktam hordani. Egy fekete kabáttal. Érdekesen szoktam összeállítani a ruháim színét.

Életút:
A havas decemberi estét bevilágította a teliholdas éjszaka. Csönd volt. A csöndet a sírásom törte meg, amikor megszülettem. Szüleim gazdagok voltak. Nem is kicsit. Mindenki nagy örömmel fogadott. Míg édesanyám nem ölelt magához keservesen sírtam. Amint magához ölelt, a sírásom abbamaradt és elaludtam.

3 év telt el a születésem óta. Édesanyám, hamar eltávozott sorainkból, így róla csak egy képem maradt. Még csecsemőkoromban. Ekkor még nem fogtan fel, mi történt. Az egész család gyászolt. Felfogadtak egy dadát. Dadát, aki kegyetlen volt. Nem engedett semmit.

Így cseperedtem, és hamarosan betöltöttem a 15 évet. Éreztem én, hogy más vagyok mint a többiek, de erre nem számítottam. Apám bejött, közölte hogy nemesi vámpírok vagyunk, majd elment. Ennyi. Ilyen hamar letudta. Kérdésemre sose válaszolt, és már tudom miért. Anyám is az volt, édesapám is tehén én is. Értem. Ezzel a tudattal, elkezdtük fejleszteni képességeim. Mindent, ami a vámpírokra igaz. A különleges képességemre magamnak kellett rájönnöm. Rá is jöttem, amikor dühömben megöltem a Dadát. Megöltem, vérét ittam. Ettől kezdve már nem mentem iskolába. Magántanuló lettem.

Apám meghalt. Megölte őt egy vadász. Egyedül maradtam, de már nem volt baj. Hisz 20 éves lettem. Nem öregedtem meg. Milyen szerencse. Lassan teltek az évek, már 100 év eltelt. A város tudatában annyi élt, hogy apámat megölték, én meg eltűntem. Pedig nem. A kastélyunk környékére nem jöttek. Elhagyatott és kihalt volt a környéke. De nem. Én ott éltem. Egyedül. A városiak közül, néha-néha valaki odatévedt. Nagylegények, akik bátrak erősek meg ehhez hasonlóak. Megöltem őket. Még 50 évig ott éltem, majd felégettem a kastélyt és eljöttem.

Sok év telt el. Haladt a kor, de én nem. Én örökre 20-nak nézek ki. Már 999 éve vagyok a világon. Minden fejődik. Szeretem nézni az embereket. És enni őket. De nem mindenkit.

Hát ez az én mesém, tömören. . . .

Van-e állata vagy nincs: Egy kölyök egzitik macska