"Nagyok" csarnoka

- Látom gyorsan terjednek a hírek. Nem így fogalmaznék, hiszen igazad van. Mondjuk úgy...találkoztam egy hádészival akivel jól elbeszélgettem és normálisnak tűnt így egy két alkalomra jó lesz...
Cirógatom meg a tenyerét majd az egyik kezemmel a derekát ölelem át és azt kezdem simogatni
- Miért? Tökéletesen megfelelne. Gondolj bele...mindenhonnan a mi képünk tükröződne vissza...maga a gyönyör lenne...még gyönyörűbb...nem de? - suttogtam szinte vibrálóan és a szemeibe néztem kajla mosollyal. Mindig is szerettem a rázós és vad helyzeteket. És mi lehet rázósabb, mint hogy a közös apánk ránk nyit?

Gondoltam hogy nem mond nemet. Nekem menet mondani? Még drága Héphaisztosz öve nélkül is jól elboldogulok...
- Persze nem itt és most. - nézek körül a teremben. Szerettem ezt a csarnokot, szikrázó fehér márványból felépített fénnyel teli hely, ahol mindig ismerősökbe futsz. Ez persze nem meglepő, mindenki ismer mindenkit. Már évezredek óta együtt élünk tulajdonképpen. És hányszor vettem igénybe az olümposzi férfiak szolgáltalásait... bevallom jól elszórakoztattak.
- Mond csak, igaz a hír, hogy újabban vámpírokba ölöd az energiád? Miért pont velük szórakozol? Olyan mocskosak.
Kezemet az övébe tettem, ami az enyémhez képes hatalmas volt, szinte elveszett benne.

A puszira megremegek. Annak a vérszopónak már sikerült az idegeimmel...inkább érzékeimmel és ösztöneimmel játszani, és Aphrodite persze ezeket már alap helyzetben tovább
- Csak nem arra célozgatsz, hogy játszanunk kéne? - húzom fel az egyik szemöldökömet egy csábos mosollyal. Dehogynem erre célozgat és vágyik...no és persze én is...

Csak halkan kuncogtam nemtetszésén, nem fűztem hozzá semmit. Elvégre van annyi önbizalma, hogy ne kelljen folyton bizonygatnom tökéleteshez közeliségét.
- A jó öreg Aeneas.
Nem vagyok az olvasás nagy híve, hébe-hóba ha nincs jobb dolgom, de akkor is inkább a halandók hozzám írt ódáit részesítem előnyben. Tématerelésben jó vagyok. Letettem az almát, és egyenesen a szemébe néztem.
- Régen játszottunk már, hiányzik a társaságod. - suttogtam fülébe, és apró puszit nyomtam rá. Tényleg nem mostanában volt, hogy egymás társaságát kerestük, mert végül mindig összezörrenünk. Ez mondjuk nem komoly, ezért van a mosolyszünet.

- Emberi faj? Ne alacsonyíts le a szintjükre... - "dobom" hátra a haját a válla mögé és a nyakát cirógatom. Amikor elmosolyodik nekem is el kell mosolyodnom aztán beleharapok az almába de előtte suttogok egy "köszönöm"-öt aztán mikor megrágtam s lenyeltem a falatot nyitom válaszra a számat
- Aeneas története. Mindig jót nevetek rajta

Nos, Apollón semmit sem változott az elmúlt időben...
- Itt vagy nekem te, akit szédíthetnék. Nem találnék nemesebb példát az emberi fajból nálad. Vagy mégis... egyenlőre beérem veled. - miközben beszéltem, mutatóujjammal végigsimítottam meztelen felsőtestén. Az ölében jobban éreztem magam, imádom a férfi kényeztetést, ez a lételemem.
- Mit olvastál? - néztem a mellettünk lévő könyv borítójára. Közben beleharaptam az ARANY almába, édes zamata mosolyt csalt az arcomra. Apollón felé tartottam, vártam hogy ő is megízlelje.

Egy könyv társaságában töltöm, az időm. Az egyik múzsám kitett mellém egy ezüst tálat rajta egy nagy rosé szőlőfürtöt és ebből szemezgettem. Aeneas közepénél tarthattam mikor a lábam elé gurul egy piros gömbölyödött gyümölcs, név szerint alma. Hamarosan egy kecses női kéz nyúlt érte és meghallottam a "gazda test" éneklősen lágy hangját.
- Ha kegyedet nem zavarja szívesen
Helyezem magam mellé becsukva a könyvet majd elkapom Aphrodite derekát és az ölembe húzom
- Miért nem egy buliban őrjíted a hím nemet édes?

Bevallom őszintén, két órányi tükörkép nézegetés után szünetre vágytam, így kilibbentem a nagytemrebe, vahy nevezzük ahogy akarjuk. Makulátlan ferhér, lenge ruhám mintha csak úszott volna utánam, elindultam a gyümölcstálak felé. A gyümölcsök aranytálakon voltak, így újra magamat pillantottam meg.
- Ezt sosem lehet megunni.
Hullámos fürtjeimet megigazítottam, majd elvettem a tálról egy gyönyörű, arany almát. Ez persze nem akármilyen alma volt, elvégre az emberek egyszerű ételei számukra veszedelmes eledelek voltak. Az alma kiesett a kezemből, és a földön landolt. Ahogy lehajoltam, megláttam a lábát. Hogy kiét?
- Velem tartasz?

Ez amolyan társalgó az istenek körében kedvelt hely, itt osztják meg egymással gondolataikat, osztják fel a feladatokat, stb...