Opera - Palais Garnier

Mosolyogva figyeltem, hogy belemegy az ajánlatba. Hát nem kedves tőle. Mibe, hogy csaz azért, mert kevesebbet kell szenvednie? Mit izél azaz egy hónap, nem sokat ér. . . . Jó, neki ige, mert . . . Nos . . .. Azért. Mindegy. Leült, és lenyomkodott pár billentyűt. De röhögnék, ha bejelentené, hogy ennyi volt. Köszönöm, hogy meghallgattak.

-Igen. Már egy jó ideje- Pillantottam rá, majd felé fordítottam fejem. Nos, érdekel, mit fog nekem énekelni. Sőt, ha lenne nálam, rózsa, lehet még azt is bedobnám neki.

- Akkor egy hónap.- sóhajtottam fel, és elindultam a színpad felé. Egy hónap is sokat jelent, így legalább fél év, és ihatok. A hét hónap olyan soknak tűnik. A hat meg egy szét, esztétikailag kerek szám.
A kicsit mintha meg sem hallottam volna leültem a zongorához, felnyitottam a tetejét, és próbaképp lenyomtam pár billentyűt. Most ki akar hozni a sodromból mi? Hát arra várhat egy darabig, pár hónapig a nyakamra kéne járnia ahhoz felidegesítsen.
- Akkor felékszült a hölgy?- kérdeztem a nézősor felé pillantva. Még nem kezdem el, hátha meggondolja magát.

-Nem! Maximum 1 hónap csak. Énekelni kell érte- Mosolyogtam rá, majd lában átdobtam abba a székbe, amiben nem rég Armand ült. Kissé ficánkoltam, és kényelmesen elhelyezkedtem. Nos, most már csak rajta, áll énekel-e vagy sem. Egy hónap is sokat nyom a latba, de még kettő. Nem, abba nem megyek bele!

-Nos, hogy döntesz Kicsi Armond?- Érdeklődtem a kicsi szót, jó erősen megnyomtam. Na, ha ezzel nem hozom ki a sodrából, mással sem.

Csak egy hónap? Istenem de egy smucig nőszeméllyel hozott össze a sors.
- Két hónap?- kérdeztem vigyorogva. Sáfárkodjunk egy kicsit. Bár kicsit vicces, hogy pár hónapért küzdök.- És akkor éneklek neked....sőt még zongorázom is.- Ugye csábít az ajánlat? Vagy nem... Bár lehet hogy feleslegesen reménykedek a jó indulatában. Na nembaj. Ha kihagyja a soha meg nem ismételhető, kihagyhatatlan alkalmat... ő tudja.

Mosolyogva figyeltem, ahogy elindul. Ment, de pár lépés után meg is torpant. Ezzel adjak le pár hónapot. Na nem! Soha! Nem vagyok ennyire, önpusztító. Már, kigondoltam mindent. Soha nem adom le. És . . . . Másrészt viszont, annyira érdekel, hogy tud énekelni.

-Akkor, inkább megveszem DVD-n. Nem adok le, max 1 hónapot- Oké, ezzel lesz fél év. . . De hát na. Ha így is belemegy, ám legyen. De ha nem. Innen megyek a DVD kölcsönzőbe. Holnap meg megveszem. . .. . Ilyen egyszerű.

- Persze.- mondtam mosolyogva és elindultam a színpadon álló zongora felé, de pár lépés után megtorpantam.- Ha ebből a hét hónapból három vagy négy lesz.- pillantottam hátra. Na erre kíváncsi leszek. Ha bele egyezik eléneklem neki, de ha nem...marad a felvétel. Mert ugye ezen is meglehet nézni, nem muszáj nekem énekelni. Mekkora mázli hogy tudok zongorázni... valami azt súgja, hogy acapella nem lenne olyan élvezetes. Amúgy sem, de a zongora valahogy elnyomná a hangok egy részét. Várakozón néztem rá, és reméltem nem csak hülyéskedik. Mert ha igen... meglátogatom fürdés közben.

Na neki is leesett. Hogy semmi olyat nem lát, amit más na. Jó, mondjuk az, hogy a melltartóm is levenném már teljesen más volt. . . . De nem baj. Sóhajtva írtam fel magamnak, hogy ő is egyet ért velem.

-Énekelj nekem belőle. Kérlek- Néztem rá könyörgő szemekkel. Csak, hogy még hatásosabb legyen, teljesen hozzá bújtam, szépen pislogva rá. Eszembe jutott az a morbid film. .. Jujj attól még mindig kiráz a hideg. Megremegtem és felállt a karomon a szőr. Ahh, undorító.

- Oké.- bólintottam megnyugodva. Nem értem min akadok fenn most. Csak levetkőzött nem? Mintha csak a tengerparton találkoztunk volna,de még a melltartóját is levette volna... inkább nem gondolkodom tovább ezen, mert még eszembe jut valami kifogás, és akkor mondanom kéne valamit, amivel még jobban belemászok.
- Kár. Pedig szívesen meghallgattam volna tőled.- dőltem hátra csalódottan. Tényleg hallani akartam, de ha nem hát nem...

-Oké vettem. Ne feszegessük tovább a témát. .. . – Mondtam mosolyogva. Mit kell ezen annyit szenvedni. Levetkőztem na és? Annyit látott rajtam most, mintha a strandon lennék bikiniben. . . .oké nem teljesen, de na. A lényeg az, nem látott semmi használhatót.

-Nem ismerem. Komolyan nem!- Néztem rá teljes komolysággal. Az előzőt nem lehetett érteni vagy mi? Én ne ismerném. . . De ez már részlet kérdés. Hauidni bűn, én bűnös vagyok. Nem baj. Ennyi bűn elfér. . ..

- Viszont engem zavart volna.- vontam vállat. Az egy dolog, hogy őt nem érdekli, de engem igen... hihetetlen, hogy tényleg megcsinálta volna. És ha hagyom...de nem hagyhattam, mert végülis ő egy nő nem? És őket tisztelni kell...apám erre tanított legalábbis.
- Most csak viccelsz ugye?-kérdeztem komolyan. Pont ezt nem ismeri? - Még csak hallanisem ahllottál róla?- próbálkoztam. Nem tartozik a kedvenceim közé, de azért nem rossz.

-Nyugi már. Nem harapom érte le a fejed- Mosolyogtam de. Aranyos amikor magyarázkodni próbál, de nem kell. Értem én. Kissé régi módi, ez van. De látszik, a szemén, hogyha mostani lenne a felfogása, engedte volna. Ennyi volt. Lelepleztem. . . . .Hehe. . . .

-Nem rémlik, hogy ismerném. . . .-Gondolkoztam el. Nem ismerem. Vagyis, ő ne tudja, hogy mégis. Annyira érdekel, hogy mit akar tenni, ha nem ismerem. Persze színészi tehetségemnek köszönhetően. . . Nos, elég életszerűen adtam elő. Kérlek, ne vegye észre.

- Mármint nem azért mert...érted, ne vedd magadra de...elvi okok...-nyögtem ki nagy nehezen. Szép, pár órája ismerem, és máris magyarázkodnom kell. De akkor sem lett volna szép dolog hagyni, hogy levetkőzzön. Még ennyire sem...
- Vámpírok bálja?- kérdeztem vigyorogva.Remélem ismeri...mert ha nem, akkor... nem akkor sem fogok énekelni belőle. Nem arra ne is számítson. De ismrei nem? Ezt ki ne ismerné?

Egy idegi csak nézett. .. Hm. . .Érdekes lehetek. Amúgy, én sem vagyok már 100%-os. Nem baj, egy kis hülyeség belefér. . . Amikor visszaadta rám a felsőm elmosolyodtam, visszakapcsoltam melltartómat, de mielőtt felvehettem volna bármit is elrántott magával. Én meg két ballábasan az ölébe esett.

-Pedig megettem, de nem hagytad, hogy befejezhessem- Mondtam kissé durcásan és felálltam öléből. Felöltöztem, majd leültem, vissza a helyemre. Felhúztam a csizmám és a kérdésre elmosolyodtam.

-Mi az, és eldöntöm, akar-e vagy sem- Mosolyogtam rá, majd megigazítottam a hajam. Lehet nem tetszett neki a vetkőzésem. Az durva sértés lenne, bár ő katona volt. Látott már ennél különb testeket is. . . .

És komolyan megteszi. Egy darabig mozdulatlanul figyeltem mit tesz, de aztán én is felálltam, és szépen visszaadtam rá a felsőt, ezzel megakadájozva, hogy tovább vetkőzzön.
- Pedig reméltem nem teszed meg.- csóváltam meg a fejem, és visszaültem, magammal húzva őt is.
- Hm...választhatok én? -kérdeztem kíváncsian. Lenne egy ötletem, amit talán még szívesebben énekelne el, mint egy Júlia dalt, vagy esetleg Ophelia szólóját.

-Rendben, de itt- Jelentettem ki és megadóan sóhajtva felálltam, elé léptem, és elkezdtem levenni a felsőm. Előbb a bolerót, aztán a felsőt. Ezek ezután, lehúztam csizmám cipzárját, majd azokat is levettem. Amint megvolt, Elkezdtem lehúzni magamról a combközépig érő szoknyám. HA most valaki látna. . .. Nem néznének normálisnak, az tuti.

-Majd eldöntöm ma, miközben nézem az operákat- Mosolyogtam és ledobtam a zoknikat is. Amint ez megvolt megadóan, lehúztam magamról a szoknyát is. Jelen pillanatban csak fehérneműben állva előtte, hátranyúltam, hogy kikapcsoljam a melltartóm is.

- Akkor még mindig levetkőzhetsz a Louvre-ban...vagy akár itt is.- mosolyodtam el. Ha nemet mond jobban jrok, mintha igent mondana... mert nem hagynám, hogy levetkőzzön. Még mindig meg van a nyoma a 14-19 század szokásainak. Nem hiszem, hogy lenne bennem elég tartás, hogy engedjem neki...
Nem igaz, hogy nem megy bele. De hét hónap múlva...már alig várom, hogy halljam azt a "borzalmas" áriát.- És megtudhatom, hogy mi szándékozol majd elénekelni?-kérdeztem kíváncsian.

-Na nem! Majd 7 hónapocska múlva! –Jelentettem ki. Még csak az kéne. Annyi lenne a fogadásnak. Ezt nem hagyhatom, nem igaz. Találjon ki mást. Fizessem neki, 1 hétig a pia fogyasztását, vagy valami mást, csak nem éneklek.

-Találj ki mást – Kértem rá, illetve kissé parancsoló volt a hangom. Ugorjak fel a csillárra, és szaltózzak? Menni fog. . .Hajlékony vagyok. . .Nem is kicsit. Táncoljak neki rúdon? Az is menne. . . .De énekelni, csak 7 hónap múlva!

- Nem tudom... elénekelsz egy áriát?- kérdeztem teljesen komolyan. Ez lenne a legjobb megoldás nem? Akkor nem kéne hónapokat várnom. Bár ha megtudom hol lakik...nem is kell. Viszont ha tényleg megbízik bennem, nem hiszem, hogy okos lenne eljátszani ezt a bizalmat, mert ha meglátna, vagy megtudná, újabb bábbal gazdagodna a szertára.

-Tudom, csak megjegyeztem- Közöltem vele mosolyogva. Oké, az én szemem meg vörös lesz, de az általában akkor is ha éhes vagyok. . .Vérre. . . . Na mindegy. Ő sem tud ellene mit tenni. Csak olyan furán néz ki. . . . Na mindegy.

-Én kérek elnézést, amiért nem ismertelek 10-20 évvel ezelőtt- Mondtam teljes komolysággal, még is mosolyogva. Tényleg, csak és kizárólag az én hibám, hogy nem ismertem még. –Hogy tegyem jóvá, eme nagy ballépésem?- Néztem rá, bűnbánó arccal, és vártam, hogy „kegyelmet gyakoroljon” rajtam. . . . Mind egy rossz előadás. . . .

- Elhiszem.- mosolyodtam el. Kíváncsi vagyok, miket szokott csinálni. Mondjuk csak a hecc kedvéért, kiborítani valamelyik szerencsétlent, aki azt sem tudja mi történik vele.
- Nem tudok mit tenni ellene.- vontam vállat. Engem nem igazán érdekel a színe... egyrészt ez még fel sem tűnt nagyon. Bár páran kicsit furcsán néztek rám pár ilyen akció után...akkor viszont meg is van, hogy miért.
- Most már semmire. Ha egy 10 vagy 20 éve kérdezed, rögtön visszamennék katonaságba.- válaszoltam elgondolkodva. Egész biztos ott kötnék ki megint.- Azért köszi az ajánlatot.

-Tudom. És jó muri vele játszani is- Mosolyogtam. Imádok embereket szivatni vele. Olyan aranyosak, amikor nem értik mi bajuk van. Tiszta haszon. Jó mondjuk ő a gyógyításra gondolt, de na. Oké az is hasznos. Főleg mikor megmart egy kígyó. . . . Érdekelne, ő mire használná .. . . Ha fontos, átadom neki. . . . Igen, elfelejtettem mondani. . .Áttudom adni az erőm. De mivel nem vagy gondolatolvasó így mindegy.

-Azta. Ez szép képesség. De a szemed színe. . . Nem jön be közben- Jelentettem ki, majd megnéztem közelebbről azt a márvány széket. Olyan könnyen összetudnám törni. De ezt nem tehetem. Majd talán akkor ,ha összedől ez a kóceráj, vagy újat építenek és ezt bezárják. . ..

-Mond, mire használnád a képességem? Mármint a gyógyítást?- Érdeklődtem mosolyogva. Ha annyira kell neki, egy szavába kerül és megadom neki. . . . Jajj, ezt se hangosan mondanám ki, nem. Magamban. Nagyon okos!- Ha kell, átadom szívesen- Ajánlottam fel. Persze, csak az én képességem tudom átadni. . .Másét sajnos nem tudom átvenni. . ..

- Értem.- mondtam a plafont bámulva. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne felidegesíteni. Már csak azért sem, mert nem túl vidám kiszolgáltatottan cselekedni, az akaratod ellenére.
- Az hasznos.- Tényleg az. Nekem legalábbis jól jönne. Vagy jól jött volna amíg harcoltam. De most se lenne rossz. Főleg ha arra gondolok, hogy mik fordulnak elő egy-egy éjjel a kocsmákban.
- Átalakítok egy tárgyat dolgot, valami mássá.-Azta de konkrétan fogalmazok.- Például...- rápillantottam az előttem lévő székre, a szemem fekete színt vett fel, a vöröskárpitos szék pedig átváltozott egy fehér márvány ülő alkalmatossággá.

-Értem- Hát igen, valami ilyesmire számítottam. Én sem mennék vissza a helyében. Sokat meg élt. . . Meg aztán, kicsit sem lenne feltűnő, hogy nem öregszik. . . Ja a pláne, hogy nem hal meg. . . .Oké, tudom, hogy ez csak egy idő után tűnne fel nekik. Meg minden. De leszerelni meg nem igen engedik, ha jó katona. És szerintem ő az volt. . . . .

-Vérmágia- Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Egyedül álló képesség. Hehe. . . Nem érti, annyira. . .Szerintem legalábbis. –Tudom, irányítani bárkiben a vért, és rátudok kényszeríteni bárkit bármire. Magyarán, az élő, lélegző bábum lesz- Fejtettem ki kissé részletesebben. Igazág szerint, én szeretem ezt a képességet. És azt is, hogy képes vagyok vérrel gyógyítani. Ja ezt el is felejtettem. –A másik meg, képes vagyok vérrel gyógyítani- Mosolyogtam rá. Ha ő tudja az enyém is tudni akarom.

-Na és a tied?- Érdeklődtem. Azt a „már ha van ilyened”-et nem tettem hozzá. Nemesi családból származik, ránézésre legalábbis. . .És a vére illata is ezt tükrözi. . .Tehát tuti van neki.

- Nem lenne túl sok értelme.- mondtam elgondolkodva.- Persze vannak országok, amik még most is háborúznak egymással, de nekem nincs túl sok közöm hozzájuk.- vontam vállat. Kicsit kegyetlen gondolkodásmód, de így van. A legutolsó háború amiben részt vettem az az első öbölháború volt, azóta a franciák nemigen harcolnak, de ez engem mikor tartott vissza?
- Tehát akkor mi ez a különleges képességed?-kérdeztem kívánicsan. Érdekel, hogy mit csinált a karjaimmal, de valami azt súgja, hogy mégsem lenne jó ötlet tudni.

-Jó nem szó szerint értettem- Mosolyogtam rá. Haza fele beugrok az egyik régi lakásomra. Elkell hozni azt a ruhát. Jajj, de rég volt már rajtam. Anyám de imádom azt a ruhát. A cipőről nem is beszélve. És a fűzött lepkés gyűrűhöz. Külön nekem csinálték. Kedves tőlük nem? De igen, az.

-Köszönöm- Mosolyogtam rá. Majdnem elmondtam, hogy akkor is éneklek neki, ha elveszti a fogadást, de egyenlőre nem. Meg aztán tuti nem hagynám, hogy meztelenkedjen. Vagy még is? Igen vagyok olyan szemét. . . .

-És nem akarsz visszamenni a katonaságba?- Érdeklődtem. Szerette, ez látszik rajta. . .Lehet most is visszamenne. Vannak olyan országok, ahol még most is vannak háborúk. Lehet neki jó lenne. Bár. . . Én nem tudhatom. . . .

- Hét hónapig nem iszok alkoholt, de ez még nem jelenti azt, hogy le is szokok.- pillantottam rá. A katonaságban sem mindig lehetett részegen betántorogni a frontra. Nehéz lesz, de kibírom, volt már rosszabb is. Viszont a végeredmény...
- Nem fogja senki hallani rajtam kívül.- sóhajtottam fel. Nem nagyon szoktam esküdözni ,nincs túl sok értelme. Mert mire esküdnénk? Valamelyik istenre vagy istennőre?

-Nem zavarsz. Elvégre, én „kényszerítelek” alkohol elvonásra. Illik, hogy legalább egy kicsit, eltereljem róla a gondolataid- Mosolyogtam rá, és eltettem a nyalókát. Nem szereti vagy mi? Nem baj. . Én igen. Felhúztam a térdem, átöleltem, és álltam térdem tetejére hajtottam..

-Igen. Senki sem hallhatja rajtad kívül. Ígérd meg, kérlek- Néztem ré, kissé könyörgő szemekkel. Semmi kedvem ahhoz, hogy más is hallja a nyivákolásom. . . Elég ha ő hallani fogja. Felé fordítottam fejem, és végigmértem arcának minden egyes négyzet cm-ét.

- Nem szívesen zavarnálak ilyesmivel.- mondtam és mosolyogva megráztam a fejem. Nyalóka? Valahogy nem szeretem az édeset. Csak a Portóinál... az meg más témához tartozik. Ahhoz, amire nem akarok gondolni. Hajjaj nehéz lesz ez a félév.
- Tehát akkor egyedül kell élveznem az előadásodat?- kérdeztem ártatlanul. Csak pár embert...vagy vámpírt hívnék meg. Vagy azt az Andreas-t.

Nem tetszett neki a képességem. Szegényke, pedig így jobban fest. Szerintem. Meg aztán. . .Most már senki sem mondhatja rá, hogy kócos. Maradék hajszálát is kiszedtem ujjaim közül, melyek rátekeredtek.

-Rendben. Ha nem megy, keress fel- Ajánlottam fel neki segítségem. Sok mindent kitudok találni,m csak, hogy elvonjam a figyelmét. Én a helyében. . . Hm. . . Olvasnék, tanulnék. . .Vagy rászoknák a rágóra. Jó én mondom, aki nyalókával a szájában jár s kel a városban. Tényleg. Elővettem két nyalókát. Jelen pillanatban, mint a kettő meggy izű. De ha ezt nem szereti, van másmilyen is. Az egyiket felé nyújtottam, míg a másikat, már a számba is tettem.

Valami nem igazán stimmel... Valószínű, hogy a képességének lettem az áldozata. Kicsit meglepett, és összreánolt szemöldökkel hagytam hogy piszkálja a hajam. Mi mást tehettem volna? Semmit, mert ugye nem tudtam mozogni. Pech, de vajon ez a dolog ugyanúgy mondjuk...műanyag vagy üveg testű emberekkel? Bár ennek csak egy hátránya van...nehezebb mozogni velük, így meg ugyanott vagyunk.
- Megoldom valahogy.- biztosítottam mosolyogva. Ha nincs alkohol találunk más valamit. Szerencse játék? Ritkán vesztek, de akkor is csak nagy tételben... ki kell találnom vlamit ami elvonja a figyelmemet.

Ne már, miért nem hagyja. Én csak segítek neki, még kócosabb frizurát csinálni. Ezért is. Képesség használat. Intettem egyet, kezeiben ezzel elállt a véráramlás, és használhatatlanok lettek. Támasztott kezemmel, beletúrtam a hajába. Leszek kedves, na. Rendbe tettem a haját, majd elengedve a vér is ismét áramlani kezdett. 5 másodperc múlva ismét használhatóak azok a karok.

-Akkor nem. Marad az a kínkeserves 7 hónap neked- Akkor is éneklek neki, ha elveszíti, de csak is akkor, ha kibírja a 7 hónapot. Nem hiszem, hogy kifogja bírni. . . . Meg aztán, miért olyan fontos neki az énekem? Sokkal jobbakat is hallott már, mint az enyém. . . .

- Nem olyan borzalmas, mint amilyennek hiszed.- jegyeztem meg mosolyogva. Ne már most komolyan erre miért van szükség? Újra megpróbálkozott vele, és pedig újra elkaptam a kezét. Így is éppen elég kócos.
- A felvétel csak három hónapot ér.- mondtam és elengedtem a kezét. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond. Bár így is jól járnék. Talán még jobban mint ezzel a hét hónappal. Három hónap azért nem elhanyagolható különbség.

-Gondoltam rá. De nem fogom ígérem- Mosolyogtam rá. Hát miért is tegyem. Most komolyan, ennyire szemét lennék. És ha felvételt mutatnék neki? Azzal is megelégedne? Mennyivel jobb lenne, ha igent mondana a felvételre, akkor akár most megmutatom neki. . . .

Előre hajoltam bal kezemmel megtámaszkodtam széke szélén és rámosolyogtam. –Mennyi akar a fene. Csak tudom milyen borzalmas a társaságom- Jelentetem ki majd szabad kezemmel összeborzoltam a haját. Ha ügyes voltam, el se tudta kapni.

-És ha felvételt mutatnék neked? Azzal is megelégednél?- Néztem rá kíváncsian, és elvettem kezem hajából. Na, most aztán kócos. Bezzeg ha az én hajam lenne ilyen. . . Egy év mire kifésülöm rendesen. . . .

- Tehát ha győzök, használod a képességedet. Ha vesztek...akkor meg én használom az enyémet.- összegeztem a gondolataimat. Szép dolog mondhatom, hét hónapig szenvedek, és elmarad a jutalom... na nem baj, majd este a zuhany alatt.
Az utolsó mondatára nem is akarok válaszolni.- Ha menni akarsz nyugodtan mehetsz.- pillantottam rá futólag. Mi másra gondoljon a vámpír ha fojton azt kérdezgetik: "menjek? Ha akarod elmehetek", ha ne arra, hogy itt akarnak hagyni?

Megcsóváltam a fejem. Minek oda a talán? Már rég megfektetett volna, ha lenne olyan szándéka. Bár ki tudja, mi jár a fejében. . . . Nem, nem hiszem hogy van effajta hátsó szándéka, ha meg még is. . . .Akkor ez van.

-Nyugi. . . .Úgy is én győzők, szóval, kár lenne használni a képességem- De azért nem vetettem el annak a gondolatmenetnek a részét sem, amikor ő győz. És ki kell állnom énekelni. Oh, miért büntetnek most ezzel? Jó nem büntetés. . . .De jobb most nem jutott az eszembe. . .

-Rendben, akkor beszélgethetünk még. Vagy ha már nagyon az idegeidre megyek, hazamehetek- Ajánlottam fel neki, a távozásom lehetőségét is. Ki ne akarná, hogy elmenjek? Mindenkinek, vagy legalábbis neki, lehet jobb lenne. Bár, nem szívesen tenném ezt. De ha ez kell hát ez kell. Ezen is elmosolyodtam, és rápillantottam.

- Talán igazad is van.- Hagytam annyiban a dolgot. Azt a talánt azért ott tartottam. Azért ne legyen biztos a dolgában. Nem tudhatja, hogy volt -e hátsó szándékom ezzel a fogadással, vagy nem.
- Ezt vegyem igéretnek?- kérdeztem kíváncsian. Ezzel az erővel nem is kell majd végig szenvednem ezt a hét hónapot. De nekem is megvannak a módszereim arra, hogy ne lásson meztelenül.
- Ha feltartanál, már szóltam volna.- jelentettem ki mosolyogva. Ma nem várnak sehová, legfeljebb holnap, de gondolom ez a beszélgetés nem fog addig eltartani, tehát nincs mitől félni.

-Igaz nem ismerlek. De tartom magam annyira naivnak, hogy megbízzak benned. Meg aztán, nekem nem tűnsz olyannak, aki megszegi a szavát- Álltam fel a székből és mozgattam meg derekam, hátam, nyakam, csuklóm, ujjaim, és lában. Elültem magam, nagyon.

-Arra várhatsz is. Soha nem fogod hallani az énekem- Ha győz is. Képes vagyok elsüketíteni a képességemmel. A vérmágia hasznos, nekem. Amint látom megijesztette a vigyorom. Na tessék. . . .Eltűntettem magamról, majd ismét elhelyezkedtem a székben.

-Ha feltartalak szólj. A világért nem fosztanálak meg senkitől- Néztem rá kissé kérdően. Tényleg, ha találkozója van. . . Nem tarthatom fől. Bár, maradhatna még egy kicsit. Legalább tovább tudnám szemlélni a felső testét. Hát igen, az izmos felsőtest az egyik gyengém. . . Kinek nem? Mindegy, gyorsan még végig mértem, majd előre néztem a színpadra. . .

- Nem hiszem én azt.- csóváltam meg a fejem.
- Nem ismersz, tehát nem lehetsz biztos benne.- válaszoltam a csillárokat bámulva. Mások örülnének neki, de én nem vagyok olyan mint más. Alaptalanul bízik meg bennem. Vagyis van alapja, de ő nem ismer, tehát ez pusztán naivság. Okot sem adtam rá, hogy ezt tegye.
- Én pedig alig várom az előadásodat. -mosolyodtam el és rápillantottam. Kicsit megijeszt a vigyor az arcán. Inkább visszafordultam a plafon felé. Csak ne tervezgessen semmit kérlek, nekem bőven elég ez a több mint fél és bor nélkül.

-A borzalmas hangomtól!- Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Hiába, borzalmas a hangom. . . . Ahhoz képest, mindenki dicsérte. . . Na mindegy. A kérdésen elvigyorodva nyújtóztam egy nagyot.

-Mivel, benned más most jobban megbízom, mint benne. Na meg a másik. Veled, ahogy elgondolom, többször fogok összefutni, mint vele. Az meg ráadás, hogy te be tartod a szavad.- Jelentettem ki, egy nagy mosollyal. Tudom, hogy miért nem jött. . . De akkor is. Ha a szexen kívül érdekelném, eljött volna hozzám. Nem tette, ebből is látom, hogy neki belőlem csak az kellett.

-Oh kérlek. Én győzni szoktam. És tudom, hogy látni foglak fürdeni meztelenül mindenki előtt fényes nappal- Mosolyogtam teljes biztonsággal. Tudom illetve most még csak hiszem, hogy győzni fogok. De ha rajtam múlik, meg is fogom tenni ami tőlem telik. Persze nem fogok csalni. Nem vagyok annyira szemét. Vagy még is?

Nem nagyon értem miért nincs barátnője. Ha kissé kijózanodik, tuti egy csomó lány fog érte. . .Hm. . .Epekedni. Ezen elvigyorodtam majd felé fordultam.

- Ugyan már, miért süketülnének meg?- kérdeztem kíváncsian. Hogy lehet valaki ennyire kishitű? Najó éppen én beszélek, aki a fél életét egy kocsmában töltötte.
- Most kivételezettnek érzem magam...de miért is? -pillantottam rá elgondolkodva. Persze semmi közöm hozzá, de kicsit meglepett a reakciója. A válaszára hátradőltem, és szórakozottan beletúrtam a hajamba.
- Nincs barátnőm... és senki nem fog meztelenül látni.- mondtam halkan. A fogadást megfogom nyerni. Már csak azért is... de ez a barátnős rész kicsit furcsa. Ha lenne gondolom nem a kocsmában üldögélnék pár butélia mellett.