Fontainebleau-i erdő

Kész, nincs semmim, és ez egyszerre szomorít el és tesz boldoggá. Hajam olyan kócos, mint eddig még soha. És olyan egyedül is voltam, mint eddig még soha. Pocsékul voltam és hulla fáradt. Új énemnek kitörése teljesen szétszedte a régit, és mikor az visszajött csak romokat talált. Nem akartam visszamenni az Olümposzra, így bementem az egyik erdőbe. Már etse volt. Halkan énekeltem az egyik kedvenc dalomat, az Altass el-t. Mikor elértem az egyik fához leroskadtam alá. Szinte azonnal elaludtam. Hihetetlen, most mindent újra kell építeni, persze Mia nélkül. Felkeltem valami zajra, ám nem éreztem semmiféle félelmet. Inkább tovább énekeltem a dalt.
-De néha még a szív is téved...
motyogtam magam elé, majd igyekeztem tovább küzdeni a nehéz álom ellen.