"Nagyok" csarnoka

Zavartan harapdáltam az ajkamat. Nehéz helyzet, de végülis igaza van. Mit veszthetünk? Évezredeket éltünk egymás mellett, és hogy-hogy csak most jut az eszébe? De ami késik nem múlik...
- Ez nagyon hízelgő.- mondtam halkan. Hihetetlen, még mindig nem tudom mit akarok. Teljesen nyílvánvalóan elmondta, hogy mit szeretne, erre én teljesen porbadöntöm az önbecslését.
Mérgesen felshajtottam, és felálltam a székre, hogy arcunk egy vonalba kerüljön.
- De csak akkor, ha nem kell mindig találkoznom Teával.- mondtam futólag rápillantva a farkasra. Látom nem örül neki, de én sem mert félek a kutyáktól...

-Senki sem biztos a választásában, ezért vannak az udvarlások. Amikor kiderül, érdemes-e folytatni.
A nem tudom legalább nem egy nem, és ez haladás.
-Én nem egy tízévesnek teszem az ajánlatot. Hanem annak a nőnek, aki tudsz lenni.
Mondtam és megsimogattam a macskát. Mit ne mondjak, most már tudom, miért utálom ezeket az izéket. Fúj.
-Kérlek, tudod, hogy tudok normálisan is viselkedni. veled meg még akarok is.
Vigyorodtam el, de nem léptem hozzá közelebb, csak így távolról néztem rá nagy szemekkel. Aphroditét én akkor sem fogom használni. undorodom attól, amit művel. és nem akarok a része lenni.
-Persze, ha te jobban szeretnél több éjszakát más-más isten ágyában tölteni, én nem fogok az utadba állni, de akkor most mondj nemet.

- Még nem találtad meg...tehát nem biztos hogy én vagyok erre a legalkalmasabb.- mondtam zavartam bámulva a cicát a kezemben.
A megjegyzésére inkább nem mondtam semmit.Ha tényleg ezt gondolja Aph-ról, szíve joga. Nekem konkrétan semmi bajom vele. Egy kicsit tényleg furcsa a kapcsolata az istenekkel, de hát a szerelem istennőjétől mit várunk?
- Nem tudom... Hermész.- kezdtem, és az ajtóra tévedt a pillantásom. Ha valaki betévedne ide, elég érdekes beszélgetésnek lenne a tanúja.- Egy 10 évesnek furcsa ajánlatokat teszel tudod? -kérdeztem vigyorogva.

-Megint tévedsz. nem akarok lefeküdni senkivel. És nem is fogok, míg nem találom meg azt, akivel le akarok.
Felnéztem rá.
-komoly. Nagyon kedvellek, tényleg, minden gúnyolódásomon kívül.
Válaszoltam vigyorogva, majd elgrimaszoltam magam.
-Mi értelme olyan zsepibe fújnod az orrod, amibe mindenki belefújja?
Kérdeztem, majd felálltam, hogy közelebb kerüljek hozzá.
-És mielőtt megkérdezed, nem tartalak zsepinek, csak Aph.ot...kicsit...
Mondtam elgondolkodva, majd a szemébe néztem.
-Ha szeretnéd, még udvarolok is neked, de előre szólok, nem tudom, hogyan kell, úgyhogy ne várj nagy dolgot.

- Te kérdezted...- mondtam vállat vonva.- És szerintem feleslegesen utálod őket...aranyosak.- ezzel a mondattal közelebb kerültem egy 9-10 éves szintjéhez, de ez is én vagyok, és így nem is néznek feltétlenük komplett idiótának.
- Valamiért ezt nem nagyon tudom elhinni...- válaszoltam semleges hangon. - Most döntsd el. Komoly volt az ajánlat, de csak azért, hogy...Teának segíts. Amúgy nem lenne komoly nem?- kérdeztem ártatlanul.
Tehát csak le akar feküdni valakivel. Legalább őszinte.
- De akkor is azt mondom, hogy Aph-al jobban jársz.- ráztam meg a fejem, és megsimogattam az ölemben alvó szőrcsomót.

Láttam rajta, hogy nem érti a lényeget...vagy az egészet.
-Nem, veled azért voltam genyó, mert te is ugyanazt akartad, mint a többi isten...és mert utálom a szőrcsomókat.
Vontam meg vállam, majd felegyenesedtem.
-Veled nincsen semmi bajom. Míg nem próbálsz komolyabban rám erőltetni egy Zeusz akarat-ot.
Mondtam, majd felálltam, megragadtam egy széket és Hebe széke mellé tettem. leültem rá és felnéztem arcára.
-Komolyan kedvellek, és az ajánlat is komoly volt. Csak Teának akarok jót vele, mármint azzal, hogy teljesítem Zeusz akaratát.
Látszott az arcán, hogy nem érti.
-Tea halhatatlan, nem hat rá semmilyen képesség, fegyver, de fájdalmat, azt érez. És mivel Zeusz teremtette, csak az ő vére képes elmulasztani azt örökre. Az én vérem csak egy hónapig ér. De ő csak akkor ad, ha lefekszem egy lánnyal.
Kis undor ült ki az arcomra.
-De már olyan régóta győzköd, hogy már azzal is megelégedne, ha barátnőm lenne. És ha már muszáj, hamar, nem találhatom meg azt a lányt, akit igazán szeretek, akkor legyen az, akit a többi lány közül legjobban kedvelek.

- Oh...- pirultam el kicsit. Ez meglepett...tehát csak azért volt nem genyó, hogy lássa, hogy én is tudok normális lenni vele?- Tehát csak megjátszottad, hogy nem vagy genyó... és ez a lényegen nem változtat.- jelentettem ki és Teát kezdtem el bámulni.
- Akkor engem nem kedvelsz.- jelentettem ki még mindig a kutya mozdulatait figyelve. Akárki akármit mond, jó itt nekem. Nem véd meg, ha rám támadna, de egyenlőre jól esik a hamis biztonság érzése. Csak megráztam a fejem, és leültem a székre. Zavar, hogy nem ér le a lábam, így jobb hiján lógázni kezdtem őket, mereven bámulva Hermészt.

Most már nem álmosoly játszott ajkaimon, hanem igazi.Visszahúztam a kezem és elrejtettem zsebemben, majd elnevettem magam.
-nem szeretnék cicát. Csak kíváncsi voltam, tudsz-e normálisan viselkedni velem, ha én is az vagyok.
Mondtam, majd visszamentem Teához, aki engedett feszült testtartáságból. leültem mellé és még mindig mosolyogva néztem Hebét.
-Tudok elviselhető is lenni, csak nem mindenkivel akarok. Az túl...unalmas lenne. Akit kedvelek, azzal nem genyóskodom.
Vontam meg a vállam, majd előredőltem, térdemen könyökölve néztem fel Hebére.
-nem muszáj ott állnod egész nap, Tea nem akar titeket mindenképpen megenni. tudod, ő halhatatlan, ilyenek már nem hozzák lázba.

Inkább nem gondolom végig a szavait. Amúgy is túl sokat gondolkodom, és ez még amúgy is túl bonyolult. Nem tudom hogy mit akar ezzel de azért van egy sejtésem.
- Az egyik percben pokróc vagy, a másikban meg már , kis túlzással, rendes. Miért?- kérdeztem és szúrósan a szemeibe néztem. Oké azt még én sem várhatom el senkitől, hogy komolyan vegyen egy tízévest.
- Miért?- kérdeztem megint. Megkapja ha nagyon akarja, de előbb tudni szeretném miért. Ha a farkasának adja... ne akarja megtudni mit akkor. Már így is elég mérges vagyok nem akarok még egy lapáttal rátenni, így inkább bólintottam, had vigye. De ettől még válaszolnia kell.

Felálltam, lassan, nehogy úgy érezze, veszélyben van, majd szépen, komótosan odasétáltam hozzá.
-Komolyan gondolom. halál komolyan. Kár, hogy nem hiszel nekem, pedig....látod, ezért nincsen barátnőm. Nyugodtan megmondhatod Zeusznak, szívem felajánlottam neked, de te visszautasítottad.
Válaszoltam bánatos mosollyal. Ám megjelent arcomon az enyhe sajnálat is. Imádom, hogy ennyire jó színész vagyok! Hol a taps, a virágok?!
-Pedig nagyon szeretnék legalább egy cicát! Könyörgöm, adj nekem egyet!
Nyúltam a legkisebb felé, de nem értem hozzá, vártam, hogy felajánlja.

Gyanakodva méregettem a szék tetején áldogálva, lában körül, és a kezemben macskákkal. Az eyik percben gúnyoros, a másokban meg a legelbűvölőbb mosolyával örvendeztet meg.
Az ajánlata meglepett... komolyan. Majdnem ledőltem a székről. Pár pillanatig csak némán álltam és döbbenten meredtem rá, majd megszólaltam a lehető legbájosabb mosolyommal válaszoltam.
- Mert kétlem, hogy komolyan gondolod. De ha még komolyan gondolnád se mennék bele.- mondtam mézédes hanggal. Lehet hogy ezzel belegázoltam a lelki világába, de olyan egyszerűen nincs, hogy az ember percről percre változtassa a hangulatait. És ez az ajánlat...
- Ezzel inkább Aphot kéne megkeresned. - mondtam semlegesen.- És különben is...minek neked még több cica? Úgy tudom utálod őket.- pillantottam rá gyanakodva, és a kezemben lévő kölyköt még jobban magamhoz szorítottam, aki erre dörömbolva hozzámbújt.

-Semmi közöd a magánéletemhez.
Mondtam semleges hangon, de éreztem, hogy belül kezd felmenni a pumpa, és ezt tea is érezte. Rávicsorgott. Majd az arcomra mosolyt varázsoltam. Barátságos, meleg mosoly, mint amit tea felé szoktam produkálni. felemeltem fejem, rávigyorogtam.
-Vagy....tudod...lenne egy ötletem. ha már ennyire foglalkoztat a szerelmi életem, miért nem leszel TE a barátnőm?
Kérdeztem, és hangomból csak a szeretet és a boldogság hallatszott. De tényleg, ha már ennyire szeretne foglalkozni velem, miért ne? Ettől legalább megijed és békén hagy, ha meg nem, hát...akkor tényleg megér egy próbát. de ha nem tünteti el a "fantasztikus cicáit" akkor...vagy mégsem...
-De csak akkor, ha be tudsz még szerezni ebből a párizsi csodákból.
Böktem a kis szőrcsomók felé, elnyomtam egy utálkozó grimaszt, helyére vágyakozó mosoly jött. istenem, de jó színész lennék! Még mázli, hogy a ravaszság istene vagyok, különben...nem lennék ilyen fantasztikus.

A farkas legszívesebben elkapná a cicáimat, de abból pedig nem eszik. Előbb lesz ő egy csaholó kiskölyök, mint belőlük Tea vacsora.
- Igen... és szerintem igaza van.- jelentettem ki.- Nem érzed kicsit túlzásnak, hogy senkit nem szeretsz csak a kutyádat?-kérdeztem metszően. Elhiszem, lehet hogy vár a nagy őre de ezzel akkor is csak az időt húzza.
- Vettem... Párizsban.- motyogtam az arcát fürkészve. Nem tudom mit akar jelenteni ez a hirtelen váltás. Miért olyan fontos, hogy honnan vannak? Elvégre csak egyszerű halandó cicák. Pár év és nem lesznek meg. Én is csinálhatnék belőlük hallhatatlant, de akkor az egész elveszti a varázsát. Szeretem a változatosságot, és magamat ismerve ha minden állatomat hallahatatlanná tettem volna, itt az Olümposzon nagyjából egy állatkert nyüzsögne.

Tea megremegett a dühtől, de enyhén megmarkoltam szőrét, jelezve, nincs itt az ideje a cica irtásnak. Nem válaszoltam a sértésre, nem is akartam így hirtelen. Azért lesajnáló pillantást vetettem rá, majd hátradőltem a széken.
-Mondd, mit üzen Zeusz? Várj, inkább kitalálom. Keressek magamnak barátnőt. Ez az, nem?
Kérdeztem, majd keserűen felnevettem.Ócska, lejárt lemez, unom, már fejből tudom az üzeneteket.
-honnan szerezted a cicákat?
Kérdeztem békítően.

Nincs nagyon elragadtatva a cicáktól... hát én sem a farkasától. Miért ne mtudnak elszakadni egymástól? Nem utálom a kutyákat, csak félek tűlük...ami nagyjából ugyanaz.
- A te Pickwickedben több a bolha mint bennük. -vágtam vissza mérgesen. Még nem múlt el a Zeusszal való veszekedésünk utóhangja, tehát így is elég rossz kedvem volt. Adoniszon nem szívesen töltöm ki a mérgem, sőt máson sem, de Hermész elég pokróc mostanában.
A megjegyzésére inkább nem válaszoltam, csak egy hűvös pillantást vettem rá. Eszembe jutottak dolgok, de azok kicsit durván és viccesen hangzottak volna egy tízéves szájából. Inkább a cicák menekítésén fáradoztam. Szépen magamhoz csalogatom őket a székre, ez nem nagy védelem, de legalább a közelemben vannak. Ez is több mint a semmi.
A feleség keresést még nem említettem meg... bár Zeusz mondta, hogy szóljak, de majd később ha majd nagyon fel akarom húzni.

Már rég nem akartam semmit csinálni, vagy....de, mégis. leüvölteni valakinek a fejét, lehetőleg annyira megbántani, hogy bőgve rohanjon haza. vagy a szobájába, ahogy neki jólesik. De nem ám bárkit, valami jelentős férfit, lehetőleg olyat, aki úgy gondol magára, mint valami császár.
Sajna nem jött be a dolog, vagy csak félig. mivel egy isten hamarosan be is robogott a terembe....cicákkal. Fúj!!!!!!!! Nem, nem, nem, miért cicák?! Rühellem őket. reméltem, hogy Tea lesz oly aranyos és elkapja, de nem. Láttam rajta, hogy jobban érdeklem én, mint a kis dögök. Vetettem azért egy lesajnáló, utálkozó grimaszt feléjük, majd az isten felé fordultam.
-ezeket meg honnan szerezted? A bolha piacról?
Még hogy macskák, azonnal csótányok, nem?4 Agyrém. Nem volt kedvem felállni, pedig olyan jó lenne kidobni az egyik kis dögöt az ablakon. Na, az már én lennék, így meg csak szóban tudom szidni. Bár, így is jó vagyok, na.
-Amúgy mit keresel errefelé? Kizárt papa?
Érdeklődtem enyhe gúnnyal. Végigmértem az istent. Jé, őt még nem küldte rám Zeusz, akkor kicsit tapintatosabban, tán...
-Úgy értem...miért nem fekszel az ágyadban és álmodsz pónikat?
Kérdeztem semleges hangnemben, a plafont bámulva. Bárcsak eltűnne minden isten a jó, büdös...De inkább nem folytattam, még kedves apám gondolatolvasó is lesz, és felhúzza magát. Fancsali képpel túrtam bele a farkas bundájába.

Egy tíz éves forma kislány rohant végig Olümposz fényes és hideg folyosóin. Igen ez a kis szőke kölyök én vagyok személyesen. Itt azért sokkal könnyebb kiélni ezeket gyerekes tulajdonságokat mint a földön. Ott mindenki miattam aggódik, és a szüleim felől kérdezősködik. De itt nem... itt még a szüleimet sem zavarja, hogy éppen melyik mániámat valósítom meg éppen.
Nevetve rohantam be a Nagyok csarnokába, nyomomban jó pár kismacska szaladgált összevissza. A futástól kipirult arccal másztam fel az egyik székre, és elvettem egy aranyalmát. Illetve csak elvettem volna, amikor megláttam Hermészt a hatalmas farkassal... A farkasok is olyanok mint a kutyák, mármint nálam nem nagy a különbség. Ugyanúgy félek mindkettőtől. Amilyen magasra csak lehet feltornásztam magam a székre, ami így sem sokat számított, mert Tea simán elért így is... csak némán egyetlen pisszenés nélkül álltam a szék tetején és bámultam a farkast és a macskákat. Csak ne támadja meg őket...és engem se ha lehet.

A szobámból csak nagyon nehezen sikeredett kijönnöm, ugyanis a Tea által tönkretett kezem folyamatosan vérzett, így bekötöztem egy rongyba, aztán irány! Teával oldalamon elindultam kifelé a szobából. Szerencsére este volt, mindenki a szobájában pihengetett, én viszont csak most tudtam kijönni a szobámból. Ennek oka az volt, hogy Zeusz rám uszít minden istent, igyekszik rávenni, hogy szerezzek magamnak egy barátnőt, vagy csak simán feküdjek le valakivel. De nem! És amíg így erőlteti nem is fogok! Bárcsak lenne egy olyan isten, aki azért jön, hogy beszélgessen velem. De ilyen nem lesz, hisz mindenki utál a stílusom miatt. nem hibáztatom őket, tényleg szemét vagyok. Zsebre vágott kézzel sétáltam, az óriás farkas néha bátorítóan meg-meg lökött a hátam közepén. ezzel nem segít, nem leszek boldogabb. A szőre ezüstösen fénylett, de jóval halványabban, mint általában, hisz érezte, nem vagyok jó kedvemben. Még gúnyolódni sem akartam, bár nem garantálom, hogy ha szembejön az kap egy nagyot a fejére, és nem ütést, hanem sértést. Nem érdekel, ki lesz az, ha olyan, aki már próbálkozott nálam, akkor nem kímélem, ha olyan, aki még nem, azt alapfokon fogom kezelni. Nem érzem jól magam, szóval nem kapnak nagy kupac gúnyt a fejükre, ám ne éljék bele magukat. A csarnokba érve leültem az egyik padra, tea mellettem állt, most pont akkor volt, mint én. teljes sötétség volt, és üresség. Nyugodt olt minden, csak én éreztem úgy, hogy fojtogatnak. Tea halványan fénylett, hozzám bújt, hogy jobb kedvre derítsen, de nem hiszem, hogy menni8 fog neki.

Amikor kacsint egy csókot küldök felé majd megindulok kifelé. Még visszapillantok vágyakozva az ajtóból. Itt maradni vele ... arrébb tolni a gyümölcsöket ... felfektetni az asztalra ... elkezdeni levetkőztetni...
Megrázom a fejem. Nem kéne így találkoznom Percével mert egy hétig húzza az agyam vele
- Hamarosan Gyönyörűség
Mosolygok még rá még egyszer majd most már nagy nehezen tényleg elindulok

//Én köszi //

- Melletted igazi istennőnek érzem magam.
Kényeztet, dicsér, feltétel nélkül imád. Kell ennél jobb ajánlat? Oh, hogy kifelejtettem mennyire szexi? Mikor felállt, úgy néztem rá, mint akitől elvették a kedvenc játékát.
- Jobbat el sem tudnék képzelni. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy siess vissza.
Csókjától jólesően bizseregni kezd az ajkam.
- Na menj, ne várakoztasd meg, tudom nem szeret várni.
Felállok az asztalról, egyik tincsemet feltekerem a mutatóujjamra, visszakacsintok Apollónra, majd elsétálok a szobám felé. Remélhetőleg hamarosan látom.

/köszi /

- Aphrodité megköszönt valamit! Ezért megjutalmazlak majd!
nevetek fel kedvesen majd bekapok pár szem szőlőt és megfogom a könyvem aztán átteszem a másik sarokra a lábait és felállom
- Egy nektárt bármikor...mondjuk úszás után azonnal...menj a szobámba ha végeztél. Ha előbb végzek utánad megyek és fürdünk együtt
Hajolok oda és egy szenvedélyes csókot lopok tőle
- Így megfelel?

Ez mondjuk nem volt a kedvenc témám, elvégre nem tűrhettem, hogy valaki néha úgy bánjon velem, mint a ronggyal. Pont velem? Azt nem mondom, hogy ártatlan vagyok, de nagy gonoszságot életemben nem tettem, és nem is tudnék.
- Azt hiszem, most meg kell köszönnöm neked, hogy kiállsz melletem. Jól jegyezd meg, nem sok ilyen alkalom van.
Elnevettem magam, mikor nem bírta tovább, és újabb ajánlatot tett egy légyottra.
- Tudod, hogy nem ehetünk fagylaltot. De mit szólsz a nektárhoz? - ajkaim kéjesen megnyaltam. A mézédes isteni, mondjuk eledel tökéletesen illik egy buja éjszakához, pontosabban Apollón izmos testét befedni vele, majd megszabadítani tőle.
- De ne most. Míg te úszol egyet, és veszek egy fürdőt. A bőrömnek meg kell őriznie a puhaságát.

- Mert hallottam, hogy beszél rólad. És aki egy nőt bánt szóban az nálam nem ember, aki téged bánt szóban...nos láthatod. Azt semmibe veszem
A fagyis ajánlatára lehunyt szemmel kell nyelnem egyet. Aphrodité vérvörös, méz édes ajkai...
- Percével beszélek később...nem nyalunk el egy fagyit...a szobámban?

Eleinte én is ilyen véleménnyel voltam a férjemről. Nem értettem Zeusz miért pont neki adott. De elfogadtam döntését, és vele éltem. Később megcsaltam Árésszel. Mentségemül szolgáljon, hosszú időt töltöttem el egyetlen férfi oldalán, megpróbáltam.
- Tudom, hogy nem lennél rá képes, ahogy senki. Nézd meg apánkat. Még az ő szíve is olyan lesz, mintha vajból lenne ha velem beszél. De nem értem. Miért mondasz ilyeneket Héphaisztosztól? Nem olyan gonosz ő. Még Hádészt is kedveled, pont vele lenne bajod?
- Egy fagyi jólesne. De lenne jobb ötletem is, honnan nyaljam le.

- ÉN?! Na de kérlek!
mondom szinte felháborodva majd mosolyogva folytatom
- Én Soha. De nem is én élem az egész életem egy koszos, büdös helyen szutykosan. Héphaisztosz soha sem volt komplett. Szerintem mikor Héra ledobta az Olümposzról a fejére eshetett és meghülyült...csak sajnos nem halt bele az esésbe
Köztudott volt, hogy még Héránál is jobban gyűlöltem azt az...azt. Pedig igazából nem volt rá okom, talán annyi hogy hozzá adták Aphroditét és nem hozzám
- Ha esetleg kimegyünk egyet fagyizni...nos még sem mehetünk meztelenül akár milyen jó lenne

- Pár cucc úgy mint ruha? Szükségünk lesz ruhára?
Persze imádtam a ruhákat, csak jobban kiemelték tökéletes alakom. És hogy milyen sokféleségre törekedtek az emberek... És a fehérnemű ötlete, na az még külön kedvemre való.
Simogató mozdulata közben Héphaisztoszról mondott valami érdekeset. Mi baja lehet? Hiába nem kerestem a társaságát mostanában, kíváncsi voltam, hogy van. De hogy bántana?
- Nem lenne képes rá. Vagy... te megtudnál ütni? Egy ilyen csinos pofit?
Előveszem legártatlanabb, legszebb nézésem, és úgy pillantok fel rá hatalmas szempilláim alól.

- Pakolj össze pár cuccot amíg mi elmegyünk úszni és gyere velem a földre pár napra. Nem lesz panaszod a kényeztetésre
Simogatom meg kajla mosollyal az arcát. Oh de még hogy nem lesz panasza!
- Azt mondják, hogy a sánta eléggé ki van akadva valami miatt nem mennék oda mert megkattan és esetleg...bántana
Mondom ki nyugodtan. nem egyszer hallottam miket mondott...persze amint meglátja Aphroditét minden erőszakos gondolat kiszáll a fejéből de akkor se akarjon semmit sem csinálni az én húgommal...khm...és ágyas társammal

- Úszni... hm.
Ahogy elképzeltem izmos testüket, ahogy a vízből kijönnek. Hát nem nyugodtam le az biztos. Gúnyos megjegyzésére pedig gonosz fintort vágtam.
- Te tudod a legjobban, hogy ez az egyik leghasznosabb dolog. De lehet megkeresem akkor Árészt. Ha már te nem vagy hajlandó a társaságomat élvezni. Nem tudod merre lehet?
Sajnos nincs olyan képességem, hogy megérezzem, merre vannak a többiek. De ha már a későbbi programokról van szó, egy új ékszer sem ártana. A gond csak az, hogy Héphaisztosz, drága férjem nem hiszem, hogy most kapható lenne effélére. Furcsa, hogy míg az emberek világában elválnak egymástól a házastársak, nálunk nincs ilyen. Vagy csak én csinálok azt, amit akarok? Apám nagyon szerethet.
- Talán elmegyek Héphaisztoszhoz. Vagy a földre. Nem tudom. Azt akarom, hogy kényeztessenek.

- Akár. Bár igazából úszni van kedvem és kivel lehetne jobban mint vele? Aztán lehet lenézek Hádészhoz...és utána nem tudom
Nevetek fel. Na igen. Percétől megvonni a vizet...mint halandótól a levegőt...azt hiszem. Még ha külső jelet nem is adok az előbbi megjegyzését az agyam egyik jól zárható szegletébe csuktam, hogy akár mikor akarnék vele valamit ez felvillanjon
- És neked? Mármint a magad nézegetésén kívül
Vigyorgok rá. Mind a kettőnknek az egyik legkedvesebb szórakozása...de ha a tökéletesség szórakoztató mit tegyünk?

- Nem kell választanom Árész és közted. Úgyhogy ezt akár le is zárhatjuk.
Azt sosem vallottam be senkinek, hogy Árész az egyik szerelmem. Igaz, hogy Apollón jobban ért a női nemhez, engem pedig úgy ismer mint a tenyerét, így vele szinte minden tökéletes. Ezért jó, hogy mindenből jut nekem egy kicsi.
- Nálunk jobban senki nem csinálja cica.
Ahogy ezt mondtam, rákacsintottam, mintha cinkos társak lennénk.
Bevallom, kicsit untam az Olümposzt a héten. Senkivel nem futottam össze. Talán tényleg nem ártana, ha lenéznék a földre. Félő, hogy túlságosan magamra vonnám a figyelmet.
- Mi a terved későbbre? Sakkoztok Percével?
Mint a halandó öregek. De ezt nem mondtam ki hangosan.

- Chö...pár jó pillanat egy kiváló estéért? De ha így látod akkor mától játszadozz Árésszal
Tudatom egyik kis zuga jelez, hogy ez csak szemétkedés és ne vegyem magamra. De akkor is! No nem baj...jösz még az én utcámba kiscsilány...majd meglátjuk Árész vagy én
- Nem vagyok perverz csak szeretem a szexet...ha jól csinálják. Ez nem perverzség
A másik kérdését figyelmen kívül hagytam és csak elmosolyodtam
- Ne törd így a buksid hugica. Még megárt az aranyos pofidnak

- Jó vagy benne semmi kétség. De hogy csak te tudnál? Árésszal is volt pár jó pillanatom...
Incselkedve nézek rá, hiszen épp most sértettem meg az egóját.
- Szóval ezért nem futottunk össze mostanában. Nem értem miért vagytok ennyire oda a földiekért. Olyan unalmasak... és itt konkrétan a nemi életüket értem.
Persze jó rég próbáltam megfelelő hímet találni lent, végülis ők olyanok mint a zsákbamacska. Vagy szerencsém van velük, vagy nincs. Ilyenbe viszont kár energiát fektetni.
- Igazi perverz vagy.
Tekintete helyett a keze vonta magára a figyelmem, ami egyre feljebb csúszott ismét lábamon. Meddig húzzuk még egymást?
- Mikor érdekelt téged utoljára, mit gondolnak a többiek?

- Téged csak én tudlak angyalka...ő meg egy átlagos nővel is alig boldogul el, nem hogy Veled
Simogatom meg a kezét
- Nem igazán. Én több időt töltök az emberek között. Sőt. Mondhatni csak az ügyeket jövök fel elintézni aztán megyek is vissza
Szedek le egy szem szőlőt majd az ajkaiba helyezem ügyelve, hogy megcirógassam közben azokat
- Mint mondtam, dehogynem...az elv..a gondolat nagyon is fel tud...hm...fel tudja kelteni az érdeklődésemet... - simogatom egyre feljebb a lábát
- De ettől függetlenül nem hiszem, hogy a többiek örülnének, hogy mi itt...
Fejtem ki, hogy mit gondolok de aztán a fejemben tovább viszem ezt a gondolatmenetet. Tényleg nem örülnének? Hiszen ez a csoda...ami mi vagyunk...és amikor együtt...nos lehet, hogy nagyon is tetszene nekik

- Egy nőt, vagy engem?
Ahogy az előbb őt zavarta az, hogy az emberekhez hasonlítom, úgy engem is zavar, hogy egy kalap alá vesz minden nővel. Én nem vagyok mindenki. Ilyen mint én, nincs több a világban, sem hozzám fogható. A mondata többi részét mintha meg sem hallottam volna. Aztán elméláztam rajta mégis.
- Mert mit tenne Zeusz? Semmi elítélendő nincs abban, amit csinálunk. Én vagyok az élő példája annak, hogy ez a szexet ő sem veti meg. Amúgy meg, minek van egyáltalán lakásod? Arra a kis időre, amíg az emberek közt vagyok, nekem megteszi az elnöki lakosztály is a Four Seasonsben.
Hát igen... a luxus a lételemem.
- Mindenesetre szívesen elmegyek, ha a feltételek adottak lesznek.
Ismét haraptam egyet az almából, ami már majdnem elfogyott a kezemből, sosem eszem meg teljesen, kinek kell a csutka? Letettem az asztalra, lenyeltem a falatot, hogy újra megszólalhassak.
- Miért téged nem? - kérdeztem vissza.

- Nem az zavar, hogy ránk nyithat. Legalább megtanulná, hogy kell rendesen kielégíteni egy nőt. Az zavar, hogy azonnal rohanna Zeuszhoz. Szükséget van egy fejmosásra? Nem hiszem...legalábbis nekem nincs
Amikor felkerül ölembe a lába azt kezdem simogatni és úgy nézek fel rá hiszen most magasabban van mint én
- Majd egyszer leméltóztatsz jönni a lakásomra és ott. Vagy ennyire vonzana az ötlet, hogy ránk nyithassanak?
Vigyorodok el majd beleharapok az alsó ajkamba gyengéden

Egyre jobban belelendültünk, erre.... Hogy mi?? Úgy ültem ott, mint akit pofon vágtak. Ott ült tőlem nem messze, arcán kaján vigyor terült el. Hogy én ilyenkor mennyire... igazából nem tudom, de hogy heves érzéseim vannak, az biztos.
- És Perce jobban felizgat mint én? Nem hiszem. - még egy kéjes mosoly, de mikor látom, nem működik, lemondok róla.
- Akkor ma nem.
Felvettem az almát a padról, és ismét beleharaptam, hogy valamivel lefoglaljam magam. Feültem az asztal tetejére, lábaimat Apollón ölébe tettem, és összekulcsoltam őket.
- Mi dolgod van vele? - kérdeztem érdeklődve. - Amúgy érdekes, hogy az előbb még nem zavart, hogy bárki ránk nyithat.

Fogai gyengéden a vállamba nyomódnak amitől automatikusan felnyögök. Beleharapok finoman az ajkába majd egyre vadabbul és hevesebben csókolom és ölelem míg nem hátrébb csúszok a székre lihegve ördög és egyben pajzán mosoly kíséretében
- Ne haragudj édes de várom Percét. És nem lenne jó, ha így ránk találnának - cirógatom meg az arcát. Igazából nem beszéltük meg, hogy találkozunk de egy egy ilyen mondat után úgy szeretem nézni az arcát...meg amúgy is

Forró keze végigjárja testem, és pedig csak élvezem minden egyes érintését. Szerettem ami vagyok, és hogy mi vagyok? Olyan nő, aki több férfival is élvezi a szerelmet, és mégsem tartják "szajhának".
Gondoltam, hogy nem lesz ellenére mást is bevenni, odavagyunk az extra dolgokért.
Csókjai már nemcsak a számat borították be, hanem kezdte lázba hozni testem minden apró porcikáját. Az evésből hirtelen vad orgia kezdett kialakulni, látszik milyen szeszélyesek vagyunk mi, istenek.
- Igazad van. - kezeit feljebb irányítottam, közben megharaptam a vállát. Ilyenkor előtörnek az állati ösztönök. Ez furcsa, de akkor is így van.

Amikor közelebb ül feljebb ülök a széken és nem csak azért, hogy jobban tartsam...a csóknál finoman visszacsókolom közben a kezem egyre intenzívebb simogatássá válik mint sem cirógatássá
- Nem tudom, nem hiszem, hogy rajongana az ötletért...de egyszer akár meg is próbálhatjuk... - csókolok bele gyengéden a szabadon "felejtett" váll gödrébe aztán végignyaltam egészen a csók helyétől a füle tövéig
- De most maradjunk csak ketten...rég voltunk kettesben...

- Egy-két alkalom... tényleg nem változol. Bár én nem igazán szívelelem ezeket a lényeket, de szívesen tennék kivételt egy olyannal, aki méltó rá. Majd szólj ha látsz egyet.
A mosoly nem akart lehervadni arcomról. Mikor felvázolta előttem a lehetőséget, egyre inkább kezdett tetszetni az ötlet. Jól ért a hatáskeltéshez az biztos. Egy pillanara megborzongtam a gondolatra, ahogy láttam magunkat a legszebb pillanatban, egyértelműen felejthetetlen pillanat. Apollónra szívesen használnám a perverz jelzőt, tudtam mi jár a fejében eddig is, elvégre volt már nem egy hihetetlen éjszakánk, nappalunk, reggelünk... Sokan ferde szemmel néznek ránk, elvégre féltestvérek vagyunk, de ezt nem lehet elmagyarázni.
- Ne kísérts Apollón.
Megnyaltam ajkaim, és finoman az övéire tapasztottam őket, elhalványítva minden más csókot a fejében, amit valaha is kapott másoktól. Még közelebb csúsztam hozzá, kezeimet széles hátára téve.
- Mit szólnál ha Árészt is bevennénk egyszer? Mostanában olyan feszült. Elfelejti milyen igazán jól szórakozni.