Grande Arche

- A viszont látásra
Mosolyogtam még utána majd felálltam és leporoltam a nadrágomat aztán bohókásan Devil-re néztem(de minek ha úgy sem látom?!) végül megszólaltam
- No gyere picinyem irány Nina majd a bolt. Szerinted egy jó adag tatár beefsteak, brokkolikrémleves és francia krémes jó lesz?
Indulunk el szép lassan

/köszi(L)//

Felírtam a címet... csak oda találok. Párizs nem olyan bonyolult város, ráadásul nincs is olyan nagyon messze az egyik ismerősöm lakásától...
- Nincs...de a mentoltól kiráz a hideg.- vigyorodtam el.
Komolyan borzalmas íze van és az illatáról ne is beszéljünk... bár ha másnapos vagyok, akkor könnyen magamhoz térek tőle.
- Viszlát holnap hétkor.- álltam fel és kezet csókoltam neki. A kuty nem ragált, úgy látszik engedélyt adott, hogy hozzáérjek a gazdájához. Kedves...

Lediktálom a pontos címet miközben kisebb nehézséggel de rácsatolom Devil-re a pórázt és megsimogatom a nyakát
- Van valami amit nem szeret...vagy allergiás rá?
Nem hallottam még allergiás vámpírról de na. Van egy jó barátom szintén a fajtájához tartozik...majd kérek tőle egy kis..."italt". Ő tudja melyik vér a legjobb...persze ha isteni vért tudnék szerezni...talán az lenne a legjobb. De ez lehetetlen

Az ötlet tetszik... bár a legtöbb nőt zavarja, ha egy férfit kell felvinnie a lakásába. Az egyik női ismerősöm egész jól elmagyarázta, csak nem nagyon maradt meg...
- Hová mehetek?
A másik meg az, hogy ez talán egy kicsit nagyon túlzott bizalomnak tűnik az irányomban. Egy ismeretlent meghív a lakására. De min akadok fenn? Szinte naponta ölök meg valakit, és ez engem zavarba hoz, na szép...

...No igen őt nem lehet mindenhova bevinni. Ha csak...
-Mivel idegen helyen nem tájékozódom jól...és Dev-et sem lehet mindenhova bevinni...jöjjön ön el hozzám vacsorára
Egyik sztereotípia: egy vak nem tud főzni. De ez a legnagyobb marhaság amit hallottam. Hiszen a főzés ízlés kérdése. Ha az embernek fejlett ez a képessége simán tud főzni

- Akkor holnap...és mihez lenne kedve?
A mozi gondolom nem játszik... már csak azért sem, mert nem nagyon vagyok kibékülve az újabb filmekkel. Jobban szeretem a klasszikusokat, Volt egyszer egy vadnyugat, Űr Cowboyok stb-stb.
De milyen étterembe vihetem? Annyira nem ismerem, hogy az ízlését meg tudjam ítélni...

- Nekem megfelel
Mondom mosolyogva. Hiszen mit csinálok hétkor? Szerintem csak festenék. Vagy kint sétálnék...esetleg a másnapi anyagot állítanám össze. De ennyi. Így legalább emberek közé megyek és egy kedves úriemberrel társalgok majd egy - ha minden jó lesz - kellemes vacsorán. Viszont Devil...

- Akkor holnap este mondjuk... hétkor?- kérdeztem egy kicsit elgondolkodva.
Hatkor még lesz egy kis... munkám, de hétre valószínű, hogy végzek. Ha nem akkor... mindegy. Elintézem, hogy ne húzodjon el sokáig.
//nem baj az enyém dem hosszabb //

- Kedveském...időm mint a tenger
Mondom nevetve. Mi is a dolgom? Devil-t sétáltatni, reggel egyetemre menni...és kész
- Délelőttjeim foglaltak..néha egy délután de ennyi
/ne haragudj ezért a...semmiért//

- Ez megnyugtató.
Mondtam pimaszul mosolyogva. Ha látná az arckifejezésem egész biztos felpofozott volna. Jobb nem tudni a gondolataim többségéről, de talán ennek a vacsorának más következményei is lesznek, minthogy kellemesen elbeszélgetünk és megismerjük egymást...
- És mikor érne rá?

. Nem fontos. Akkor lenne fontos ha első kérdésem az lenne
Mondom mosolyogva. Igen az előélete is...de azon lehet változtatni. Az emberek tudata olyan mint a gyurma. Úgy gyúrjuk ahogy kedvünk van
- Nincs...de jó lenne egy férfi az életemben már

- Valószínű, hogy az előéletem is.
Nevettem fel halkan. Persze nm muszáj tudniuk mindenről, de kicsit furcsának fogják tartani, hogy ilyen fiatalaon máris három diplomával...bár ha már életem nagy részét eltitkolom, egy vagy két irat nem lesz feltűnő.
- Nincs...de miért olyan fontos ez?- kérdezem vigyorogva.
Mondjuk régen volt már két vagy három hétnél hosszabb kapcsolatom. Inkább az egy vagy két éjszaka az átlag. De ehhez nem csak én ragaszkodom.
- És önnek barátja?

Patológusi. Mindig is szerettem a pályát ezért is szereztem ebből mester diplomát. Örülök, hogy valakit megismerhetek(idővel talán) aki hasonló pályán is dolgozik...illetve dolgozhat
- Érdekes pályák. Szerintem a főnökséget is érdekelné...
De ha őket nem majd egy másik egyetemet biztosan. Hiszen egy ilyen ... szinte túlképzett fiatalemberért sok helyen ölnek.
- És van barátnője?
Már nem teszem, hozzá, hogy "nem kell elmondania ha nem akarja". Maximum nem válaszol...és megsértődik majd itt hagy. Ezt sajnálnám de a lehetősége meg van hozzá

- Majd meggondolom.
Válaszoltam halkan. Jó lenne kiszállni ebből az alvilági életből, de nem olyan egyszerű. Bár talán velem lennének olyan elnézőek, hogy ne kérdezzenek sokat.
- Van egy patológusi...meg egy botanikus, és egy építész mérnök.- A vegyészt inkább nem mondom. Azsosem tartozott a kedvenceim közé, sőt egyenesen utáltam, de ha már elkezdtem...és nem is árt,h a értek egy kicsit az ilyesmihez, de hogy mire használnám, az jó kérdés.

- Hát...az egyetemen vannak üresedések...így ha gondolja és az átlag emberek életére kíván lépni...
De félbe hagyom a mondatot. Na nem azért mert meggondoltam. Sokkal hatásosabb egy függő félmondat mint egy befejezett. Amíg együtt voltunk Apollónnal sok trükköt ellestem tőle. Meg utána is miután kibékültünk(majd kisebb hiba miatt kiderült, hogy ő nem képes visszaadni a látásom, Zeusz meg erre nem hajlandó) már szinte tanított is. De az utóbbi pár száz évben nem találkoztunk
- Milyen diplomái vannak? Ha nem sértem meg evvel a kérdéssel persze
Az idő lehűlt, de még sem fáztam. Élveztem, hogy végre valakivel tudok beszélgetni.

A mosolya gyönyörű, de a kérdésre ettől még nem tudok könnyebben felelni.
- Hát...Ez egy nagyon jó kérdés. Attól függ, hogy mire bérelnek fel...amúgy meg...nem tudom. Nincs normálisnak mondható foglalkozásom. Pár egyetemet elvégeztem az igaz, de nem nagyon kezdtem a diplomával semmit.
Viszont ha rendbe akarom szedni az életem, akkor csinálom kéne valamit, ami sokkal hétköznapibb, mint a gyilkolászás. De mit? Sajnos mást nem igazán tudom másnak elképzelni magam.

Ezek szerint nem kedvelheti nagyon a cicát. Vagyis nem mesél róla, ebből gondolom...következtetek inkább
- Mondjuk úgy jósolok...és tanítok az egyetemen történelmet. No és ön?
Mosolyodok el - újra. Hiszen nem csak ölni tud...gondolom én.

- Attól nem kell tartania.
Nincs okom bántani őt, és egy hölgyet akkor sem kínoznám meg fizikailag, ha okom és lehetőségem lenne rá. Ez lehet, hogy középkorias szemlélet mód, de attól még nem hülyeség.
- Van egy macskám.
A legutóbbi akcióját nem felejtettem ám el. Szétszagatta az egyik fotel lábát. Hát nem édes?
- És ön mivel foglalkozik?

- Devil nem fogja megharapni...ha csak ön nem kíván engem bántani. Addig maximum csak morog
Nevetem el magam majd megpuszilom bundás fejét és megcirógatom az állát. Tényleg az egyetlen barátom. Hiszen a név kötelez alapján mai napig így van, hogy nem hisznek a jóslatomban. No nem az "átok" miatt, az elszállt. Egyszerűen egy vak embernek vagy tündérnek nem hisz szinte senki.
Csak akkor amikor dolgozok és kimondottan a jóslataim miatt jönnek hozzám.

- Szereti az állatokat?
Kérdezek. Beszélgessünk egy kicsit. Megigazítom mályvaszínű kabátomat és elengedem a pórázról Devil-t. Tudom, hogy itt marad a közelemben de így kevésbé ingerlékeny. Idegenhez nem megy oda. Elvégzi a dolgát és visszaül majd a lábamhoz

- Jó tudni.- fintorodtam el egy pillanatra.
Ne öltözzek ki... lehet, hogy utálok öltönyben járni, de azért ha már lúd legyen kövér. Gondolom ő sem egy krumplis zsákban fog eljönni.
Cassandra...és vak. Tehát az a Cassandra Trójából. Hát nem lehetett könnyű élete, mármint akármit mondott idiótának nézték. Néha én is így érzem magam itt Párizsban.
- Ha a kutya megharap, visszaharaphatok?- kérdeztem mert láttam, hogy a kuty újra felhúzza magát.

- Kezdjük talán avval, hogy nekem mindegy hogy mit vesz fel a vacsorához mert nem fogom látni. Vak vagyok. Ezt kösse össze a nevemmel és meg van az előző életem meghatározó része
Mondom mosolyogva. Ki nem hallott erről? De vicces. Mai világban 100x rosszabbat tesznek a nők...én egy kis dolog miatt viszont a látásommal fizetek

- Most már 50 éve boldogíthatom újra itt. Devil a 3. kutyám és sehova sem megyek nélküle. De nem csak mert ő a "szemem" hanem mert az egyetlen barátom is.
Nevetek fel amire megcsóválja a farkát
- Azt hiszem ennyi. Ha érdekli még valami nyugodtan kérdezzen

Tehát tud a családomról, vagyis ismeri a hátterem egy részét. Valaki aki nem csak a rosszabb oldalam ismeri. Ez...elég kellemetlen érzés, de valahol megnyugtató is. Vajon mennyit tudhat rólam? Remélem nem sokat, de biztos többet, mint amennyit én tudok róla.
- Isten ments! Örülök, hogy igent modnott csak kicsit meglepett.- Vontam vállat. Elsőre komolyan csak viccből ajánlottam fel, nem gondoltam volna, hogy igent mond de ha már megtette, használjuk ki az esélyt.
- És önről mit lehet tudni?- Csak hogy én is tisztában legyek a másik személyével, mert a néz és hogy tündér nem sokat árul el róla...

- Mert felajánlotta. És szeretek ismerkedni...és a látomásokban nem csak a gyilkolós oldala mutatkozott meg
Mindenki tud kedves lenni. Nyugodt és helyes...akár a családjával is. Ahogy láttam vannak olyan rokonjai...öhm voltak akikkel jóban volt és kedves volt velük. Igen, nagyon kedves és rendes

- De ha zavarja, hogy igent mondtam mondhatok nemet is
Mosolyodom el jobban. Ez csak természetes. Ha poénból mondta akkor nem veszem komolyan. Ha komolyan igent mondok. Ennyi

- Ez még nem jutott az eszembe... de nem rossz ötlet. Egyszer talán megejthetnénk ezt is.- Nem örülne neki, az biztos. De talán élvezné...én tuti, de ha nem hát nem. Elviselem a nemleges választ is, de remélhetőleg meggondolja magát.
Viszont meglepett a válasza. Komolyan igent mondott? Hm... ez elgondolkodtató. Vajon azért csinálta, mert...miért is?
- Miért mondott igent?- kérdeztem kíváncsian. Az előbb még valami olyasmiről volt szó, hogy nem tartja helyesnek, amit csinálok, de egy randira mégis belemegy. Hogy van ez?

- Ha ez ajánlat igen. Ha belőlem kívánna vacsorázni nem tenném
Felelem fagyos mosollyal. Egy vacsora...ismerkedés. Nincs benne semmi gond. Egy vacsora...belőlem. Egyenlő egy nemesebbik felének eltávolításával Devil által. Ha valaki meg tudta nevelni azt a 3 fejű dögöt egy halandó staff nem nagy munka volt számára.
Ahogy érzem ő is felengedett hiszen izmai lazultak a bundája alatt.

- Beszédes név.
Vigyorodtam el. Az első kérdésemen elgondolkodik. Talán még sincs veszve minden. De hülyeségeken gondolkodom, mivel mit akarhatnék én tőle? Vagy ő tőlem? Bakter kezdek begolyózni...azt hiszem az agyamra ment a Londoni időjárás.
- Az én keresztem egészen más...- kis szünetet hagytam, most komolyan el akarom mondani neki? Majd egyszer talán, de egyenlőre...- Viszont ezen elindulva, lenne esélyem egy vacsorára?- kérdeztem vigyorogva és közeleb csúsztam hozzá. Hülye vagyok ,de egyszerűen muszáj volt. Egyrészt kíváncsi vagyok a reakciójára, másrészt, nem mehetek el egy gyönyörű nő mellett szó nélkül! Persze mást is tehettem volna, de azért annyira nem hiányzik a női társaság. Nem vagyok ennyire kétségbeesve...

- Devil a neve
Válaszolok a második kérdésére evvel is egy kis időt nyerve, hogy gondolkozhassak. Tetszett-e amit láttam? Igen. Külsőre persze nem nyilatkozhatok hiszen nincs viszonyítási alapom. Utolsó lény akit láttam az Apollón volt...de annak is már évezrede volt

- Mondhatni. Persze nem tartom helyesnek ha valaki az alvilági körökben mozog. De mindenkinek meg van a maga keresztje...és mindenki azt tegye amit akar...amit szeret
Mondom mosolyogva. Pont én ítélném el mikor az Alvilágban éltem? Vicces és ironikus lenne

- És tetszett amit látott?
Moslyodtam el halványan. Nem hiszem, és ezt nem a külsőmre értem...vagyis jó ez egoistának hangozhatott, de nem szántam annak. Vagyis igen, de inkább a helyzetre értettem. Menekültek előlem, kicsi az esély arra, hogy emiatt szimpatikusnak tartana. De vajon miért érdekel engem más véleménye?
Az igaz, hogy az öcsém és nagyapáméra adok, de egy vadidegenére nem kéne...
- Hogy hivják a kutyát?- kérdeztem az állatot bámulva. ő is engem nézett, már amióta leültem Anette mellé.

- Nem. Vagyis...mondjuk úgy a képességem által sikerült párszor látnom önt, mikor egyes ellenségei menekültek ön elől
Mosolyodok el. Régi szép idők. Hol van az a fiatal gyermekkor amikor a hazugságot, a gyilkosságot gonosz dolognak tartottam? Az Alvilági sétám előtt lehetett nagyjából...

//Nagyon nagyon pici...:$//

- Ismerjük egymást?- kérdeztem mosolyogva.
Mennyi esélye volt ennek? Egy a tízmillióhoz. De valahonnan csak hallotta már a nevem. Megöltem valakijét? Vagy ő bérelt volna fel? Nem...arra bizos emlékeznék. Egy szemrevaló tündér egy benga kutyával...
A hangjából nem érzem, hogy el lenne ragadtatva beszélgető partnerétől. Tehát sokat hallott rólam, és inkább rosszat, mint jót. Ez igazán bosszantó.

Halványan elvigyorodtam. Gareth Prince. Hányszor hallottam én ezt a nevet? Rengetegszer jöttek hozzám még Londonban, hogy mentsem meg tőlük...és hogy mi vár rájuk. És a jóslatokban újra és újra feltűnt Ő, Gareth Prince. Ahogy a látomásokban is. Ez sokat megmagyaráz Devil viselkedésén, hiszen az ilyen látásokat nem épp viselem mostanában jól. Valószínű ezt érzékelhette.
- Örülök, hogy személyesen is találkozhattam önnel
Mondom most már mosolyogva

Felsóhajtottam... ez a tény sok mindent megmagyaráz. Tahát nem lát se engem, se mást. Vajon tudja, hogy a kutyája jól érezhető ellenszenvvel viseltetik irántam? Biztosan.
- Gareth Price. Örülök.
Nem tűnik valószínűnek, hogy felismeri a nevem, bár erősen érezhető rajta a Wales-i hangzás...de biztos nem mozog otthon a vámpír alvilági életben. Ugye nem?
De a kutya kezd zavarni. Ha nem lenne póráz és a gazdája a nyakamnak ugrott volna, ez biztos. Összehúztam a szemem mit érezhet rajtam ez az eb? Egyenlőre nem fogom bántani, mert nem támadt meg engem, de közel áll hozzá, így kicsit távolabb húzódtam tőlük, aminek a kuty láthatóan örült. Na bumm...

- Mondanám, hogy a táj szépségében gyönyörködöm. De hazudnék. Igazából csak kiültem az emberek forgatagába pihenni
Megsimogatom Devil fejét és érzem ahogy enyhül az izmai feszülése. Milyen vámpír lehet akire így támadna? Gyanús....

- Amúgy Anette Cassandra Bonk
Fordulok a hang felé mosolyogva. Legalább is ahonnan jött. Hiszen illik bemutatkozni. És mennyi az esély, hogy kiszúrja a Cassandra nevet? Szerintem kevés. Ha meg igen hány Cassandra létezik? Sok...és hány vak? Kevesebb de szerintem vagyunk egy páran

Nem néz rám. Na nem baj... elvégre lehet, hogy nem tetszene neki, amit látna. De mindegy is.
- Köszönöm jól.
A másnaposság közlése azt hiszem rontaná az esélyeket a normális beszélgetésre. A kutya viszont nem kedvel. Morgással jelzi a gazdájának, hogy nem túl biztonságos velem cseverésznie. Mivel a hölgy nem figyel vissza vicsorgok rá, a fogaim is teljes pompájukban tündökölnek, de ez nem hatotta meg az ebet. Felugatott. Zavarba ejtő... vagy csak érzi rajtam Lucifert? Nem kizárt.
- És ön? Egy gyönyörű nő miért üldögél egyedül egy padon?- kérdezem kíváncsian. Lehet, hogy várt valakit. Akkor viszont ide pofátlankodtam. De ha zavarok biztos szól...vagy ha nem, nekem jó az is.

//nem bajy az enyém sem hosszabb//

Éreztem ahogy a póráz megfeszül majd lehunyom a szemem és egy éles villanás. Az egész táj havas és egy vámpír ül le mellém. Mire visszatérek a "jelenbe" érzem ahogy reccsen a pad halkan és megszólítanak. Azt hiszem a vaksághoz jó ez a képesség

- Üdvözletem uram. Hogy van?
Kezdek mosolyogva beszélgetést de nem fordulok felé. Minek hiszen úgy sem látnám. Megigazítom a kesztyűmet majd leteszem a rajtáblát az ölembe. Nem kell ahhoz látni, hogy valaki tudjon rajzolni
//Ne haragudj a rövidke válaszért//

Amióta itt élek Párizsban, a Grande Arche-t látogatom a legszívesebben. A bíbor negyed után persze. Egész könnyen befogadtak az itteni vámpírok, sőt egy-két lezülött emberi banda is. De Párizsban nem csalódom, lehet, hogy a világnak a csodás arcát mutatja, nem minden az aminek elsőre látszik.
Tehát a Grande Arche... a hideg ellenére mint mindig most is tele van emberekkel. Ami nem is csoda, hiszen tényleg ez az egyik legszebb része Párizsnak. De ennyi embert csak ritkán látni erre.
Üres pad sehol, így leültem a legszimpatikusabbnak tűnő személy mellé. És nem csak azért gondolom ezt, mert gyönyörű nő volt, hanem mert...na jó ez volt az egyik döntő ok. A másik, hogy tündér volt.
Találkoztam párral, akik hogy is mondjam eléggé lecsúsztak a normális élet lépcsőjéről, velük mindjuk egész jó kapcsolatom alakult ki, de ez nem garancia, arra, hogy ez a nő is hasonlóan kellemes társaság lesz, mint a többi.
- Üdv.- köszöntem miközben leültem mellé a padra, nem túl közel, de nem is túl távol tőle. Volt valami különös benne, nem is tudom, talán a kisugárzása, vagy valami más... nem csak a külsőre célzok ezzel.

Na, elindultunk végre. Erősebben öleltem át, és elindultunk a házam felé. Csak érjünk oda addig is. Kissé előre noszogattam, majd megálltam, és intettem a közeledő férfi felé. Ha minden igaz, eltaláltam és most egy zuhanásban lesz élménye. De csak addig, amíg el nem megyünk innen.

-Nem vagy éhes?- Kérdeztem, csak úgy téma terelésként. Ha sikerül elterelni a gondolatait sikerem van. Utána léptem és ismét átöleltem. Mosolyogtam egyet és előre néztem, hogy jó irányba mennyünk.

Lassan elértünk a házamhoz, kinyitottam az ajtót és benoszogattam Will-t. Intettem és az úgynevezett védőfal felkerült. Ide tuti nem talál el. Na meg aztán, ha el is talál nem lesz nagy baj. Újabb képesség használattal elkergetem.

-Foglalj helyet.

//Ha neked is jó, folyt. a háznál //
//VÉGE//

Lehet, mégis itt kéne maradnom és megpróbálni elintézni vele? És mennyi is lenne a túlélésem esélye? Hát olyan....20%. Még nincs bennem annyi düh, hogy legyőzhessem, ez az érzés, még nem fejlődött ki bennem, ahogy a szerem sem. Persze,már alakul, de ez nem elég a győzelemhez.

Emily állhó helyzetbe tornázott, jó is hogy átölelt fél karjával, mert így könnyebb lesz elmenni. gyávaság elmenekülni, de majd egyszer, egyszer lesz hozzá elég erőm, hogy legalább 90%-os esélyem legyen, legyőzzem, nem feltétlenül megölni. De miért jött, mit akar? Vagyis, azt tudom, de hogy jött ez most neki?

Rántott rajtam egyet Emily, én meg kizökkentettem magam a töprengésből, elfordultam az irány felől, magamtól mentem Emily után, arra, amerre vitt. Még szerencsém volt, mert nem voltam apám képességének hatókörén belül, még nem árthatott nekem. De ő mindig megszerzi, amit akar.

Tanakodik. Ennyire, fél? Oké megértem miért, de nem lesz baj. Most már nem. Előnyben van, hisz visszanyerte az érzelmeit. És a düh, mindennél erősebb. Arra néztem amerre ő- Én nem látok senkit. Vaksi vagyok na. Na meg aztán, még mindig a fény miatt szenvedek.

-Nem sodorsz. Pláne azért, mert én akarok segíteni- Mondtam egy bíztató mosollyal. Szívesen segítek neki. Pláne, mert az ismerősöm lett. Na meg aztán. Izgi dolog lesz, segíteni másnak.

Hallom. Az üvöltést. Végigmértem Will-t. Ez az ő üvöltése lehet? Lehajoltam, és felállítottam. Csak, hogy hamarabb mehessünk. Finoman átkaroltam, ezzel is jelezve, hogy nem lesz baj.

-Oké, akkor induljunk.- Léptem egyet, és kissé megráncigáltam Will-t. Csak jöjjön, és érezze biztonságban magát. Utána, meg kifaggatom. Rámosolyogtam. Abba az irányba fordultam, amiből ha minden igaz jön az apja. . .

Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy mi van, ha békét akar kötni? Megdermedtem ebben a pillanatban, apám irányába fordultam, majd megráztam a fejem, ó, nem, de nem ám, soha nem tenne ilyet. Folytattam a töprengést, merre menjek. Egy mozdulattal eloltottam minden fényt azon a területen, amit bejárva eljuthatna hozzám. tudom, hogy ez nem segít sokat, de egy kis előny.

Felnéztem Emily-re, majd vissza a veszély irányába. Ajkamba haraptam. Most mit tegyek?
-nem akarlak bajba sodorni.
Mondtam, de ekkor eszembe jutott a képessége, simán félre tudja vezetni apámat. A sötétség felől olyan ordítás hangzott fel, amit én hallattam húsz évesen. Ha valaki ezt hallja, az sose felejti el.

Ez apám képessége, elég időm volt megtapasztalni. vajon ki lehetett az a hülye, aki az útjába állt. Hamarosan nem maradt kétség bennem, hogy nem beszélgetni jön. De nem akarom, hogy bármi baja essen Emily-nek. Ekkor az üvöltés a tetőfokára hágott, majd csend. Ennek annyi.
Nyeltem egyet, egyre közelebb volt.

-Jó, legyen!
Döntöttem gyorsan. Az lehet, hogy magamat elveszteném, hisz apám idősebb, mint én, erősebb, és a képessége is sokkal erőszakosabb, de nem tudnám elviselni, hogy Emily-vel is történik valami.