"Nagyok" csarnoka

-Zsepi. . .Ez a hasonlat, szép. . . És teljesen igaz- Válaszoltam mosolyogva, majd magasba emelve karjaim elkezdtem fénycsíkot húzni mutató ujjammal, majd leírtam a nevem. Ezután Tea-ét, majd végük Arthur teljes nevét. Nos, aki azt mondja rondán írok. . .Nem látott még fényt írni. Milyen hülye szó. De tőlem van, szóval használhatom!

-Ez valami beugratós kérdés?- Érdeklődtem, majd felültem, és végig mértem. Na de most komolyan, ez a hogyan ugrassuk Mia-t, vagy mi? De durva lenne. Na, de gondolom válaszolnom kell, így meg is kaja a válaszát.

-Öhm. . . Hm. . . Szerintem. . . Öööö. . .- Kimerült a szókincsem. De azért, ennyivel nem hagyhatom abba. Nagy levegő és ismét kezdj bele Mia! – Én szeretek veled lenni, annak ellenéra, hogy mindig összeveszünk. Normális vagy, nem úgy min a többi izomagy- gondolok itt, Any-re, Cor-ra, és a többire. . . – Nem tudom. . . szerintem, csak azért vagy bunkó, mert még senki nem ismert meg rendesen. Másrészt viszont, én kedvellek- Adtam meg a választ. Ha ezt a kódolt nyelvet megérti. . . Nos, gratulálni fogok neki.

Szemhéjamon át fény szűrődött be. szóval mégis enged Zeusznak. Amit mondott...
-Az lenne a leggyorsabb, legegyszerűbb dolog, de kicsit úgy érzem, hogy Aph...hát...olyan, mint egy zsepi. Minden férfi megy és belefújja az orrát, majd ha megint szüksége van rá visszamegy.
Mondtam elgondolkodva, miközben Tea szívverését hallgattam.
~másrészt viszont gyorsan túl lennél rajta~
Erre a hangra felkaptam a fejem és kérdőn néztem Teára. Ez meg hogy a fenébe? Mindegy.
~De hogyan találok mást?~
Kérdeztem, hátha így működik.
~Itt van Mia is..~
Felpattantak a szemeim és Miára néztem. Nem, ki van zárva, hogy kibírjon.
-Mi a véleményed rólam? De őszintén, kérlek.
Tettem egy próbát, csakhogy ellent tudjak mondani Teának.

Amint ráfeküdt, én felálltam, és az ablakhoz mentem. Miért van nekem ilyen fene nagy szívem. Kivágtam az ajtót, és felálltam a párkányra. Intettem, és a hold fénye, lassan kúszott ki a sötétségből. Soha többé nem engedek neki. Élveztem kicsit a hold sugarait bőrömön, majd visszasétáltam Arthur-ékhoz.

-Okos dolog lenne, hisz, ő többet tud, mint mi ilyen téren. És szerintem segítene is neked. . . De másrészt. . .. Én nem bíznám magam Aph-ra. Nem azért, mert nem kedvelem vagy valami, csak. . . . Olyan nem is tudom. . . A lényeg, én nem mennék. De ez a te döntésed, és nekem édes mindegy, hogy fogsz dönteni- Válaszoltam egy mosollyal. Na még csak az kéne, hogy rám hallgasson. . . . Ledőltem a kanapéra, és néztem a plafont.

Nem értem egészen Mia és Tea fura kapcsolatát, de lehet, hogy ez így jó. Néztem Tea gyönyörűen csillogó bundáját, melyet Mia adott neki. Felsóhajtottam és leültem mellé, így, ahogy a földön ültem kisebb voltam, mint ő.
-Van...biztos...
Mondtam, majd fejem Teának döntöttem. Olyan jó volt így feküdni rajta, kellemes, néha olyan, mint egy nő ölelése, és fel tud melegíteni, de bizony hiányzik az életemből egy igazi nő. Vajon milyen lehet a csókjuk, vagy mikor este fáznak és hozzád bújnak? Zeusz biztos tudja. És Árész, Apollón meg Adonisz is, csak én vagyok tudatlan. Lehet, tényleg el kéne mennem Aph-hoz.
-Mindenki azt mondja, menjek Aphroditéhez. Szerinted?
Kérdeztem, de nem emeltem fel a fejem, vagy nyitottam ki a szemem. Jó így nekem, meg...neki aztán mindegy szerintem. Fura kötődést éreztem Mia iránt, de csak barátságnak tudtam be.

-Egyet értek- Mosolyogtam rá. Nem vagyok oda értük, de nagy bajom nincs velük. De a kutyák. Azok az állatok, amik nagyon is lekötik a figyelmem. Nem is kicsit. Arthur kiment, én meg tovább kényeztettem Tea-t. Leültem törökülésbe, majd megöleltem Tea-t. Éreztem szíve dobogását, ami hol meglódult, hol lelassult. A kis heves. Mind két kezemmel vakargattam ismét Tea füle botját.

-Sok nő van. Gondolom ,csak van egy, aki örökre veled maradna- Válaszoltam neki, majd Tea-ra néztem. Csak, hogy én se maradjak adósa. Egy fénygömb jelent meg tenyeremben, majd összetörtem azt, és végigsimítottam a bundáján. Olyan 2 napig marad meg, és a sötétben, mindig ezüstösen fog csillogni. Még akkor is, ha nem éri fény. Fénynél, meg erősödik a csillogás.

-Nincs senkim. . . – Mondtam egy szomorú sóhajjal, majd nyújtóztam egyet. Adtam, még egy puszit Tea orrára, és elvettem róla a kezem.

A macska szóra grimaszoltam egyet.
-Fúj, macska, már bocs.
Tettem hozzá, nehogy kihúzzam a gyufát. Most ne.

Felálltam majd kimentem a teraszra és az eget kezdtem néni, amin már nem volt semmi fény. Megpróbáltam megidézni egy csillagot, de ócskán sikerült, így hagytam a fenébe.
-Ez nem ilyen egyszerű. Olyan barátnőt akarok, aki mellettem marad.
Mondtam halkan,de tudtam, hogy érti.

Elkezdtem kihajolni a korláton, lassan, fokozatosan, majd mikor már megdőltem éreztem, hogy lábam elemelkedik a talajtól, átemelkedem a korláton, ám kezem fogta azt. És teljesen átlendültem rajta. Persze kapaszkodtam és fél perc múlva megint ott álltam az erkélyen. Még jó, hogy ilyen hajlékony vagyok, különben tuti lezuhantam volna.

Visszamentem Teáékhoz.
-És te hogy állsz pasi téren?
Érdeklődtem mosolyogva.

-Én is neki. Mivel a drága jó apucinak, én hiába könyörgök egy ilyen nemes állatért. . . Nekem csak macskát ad, azt viszont nem akarok- Jelentettem ki, majd összeérintettem a homlokunk. Olyan puha. Egész nap eltudnám viselni, hogy a karjaimban legyen. Oh, igen, erre emlékszem. Akkor is mekkorát nevetettem. De persze, nem segítettem volna. Én, ugyan már. . . . Megpusziltam az orrát, majd elhajoltam és a füle tövét kezdtem el vakargatni.

-Megértem. De a kezeddel kezdhetnél valamit. Én tudom, hogy nem akarsz nőt. . . De inkább tropára teszed a kezed, mintsem össze gyere egy kis időre valakivel? Elég addig járnod vele, míg meg nem kapja a vért, nem? Után meg szakíthattok. . . - Néztem rá kérdően. Tudom, hogy nem akarja. . .És meg is értem. De én azért kissé aggódom, hogy ebben a sok harapdálásban maradandó sérülést szerezhet. . .

Ismét Tea felé fordultam, majd a fénysugarat ismét Teára irányítottam. De, úgy, hogy most rajta is maradjon. Olyan szép a szőre. Hebe, fél tőlük. Pedig nem bántanak. . .Jó van amelyik, de lássuk be. Itt van Arthur, letudja fogni a kutyust, ha olyanra kerülne a sor. Megaztán. Egy kis cincálás senkinek sem árthat. Úgy is meggyógyulunk. . . . bár kétlem, hogy Tea képes lenne ilyet tenni, bármelyikünkkel.

Mia imádta Teát, és ez melegséggel töltött el.
-Nagyon örül neked. Hebe után jólesik neki, hogy van valaki, aki díjazza.
Mondtam mosolyogva, majd figyeltem, ahogy Tea nekinyomja homlokát Mia-nak. Tudom mit csinál. Azoknak, akiket nagyon szeret tud mutatni egy-egy képet, ami eszébe jut. Kezem óvatosan Tea fejére tettem, hogy én is lássam. Erdő, benne holdfény és én, fejjel lefelé lógva egy fán. Ezen elnevettem magam, kezem elvettem tőle. Igen, erre emlékszem, vicces volt, bár akkor annyira nem tartottam humorosnak.

-Tudom, nem baj, majd...majd lesz valami, csak szemét dolognak tartom, hogy egymásután küldözgeti hozzám az isteneket, hogy vegyenek rá. Mikor én megvagyok. Persze ezt Adonisz elképzelni se tudja, de így van.

-Te meg kinevetsz. Na szépen vagyunk mondhatom!- Adtam meg magam egy kis durcinak. Nem elég, hogy apa ilyen. . Még Arthur is kinevet. Na, ezt még ő is visszakapja. Oh, tőle meg nőt akar. . . Oh, de szeretlek apa. Most komolyan. . .Szerencsémre engem még nem ugrat ilyen hülyeséggel. Sőt, ne is akarjon. Amint meghallanám tőle, miért vagyok még szűz. . . . Soha többen nem látná a hold fényét.

-Köszi. . . . –Mosolyogtam rá kedvesen, majd letérdeltem, hogy közelebb érhessem Tea fejét, és jobban tudjam szeretgetni. Hát nem enni való ez a blöki? Jó, tudom, hogy farkas meg minden, de nekem akkor is csak egy nagyra nőtt kutya.

-Segítenék, de nagyon nincs ötletem mivel tudnék- Villantottam felé kék szemeim, majd vissza a kutyusra. Egy apró intésemre, egy holdsugár végig járta Tea bundáját, mely csillogni kezdett.

Elnevettem magam, mikor megmondta, mi a baja. A kis rokon lélek!
Mikor válaszoltam még mindig vigyorogtam.
-Engem meg megzsarolt. Nem tudom, miért jó neki, ha én lefekszem egy nővel,de...minden esetre nagyon aranyos volt tőle.
Fogamat csikorgattam tehetetlen dühömben, majd a gömbökre pillantottam.
-Ezek gyönyörűek.
Állapítottam meg mosolyogva. Most nem volt kedvem genyónak lenni, meg Mia-t amúgy is kedveltem.
-Jó húzás, bár én is vissza tudnék vágni..

Már vágtam volna ki az ajtót, amikor egy kedves ajánlatot kaptam. Arthur-ral beszélgetni. . . Annak mindig az a vége, hogy összeveszünk. . . .Mi miatt? Hát a modora miatt. Szórakozottan, bámultam a kilincset, majd visszafordultam. Megfogtam egy széket, végig húztam a márvány padlón, és leültem rá.

-Zeusz. . .Ő úgy akarta, sőt parancsolta, hogy holdfényben sétálhasson Hérával. Én pedig felhúztam magam, elég szépen, rájuk vágtam az ajtót, és besötétítettem mindent.- Mondtam, majd kezemben három fénygomb jelent meg, melyek a hold fényét tükrözték. Azt felengedtem a plafonra, és olyan fényt árasztottak, mely beragyogta a csarnokot, a hold ezüstös fényével.

-És veled mizu?- Érdeklődtem, majd átnyúlva a széken beletúrtam Tea bundájába. Bezzeg nekem nem adott ilyen aranyosságot. Nem nekem macskád ad csak. . . Na kössz szépen. ..

Vajon tényleg ennyire elviselhetetlen vagyok, vagy csak a többiek ennyire beegyepesedettek? Nem, szerintem bennem van a hiba, sajna. Vacak ügy.
Hirtelen berobbant a terembe Mia, majd ki az erkélyre. Mire visszajött már ténylg csak Tea móbundája fénylett.
-Nem kell elmened, ha van kedved, beszélgethetünk.
Ajánlottam fel, mert vele igazán keveset találkozom, tényleg alig látom. Ahogy levonom tetteiből, ideges.
-Mi a baj?
érdeklődtem, miközben ujjaim Tea bundájában jártak.

Ez felháborító. Mit képzel már magáról? Tudom, hogy ő az apám meg minden, de nekem ne parancsolja meg, mikor mutatkozzon meg a hold. Hiába akar, Héra-val lenni, a holdfényben sétálni, ma akkor sem fog. Törődjön bele. Ennyi. Nagy léptékben cikáztam végig a folyosókon, egy térdig érő, fekete, magas sarkú csizmában, egy combközépig érő, farmerben, és egy V kivágású pólóban. Hajam, leengedve volt.

Berobbantam a nagyok csarnokába, majd kinyitottam az erkély ajtót. Végig néztem az eget, majd intettem, s már se a csillagok se a hold fénye, nem sütött. Na ezt nektek. Beléptem, és magam mögött bezártam az ajtót. Ekkor észrevettem Tea, nagy bundáját, majd Arthur-t is.

-Üdv. . . – Köszöntem, egy mosollyal, majd elindultam, ki a teremből. Nem akarom őket zavarni. Ahogy látom, elvannak. . . .

Új Játék!

Megint este volt, én meg újra Teával sétáltam. Minden sötét volt, csak a farkasom fénylett enyhén. Az üres teremben róttam a köröket, majd helyet foglaltam a padon.
Finoman simogattam meg a farkasom fejét.
-Úgy látszik, örökre mi maradunk ketten.
Mondtam neki szomorúan, majd homlokom az övének nyomtam.
-De legalább a modorom megmaradt.
Vigyorodtam el gúnyosan. Jó volt, hogy ilyen sötét van, jót tett a fejemnek, mely lüktetett.

Már készültem volna, hogy a cicákat megnagyítsam, de Hermész megállította a farkast. Amúgy sem helyes folyton öregíteni, aztán megfiatalítani szegénykéket. Nem hiszem, hogy hosszú távon jót tenne nekik.
Elgondolkodva hallgattam a mondandóját. Hát mit ne mondjak, igaza van. Sőt talán pontosabban is megfogalmazta a gondolataimat, mint én akartam.
- Igaz...- bólintottam, majd felálltam és óvatosan megöleltem. Egyrészt a karja miatt vigyáztam, másrészt a farkas miatt a kezében. Nem akartam összenyomni, és attól még hogy kicsi én ugyanúgy félek tőle.
- Viszlát!- intettem utána, és ölembe vettem mindhárom kismacskát.

//Én is köszi //

A macskák visszatöpörödtek, ám Tea maradt ahogy volt. Helyes, nehogy felkeljen, mert akkor tuti lemászik az ölemből, ezt meg nem akarom. Hogy lehet őt nem szeretni?! Mindegy, nem törődünk vele, simogatom tovább a fejét. Ám közben Hebére is figyelek, tényleg, koncentrálok, hogy értsem amit mond. Pont olyan, mint egy alsós kislány az iskolában.
Tea felkelt és kiugrott az ölemből, eliramodott a macskák felé.
-Tea.
Szóltam utána nyugodt hangon, majd mikor megállt mellé sétáltam, felvettem karjaimba.
-Hebe...én...sajnálom, de ez így nem fog menni. Utálom a macskákat mindennél jobban, ahogy hosszabb ideig Párizsban tartózkodni is. Te meg szereted a cicákat, Teát meg nem, és imádod Párizst. Ez így nem fog menni. Én nem engedek Teából, szükségem van rá. Esküszöm neked, rá, hogy nem szórakozásból kértelek meg, hogy legyél a barátnőm, de ennyi idő alatt is kiderült, hogy gondjaink lesznek egymással. Sajnálom. De ennek ellenére is te vagy a kedvenc testvérem.
Mosolyogtam rá halványan, majd a karomban szunyókáló Teával elindultam a szobám felé.
-szép estét!
Kiáltottam még vissza.

//Köszi a játékot! //

Kifejezéstelen arccal néztem, ahogy felveszi a kölyök farkast és jó pár paddal arréb ül le. A kiskutyákkal nincs semmi bajom, vagyis az garantált, hogy nem változnak át tíz perc múlva egy két méter, vagy még annál is nagyobb állattá. Jobb nekem a cica. Az ölemben fekvő és a pad alatt játszó macskák kezdét szépen visszanyerni az eredeti alakjukat. Sokkal kényelmesebb így. Nekik is és nekem is.
- Nem tudom... Londont is nagyon szeretem, de Párizsban jobb az idő. - vontam vállat. Nem lesz ez így jó, ha a kutyáink meg macskáink miatt nem beszélünk egymással normálisan.- Amúgy nem hiszem hogy sokáig ott maradtam volna. De most hogy Zeusz kifejezte nem tetszését...- És gratulálok Hebe újra bebizonyítottad, hogy csak külsőre vagy mondható többnek mint egy éretlen kamasz.

Láttam Hebén, hogy így sem tetszik neki a felállás, hát felvettem Teát, aki most már csak húsz centi nagy volt és tizenöt centi magas. Tudtam, hogy ezt a nagyságot szereti legjobban az eredetin kívül. Átültem vele egy távolabbi padra, mivel a nagy macskák megrémítettek. Gyűlölöm a macskákat, írtózom tőlük, és nem akarom, hogy Tea megint megnőjön. Ő sem szereti őket, de elviseli, nem foglalkozik velük. Csak azért, mert kétszer olyan nagyok, mint most ő nem fog visszaváltozni. Tetszett ez a tulajdonsága. Mikor leültem az egyik padra, három paddal messzebb, mint Hebe éreztem, hogy Tea megnyugszik, ahogy én is. És nem csak azért, mert távol vagyunk a dögöktől. Megnyugtat Tea meleg teste, hogy combomon érzem ahogy lélegzik, simogathatom meleg, vastag bundáját és szerethetem. Olyan kicsi volt, imádom, mikor ezt csinálja. Elaludt rövid időn belül, én meg folytattam a simogatását. Igyekeztem nem törődni a macskákkal.
-Miért ragaszkodsz ennyire Párizshoz?
Kérdeztem, de nem néztem fel, véletlenül sem akartam látókörömbe a tejnyalókat.

- Mert amúgy is ott töltöm időm nagy részét, és fárasztó folyton le és föl utazgatni.- mondtam elgondolkodva. A vigyora nem igazán tetszett. Valamit tervez, egész biztos, és az is, hogy nekem nem fog tetszeni.
Amikor behívta a kutyáját, alig láthatóan megremegtem... Ezért még kapni fog. A mennyire csak lehet, a pad szélére csúsztam, hogy távol legyek a kutyától...aki most kölyökként mászik gazdája ölébe. Pontosan olyan modortalan, mint a gazdája. De nem érdekel, én akkor sem megyek közelebb hozzá. Attól még, hogy kicsi, nem jelenti azt, hogy nem is bánt.
Nem válaszoltam, csak megsimogattam a cicát, ami szépen lassan nőni kezdett az ölemben. Nem csak fiatalítani tudok ám! A cica már centikkel volt nagyobb, mint a kutys, és a pad alatt játszadozó társai is hasonló változásokon ment keresztül. Nem tudnak majd megvédeni, ha a farkas úgy dönt elege van a fiatalságából, de az még messze van. Remélem.

-és miért akarsz Párizsba költözni?
Kérdeztem, de igazából legbelül nevettem rajta. Már miért lenne jobb Párizsban, mint itt, fent. Hülyeség, szerintem, de én nem is fogok leköltözni, sehova. hehe...Éreztem, hogy a genyó énemnek elege lesz a nyáladzásból, hamarosan kibújik és kivágja a dögöt az ablakon. De durva. Nem kéne, nagyon nem kéne. De annyira idegesít. Az ő szőrcsomója persze itt lehet, mert ő kis aranyos és...állj! Elvigyorodtam. Én, a zseni!
-Tea!
Kiáltottam egyet, de tudtam, hogy erre nem fog senki felkelni, ám a farkasom visszatért...harminc centisen. Micsoda mák, hogy Zeusz ellátta Teát nagyságnövelő képességgel. Ha nála lehetnek kölyök dögök, nálam meg lehet kis Tea. Hihi, ennél rohadtabb húzást. Ez van, jogom van hozzá!
Tea boldogan felugrott az ölembe, és színpadiasan feneket fordított a macskának, lefeküdt neki háttal. Imádom a farkasomat! A kis okos. Tudja hogyan kell valakit kihozni a sodrából tapintatosan. Az én állatom!
-Ha kicsi, akkor nincs vele baj, nem?
Kérdeztem semleges hangon. nem akartam idegesíteni, de rosszul éreztem magam Tea nélkül. És nem is tudok nélküle olyan genyó lenni, mint szeretnék. De visszafogni se tudom magam.

- Nem akarta, hogy leköltözzek Párizsba.- vontam vállat kelletlenül. Jó elismerem, nekem sem tökéletes a kapcsolatom az apámmal, de én legalább megpróbálok keresni valami köztes megoldást. Vagy egy használható magyarázatot, hogy miért kell ott élnem.
- Nem.- válaszoltam hűvösen. Remek, újra elősött a genyó énje. Na nembaj, csak maga alatt vágja a fát. Mást nem is tettem hozzá. Pedig attól tartok, hamarosan nekem is felhozza. De elütöm majd valahogy a témát. Mondjuk a fiatalság istennőjének nem sürgős megáálapodnia. Igen, ez lesz az... véülis olyan vagyok mint egy gyerek. Ki akarna egy gyereket feleségül venni?

-És mégis min?
Kérdeztem, mert nem tudtam elképzelni, hogy Hebe, aki imádja Zeuszt mégis hogy ugorhatott neki.
-Tán neked is hiányolt egy pasit?
Kérdeztem kicsit csípősen, de azonnal visszavettem a képemből. De vacak visszafogni magam. Bár...mivel Hebével nem is akarok annyira tetű lenni, így könnyebb.

Összeszorított fogakkal hallgattam a mondandóját. Nagyon makacs. Így sokkal nehezebb lesz. Pedig ha nem kötné ennyire az ebet a karóhoz, mindkettőnk dolgát megkönnyítené.
- Összevesztem Zeusszal.- szűrtem ki a szavakat a fogaim közül. Kérem szépen, én csak nagyon ritkán leszek dühös, de hogy valaki ennyire...mindegy. Inkább nem válaszolok semmit, mert akkor a vége úgyis az lesz, hogy ő is mérges és én is az vagyok, és összeveszünk. Aminek meg senki nem örülne.

- Gyorsabb, igen, de ez olyan, mint mikor ötöst kapsz az iskolában. nem jobb érzés, ha úgy kapod, hogy tanultál rá, egész nap, heteken át, véres verejtékkel, és amiatt lesz ötös, és nem azért, mert lepuskáztad valakiről, vagy tudtad előre a kérdéseket?
Nem hagytam magam eltántorítani akaratomtól.
-Tea az én társam, mivel ő nem tud beszélni, így én döntök helyette. Kérlek, ne próbáld megváltoztatni akaratomat.
Mondtam nyugodtan, de éreztem, hogyha folytatjuk a témát akkor fel fogom húzni magam.
- Csináltál valami érdekeset mostanában?
Érdeklődtem, csak tématerelésnek, meg tényleg érdekelt.

- Talán.- bólintottam homlokráncolva.- De ha egy vetkőzős bárban keresnél magadnak valakit, az sokkal gyorsabb lenne. És jobb is, egyrészt, mert te nem szenvedsz, másrészt mert ő sem szenved. Ha meg tudja különdöztetni a negatív dolgot a poziítvtól, tudja, hogy amit tesz, az neked rossz. De ő mégis megteszi, mert kéred rá. És kétlem, hogy van olyan állat a világon, amelyik élvezi, ha bánthatja a gazdáját.- mondtam lassan. - De abba gondolj bele, hogy i nem szoktunk egymás állataival kísérletezni. Te sem bántottad a cicáimat. Tőlünk felesleges védened.- tettem hozzá a cica bundájával játszadozva. Ezt nevezem bizalomnak... vámpíroktól és farkasoktól nem hiszem, hogy meg kéne védenie. Ha tényleg Zeusz teremtette, van olyan erős, hogy kibírja a fájdalmat, és megvédje magát, és alkalomadtán a gazdáját is.

-akkor sem tisztességes.
Jelentettem ki komolyan.Kérdésén eltöprengtem.
-Azért, mert ez nem az ő hibája. Nem kéne ennie semmit, ha hagynám, hogy minden őrült kísérletezzen rajta. De így, hogy nem hagyom vagy ezt teszem, vagy Lemegyek a földre, be az első vetkőzős bárba, lefizetek egy csajt, és utána Zeusz segít rajta. Ám ez szerintem nem méltó egy istenhez...még hozzám sem. Így meg kell várnom, míg találok egy igazi barátnőt, aki nem pénzért vagy szánalomból van velem. Most érted? Amúgy csak azt bántja, akit én akarok. Simán ráuszíthatom akárkire, de ha valaki nekem esik és éppen nem tudom hívni, akkor is segít. De meg tudja különböztetni a pozitív dolgokat a negatívtól.

- Csak nehogy valami hülyeség legyen a vége... nem hiszem hogy örülnél Thanatosz és Hüpnosz társaságának a Thartarosz legmélyén.- komolyodtam el. Zeuszból még ezt is kinézném. Néha túl szigorú az öreg, de mit tehetünk? Minden apa ilyen...bár ez a zsarolós rész tényleg igaz.
- Ha máshogy nem megy...- kicsit kétkedő volt a hangom. Nem igazán értettem egyet ezzel a "cél szentesíti az eszközt" elvvel.
- Nem bánt senkit, ezért nem is szabad hogy bántsák. De belőled havonta kiharap egy darabot..mitől lenne ez más?- kérdeztem kíváncsian.

-Nem is kell benne segítened, én majd elintézem magamnak.
Válaszoltam és a cipőmet kezdtem nézni. De utálom, hogy nem cipőfűzős! De mégis, hogy kössem be fél kézzel? sehogy, naugye!
-Tudom. De nem ér úgy segíteni, hogy megzsarol.
Jelentettem ki és éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa. Térdemre könyököltem, beletúrtam hajamba jobb kezemmel, a balt meg simán letettem a térdemre.
-Igen, a hullámvasút a legjobb.
Feleltem nevetve, majd felegyenesedtem.
-Mit nem értesz? Nem gúnyolódásnak, csak érdekel, mert nem szeretném, hogy téves dolgokat gondolj vele.

- Nem értem.- mondtam elgondolkodva. Nem okoz fájdalmat senkinek, de vígan lerágcsálja gazdája karját, és mivel amúgy nem bánt senkit, nem is érdemli meg, hogy szenvedjen. De a gazdája éppen ezért szenved...ördögi kör, és eszement logika.
- A hullámvasút a legjobb.- mosolyodtam el.
- Csak segíteni akarnak...Zeusz is.- mondtam nyugodtan. Elég nehéz elhinni tudom, de ez így van. Zeusz szereti a gyerekeit. Én legalábbis így tudom...engem szeret. Hermészt miért ne szeretné? Vagy bárki mást?
Valahogy lakatot kéne tennem a számra. Ez a néha-néha felbukkanó őszinteségi roham senkinek nem használ... legfeljebb megbántok másokat. Felvettem az ölembe egy kiscicát, és mosolyogva simogatni kezdtem.
- Ebben szerintem nem tudnék segíteni.- Mondtam komolyan. Valaki más jobban ért az ilyesmihez. Én csak az emberek korát változtatom meg, a viselkedésükkel nem tudok mit kezdeni. De ő nem is akar változtatni...

-Az más!
Vágtam rá gyorsan, mert ne hogy már félreértésben éljen. Még a végén felépít egy téveszmét teáról, amit később nem tudok lebontani. Na, az már tragédia.
-Vidámparkban már én is voltam, tényleg klassz.
Mondtam vigyorogva, majd elmosolyodtam. kérdése komoly fejtörést okozott.
-Hát...mostanában elküldözgetem az isteneket.ó magamtól, mert mindet Zeusz küldi. Amúgy fénygömbökkel szoktam játszani. A modorom miatt nem sokan akarnak velem szóba állni, szóval Teával játszom. De nagyon ellentmondásos, mivel nem akarok javítani a stílusomon, de barátokat szeretnék.
Tudtam, hogy ezt nem fogja könnyem megérteni.

- Engem még erős túlzással sem tudnál komolynak nevezni.- mondtam elgondolkodva. Tényleg sokkal egyszerűbb lenne ha lemenne a földre... vagy csak simán Aph-hoz. Nem hiszem, hogy visszautasítaná. De ha ennyire erőlködni akar...
- Neked fájdalmat okoz...- jegyeztem meg vállat vonva, és leültem mellé.
- Többnyire Párizsban vagyok... és nagyon szeretek vidámparkokba járni, és olvasni... -mondtam kicsit gyámoltalanul. Kedvel, de nem is ismer. Ezt nekem. Hogy igazodjak ki Hermészen? Na nem baj ő tudja...- És te?- kérdeztem kíváncsian. Van egy olyan sejtésem, hogy ideje nagy részét a kutyája mellett tölti. Sőt talán el sem válnak egymástól. Egészen mostanig.

-Mert komoly barátnőt szeretnék, ha nem így lenne lemennék a Földre és lefizetnék egy hülye libát, hogy járjon velem.
Vontam meg a vállam. Jaj! Olyan kellemetlenül érzem magam így, Tea nélkül. Nagyon akaródzott visszamenni hozzá, vagy csak simán utána ordítani, hogy gyere vissza! Tudom, hogy rettenetesen meg lesz sértődve rám, amiért elküldtem egy lány miatt. Ez a gondolat rossz érzést keltett bennem. Megbántottam, de majd kiengesztelem....hogy is? Fogalmam sincs.
-Igen, normális. De...mivel ő nem okoz fájdalmat senkinek, nem érdemli meg, hogy egy pszichopata rajta gyakorolja a képességét.
Jelentettem ki, mert ez a véleményem, és e mellől nem tántoríthat el senki és semmi. Még Hebe sem.
-Elmondod mit szeretsz csinálni szabadidődben? Mert nem sokat tudok rólad, azon kívül, hogy kedvellek.
Visszaültem a padra és kérdően néztem rá. Nem kell idejönnie, de válaszoljon a kérdésemre.

Némán figyeltem ahogy elküldi Teát. Nem tudom most valahogy rosszul érzem magam. Nagyon egyedül érezheti magát. Tényleg nagyon szeretheti a farkasát.
- Az miért olyan fontos?- kérdeztem meglepetten.- És semmi nem lehetetlen.- mosolyodtam el. Mondjuk amúgy is kedveltem, amíg nem genyózott. Ami ritkán fordult elő.ű, de akkor egész elviselhető volt. Normálisan lehetett vele beszélgetni.
- A fájdalmat érezni normális dolog.- Ez véletlenül csúszott ki. Tényleg, nem akartam hangosan kimondani. De ha egyszer így gondolom... mindeki érzi a fájdalmat, ő is és az állatok is. Enélkül nem tudnánk hogy hol a határ.

Láttam, hogy a kezem miatt hátrál néhány lépést Teától.
-Tea, megtennéd, hogy inkább a szobámban vársz?
Kértem csendesen, de tudtam, hogy meghallja. Odasétált hozzám, kicsit oldalba lökött.
-Menj.
Kértem újra, mire megfordult és lassan elsétált a szobám felé. Utánafordultam. Mikor láttam, hogy eltűnik a kanyarban egyedül éreztem magam. Még soha nem voltam nélküle, mióta megkaptam. Jobb kezemmel elfedtem a vérfoltokat a balon. Nem akartam, hogy lássa.
-Ennyire biztos vagy benne, hogy egy hónap alatt megszeretsz?
Kérdeztem, ám nem hittem, hogy ez így van. Mindegy, ha ez az, amit akar.
-Tudom mit gondolsz. De soha nem bántott. Nem akar fájdalmat okozni, de én sem akarom, hogy fájjon neki....bármi is. Magam adom neki oda, mert féltem.
Mondtam, majd egy pillantást vettem enyhén remegő bal kezemre. mindig ezt csinálja egy-egy etetés után. Agyamon átfutott az emlék, mikor bele mélyeszti fogait...kirázott a hideg. Hebére néztem.
-Ígérem, rendes leszek.
Néztem a szemébe, közben akaratlanul is megszorítottam jobb kezemben fekvő kezemet. Elnyomtam egy fájdalmas grimaszt, de éreztem ahogy a a kezem pórusaiból véres lé szivárog. Letöröltem egy gyors mozdulattal.

Látom nem érdekli, de azért rosszul esik neki amit mondtam. Ez elég ellentmondásos. Najó akkor újra. Zavarja amit mondtam, de ő Hermész. Gondolom hamar túlteszi magát rajta.
Követtem a pillantását a kezére, de gyorsan elkaptam onnan, és a kutyára néztem. És nem kell félnem tőle? Ha ezt teszi a gazdájával, akkor én mit várjak tőle? Hátráltam pár lépést a székek felé. És még ennyire sem fog megvédeni, mint az előbb...na mindegy.
- Persze. - mondtam nyugodtan. Ez a nyugodtság nem a szokásos nyugodtság. Ez inkább a vihar előtti csönd kategóriába tartozik.- Egy hónap.- jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Hermész végülis a tesóm. Najó csak félig, de akkor is.

Elhúztam a szám. Azért nem kell a fejemre olvasni bűneimet. Tudom mik a hibáim, erősen tudatában vagyok. Éééééés....nem érdekel. Hisz ki lenne Hermész, ha elveszne a modora? Egy nyálas kis takonypóc. Fúj, undorodnék magamtól. De vicces lenne!
Kijelentésére bal kezemre néztem. Ujjaim még mindig vörösek voltak, ahogy az egész kezem. De a tenyerem nem látszott, ott legalább kötés védte a kíváncsi tekintetektől. Bár ez a védőmódszer apránként kezdett tönkre menni, mivel a kendő átvérzik és undorító. Ahogy az etetés is, meg ez az egész. És fájdalmas, nagyon fájdalmas. ez van, már megszoktam.
-Az nem érdekel. Már elég régóta teszem ezt ahhoz, hogy kihúzok még pár hónapot vele. Vagy egy évet. Túlélem, csak fáj.
Mozgattam meg ujjaimat majd grimasszal felé fordultam.
-De nekem megér ennyit. Ha te is benne vagy.
tettem hozzá, mert akkor nem fogok erőlködni, ha ő alapból ellene van.

- Mondtam én.- láttam hogy elég nehezére esik kimondani ezt, de a tényeken ez sem változtat. De remélem nem tervez semmi gonoszat a többiek ellen. De végül is mit tudna tenni? Halálra idegesít mindenkit... és mi lesz Zeusz válasza? Talán száműzi Tartaroszba. A gondolatra önkéntelenül is megborzongtam. Semmi bajom Hüpnosszal, de a bátyja kicsit furcsa... és az egész helynek meg van az a negaítáv hangulata, ami mégegyszer nem csábítana vissza arra a helyre.
- Pedig úgy sokkal nehezebb lesz...és több időbe is telik.- mondtam komolyan. Úgy tudom havonta eteti ilyen sajátos módon Teát nem? Ahogy elnézem a kezét a kutyus pár napja falatozott már belőle, tehát van egy hónapunk.

Megvontam a vállam.
-nem csak miatta, magam miatt is. Bármennyire is utálom ezt kimondani, Zeusznak igaza volt.
A szavaktól hányingerem lett. Hogy mondhatok ilyet? Még egy órája sem járok senkivel, máris puhulok. Ezt nem engedhetem meg magamnak. Nem baj, majd levezetem Árészen. Meg fogják ezt még szívni a férfi istenek, mert velük dupla olyan genyó leszek. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, ez lesz. De legalább Zeusz visszakapja. Szét fog robbanni a feje az istenek panaszaitól és csak magát okolhatja.
Miközben végigvezettem ezt a szép gondolatmenetet Hebe vissza is jött, most már rendes méreteibe.
-Tökéletes. És én akarok udvarolni.
Vigyorodtam el.
-Ha már csinálom, szeretném jól csinálni. Hisz...lehet, hogy kiderül, nem vagyok teljesen menthetetlen bunkó, és nem kell kidobnod ahogy Zeusz segített Teán.
Mondtam, de azért kicsit tartottam tőle, hisz ez az én gondolat felem, lehet, hogy ő már most el akar menni.

- Egy találkozót csak kibír nélküled.- mondtam és összeszorított szájjal. Az egy dolog hogy szeret engem, de még egy normál méretű normális, földi kutyától is kiver a víz, hát még egy farkastól, ami simán üti az átlagot.
- Nem kell udvarolnod.- mosolyodtam el.- Tea miatt teszed nem?- tettem del a költői kérdést. Ha így van, akkor elég eleget tenni Zeusz feltételeinek. A farkasa hallhatatlan lesz és én meg az örökké valóságig kerülgethetem ki szegény állatot.
- Várj itt.- mondtam, és leugrottam a székről. Amilyen gyorsan csak lehet, átvágtam a termen, és a szobám felé rohantam. Ez az egyik hátránya ha magamat fiatalítom... a ruhám nem nő velem együtt. Felkaptam egy fehér egyrészes ruhát, és mentem is vissza mostmár normális külsővel odasétáltam Hermészhez.- Így már megfelel?- kérdeztem mosolyogva. Na mégis hogy zavarta egy 10 éves kislány.

Elmosolyodtam, mert éreztem, hogy győztem. Felállt a székre, így egy szintbe kerültünk. A szemeit néztem mikor elmondta a feltételét.
-Ahogy szeretnéd, de szeret téged, szóval....nem garantálhatom, hogy nem nyalizza be magát egy-egy találkozóra. ha lesz több is.
tettem hozzá, miközben a cipőmet fixíroztam.
-Akkor, hogy legyen? Segíts, mert még soha nem udvaroltam egy lánynak. Most mondjak neked szépeket, vagy...nem tudom.
Vallottam be. Kicsit zavart, hogy egy tíz évesnek udvarolok, szóval bevezettem kérésemet.
-nem...megtennéd nekem, hogy felnősz, tudod...hogy szék nélkül is egy szintben legyünk.
Kérdeztem nagy ártatlan szemekkel.