Opera - Palais Garnier

-Persze, csakis! Így is felfognak jelenteni csendháborításért. Nem kell még a sok néző, hogy megsüketüljenek- Mosolyogtam rá elgondolkodva. Tudom, hogy nem komolyan értette, de akkor is. Így is bajba kerülhetünk, és az, hogy gy egész operányi embert süketté teszek. . Nos. . .Elég indok ahoz, hogy csak neki énekeljek. Elég, ha ő süket lesz.

-Andreas-nak soha nem énekelnék!Nem érdemli meg!Amúgy is neked ezerszer szívesebben éneklek, mint neki- Jelentettem ki, és tudtam, hogy ezt fogja kérdezni. Hogy tudtam! Mennyire kiszámíthatóak. Oké, ezt részben magamnak is köszönhetem, amiért látványosan kimutattam mire gondoltam illetve kire.

-A barátnősre gondoltam. Márha van. Mert ha van, őt elhozhattad volna. Mivel eléggé félre lehet érteni a kettőnk „viszonyát”. Főleg hogy meztelenre fogsz vetkőzni, csak a fogadásunk végett- Fejtettem ki egy kicsit magam. Nem komolyan gondoltam, csak úgy, mellékesen.

- Pedig lett volna pár jelöltem. -sóhajtottam fel látszólag csalódottan.- Azt hittem örültél volna egy teltházas előadásnak.- mosolyodtam el. Remélem nem veszi komolyan amit mondok. Őszintén nem is ismerek annyi személyt, amennyi fel tudná tölteni az egészet...
- Azt a bizonyos Andreast.- pillantottam rá. Az arcát elnézve másra számított.- Kit vártál?- kérdeztem kíváncsian. Érdekel, hogy kire gondolt, elvégre tudtommal nincs közös ismerősünk, vagy ha mégis... annál jobb nekem, mert meghívom őt is!

-Ne aggódj, fel vagyok- Mosolyogtam én is vissza. De amúgy, miért is fogadok én egy vadidegennel? Alig, olyan 2 órája találkoztunk és már itt ülünk, és a tétekről beszélünk a fogadásban. Na Rosa had gratuláljak mindenki helyett. Ennyire, naiv nő. . . Hát mit ne mondjak. Rajtam kívül sokan szerintem nem is tennének ilyet. Ott maradtak volna a kocsmában, és arról, hogy elvonnak egy alkoholistát a piától. . . Álmodni sem mernének. De ez a legjobb. Én sok nő helyett megteszem ezt. És ha sikerül, nem csak az alkohol fog neki hiányozni, de a ruhája is. Az egoszintről nem is beszélve.

-Mondom CSAK neked!!! Nem akarok senki mást látni, amikor éneklek! Még a végén feljelentenek, amiért kornyikálok, és az üvegek is kitörnek. . . – Válaszoltam mosolyogva. Senkinek nem éneklek. Ő legyen a kivétel. Nincs olyan ép elméjű lény, aki eljönne. Meg aztán, minek jönnének, amikor sokkal jobb hangokat hallanak, ha nem én éneklek. Még a végén feljelentenek csendháborítással.

-Amúgy, kit is akartál te meghívni?- Csak, hogy tudjam. Ha a barátnőjét. . .Akkor jöhet. Mert ha van, teljesen félre fogja érteni a kettőnk . . .Hm. . „viszonyát”. Ami valljuk be, neki nagyon nem lenne jó.

- Akkor készülj fel.- figyelmeztettem mosolyogva. Nem kis mennyidéget szoktam elfogyasztani amúgy sem, de egy hét után... a kocsmáros pár hétre szerintem nyugodtan bezárhat, amíg újra magához tér, és belendül az üzlet. És a hét hónap... romba dől a boripar.
- És mondcsak, ezt az ária dolgot kettesben ejtjük meg, vagy hívhatok vendégeket is?- kérdeztem elgondolkodva. Nincs túl sok személy, akit meghívnék, de lenne egy-két öltetem. Például az a bizonyos Andreas... ő például eljönne. De ki nem, ha megtudná, hogy egy gyönyörű vámpír hölgy áriázik a Palais Garnier-ben?

-Rendben- Mondtam egy halvány mosollyal. De ettől, még mindig haragszok rá. Mi az, hogy a kettő egyszerre? Ez azért sok! Még nekem is. Inkább éneklek, mint vetkőzzek. Tuti, hogy agyonverném érte. Meg aztán, egy Ária nem valami halk, így mindenki oda csődülne. Ami meg aztán végképp nem lenne valami felemelő!

-Oké. De ne feledd, ha a hát letelik, én fizetem az aznapi mennyiségű italod- Mosolyogtam rá. Még mindig eléggé bökte a csőröm, hogy ilyet mert feltételezni. De akkor is. Nem hittem, hogy ilyenre is képes. Jó lássuk be. . . Katona volt, így tanult egyet s mást. . . Ezért csak nem haragudhatok rá. Vagy igen?

-Ja, otthon amikor fürdeni készülik. Ott szívesen vetkőzök meztelenre. Maradjunk annyiban hogy éneklek neked. Ha kibírod a 7 hónapot, ott fogok énekelni csak neked a színpadon- Biccentettem fejemmel, a színpad felé. Azért adjuk meg neki a módját. És azt is csak akkor teszem ha győz. De ahogy elnézem, én fogok győzni.

- Énekelj inkább- mondtam vigyorogva. Szórakoztató a reakciója. Mintha nem is tudom..megijedt volna.- Akkor legalább nem kell direkt elvesztenem a fogadást.- sandítottam rá. Elég dühös.
- Ebben az esetben akkor én döntöm el, hogy mikortól számítjuk a hét hónapot.- fordultam felé én is. Amint vége van a hétnek, leiszom magam a sárga földig, és már kezdhetjük is. De látom rajta, hogy még mindig nem sikerült napi rendre térnie az előbbi megjegyzésem felett. - De ha te szívesebben vetkőzöl meztelenre...

-Ácsi öcsi. Arról nem volt szó, hogy meztelenül kell énekelnem!!!!- Ez azért kicsit sok! –Vagy meztelenre vetkőzök vagy éneklek. Válassz. A kettő együtt nem megy!- Hát azért mégis csak sok! Nem ezt beszéltük meg. Kikérem magamnak. Ez kissé sértő. Elkaptam a kezem, majd összefonva, tettem le a karfára. Törzzsel felé fordultam, csak, hogy beszélni tudjunk.

-Azt tudod remélem, ezt az egy hetet külön számítjuk. Nincs benne a megállapodásban.- Még mindig nagyon zavar az, amit nem rég mondott. Ne kombináljunk. Én ugyan nem éneklek meztelenül. Maximum a kádban. De ott szívesen. A Louvre közepén tuti nem fogok neki.

Megfogtam a kezét, és egy apró csókot lehelltem rá. Azért adjunk egy kicsit a régi szokásoknak is.
- Akkor hát hét hónap alkohol nélkül. Viszont ha nyerek, meztelenül fogsz áriázni a Louvre egyik termében, a jelenlétemben.- mondtam vigyorogva. Valószínű hogy nyerni fogok. Ezt amúgy sem hagynám ki. Bár ha bele gondolok, ez nem nagyon felelne meg az etikettnk, amit belém neveltek. Az elv és a fogadás kicsit összeütközött egymással. Na nem baj, erre is lesz majd megoldás.
- Csak egy szavadba kerül.- mosolyodtam el. Hét hónap... hogy bírom ezt ki? Ha messzire elkerülöm a kocsmát, és a bíbor negyedet könnyen. Talán visszamegyek Auch-ba. Bár kéteséjes, mert talán éppen ezért fogom merev részegre inni magam.

-7 hónap. Se több se kevesebb- Nos részemről ez megfelel. Bár szegénykét, az őrületbe fogom kergetni az alkohollal, ha találkozunk. Meg aztán. . .Bízok benne annyira, hogy betartja a szavát. . .Ha nem. . .Akkor én sem fogok neki énekelni. Más részt felül. Igazán kíváncsi vagyok rá meztelenül. Hehe. . .Én a piszkos kis fantáziám.

-Igen a 7 hónapos ajánlat mellett döntöttem.- Vigyorogtam rá, majd felé nyújtottam a kezem. Volt még idő, amikor nem így született meg a megállapodás. Szerencsére, vagy még sem annyira, de ma már nem csókkal szentesítjük meg ezt. Hányszor kaptam én már ilyen jellegű csókot is. .. .

-Köszi- Mosolyogtam. Nem hiszem, hogy hagyni fogom, ha nyerek, hogy mindenki lássa meztelenül. Azért ennyire, még én sem lehetek szemét. Meg aztán, a kicsiket sem kellene megrontani.

- Hét hónap. Utolsó ajánlat.- figyelmeztettem mosolyogva. Ez most igen vagy nem? Na majd kiderül. Viszont lehet hogy sejti, hogy úgyis megtenném. Tudok olyan gyorsan futni, hogy ne kapjanak el. Bár egy kicsit zavar, hogy olyanok is látnak majd akik...még nem igazán értek meg erre a látványra.
- Mert ennyire zavarna, ha hallanám.- vontam vállat.- Akkor igen?- kérdeztem hátradőlve.
- Én csak lelki támogatás nyújtanék neked.- néztem rá ártatlanul.Amúgy meg...nem hiszem hogy szükség lenne szemtanúkra, hogy bizonyísa, tényleg levetkőzött. Főleg nem nekem. Ha éppen olyan helyen ejti meg az akcióját úgyis írnak majd róla az újságok. Ahogy rólam is...

-Egyikünknek se legyen igaza legyen 3/4 év- Néztem rá kérdően mosolyogva. Jajj, most kezdjek félni ettől a mosolytól? Lehet kellene. De valahogy, jónak érzem azt amit mondani akar. Bár ha az éneklést kihagyná. Mennyivel jobb lenne. Nekem!

-Miért akarod, ennyire hallani a hangom?- Oké nem mondom, kíváncsi vagyok rá Ádám kosztümben is, de akkor is.Még a végén nagyobb baja lenne. Közszemérem sértés, és akkor még fizethet is. Másrész, tuti megcsinálná és akkor énekelnem kellene. Megaztán, még az alkoholról is lemondana, ha vesztene.

-De aranyos tőled. Végig nézed, ahogy pucérra vetkőzök mi?- Vigyorogtam rá. De kérem. Bár, ha nem lenne ott, tuti nem csinálnám meg. Jó de megcsinálnám, szava tartó vámpír vagyok. A fajtársak között az egyik legritkább. De mindig akadnak kivételek.

- Egy fél év, és egy ária.- makacskodtam tovább. Gonosz vigyor ült ki az arcomra, mint mindig ha valami hozzám képest furcsa ötletem támad.
- Vagy...- kezdtem halkan az arcát fürkészve.- Elmegyek meztelenül fürdeni az egyik szökőkútban, ha nyerek énekelsz, ha nem... egy évig nem iszok alkoholt.- javasoltam egy mások alternatívát. Ő jól jár vele én már kevésbé, de a cél a fontos nem? Az már lényegtelen tény, hogy közszemérem sértést követek el.
- Én biztos ott leszek.- ígértem meg neki mosolyogva. Azért ne érezze magát rosszul, hogy senki nincs ott vele. Cserébe kárpótolom magam a fürdés miatt.

-Egyezzünk meg kedves: Fél év, egy ária,még egy fél év még egy ária. Segítek neked ha kell. Sok ötletem van. És nyugi, egyik sem szado-mazo avagy perverz gondolat- Vigyorogtam rá. Ámbár, ha tovább nézem ily’ feltűnően. . . Nos, annak nem lesz jó vége. Ezért is, megráztam a fejem és hátra dőltem.

-Nos benne vagy?- Érdeklődtem, mosolyogva. Ha kibírja. . .Nos. . . Én áriázok neki, nagyon szívesen. Nyújtózkodtam egyet, és vártam, hogy mit reagál. Előre néztem csak a színpad. Jó lenne, most megnézni egy operettet. Na majd, ha egyszer hazamegyek, megnézek egyet.. . . Legyen a. . .Még nem tudom. . .

-Én tudom, hova nem járnak be- Jelentetem ki. Persze, hogy van olyan terem, ahova nagyon senki sem megy be. Maximum havonta 1-2 ember. . .

Nem tudtam nem észre venni, az arcikefejezését, amit akkor vágott, amikor meglátott... mintha legjobb Bourgundi-val dörzsölnék az egómat. Sóhajtva levettem a felsőm maradványait, és ledobtam az előttem lévő székre.
- Fél év...- tovább makacskodtam. Egy évig tuti nem bírnám. A fele is necces lesz, de kétszer annyi...köszi inkább most elindulok fürdeni a szökőkútba.- A Louvre-ban sosincsenek kevesek.- jegyeztem meg mosolyogva.

-Mondták már páran- És az ellenkezőjét is. De az már részlet kérdés. Jajj de kis gonosz tudok lenni néha. Na mibe lemerem fogadni hogy. .. Igen, már ki is mondta. És én képes is vagyok megtenni. Hehe. . .

-Oké. Ha ezen múlik. Akkor kérlek állj fel- Ezzel a lendülettel felálltam és felhúztam őt is. Nem szokásom viccelni. Elővettem csizmámból egy tőrt, végig hasítva vele felsőjén, épp úgy, hogy lehulljon róla. Tovább, nem játszunk. Még a végén, ruha nélkül marad, mármint az meglesz, de csak darabolva. És meg is kell jegyeznem. Szép a felsőteste, nem is kicsit. Visszaültem, és reméltem leül ő is. . . .

-Ne már! 1 év, nem halsz bele!!!- Jelentettem ki vigyorogva. Hát nem de bár? Kedves lenne tőle, ha belemenne. - Tudod mit, levetkőzök, de csak ha kevesen vannak. Elvégre, nekem még is több a gátlásom, ilyen téren, mint neked- Mosolyogtam rá.

- Milyen figyelmes vagy.- mondtam sóhajtva. Mindjárt elérzékenyülök... bár ha én kérném, hogy vetkőzzön le. Tuti nemet mondana. Vagyis, ki tudja? De azt mégsem tehetem meg, hogy egy nőt meztelenül kiállítsak egy szökőkút közepére fényes nappal. Túl jó vagyok, ez van.
- Ha levetkőztetsz...- vontam meg a vállam vigyorogva. Kíváncsi vagyok mit válaszol. Szerintem igent. Akkor viszont jobb ha lelkiekben felkészülök. De előbb tenni is kell valamit ezért a kis... hm, műsorért.
- Fél év, és egy ária...-mondtam egykedvűen.- Gondolom nem vetkőznél le a Louvre közepén...- jegyeztem meg mosolyogva.

-Mondanám, hogy a szülinapomkor, de az decemberben van. Mivel nem akarom, hogy megfázz. . .Legyen tavasz közepe. Se nem meleg, se nem hideg. Pont jó lesz neked- Válaszoltam nemes egyszerűséggel.

-Oh, ha megkérnélek megtennéd?- Néztem rá kételkedve. Nem úgy néz ki, mintha levetkőzne- Ámbár. . .. Lehet megtenné. Próba szerencse. Maximum nemleges választ kapok. – Levetkőznél nekem?- Érdeklődtem mosolyogva. Érdekes lenne ha belemenne.

Mi az, hogy makacskodik. Oké, én mondom, aki hajthatatlan De ha z a mostani játék. Ám legyen. Előrébb hajoltam és rásandítottam. -1 év, és kéretsz az áriámhoz bármit. Ha akarok, fizetem neked az alkohol fogyasztásod. . .hm. . .3/4 évig.- Azért is ennyi, mivel az áriám felér ¼ évvel.

- Melyik évszakban? -kérdeztem elgondolkodva.- De ha ennyire szeretnél meztelenül látni miért nem kérsz meg rá?- pillantottam rá vigyorgva. Fogadjunk azt várta, hogy meglepődök. Szerencsére nem járt a katonaságnál... akkor sokkal durvább dolgokat talált volna ki. Bár nem mondom ez az ötlet sem elhanyagolható az " Amit soha nem tennék meg" listámon. Bár nincs okom szégyenkezni de... nem biztos hogy értő közönségre találok majd a szökőkútban.
- Fél év.- jelentettem ki makacsul. Ha nem akar meztelenül látni az ő baja... ez egy kicsit önhittnek hangzott, de ha erre megy ki a játék miért ne? Ha nem egyezik bele...akkor marad a zuhany... viszont ezzel a testi épségemet kockáztatom, így inkább csak a végső megoldás kategóriába sorolnám.

-Vagy 1 év, vagy nincs fogadás- Jelentettem, ki sértődötten. De kérem! Tessék elfogadni, vagy nincs alku. Ilyen téren makacs vagyok. Hehe . .. Látom meglepte, hogy nem mondtam mi az. Sóhajtottam, és előre dőltem, a karfára könyökölve, vigyorogtam gonoszul.

-Kimész a szökőkúthoz és meztelenre vetkőzve, fürdesz. Nos? Ez elég beteges gondolat?- Mibe, hogy nem nézte ki belőlem. Csak nekem vannak ilyen beteges fogadásaim. Nem egyszer vesztettem már el így fogadást. . . És hm. . Nos. . .nem volt valami kellemes.

-Félév, és csak egy ária. Lehet, hogy mégsem olyan jó a hangod, mint amilyennek én gondolom...- mondtam gonoszul vigyorogva. Persze nem gondolom komolyan. De egy évet tuti nem bírnék... és ha infravénásan kapnék alkoholt? oké ez már ilyesztő...mintha függő lennék. Jó az is vagyok, de nem ilyen durván, félév, csak kibírom valahogy.- De előbb tudni szeretném, hogy mit kell tennem ha vesztek.- mondtam gyanakodva. Vakon nem megyek bele semmibe...és jobban szeretném előre tudni, hogy mire vállalkozok. A döntéseimet nem szeretem megbánni...

Na! Hogy tudtam már! Elvigyorodtam, és nyújtóztam egyet, ezzel elvettem kezem kezéből. Na de kérem. . .Hátradőltem, és végig mértem. Nos, győzni fofok, és csak akkor, ha az én feltételeim szerint játszunk.

-1 ÉVIG nem ihatsz, és ehetsz semmi féle alkoholt. Ha nyersz éneklek neked, 3 áriát is, akár. . . Ha vesztesz. . .Hm. . . . Azt akkor fogom kitalálni. És félj, eléggé. . Hm. . .Gonosz ilyenkor a fantáziám- Nyújtottam felé a kezem. Ha így belemegy, oké. Ha nem. Akkor én sem fogok.

-Köszi- Vigyorogtam rá, kissé gonoszul. Csak egy baj van. Nekem nincs Petruchio-om. De egyenlőre, lehet, hogy jó így. . . Nem, elégé, hülyén veszi ki magát. Mindegy. . . .

- Mondjuk...egy hónapig nem iszok alkoholt...semmilyet, még csak alkoholos csokit sem eszek...-mondtam halkan.- Ha nyerek elénekelsz egy áriát....ha vesztek...akkor.- itt megálltam ezt már döntse el ő. Sőt ha akar bármit kitalálhat, egyedül az éneklős részhez ragaszkodom. És nyerni fogok... bár ha valami olyasmit kell tennem, ami tetszene, talán direkt elveszteném a fogadást. De ezzel az énekléssel felkeltete az érdeklődésemet, így nem valószínű, hogy hagyom magam.
- Gondolotam.- mosolyodtam el sunyin, és hátradőltem.

Elkapott. A franca. . .Vagy még sem? Fogadás. Mibe, hogy énekelnem kellene? De egy gonosz ez is! Miért nem érti meg, hogy nem akarok énekelni? De ha fogadás. Ám állok elébe, persze . . . Csak akkor, ha számomra is kedvezőek a feltételek.

-Mégis miben fogadjunk?- Érdeklődtem, és csak, hogy ne maradjak le, én is közelebb hajoltam hozzá. Na öcsi, mi lesz? Nem vagyok ám olyan törékeny, mint aminek hisznek. Eleget éltem már ahhoz, hogy gyorsabban vágjon az eszem, mint neki. . . .

-Azért mert tetszik Katharina karaktere- Válaszoltam nemes egyszerűséggel. Érdekes személyiség, nem egyszer kellett már eljátszanom. De az évek alatt –mivel nem gyakoroltam- megkoptak az emlékeim ezzel kapcsolatban is. . .

Elkaptam a kezét, és a szemeibe néztem. - Mi lenne ha kötnénk egy fogadást?-kérdeztem halkan, és közelebb hajoltam hozzá. Ezzel is csak nyerhetek, akár vesztek akár nem... a tét persze az hogy énekelni fog. De előbb kíváncsi vagyok, hogy bele megy-e.
- A makrancos hölgy? Miért éppen az?- egy kicsit lehet, hogy ő is olyan mint Katarina. És vajon akkor van valahol egy Petruchio is?

-Nem rossz. Borzalmas!- Jelentettem ki, majd szemeibe néztem és rámosolyogtam. No, nézzenek már oda, belemászik az aurámba. . .Megpaskoltam a fejét, ezzel egy időben, jól összekócoltam a haját is. Nem tudom, miért akarja ennyire, hallani, de már csak azért sem!

-A kedvencem. . .hm. . .. - Ezen el kell gondolkoznom. Mindegyiket szeretem, de ez kissé tág fogalom. Legyenek ezek. –A makrancos hölgy, Tévedések vígjátéka, A Szentivánéji álom, és úgy mindegyiket szeretem. Nagyon!- Jelentettem ki, és ismét megpaskoltam a fejét. Ez valami beteges szokásom lehet. Pedig nem is kutyám van. . . .

- Ugyan-ugyan.- csóváltam meg a fejem mosolyogva.- Ha ennyire ellenállsz csak nem lehet olyan borzalmas.- mondtam közelhajolva hozzá. Jó kérdés, hogy miért is akarom hallani ahogy énekel, de miért is ne? Ha már belemásztunk, és elárulta, hogy szerepelt is egyszer...
- Neked melyik a kedvenced?- kíváncsiskodtam. Shakespeare, de azon belül? És nem csak Willnek vannak drámái...ott van Voltaire és Dumas is. Mondjuk ő nem drámákat írt de láttam már a három testőr opera változatát, és jobb volt regénynek, bár elég sok tévedés volt benne így is, de csak a szórakoztatás a fontos nem?

-Ez aljas rágalom!- Oké, hazudni nem szép dolog, de én megteszem. Az érdekemben. –Nem éneklek ott sem!- Jelentettem ki, és még megy hamis durcát is beadtam. Így teljes a siker. De nem?

Az sejtettem. Én is sok mindenre beülök. . .Pláne, mert itt ellehet lenni. És jók a mostani színészek. Pedig, párszáz évvel ezelőtt. Volt, hogy a fele közben felálltam, és kimentem. Durva sértés, de rossz volt hallgatni. . .

-Hm. . .Mind a kettőt szeretem. Mármint, olvasni is és nézni vagy hallgatni is.- Válaszoltam mosolyogva, majd a színpadra néztem. Milyen üres. . . . De ez így van jól. Amúgy, mi hogy is jutottunk be? Be van kamerázva az egész hely. . . . .A riasztó rendszerről nem is beszélve. . . .

- Lefogadom, hogy a zuhany alatt énekelsz.- mondtam vigyorogva.- Gondolom már jó pár száz éve hódolsz ennek... a hobbinak. És gyakolat teszi a mestert, ezen elindulva nem lehet olyan rossz.- pillantottam rá felvont szemöldökkel. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg így van-e.
- Azokra igen... gyakran azokra is, amik nem tetszettek.- válaszoltam az arcát fürkészve.- És te? Te is szeretsz előadásokra járni, vagy inkább csak olvasod a drámákat?

-Oh de igen. Az én hangomnál minden csak jobb lehet- Mosolyogtam rá. Most már csak azért sem fogok énekelni. Nem mintha eddig akartam volna. . .De na. Nem szeretek illetve de sőt imádok énekelni. . .De elszoktam tőle. A zuhanyrózsának még tetszik. És Lillinnek is. . .

-Értem. Gondolom. . . . . A kedvenceidre eljössz nem?- Néztem rá mosolyogva. Miért vagyok ilyen barátságos? Mert nem vagyok normális. Jó, de ez akkor sem. . . Túlságosan is megbízok benne. . .. De nem? Oké, én nagyon bizakodó vagyok. Ilyen téren.

- Nem lehet olyan borzalmas.- mondtam szórakozottan. Gondolom nem véletlenül ő játszotta Júliát. Azért csak van valami hangja, és furcsa, hogy ennyire mentegetőzik...
- Mindre azért nem.- mosolyodtam el.- Csak azokra, amikre jut időm. De akkor viszont igen.- válaszoltam és a kabátomat a mellettem lévő ülésre tettem. Ha nem hát nem, ő tudja. De az is igaz, hogy most már nincs is hideg.

-Miért akarod, ennyire hallani az én borzalmas hangom?- Érdeklődtem, mert tudom, hogy csak ezrét, kérdezi. Miért szerepelnék? Nem, akarok, többet szerepelni. Nem, és nem. Ezen, még elrágódhatnék egy darabot, de most a nyújtózás, jobban leköt. Ismét jól megnyújtóztam, majd hátra dőlve, mosolyogtam rá.

-Ha szeretnél haza kísérhetsz, de már nem fázok- Mosolyogtam rá kedvesen. Kivettem magam alól a kabátom, és az övét, ráraktam az ölére. Ezzel, is jelezve, hogy már nem fázok. De tényleg.

-Köszönöm, hogy használhattam! -Villantottam rá, egy 100 Wattos mosolyt. -Értem. . . Akkor gondolom, minden előadásra beülsz, ha azt adják elő.

- Te is szerepelsz?- kérdeztem vigyorogva. Nem tudom miért, de egyszer szívesen meghallgatnám... na majd egyszer. Vajon szokott zuhany alatt énekelni? Bár ha ott lepném meg, kicsit hülyén venné ki magát.
- Azokat én is.- válaszoltam mosolyogva. Ahogy látom fáradt lehet.- Ha gondolod hazakísérhatlek.- ajánlottam fel neki. - Csak mert, úgy látom még mindig fázol.- tettem hozzá magyarázat képpen, nehogy valami másra gondoljon.
- Nem tudom ,először olyasvalaki miatt néztem csak meg, aki régen fontos volt nekem.- válaszoltam vállat vonva. Magamtól soha nem mentem volna el erre az előadásra.

-Ha jól tudom, nemsokára lesz egy előadás. Majd eljössz velem, és meghallgathatod- Mosolyogtam rá. Lehet, hogy arra célzott, engem akar hallani. . . . De azt nem fogja. Én, soha többet nem énekelek. Maximum, a zuhany alatt, na meg ha Lillin-t keresem. . .

-Én . . . Hm. . .Sok van, de legjobban a Shakespeare-i operákat kedvelem- Néztem rá, majd ásítottam egyet, kezem a szám elé téve. Amint megvolt, nyújtózva, húztam ki magam, és dőltem hátra a székben.

-Mi fogott meg a Tartuffe-ben?

- Kár. Szívesen meghallgattam volna.- sóhajtottam fel, és hátradőltem. Ha Júliát játszott csak kellett énekelnie is nem? Vagy playbackről ment? Jó lenne tudni, hogy mikor is volt ez a bizonyos előadás.
- Az Othello, és a Hamlet, meg a Tartuffe...- válaszoltam mosolyogva. Na vajon miért? Hamletben meghal a főszereplő... A Tartuffe kivételével mind kicsit negatív hangulatúak, de mást is szeretek, Vízkereszt vagy amit akartok, vagy a Sok hűhó semmiért. Ezek persze Shakespeare drámák, de Moliere se rossz vagy Voltairre.
- És neked?

Mosolyogtam egyet, majd keresztbe tettem a lában. Rákönyököltem, és úgy figyeltem a mellettem ülő férfit. Énekelni. . .Igen. .. Énekeltem, de erről, jobb ha te nem tudsz. Mikre fel lehetne használni. . . . Te jó ég.

-Nem. Nem én énekeltem- Mosolyogtam rá őszintén. Persze hazudtam, de ez kegyes hazugság. Magamnak csak jót tettem vele. Oké, ilyen szempontból. . .hm. . . Érdekembernek vagyok nevezhető. . . De amúgy annyira nem. Mit filózok én magamban? Tuti begolyóztam.

-Amúgy. . . . Melyik a kedvenc operád?- Érdeklődtem tovább. Valamit csak kellene róla tudni. . . Legalábbis azon kívül, hogy egy kocsmában tuti megtalálom. . .

- Az volt- hagytam helyben. A kérdésre csak rápillantottam. Nem hiszem hogy értékelné a válaszomat. Csak úgy süt róla a Júlia szerep... és talán jól is állna neki.
- Én énekeltél áriákat is?- kérdeztem vigyorogva. szívesen megnéznék párat... vagyis meghallgatnék. Ha egyszer el tudta játszani, akkor most sem lehet probléma... úgyis operában vagyunk.

Elképzeltem, miket láthatott, és miket csinálhatott. Oh értem már. Jó dolga lehetett. Főleg, ha az orvos nő. . .Mgérteném a nőt. . . Oké, én milyen téren kit nem? A másik meg. . . Nekem nem kellene ilyeneken gondolkozni. Ha meg igen, akkor sem most. . .
-Jó lehetett.- Gondolom én. Bár, azt már nem mondtam ki. Látszik rajta, hogy élvezte. Ha élvezte, most miért nem megy el? Most is lehet. . Nem olyan durván mint eddig, de na!

-Miből is?- Érdeklődtem . . .Bár tudom a választ. A tanár szerint: Olyan Júliás a külsőd Rozikám. Majd a falnak mentem, amikor ezt mondta rám. .. Komolyan, a szemét tudtam volna kikaparni. Bár, ilyenkor kiét nem?

- Furcsa volt az elején. Valahogy mindig át kellett csusszanni az orvosi vizsgálatokon. És sok helyen jártam igen... sok mindennel foglalkoztam itt is. Voltam tengerészgyalogos, hajón is szolgáltam, voltam pilóta és légi desszantos is...- idéztem fel álmatag mosollyal az emlékeket. Tudom, hogy borzalmas dolog embert ölni, akik csak parancsra cselekszenek, ráadásul én behozhatatlan előnnyel is indulok, de akkor is, nagyon jó érzés egy szál ejtőernyővel kiugrani 5000 méter magasból...
- Gondoltam...- pillantottam rá. Nem hiszem, hogy el volt ragadtatva a szereptől. Vajon mi nem tetszett neki? Az öngyilkos rész, vagy a csók jelenet?

-Milyen volt katonának lenni? Sok helyen jártál?- Néztem rá, nagy gyermeteg boci szemeimmel. Imádok, ilyen lenni. Bár. . .Lehetnék kicsit, érettebb is. De minek? Elég, hogy 999 éve nem öregszem. . .Akkor, miért ne lehetne több arcom? De, komolyodjunk, most meg. Megráztam a fejem, és nyújtóztam egyet.

-Nem szerepeltem. Várj. . .De! Amikor egyetemre mentem. . . . Betettek Júlia szerepébe. . . . Életem, legrosszabb döntése volt belemenni. . . . Nem nekem való, ez a szakma- Mosolyogtam rá kedvesen. Jajj, fúj, rossz rágondolni is. Főleg, mikor megakart csókolni. . .tudom, hogy az iskola szépfiúja volt. . De Blööö. . .Undi . . . Na, kezdek rászokni ezekre a hülye szavakra. . .

- Nem.- nevettem fel halkan.- Én megmaradtam katonának...- mondtam az arcát figyelve. Olyan mint egy gyerek,olyan édes, de nyilvánvaló, hogy sokkal idősebb nálam.
- És te?- érdeklődtem. Eltunám képzelni Júlia szerepében, ha már vámpír maradjunk a tragikus szereplőknél, de ugyanígy lehetne Violett is. Az operához hang is kell... viccesen festenék áriákat énekelve, bársony jelmezekben ugrálva a szinpadon...inkább én szórakozom rajtuk, mint ők rajtam. Magamról legfeljebb Hamlet jutna az eszembe...vagy Macbeth. De ő őrült volt nem?