Rosa Lune háza

Értelmes csevegő partnere, tuti nem Aph jut elsőre eszembe. Ha választani kell, az istenek közül azon belül is a nő nemből. . . Nos. . Pallasz Athéné-t mondanám kapásból. Neki van annyi intelligenciája, hogy feléri, hogy mit mondok. Az meg érti mit akarok, kihozni egy szavas válasszal, és tud a sorok között olvasni, már csak hab a tortán. De most Aph van itt, belőle kell kihozni valami. Csak mit?

Szeretkezni, nos hallottam már ezekről a dolgairól is. De én miről nem hallok? Nagyjából mindent tudok. De ez nem az én hibám. Sokan vannak, rosszakaróik, akik megtalálják az olyanokat, mint én. Meghallgatják őket. Persze, az információk jól jönnek. Hehe. . . . Oké, ezt nevezhetjük érdeknek is. De én nem mindig azért teszem. Sőt, sose azért, de jó egy kis belső infó.

-Kérlek. Ha kacifántosabban fogalmazok. . . Nos, te nem értenéd meg. Hisz valljuk be. Nem vagy az ész királynője. Már boccs.- És ezt nem sértésképpen mondom. Ha nekem lenne, ennyi kedvem foglalkozni a külsőmmel, és azzal, hogy mikor és kivel fekszek le. . . Nos, én sem gondolkoznék ennyit. De pech, mert nekem erre nincs időm. Lillin valahogy jobban érdekel. És egyszer, feloldom azt amivel Zeusz sújtotta. De addig marad macska, az én szívem.

-Nos, nem érdekel. Hogy őszinte legyek. Egy olyan pasi miatt, állsz bosszút, aki nemet mondott neked. Erről én nem tehetek. AZ más lenne, ha én követtem volna el, de így, hogy csak . . . .Nos, miattam mondtak nemet nem érdekel. Én erről nem tehetek. Nem adtam alá a lovat. . . Szóval, csinálj amit akarsz, én majd tűrök.- És igen, ezzel elismertem, hogy behódolok, ha csak ennek az egy veszteségnek is. Most gondolom mi játszódik le a fejében. De nem érdekel. Felvettem Lillin-t és megcirógattam.

-Kérsz még valamit?- Érdeklődtem. Nem hiszem, hogy részesítem abban a kiváltságban, hogy ihat a koktélból. Nem, tuti nem fogom. Majd ha mással találkozom, neki csinálod,ámbár, ehhez olyan hely kell. . . . De nem gond. Majd olyan helyre megyek.

Rosa viszont úgy fogdosta az övét, mintha az lenne a világ leggyönyörűbb ékszere. Legalább volt haszna számára férjem munkájának. Megjegyzést azonban nem állt szándékomban tenni rá.
És a visszavágásnak szánt mondata... hát az nevetséges volt. Neki nem kell cirkuszi mutatványokat tanulnia, mert már tudja? Aztaaa... hát legyen is rá büszke. Nem semmi teljesítmény.
- Körülöttem semmi nem úgy működik, ahogy kéne. A pasik nem engem választanak, hanem én választok közülük. Elvégre nem akárki érdemes arra, hogy egyáltalán foglalkozzam vele. És csak hogy tudd, én nem kefélek senkit. Én szeretkezem, méghozzá tökéletes férfiakkal. Mondanám, hogy minden tökéletes az életemben, de úgy hiszem, ezt még lehetne fokozni.
Bizony, ha több ezer év alatt rájöttem valamire, az az volt, hogy eddig ugyan minden jól alakult, vagyis mindenből a legjobbat hoztam ki, de pár dolgot még szeretnék a magaménak tudni.
A bacilusaimra tett megjegyzésén csak kuncogtam. Na ez az egy, amivel biztosan nem rendelkezem. Semmi undorító dolog nincs rajtam. Leszámítva néha a viselkedésem. Beismerem, néha elég ellenszenves tudok lenni. De ki nem?
Undorából maximum féltékenységre tudtam gondolni.
A macskát elnézve elgondolkoztam azon, vajon minek valakinek egy szőrgolyó? Nekem nincs szükségem törpe állatokra magam körül. Hogy folyton csak körülöttem mászkáljanak, magukra vonva figyelmem. Aranyosak, rendben.
- Ahha? Milyen mélyreható és intelligens válasz. Azt gondoltam, ha már ennyi ideje élsz... mióta is? Nos mindegy, ha vámpír vagy biztos élsz egy ideje, valami kultúrának csak kellett rád ragadnia. Bár elismerem, a felszolgálási képességeid hihetetlenek. Ügyesen szervírozod az almát. - kacsintottam rá.
Persze gyors, erős, pimasz, nálam főleg erősebb. De ez nem feltétlen jelenti, hogy egy küzdelemben ő győzne. Mondjuk, nem sokat harcoltam még. Én a szerelem istennője vagyok, harc közelébe úgy kerülök, ha a harc, háború istenével vagyok. Ez a gondolat elég szórakoztató. Valószínűleg jobb a kapcsolatom a pasikkal, mint Rosának. Furcsa, hogy összehasonlítom magunkat.
- És ha tudod, hogy készülök valamire, vagy legalábbis feltételezed... nem tervezel valamit? Tudod, ellentámadás, kivédeni az enyémet?
Nem mintha tudna ellene tenni, de érdekes lehet, hogyan vélekedik erről ő maga.

Figyelmesen végig hallgattam amit mond és részben igaza van. De mit vár, ha az Istenek kovácsa a férje? Meg aztán, örüljön hogy ékszereket kap. Lekapcsoltam a nyakláncot nyakamból, tenyerembe fogtam, és ismét megvizsgáltam. Hibátlan munka, ő meg itt panaszkodik. Oké, értem én ha törődést akar meg minden. . . . De azért, gondoljon már bele. Az meg a hab a tortán, hogy összefekszik más férfival is. Épp ezért nem foglalkozik vele a férje. . . De kár lenne ebbe beavatni. Ha ennyire. . . Hm. . .. Hagyjuk a jelzőt rá.

-Veled ellentétben, nekem nem kell tanulnom- Mondtam a gúnyolódására. Kíváncsi vagyok Armand, hogy van most. Szegénykém, alkohol nélkül. Remélem minden rendben vele. Ja, meg azt, hogy betartja a szavát. Bár. . .Szerintem betartja. . ..

-Nem neki kéne döntenie? Amúgy meg, nekem nem kell egy olyan pasi, akit te kismilliószor megkefélték. Még a végén valami betegséget elkapott tőled, és én is beteg lennék. Köszi, nem kérek az undorító bacilusaidból- Mondtam teljes undorral a hangomban. Ahogy, elnéztem Apollón-t jó sok kismilliószor kefélgetett a tesójával. . .Ami alapból undorító, és még az, hogy a nő több pasival volt mint, ahány évet éltem eddig. . .Valami undorító. Meg aztán, ki tudja, milyen undorító ragyái vannak ennek . . .Mindegy Andreas legyen vele boldog, én nem állok többé az útjába.

Próbálkozni lehet. Az én hangmércém tuti nem üti meg. Ahhoz, eleget kellett volna gyakorolni. Lillin-re néztem, majd hasra fordítottam, és hasát kezdtem el vakargatni. Az én tüneményem. Sokaknak, ez úgy tűnik, mintha pasit pótolnék vele, pedig nem. A kis szőrgolyó segített nekem, én pedig befogadtam. Nem csak azért, mert hálás voltam neki, hanem azért is, mert megkedveltem.

-Ahha. . . – Sóhajtva emeltem fel az egyik arany almát és elkezdtem fel s le dobálni. Minek vesződök én ezen. Úgy is bajba kerülök emiatt. Miért kell nekem mindig olyan pasiba . . . Hm . .. Pár napra beleesni aki úgy se néz többet felém? Meg aztán tudnom kellett volna, hogy a házi. . . . .******* vagy ******* úgy is pattogni fog. De nem. Nekem akkor is rákellett „hajtanom”. Anyám, de naiv vagyok. . . . Mindegy. Már lényegtelen.

Úgy játszott azzal a mcskával, mintha a szerelme lenne. Elég magányos lehet szerencsétlen pára. Na majd én segítek neki. Ha társaságot szeretne, csak egy szavába kerül, nekiadom a legrondább férfi szerelmét. És csak annyi kell neki, hogy ne legyen gyerekes az illető.
- Nem mintha rád tartozna. De elég unalmas, ha csak egy férfi jár neked, és az az egy a munkájának él leginkább.
Nem mondom, hogy a végén nem kedveltem meg a férjem, de meguntam, hogy mindig mocskos, és különböző ékszereken, pajzsokon babarán naphosszat. Nekem kell, hogy valaki kényeztessen, a tenyerén hordozzon a nap minden percében. Na ezt tőle nem kaptam meg.
- Megbecsülhette volna, amit kapott. Apám igen nagylelkű volt vele. - tettem hozzá. Különben is, mit tud erről, ő nem isten, nem ott él fent velünk, és nem él már annyi ideje, mint mi.
- Ügyes kis mutatvány, csak nem a cirkuszban tanultad? - mondtam gúnyosan, a hirtelen felbukkanására célozva. Most komolyan azt hiszi, azzal rámtud ijeszteni, hogy megmutatja a szemfogait? Hű, rémisztő. A lehellete jobban aggasztott.
- Alig várom, hogy lássam azt a "csak azért is találkozom velük"-et! Mire kettőt pilogsz, már nem lesz az életed a régi, az istenektől el is búcsúzhatsz. Ha valamit a fejembe veszek, azt véghez is viszem. Úgyhogy én a helyedben nem számítanék se Apollón, se Árész megjelenésére. És örülhetsz, ha ennyivel megúszod. - fűztem tovább a szót. Ha ő fenyeget, én miért maradjak ki? Nem én vagyok a legerősebb, de kétségkívül az én kapcsolataim jobbak, és hasznosabbak.
- Különben meg, nekem egy ilyen ne pattogjon. - próbáltam hasonló undorral kiejteni a szót, ahogy az előbb ő tette. Felkaptam az egyik almát, azzal foglaltam el, magam, míg eldöntöttem, mennyit mondjak el neki. Miért mondanék el egyáltalán bármi is? Nem egy vallatáson vagyunk. Főleg nem Zeusznál.
- Semmi különöset. Majd meglátod. Tudod egyáltalán, min vitáztunk a bátyámmal?

-Aggódik? A jó fene. Hol élsz te aranyom? Érted, előbb aggódok egy emberért, akit megkívánok enni, mint érted- Néztem rá mosolyogva. Persze, ez csak felszín, hülye lennék éppen érte aggódni. Sóhajtva, emeltem fel ismét Lillin-t, és nyomtam puszit orrára. Erre meg dóromból. Ez a macska, sem lehet már bolondabb. Vagy, még is?

-Mi bajotok van Héphaisztosszal?- Azon kívül, hogy nem egy szépségkirály? Értelmes, én szeretek vele beszélni. Na és azok, amiket készít. Az valami fenséges. Nem egy nyakláncom ő készítette. Sőt, azt is, ami most van rajtam. Nagyon tetszik, ügyes bár nem értem Aph miért nem szereti? Ja de tudom, mert nem tökéletes!

-Ez nem az én problémám szivi- Jelentettem ki, majd nyújtóztam egyet. Mit szenvedjek én egy olyan pasi miatt, aki mindenkivel összefekszik. Semmi kedvem ilyennel lenni. Oh, már parancsolgatna is? Mi ez a nagy pártfordulás. Sóhajtottam Lillin-t letettem az ölemből, majd Aph mögött jelentem meg, szemfogaim kimutatva hajoltam nyakához.

-Idefigyelj! Nekem te nem mondhatod meg kivel találkozzak és kivel nem. És tudod mit, már csak azért is találkozgatni fogok velük. Nekem egy ilyen ne parancsolgasson- Mondtam az ilyen szót teljes undorral. Mit képzel ez magától. Amikor almát kért, mosolyogva elhajoltam tőle.

-Persze, hogy van- Jelentettem, ki. Gyors hangulat változás. Tök jó. Főleg, hogy Aph szívverése felgyorsul a fogaim közelében. Ennyitől is fél? Hajj, mi lesz még itt. Kisétáltam majd megmostam 3 aranyalmát és bevittem. Letettem az asztalra, majd ismét leültem vele szembe.

-Egyébként, mit tervezel ellenem?- Érdeklődtem. Tudok én minden. Milyen ügyes vagyok nem? Jó nem n, hanem a besúgóim. Kész haszon, ez a szövetség. . . . Bár, az én részem is teljesíteni kell. Amit ha Aph elmegy, megvacsizok és meg is teszem.

Nem tetszett a hasonlata.
- Nem hagyom, hogy elszökjön, azért vagyok itt. De köszönöm, hogy ennyire aggódsz.
Nincs aki elszökne tőlem, nincs az a hülye, aki ezt akarná.
Na igen, Apollón szólította le, igen ez rá vall. De hogy magyarázzam meg a csajnak, hogy akármit its tett a bátyám, nem ő fog bűnhődni, hanem a lány. De miért is magyarázkodnék?
- Mindenkivel? Kérlek, hidd el megválogatom, kit engedek az ágyamba, csak aki megüti a mércém. Kivétel ez alól a férjem. - itt kissé elhúztam a szám.
Annak viszont örültem, hogy nem feküdtek le. Így talán nem olyan szoros a kapcsolat. Bááár, vannak olyanok, akiknél a testi kapcsolat nélkül is épp elég szoros a kapocs. De Apollón nem olyan aki efféle kapcsolatba bonyolódik. Ráadásul azt mondta Rosa, csak kétszer találkoztak. Mi lehetett ilyen meghatározó, hogy szembeszállt velem miatta?
- Az egy dolog, hogy a férfiak érdeklik, de ő mindig is ilyen volt... de az biztos, hogy nem egy férfi mellett telepszik majd le. Én már csak tudom.
Nem tudtam miért magyarázom ezt neki. Elszakítani akarom tőle, nem rábeszélni.
- Felesleges közölnöd vele, nem jön ide többet. Ahogy te sem találkozol vele, sem Árésszel. Mielőtt még szemet vetnél rájuk. Értük akár ölök is. És te... rossz helyen voltál rosszkor.
- Almád nincs? - kérdeztem csak úgy mellékesen.

-Akkor tartsd rövidebb pórázon a házi állatod, még a végén eltalál szökni- Mosolyogtam és megcirógattam Lillin állát. Neki sem tetszik Aph, megértem. Nekem se. Kész szerencse, nem de bár? Meg amúgy is, megsértődnék, ha jobban kedvelné Őt, mint engem. Elég, hogy Andreas-t megkedvelte.

-Kikezdeni? Ez hülyeség. Ő szólított le. De ez lényegtelen. És tudom, hogy csak az élet örömeit kajtatja, de nekem nem ilyen kell. Jó volt, az a két találka,nekem ennyi elég. Az, hogy az ígéretéhez híven a 3. már nem volt, csak azt bizonyítja, 1 éjszakára kellettem neki. De mivel, én nem te vagyok, hogy mindenkivel hemperegjek. . Így nem feküdtem le vele. Örülhetsz a fejednek- Jelentettem ki. Hülyeség az egész. Örülnék, ha eljönne meg minden, de nem jött. Ennyi volt. Nekem nincs időm ilyen kis kalandokra. . . .

-Ha csak Andreas miatt jöttél, akkor rossz helyen kopogtatsz. A fiúk jobban érdeklik, mint én- Néztem rá, kissé oldalra döntött fejjel. Hát, erre nem tudok mit mondani, csak azt hogy. . . Én se vagyok normális. Na meg aztán, mindig pechem van a pasikkal. . . . Nem is kicsi. . ..De majd csak egyszer, kinövöm.

-Nem kell aggódni. Ha összefutok vele közöl, hogy nálad jobb helye van, mint bárhol máshol.- Minek segítsek én nekik?! Bártudom, hogy nincsenek most valami jóban. Jók az Isteni informátoraim. De nem? Még kész szerencse, hogy jóban vagyok párral. Különben ezeket nem tudnám. . . . Tisztára, mintha Cölibátusba vonulnék. Bár miért ne? Igaz, nem vagyok az a szex éhes fajta. . . . De próba szerencse. Nincs veszteni valóm!

Végre hajlandó volt felöltözni, a szobájában matatott, én addig vártam és nézelődtem. Aztán kilibbent a kis vörös ruhájában, nem tudom kinek öltözött így ki, mindenesetre reméltem nem nekem. A macskája nem úgy nézett ki, mintha a szívébe fogadott volna. Naná, hogy a gazdája pártját fogja. Nem mintha egy macska ennyire értelmes lenne.
Hellyel kínált hát elfogadtam, a kényelem fontos, még akkor is ha az ellenségeddel társalogsz.
- Az enyém lehet? Már megbocsáss, de ő mindig is az enyém volt. Ez nem vita tárgya.
Még a feltételezés is sértő. Az más kérdés, hogy kissé kicsúszott az irányításom alól, de ez nem azt jelenti...
- Ha így vélekedsz róla, miért kezdtél vele? Látszik amúgy, hogy nem ismered eléggé. Különben nem így gondolnál rá.
Gyerekes? Éretlen? Nem ezekkel a jelzőkkel illettem volna. Szereti az életet, ki is használ minden lehetőséget, és szinte mindig jókedve van, na és a legjobb tulajdonsága: mindig kapható egy menetre.
Vettem egy italt, csak kíváncsiságból, meg akar-e mérgezni. Tart-e tőlem annyira, hogy egy ilyen olcsó trükkel ártson nekem. De nem.

-Ne aggódj, és sem rád vártam- Jelentettem ki, majd elindultam a szobámba, hogy végre felvegyek valamit. Lillin, még mindig az ágy alatt gubbasztott. Meg is van a ruha. Egy Vérvörös, pántnélküli koktélruha. Imádok ilyenekben lenni. Főleg, hogy nemsokára vacsorázni fogok. Oké, hülyén hangzik, de szeretek itthon is ilyen ruhákban enni. Mindegy. Amint megvolt, letérdeltem az ágyhoz, és kiimádkoztam a macskám. Kivettem leporoltam a kis szőrét, majd vele a kezembe sétáltam vissza. A kanapé felé mutattam, jelezve leülhet. . . .

-Andreas-ra. Megnyugtatlak nem! Mivel, már jó ideje nem hallottam felőle a tied lehet. Gondolom ezért jöttél- Mosolyogtam rá, majd le Lillinre. Feljebb emeltem és összeérintettem az orrunkat. –Egy éretlen kölyök nem kell, ezt megmondhatnád neki is. Amint érettebb lett, talán jöhet a beszélő viszony. … - Gondolkoztam el kissé hangosan, majd felállva elővettem egy üveg nektárt és egy kristály poharat. Elé tettem, majd töltöttem. Ha kér igyon csak. Nem szokásom mérget tenni az italba, hát most sem tettem . .. Miért is tenném? Nincs sok okom rá. Visszahuppantam, ölembe vettem a macskám és tovább simogattam.

- Szóval te vagy az... másra számítottam. - mondtam flegmán. Szép, szép, de hozzám nem ér fel. Ezt persze tudtam, mégis jó volt ráébredni.
- Gondoltam meglátogatlak, ha már ennyit hallottam rólad. Kire vársz? Csak nem a drága bátyámra?
Már maga a gondolat, hogy Apollón itt járt... végülis nem, nem ez volt a gond. A kiscsaj nem hiszem, hogy tudja, mi a bajom vele, akkor viszont nem értem, miért ilyen ellenszenves velem? Azt hiszem lesz mit megbeszélnünk, csak hogy aztán mégnagyobb élvezetted vigyük véghez a tervünk.

Nagyban válogatok a ruháim között, amikor valaki bejött. Lillin már fújtatott is, én rögtön rámorrantam, amitől az ágy alá mászott. Ha ezt anyám látta volna. Inkább bele se merek gondolni. Lassan sétáltam ki. Az már mellékes, hogy még mindig csak fehérneművel álltam. Karbatett kézzel álltam meg, 3 méterrel a jövevény előtt. Rá is ébredtem, hogy Aphrodité az. Na de csodás. . . .

-Oh édesem. Mit keresel itt?- Kérdeztem a végét teljes megvetéssel. Tudom, hogy nem illene, de nem tudok már hogy ránézni. Na majd kicsit javítok még a modoromon.

Elegem volt a férfi társaságból, ami valljuk be, furcsán hangzohat. De ez így nem fedte az igazságot. Azért nem vágytam a társaságukra, mert más valami bökte a csőröm. Vagyis a csinos kis nózim. ÉS ez a vámpírcsajszi volt. Mivel volt olyan kedves Apollón, és elárulta ki is ő, innentől kezdve semmiség volt az egész. Gondoltam felkeresem a lakásán, de nem találkozom vele, csak megszerzem a családi fotóit. Elvégre nem kell más. De mikor megérkeztem a lakásához, és éreztem a levendulát, kíváncsi voltam rá, milyen. Nem tudtam parancsolni kíváncsiságomnak.
- Megjöttem szivem. - mondom csúfondáros hangon. Gondoltam ez előcsalogatja.

Hazaértem, és egyből megválva ruháimtól beültem egy forró fürdőre. Levendula illat kerített be ismét mindent. Imádom a levendulát. A parfümöm is az, a testápolóm a samponom, öblítő meg miegymás. Nagy nehezen. Félórai ázás után kiszálltam a kádból. Felvettem egy fehérneműt és egy melltartót majd megszárítva hajam, léptem ki az előszobába. Lillin már jött is oda. Felvettem és adtam neki enni. Amint megvolt, elindultam a szobám felé, hogy valami ruhát is felvehessek.

- Ez igaz. Ettől függetlenül én is az vagyok ha Árész vagy Hermész kefélgeti...és ő is ha én mást. Ez már csak ilyen testvéri dolog lehet
Nevetek fel majd elgondolkozok. Milyen abszurd ... a saját húgommal ... a földön ezt hogy is hívják? Vérfertőzés azt hiszem de mivel csak félig vagyunk testvérek ez ránk nem vonatkozik...
- Akkor indulunk?
Mosolygok rá, és ha igent mond akkor átölelem - esetleg a tejnyalóval együtt - és teleportálunk az Olümposzra...a szobámba
//Ha így megfelel Rosa akkor folyt köv...ott :D//

-Na! Azt nem engedem!- Mosolyogtam majd lekászálódtam róla. Kezet nyújtottam hogy felhúzzam. Eközben Lillin, már vállamon is termett. Hát igen. Akis ravasz. Felhúztam Andreas-t rá rénéztem, majd ki az ablakon.

-Miért lenne az? Hisz köztünk tudtommal olyan kapcsolat csak alkalom adtán van- Mosolyogtam rá, majd nyújtóztam egyet. Hát igen, alkalmi társnak megfelelünk egymásnak… De biztosra veszem csak egy darabig. . .

- Hát...maximum 9évet megint lehúzok mint gulyás...
Nevetek fel jóízűen. rég volt...nagyon rég az az idő. De hasznos is...és ok nélkül...igazából nem ok nélkül de számomra ok nélkül volt

- Valószínűleg semmi bajom nem lesz. Esetleg Aphrodite féltékeny lesz...de nem gond...amíg kénytelen hiányomat elviselni addig Árésszal boldogítja magát...más nem beküldöm hozzá. Hádész fent van de ellesz, dolgozik...és nem vagyunk sokan fent szóval lehet észre sem veszik, hogy felviszlek
Mondom őszintén. Tényleg kevesen vagyunk mostanában fent...mondom én, aki évi egy hónapot tölt fent nagyjából. Ideje lenne töbet is...de kiváncsi vagyok a húgicám mit szólna hozzá

Fel az Olümposzra? Hát. . .hu! Ilyen ajánlat sem minden nap van. Hát, ránéztem Lillinra, majd vissza Andreas-ra. Rámosolyogtam és elgondolkoztam ajánlatán. Hát igen. . .Szerintem lenne kedvünk. . De nem akarom, hogy baja legyen belőle. Azt lelkemre venném.

-Van kedven. Nagyon is. . .De ugye nem lesz bajod belőle?- Kérdeztem rá, majd felültem csípőjére. Felmegyünk. Ez kétségtelen. De ha valami baja lesz. . .Huh. . .Oké .. Nem lesz én tudom és kész.

- Feljöttök velem? Egy kis sétára...körbenézni
Kérdezek rá hirtelen és mosolyogva. Jó lenne valakit körbevezetni ... valakiket. Megsimogatom a kis cirmost majd a szemeit fürkészem
- Lenne kedved? Egy kis időre és jöhetünk vissza...persze ha nem akarsz jönni nem gond

-Volt illetve van egy hattyús plüssöm- Mondtam mosolyogva. Igen. . . . Méghozzá. . .A .. . Igen ott. A többi között, de lefelül van. Csak Lillin dorombolása hallatszott. A kis mohó. Mindent magának akar. Erre akkor jöttem rá, amikor szétkaszabolta az 500 éves ruhámat!!!! Az idegbaj kerülgetetett!

-Öhm. . .Megmarad kézben. Ha hosszabb útra megyünk. . .van hordozója. Bár kézben jobb szeret lenni. Miért?- Kérdeztem rá hírtelen. Na nem adom neki, ha ezt akarja megkérdezni. Tuti nem. Inkább vegye az életem. Várjunk ne. Inkább megharapom.

- Édes pofa...bár hattyúkat jobban szeretem
nevetek fel. No érdekes lenen ha nem így lenne...ha már segítettek a születésemben. hagyom, hogy csönd álljon be közénk ami nem is teljesen csönd...hiszen Lillin dorombolása megtölti a szobát
- Szállítható? Vagyis...kézben megül, esetleg van valami hordozója?
kérdezem hirtelen. Ha megteszem...fejemet veszik. És?

Hallgattam mit mond. Nem fejezte be. Ami annyit tesz. . .nem akar róla beszélni. Ha nem akar, én nem erőltetem. Majd egyszer elmondja. Ha meg nem az sem akkor vész. De ahogy látom, Lillinnek is nagyon tetszik a vendégem. Hát meg is értem. Bár Apollon kinek nem tetszik? El is felejtettem mondani neki, hogy tudom, hogy ő Apollon. . Na mindegy

-A kislány 4 hónapos és Lillin-nek hívják- Mondtam mosolyogva, majd rátettem Andreas mellkasára. Na de na! Még le is lökne. A kis szemét. Elkaptam, megdajkáltam, és hátára fektetve simogattam mellkasát. Már mint Lillin-nek.

Felugrik mellénk a szőrgombóca. Megcirógatom és belekezdek
- Igazából az egyetemen tanítottam pár éve...jó pár...Artemisztel és Athénével aztán...
Inkább nem fejeztem be. Nem jó téma...igazából összevesztünk mind a hárman...meg utána rájöttek, hogy mi sem öregszünk és ezen kívül nem is élveztem
- Értelek. És ő? Mennyi idős a...kislány?
Állapítom meg mikor a hátára döntöm a kis dorombolót

-Azt hiszem ez bók volt- Mondtam mosolyogva. Magával húzott, én meg engedtem neki. Amikor ráérkeztem, kissé lecsúsztam róla, hogy fejem mellkasára tehessem. Amint megvolt, mutató ujjammal apró köröket rajzoltam mellkasára.

-Egy volt barátommal költöztünk ide. Mivel szerette Párizst és én is. Ide jöttünk. 3 évvel később megkellett, hogy öljem. . . Feltűnt neki, hogy nem öregedtem. . .meg aztán. . .Rákos is lett. . .- Emlékeztem vissza, majd megráztam a fejem. Hát igen. . peches vagyok ilyen téren. . .

-És te? Gondolom ide volt kedved jönni- Válaszoltam a saját kérdésemre. Hát igen. Ekkor Lillin is betipegett. Rögtön mellénk ugrott. Szabad kezemmel megdajkáltam, és élveztem dorombolását.

- Tudod ezt másnak nem hagynám ... de veled jól érzem magam ... kétszer is találkoztunk ... szóval jó ez így
Simogatom a hátát majd hátradőlök az ágyon húzva magammal. Ha Aphrodité látna kiröhögne ha Zeuszék...nos gyártanák az elméleteiket. Mostanában fejükbe vették hogy ennyi idősen megnősültek ideje lenne nekem is. Hádész örülne, hogy az ő fajtájából szerzek...de ha már lenne csak istennel kezdenék ... ott meg minden második a féltestvérem...és egyik sem jó hozzám
- Mesélj magadról ... hogy kerültél Párizsba?

-Hogy őszinte legyek. . .Nem haragszok- Mosolyogta, rá kedvesen. Nem szokásom haragot tartani. . .De lehet neki fogok, ha még egyszer megzavar az a hülye mobil. Én tuti végzek vele. Egyszer s mindenkorra.

-Igen, ha rajtam múlik lesz. De a mobilod, tuti szétverem, ha megcsörren- Közöltem vele egy elvetemült mosollyal. Homlokom az övéhez érintettem, és belenéztem szép szemeibe. Hát igen. . . . . Nekem is szoktak gyengéim lenni. És ezt férfiban is megtalálom. A szemük. Na az nagyon el tud varázsolni.

-Mondanám, hogy vedd le rólam. De! Majd talán legközelebb- Megcsókoltam, és nyakába fontam karjaim. Testemmel is felé fordultam lábaim dereka köré fonva. A csók végén, megöleltem, és vállára tettem fejem. . . .

Nem elég, hogy felrobbanok a drága unokabátyámtól még a programom is elmúlik...pár másodperci dühöt engedélyezek magamnak aztán befejezem. A düh ráncosítja a bőrt.
- Ha te nem haragszol akkor nincs harag
De a telefont tényleg kikapcsolom. Gyengéden odahajolok és megpuszilom az ajkait. Két találka...két majdnem jó pár óra...és két felsőbb kö*g miatt elúszik ez..
- Ha lesz harmadik találka...no majd akkor...
Simogatom a derekát majd hangot adok a gondolataimnak suttogva. Körbenyalom az ajkaimat aztán az alsóba beleharapok aztán folytatom
- Így is nagyon szép vagy de ruha nélkül...hm...

Na sikerült neki. Kész csoda. Ha nem lennék elfoglalva felsőteste megismerésével, még meg is tapsolnám. Amint felkapott lábaim átölelték derekát. Az ágyra kerülve, mosolyogva nézek rá. Hát igen. . . . Kezdem kapizsgálni miért imádja magát. . . . Szoknyám is lekerült rólam. Az már nem tetszett, hogy letépte. Tudom én, hogy sok ruhám van, de akkor sem kell őket letépni. . .

Egy ideig, még élvezhettem társaságát, de nem sokáig. Az a hülye telefon. .. Komolyan, elveszem és kidobom. Sőt előtte, jól leordítom a hívó fejét, utána összetöröm, majd visszaszolgáltatom neki. . . . Bólintottam, és hallgattam beszélgetését. Kössz. . . .Ez kedves tőle. Bár igazat mondott. Csak még nem tartunk ott.

Nem sokára visszatért, hozzám, de nekem már semmi kedvem nem volt hozzá. Legalábbis az ő szavaival élve kefélni. . .Viszonoztam csókját, majd lelöktem magamról. Elmentem a szekrényemig, elővettem egy ruhát, belebújtam és felhúztam a cipzárt.

-Legközelebb kapcsold ki a mobilt, és lefekszem vele. De most elment a kedvem.- Közöltem vele hidegen. Megfogtam az eltépett szoknyám és kukába dobtam. Amint megvolt visszasétáltam hozzá és ölébe öltem. Karom nyakába fontam, és rámosolyogtam.

-Ugye nincs harag?- Kérdeztem meg majd megpusziltam arcát.

Hamarosan lehull róla a felső részt takaró utolsó ruhadarab. Óvatosan ölbe kapok és két csók között lepillantok az ágyra majd lefektetem utána egy fél pillanatra végignézek raja...csak, hogy lássam egyben is és következő mozdulattal már a szoknyájától szabadítom meg...
És minden teremtményben ilyenkor kezdenek felső fokon dolgozni a hormonok...és ilyenkor csörög a telefonom. Külön csengőhang..család lesz. Nem gond két hívást hagytam de a harmadiknál megcsókoltam Rosa-t
- Ne haragudj...kitekerem a nyakát és leszek
Veszem elő a telefont majd szinte beleordítok
- Hihetetlen, hogy kefélés közben is zava...oh Hádész...öh izé... - vakarom meg zavartan a tarkómat közben ránézek vigyorogva Rosa-ra
- Igen...nem most nem tudok vele beszélni...nem és még Hérával sem találkoztam...nem azt sem tudom, hogy Perszephoné hol van...ember csezd meg a te bigéd!...jó oké befejeztem...ennyi elég...ok...csá
Teszem le a földre a telefont majd fölé hajolok és megcsókolom
- Folytathatjuk...

-Jogos. . . –Mondtam mosolyogva. Na, a kis heves. Hozzá simultam, kezeim, hajába túrtak. Egy ideig hagytam a melltartómmal babrálni, majd elszakadva ajkaitól rávigyorogtam.

-Segítsek?- Kérdeztem, egy gonosz mosollyal. Pedig csak két kapocs van raja. Nem is sok. Nem értem, hogy nem boldogul vele. . .Hát de ő tudja. Visszahajoltam ajkaihoz, viszonozva csókját.

- Nézz magadra baby...
Amint lekerül a pólóm azonnal lehúzom róla is aztán közelebb húzom - ha ez lehetséges - és a melltartójának a kapcsánál babrálok közben épp hogy levegővételnyi szünetet hagyok két szenvedélyes csók között

-Nem leptél meg- Vigyorogtam rá. Valahogy sejtettem, hogy nem érdekelné. De ez így van rendjén. Elvégre mit várjak egy olyan alaktól, aki még kamasz? Hiába több ezer éves, akkor is csak egy éretlen kamasz.

-Miből gondolod, hogy lesz olyan?- Kérdeztem viszonozva csókját. Hát igen. . .lehet, hogy most nem úgy festek, de nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve. Meg aztán. . . nem is szeretem, az ilyen kis kalandokat. De! Néha nem ért.

Ha már ő matat a póló alatt én sem leszek rest. Lassan húztam le róla. Amint megvolt ruhadarabját a földre engedtem. Végigsimítottam izmos felsőtestén. Kezeim megállapodtak mellkasán.

- Valószínűleg nem. Nem vagyok egy apa alkat. És nem is akarok az lenni
Ha Aphroditétől lenne...nos avval kénytelen lennék foglalkozni. Szinte biztos, hogy az Olüpuszra kerülne ott meg muszáj. Ha csak nem száműzném a Tartaroszra valami hülye indokkal
- De hagyjuk is a gyerekeket...az előttük lévő pár óra sokkal élvezetesebb
Húzom szorosan magamhoz és most már vadabbul csókolom. Első találkozás megvolt...első csók megvolt. Akkor jól haladunk.
Gyengéden végigsimítok a derekán majd a póló alatt a gerince mentén

-Miért nem lep meg a dolog- Mosolyogtam, majd az ölébe másztam és megcsókoltam. Én viszont nem a lágy csókkal kezdek. Követeltem ajkait, és ledöntöttem. Fölé másztam, nagy nehezen. Megtámasztottam magam. Kissé előre hajoltam, hogy megcsókoljam ismét.

-És ha tőlem lenne? Azzal foglalkoznál?- Kérdeztem rá, gonoszul vigyorogva. Nem hiszem, hogy pont tőle akarnék gyereket. Sőt tuti nem. De mindent lehet feltételezni. Sőt kell is. Ő az a típus, aki egy éjszakás kalandokba megy bele. Hát valljuk be, az utóbbi időben nekem is volt pár ilyen találkozásom. Hiába, nincs olyan, aki méltó lenne hozzám. . . .

- Nem hiszem, hogy van gyerekem...no de ki tudja. pont a napokban gondolkoztam rajta, hogy utána nézek lett-e
Ölelem át a derekát. Tényleg sokat gondolok erre
- De hogy őszinte legyek ha van ha nincs nem fogok vele foglalkozni

-Akkor jó. Több marad Árésznak- Mosolyogtam és leültem mellé. Valahogy rossz volt hallani, ahogy ropog a háta. Oké, ha nem én csinálom,akkor rossz hallani. De hát ez van. Sóhajtva dőltem á a vállára.

-És mond csak, hány nőttől van már gyereked?- Kérdeztem egy sunyi mosollyal. Kíváncsi vagyok számon tartja-e őket. Nem hinném. Nem tűnik olyannak, mint aki az a gondoskodó apuka. Hát igen. . .Vannak ilyenek is.

Épp fogalmaznám az ágy ötletét mikor elválik tőlem s legközelebb egy tálcával látom csak. Mosolyogva leülök az ágyra és kihúzom magam így végigropogtatva a hátam
- Mondtam tündérérkém, semmit

-Sejtettem- Mosolyogtam és viszonoztam csókját. Ahogy hallom célt ért a lábam. Hát igen. Lábam a földre tettem, és kihúztam lábai közül. Eközben csókját viszonoztam. Kedves volt tőle, hogy nem rontott ajtóstul a házra. Vagy ajkaimra? Hát igen. . . Kezeim hajában vándoroltak. Ne hidd, hogy csak te tudsz finom csókot adni.

Lassan teljesen hozzá simultam. Viszonoztam heves csókját, de megálltam. Eltávolodtam ajkaitól ér rámosolyogtam. –Nem vagyok az a könnyű vérű fajta- Csúsztam ki kezei közül. A konyhába mentem, behoztam az aranyalmát, a nektárt és az ambróziát is.

-Mit kérsz?- Kérdeztem, a tálcát az asztalra téve.

- Terveim azok nincsenek...ösztöneim viszont annál inkább ahogy neked is
Hajolok oda egy csókért ami közben akaratlanul is felnyögök. Rávigyorgok majd először gyengéden...szinte szerelmesen tapasztom össze az ajkainkat utána egyre vadabb, szenvedélyesebb csókká váltom s a derekán nyugvó kezem is egyre lejjebb vándorol

-Oh értem már. Igen, ezzel nem vagy egyedül- Mosolyogtam és néztem, ahogy teljesen közre fog. Ajaki nyakamon vándoroltak. Mindenki itt kezdi? Ez a leggyengébb pontom. Bal lában, beékeltem lábai közé. Jó szorosan.

-Mit szándékozol velem tenni?- Csak, hogy tudjam mire számítsak. Bár őt elnézve, ezek után az ágy jönne. Csak pech de nekem nem. Ámbár. . ..Csak rá kell nézni. Már is kezes bárány leszek. De ő is az lesz. Nem sokára. Kissé megemelem lábam. . . Megtalálva gondolataim szerint egyik kedvenc pontját.

- Tőlük nem de volt tapasztalatom látni hogy végzik akik felidegesítik őket...De hagyjuk is őket
Lépek szorosan elé és a nyakát kezdem csókolni. Árész...rivális? Nem...igazából barát...jó barát...ugyan olyan beképzelt és nőcsábász mint jómagam