Név: Gareth William Price
Becenév: Gareth. A nagyapám után Billnek hívtak egy darabig.
Kor: 410/ 26
Születési idő: 1600. február 14.
Születési hely: Wales/ Cardiff
Nem: férfi
Család:
Harrison Price
Lilly Price
William Price
Talbot Price
Faj: vámpír
Különleges képesség: Másolás: Többnyire magamról készítek másolatokat, de bármi másról, egy tárgyról vagy akár egy állatot is lemásolhatok. Ezek tökéletesen megegyeznek a valódival, megkülönböztetni is csak én tudom őket. Van önálló gondolatuk, és véreznek, ha megsérülnek. Viszont fenntartásuk elég komoly koncentrációt és odafigyelést követel.
Hanyas szintű vagy: 8
Avatar: Josh Hartnett
Jellem: Vannak ugye jó és rossz vámpírok. Én egyértelműen az utóbbihoz tartozom. Kegyetlen vagyok, és néha eléggé agresszív. Ebből adódóan nincsenek erkölcseim sem. De elveim bizony igen: nőt nem bántunk, és a hűség mindenek felett.
Hajlamos vagyok elragadtatni magam, és nem szoktam megálljt parancsolni a nyelvemnek. Ha nem tetszik valami azt mindig megmondom… ha viszont igen, azt elfelejtem megemlíteni. Néha könnyen zavarba jövök, ilyenkor a szokásosnál engedékenyebb is vagyok.
Lehet, hogy gonosznak tűnök (ami így is van) mégis igyekszem lezárni a múltat, és változni. De ez nagyon nehezen megy, és néha nem is tudok nemet mondani a kísértésnek.
Kinézet: Fekete haj kócos haj, és sötét kifejező szemek, amik többnyire pimaszul csillognak. 180 cm magas vagyok és izmos testalkatú. Jó pár tetoválás díszeleg a vállaimon, a hátamon és a mellkasomon.
Életút:
A szüleimet egész kiskoromban vesztettem el. Hétévesen egyedül voltunk a Wales-i birtokunkon. A ház és az udvar hatalmas volt, de személyzet, és szülők nélkül kellett élnünk évekig. Igen többes szám, az öcsém miatt. Ő akkor lett egy éves, amikor mi árván maradtunk.
Élelmünk nem igen volt, ez lehet, hogy kicsit furcsán hat, de ez történt. Tehát lopnom kellett. Tudtam, hogy vámpír vagyok, és ennek minden előnyét kihasználtam, ha véletlenül elkaptak. Az emberek félni kezdtek tőlem, annak ellenére, hogy csak egy gyerek voltam.
Nyolcévesen, aztán a nagyapánk magához vett. Nem volt jó kapcsolata a szüleimmel, de érzelmi szinten csak hozzá, és az öcsémhez kötődtem.
Az évek gyorsan teltek, és hamar visszataláltam a régi önmagamhoz. Napi rendszerességgel húztam ki az öcsémet a pácból, aki lázadó viselkedésével kivívta a városlakók ellenszenvét.
Egyszer aztán az egyik tündér vadász férfi megelégelte, hogy Talb csak úgy átgázol az embereken, és lelőtte. Meghalt volna, ha nem iszik a férfiből, és a nagyapám nem segít neki, ellátni a sebet. Költöznünk kellett.
Londonba mentünk, itt hamar beilleszkedett a helyi vagányok közé. Míg ő a vámpírok közé próbált bekerülni, én az emberek társaságát kerestem, és ebből rengeteg veszekedésünk származott. Egyik éjjel egy kissé elfajult a dolog. Olyannyira, hogy egyedül vágtam neki az éjszakának a zuhogó esőben. El akartam tűnni az életükből, hogy én is elfelejtsem őket.
Pár évtized után, azzá váltam, amitől a kisöcsémet óvtam. A london-i alvilág feje lettem, mindenki csak Indigonak hívott a képességem miatt. Tiszteltek és féltek is tőlem. Drogügyletek, nők, gyilkosságok, rablás, minden kegyetlen,és gonosz dolgot elkövettem, amit csak el tudsz vagy nem tudsz elképzelni.
Évszázadok teltek el így. Az öcsémmel és a nagyapámmal továbbra is tartottam a kapcsolatot, de csak levelek útján. Talbot-ot segítettem ki olykor vagy a nagyapámat nyugtattam meg, hogy nincs semmi bajom, jól vagyok.
Aztán megölték a nagyapámat. A halálos ágyán megkért, hogy próbáljak meg újra a régi lenni, akit ő is tisztelt, nem csak a vámpír világ legalja. Azóta is próbálkozom de nagyon nehéz az ügy. Az öcsém itt él Párizsban, ezért én is ide költöztem. Rendes gyerek lett belőle, akivé nekem is válnom kellett volna. De a baj még mindig nem kerüli el.
Hiába költöztem Párizsba, a régi, Londoni életem megtalál, mert a szigetország alvilági fejét mindenhol ismerik. Én pedig akármennyire is próbálkozom nem tudok kiszállni belőle.
Van-e állata vagy nincs: Egy fekete perzsamacska, Lucifernek hívják