Armand d' Crescendo

Üdvözöllek! Nekem tetszik az előtörténeted! Úgyhogy: Elfogadva!! Kellemes játékot

Név: Armand Wallys d’Crescendo
Becenév: Armand, Will
Kor: 25/ 698
Születési idő: 1312. április 6.
Születési hely: Auch, Gascogne tartomány, Franciaország.
Nem: férfi
Család:
Annabell d' Crescendo
Matthias d' Crescendo


Faj: Nemesi vámpír
Különleges képesség: Átalakítás: A tekintetemmel képes vagyok megváltoztatni bárminek/ bárkinek a belső szerkezetét. Átalakítom a sejtjeinek, az atomjainak a szerkezetét, így befolyásolom a halmazállapotát, fizikai, és kémiai tulajdonságait. (például ha akarom egy fa asztalt áttudok változtatni üveggé, vagy acéllá is)


Avatar: Paul Wesley

Jellem: Udvarias vagyok ,és nagyon fontos számomra , hogy a nemesi vámpírok közé tartozom, így ez a viselkedésemben is tükröződik. Keveset beszélek, csak akkor ha nagyon muszáj. Komoly vagyok szeretem a békét, és türelmes vagyok. De ha számomra fontos személy kerül veszélybe képes vagyok a tűzbe menni a védelméért. Megfontolt vagyok, az a harmadik lábbal is a földön járó típús, és néha pesszimista. Ezenkívül enyhén alkoholista is, de ilyenkor nem szállok úgy el a valóságtól, hanem inkább egy sötét sarokban csöndben, és egyre komorabban üldögélek.

Kinézet: 185 magas vagyok, izmos, de mégsem az a teljesen kigyúrt, arányos testalkatomra nem panaszkodhatok. Rövid barna hajam kócosan mered mindenfelé, csak néha hajlandó bármit is változtatni a helyzeten. Zöldeskék komoly tekintete miatt kétszer is meggondolod, hogy felidegesítsd. Tipikus nőcsábász külső, bár a jelleme tökéletesen elüt ettől a ténytől.
Életút:
1312-ben születtem, a szüleim vámpírok voltak. Nemesek, ez nekik is nagyon fontos volt, így belém nevelték azokat az erényeket, amik akkor a lovagokat jellemezték. Családunk szoros kapcsolatot ápolt az egyszerű emberekkel. Anyám szerette őket, mert érdekesnek tartotta őket.
A taníttatásom nagyon sokszínűnek volt mondható. Kívülről fújtam családok történetét, vívni tanultam, latinul és angolul is, ami akkoriban nagy szónak számított ( a két ország közti háborúskodás miatt).
18 éves voltam, amikor a szüleimet megölték. Mivel általában igyekeztem távol tartani magam az emberektől, ez most sokkal feltűnőbben kimutatkozott. Régebben gyakran jártam társaságba, vásárokba, ezután csak nagyon ritkán láttak.
Részt vettem a százéves háborúban. Minden évét keményen végig harcoltam, természetesen az angolok ellen. Ez az ellenszenv irányukban az évszázadok alatt egyre jobban kezdett elmosódni.
Évszázadok teltek el, míg újra meglátogattam a családi birtokot. Azt hiszem ekkor talált rám a nagy szerelem.
A hölgy a szomszéd város plébánosának az unokahúga volt. Gyönyörű méz szőke, haj, és szikrázó kék szemek… elbűvölő volt, és nagyon okos.
Két év múlva a feleségemmel (ugyanis elvettem a kisasszonyt) szokás szerint vadászni indultunk. Az egyik ösvényen a ló ledobta a hátáról, és Lorelen elájult. Azonnal hozzásiettem, és akkor megláttam rajta a tüzes liliomot. A bűnözők jelét égették a feleségem bőrébe.
A nő holtestét még aznap megtalálták az árokban. Tudom, hogy túlreagáltam, mert ő csak egy ember volt, és nekem is megvolt a magam titka, hogy vámpír vagyok, de azt hiszem, akkor nem tehettem mást.
Akkor szoktam rá az ivásra. Az éveim onnantól utazgatással, és a háborúkkal - szinte az összes jelentősebb harcban részt vettem meg persze az ivással teltek. Elvileg azért, hogy felejtsek, és egy kicsit feldobjam magam, de ez valahogy sosem tud összejönni. Sokat, és gyakran, ez a mottó. Ha eddig nem ártott, miért most kezdene? Auch városában halottnak hisznek, és a birtokot lakatlannak tartják, de gyakran visszalátogatok oda.
Van-e állata vagy nincs: igen vagy nem, és ha igen, mi az és mi a neve