Andreas lakása

Igyekeztem nem eljuttatni a tudatomig azt a "mást is csináltam"-ot, hamarosan teljesen visszaszilárdultam, aminek felettébb örültem, hogy azt ne mondjam. A párom szóra úgy éreztem, kiugrik a szívem a helyéről, de nagyon gyorsan sikerült lenyugtatnom.
-Én is. tudod, a vízben...nem sok az ismeretlen arc és nem is vagyunk annyira sokan.
Vontam meg a vállam. Néztem kezünket, behajlítottam ujjaimat, hogy egybefonódjanak. Másik kezemmel átöleltem.
-El is felejtettem közölni a jó hírt. Visszamegyek műkörizni. George hívott, hogy a zsűri, aki még élt meghalt, így ő ellopta az aktákat rólam, máris bejelentett a kerületi versenyre.Náluk voltam, mielőtt vízbe mentem, pezsgőztünk a barátnőjével, megünnepeltük.
Mosolyodtam el az emlékre.

- Tudod...előtted közel...hát mondjuk úgy fél évezredet egyedül töltöttem. Buliztam és velük voltam. Persze a buli alkalmával néha mást is csináltam de az nem érdekelte őt...amíg nem alakítok ki az illetőkkel kapcsolatot. Talán vele vagyok a legközelebbi kapcsolatban így nehezen tudja feldolgozni, hogy most vagy egy párom
Simogatom meg az arcát majd megpuszilom

- Alapjába véve - tudom ez nem látszik most - mindegyikőjük kedves...csak nehezen ismerkednek
Kuncogok. NO igen. Ha valakinek az élete a könyvek és az istenek eléggé..."betokosodik".
Gyengéden megsimogatom a kezét majd alá teszem az enyémet, hogy a tenyerünk összeérjen

Végre, az egyik felengedett és barátságosabb hangnemben megérdeklődte, kérek-e inni. Halvány mosollyal megráztam a fejem.
-Nem, köszönöm!
Ez a mosoly is lehervadt, mikor tekintetem átvándorolt Kalliopéra. Nem kedvel. Nagyon nem, de miért? Andy hirtelen jött hangjára megijedtem, de kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Szerencsére elmentek én meg elkezdtem visszatömörülni, de nem ment még egészen, pedig nagyon erőlködöm, tényleg! Andreas leült a földre én meg az ölébe ültem. Igyekeztem lelassítani szívem őrült verését, hogy nyugodjon le, had legyek megint teljesen emberi. Andreas kérdésére elvörösödtem, kicsit átlátszó kezemet nézegettem.
-Persze...ne aggódj...
Motyogtam. Szánalmas vagyok tényleg, de a vízben nincs sok idegen, és azok is mosolyognak, nem úgy néznek, hogy hamarosan elsüllyedsz, mert úgy érzed, rossz dolgot csináltál.
-Hm...öhm...mi a...gondja velem Kalliopénak?
Kérdeztem halkan, mert nem akartam, hogy hallja, hátha még mérgesebb lenne rám.

- Valamit inni? - Hangzik egy kedvesebb kérdés persze nem Tőle hanem Eratótól. Az egyetlen aki talán normális most közülük.
Lepillantok komolyan a vendégre majd egy másodpercnyi rémület fut át az arcomon. Mutatta a képességét...de....ha megfogom kiesne a kezemből? Ha igen le a padlón át, vagy hogy?

- Tűnés dolgozni!
Dörrenek rájuk majd a legesetlenebb de a helyzetemben leglogikusabbnak tűnő lehetőséget választom; leülök a földre és ha sikerül az ölembe ültetem
- Sophi...minden rendben?

Előre engedett, én meg készségesen léptem be. Szinte azonnal előttünk termett a három múzsa. Nem tűntek valami kedvesnek, sőt, egészen....dühösek voltak. Meg is rémültem tőlük, nem is kicsit! Hátrébb léptem. Világ életemben kedves voltam mindenkivel, hogy ne húzzam ki a gyufát. De olyannal még csak nem is találkoztam, aki negatívan fogadott, pedig nem is ismert. Ez vacak!
-Nagyon örülök!
Mondtam halvány mosollyal. Hülye helyzet volt ez az egész, annyira ciki! Andreas bókját egy gyors mosollyal fogadták, majd megint rám néztek, mindannyian. Sosem bírtam a tömeget, és nekem ennyi ismeretlen már tömeg. De Andy jelenléte kicsit megnyugtatott. Leszedte rólam a nedves pulcsit. Kezem, mely az övében volt belekapaszkodott. A múzsák nem vették le rólam vesébe látó tekintetüket, én meg egyre rosszabbul éreztem magam, kezem meg áthatolt Andreasén. Ez volt az első, amit észrevettem, majd az, hogy elhalványodtam, de mindenem. Halálra rémültem. A képességem csak akkor szokta magát aktiválni, mikor sok idegen mellett vagyok és úgy érzem magam, mint most. A ruhám persze velem halványodtak. A részecskéim lassan, fokozatosan váltak egyre széjjelebb, annyira fáradt voltam, hogy csak megállítani tudtam, ám a zavarom, és az előbb említett fáradtság miatt még nem tudtam visszafordítani. Kezem elvettem Andy-étől, mert biztos vacak érzés, pont mint a Harry Potter-ben, mikor a szellemek áthaladnak az embereken. Annyira vicces! Ezen alap járaton elmosolyodnék, de most csak arra vágytam, hogy ne bámuljon már a három nő.

- De nem igaz! Itt magasabbra kell menni!
- Dehogy is, pont hogy mélyebbre! Süket vagy talán?!
Hangzik két szinte sipító női hang. Akaratlanul is el kell mosolyodnom majd lenézek a mellettem álló hölgyeményre

- Pontosan. És ahogy hallhatod bent zajlik a munka
Nevetek fel majd az ajtóhoz lépek. Előkotorom a zsebemből a hatalmas kulcscsomót majd beletalálok a lyukba. Amint kinyílik az ajtó az éjszaka(vagy már hajnal? Magam sem tudom) sötétségébe fénylő nyaláb kúszik a benti fényből
Előreengedem Sophiát majd belépek utána. Nem kell egy pillanatot sem várnom, hogy előttem teremjen a három múzsa. Kezdetben mosolyogva de amint meglátják, hogy nem egyedül jöttem lefagy az arcukról
- Ő ki? - hangzik Kalliopé cseppet sem kedves hangja. Törékeny, egzotikusan kreol bőréhez ez olyan...kiábrándító. Azóta ilyen rideg mióta nem csak "arra" használom a legtöbb teremtményt, hanem társalgok is velük. A másik kettőn mintha rejtett félelmet és kíváncsiságot látnék...de a "vezér" undok nekik is az kell lenniük....persze...
- Sophia
Közlöm nyugodtan majd az említettre nézek és megpuszilom az ajkait mosolyogva miközben lehámozom róla az átnedvesedett pulcsit

- Sophia, Euterpé, Erató és Kalliopé...balról jobbra és sorban. A mozgató rugóim egyik fele akik nélkül nem hogy nem a művészet istene nem lennék de valószínű, hogy sima halandóvá fokoznának...
Egy kis bók sosem árt, na...és ők erre fogékonyak. Így talán nem utálják ki a hableánykámat...azonnal

Bólintottam válaszára, jelezve, hogy értem.
-Nem tudom, már...már nem tudom...
Grimaszoltam. Fejem a vállára hajtottam. Olyan fura hangulatom volt. Halkan daloltam a "Mint két gálya" dallamát. Akkor kezdtem el ehhez ragaszkodni, mikor meghalt Jule. Ő volt a legjobb barátnőm. Tudom, hogy ez egy szerelmes dal, de ha nem nézed annak, csak a szövegét, akkor végülis...de nem akartam a szövegét hozzámondani, nehogy Andreas félreértse. Megálltunk egy háznál, azt hiszem, ez az övé. Felemeltem fejem és megnéztem. Szép, tetszik, tényleg.
-Itt laksz?
Kérdeztem mosolyogva, majd ránéztem, vártam válaszát.

- Remélem az a hamarosan nem megint évtizedeket jelent
Vigyorgok rá majd annyira azért rászánom magam, hogy fölüljek és intsek neki.
Lökött egy kölyök, rohadtul lökött...
Sóhajtva állok fel majd átöltözök, hogy nyakamba vegyem a várost

//Én köszi //
//Andy el//

Első válaszán nem éreztem semmit, csak azt, hogy neki akkor ez az egész...semmi, de tényleg, egy nagy nulla. Ám hamarosan komolyan válaszolt, figyeltem és igazat kellett adnom neki.
-Nem akarom, hogy valaha is átcsapjon.
Válaszoltam magam elé bámulva, majd hallgattam válaszit. Értem, aha, klassz!
-Igazad van, mint általában, és nem is akarok másban tisztességes lenni, ebbe is tönkre megyek.
Mondtam csúfondáros vigyorral, majd felhúztam a pulóveremet, felálltam az ágyról, felhúztam a cipőmet.
-Hát...köszönök mindet, akkor lopok, tervezek és szervezek.
Vigyorogtam rá, majd elmentem az ajtóig.
-Hamarosan látjuk egymást!
Köszöntem tőle mosolyogva, majd Teával az oldalamon visszabaktattam Zeuszhoz egy újabb levél kupacért.

//Köszi! //

- Istenek
mondom vigyorogva majd újra belesüppedek. Szórakozott válaszommal a tudatlanságomat akarom elfedni. Hiszen...én sem tudom erre a választ. Hamarosan begörcsöl a hasam de mint oly' sokszor kezdem megszokni, így szinte figyelmen kívül hagyom és csak egy apró grimaszt ejtek. Nem tudom mitől fáj vagy miért...hiszen megtudom gyógyítani a sebeket, betegségeket..de ez nem az. Elméletileg rendben vagyok...
Mély levegőt veszek majd komolyan kinyitom a szemem

- Nem tudom, de azt hiszem vannak dolgok amiket gondolkozással csak elszúrni lehet. Ez a valami is olyan lehet, Arthur, így ne rágd magad rajta. Amíg nem csap át ellenségeskedésbe engem nem érdekel mi van köztünk
Pillantok rá majd eszembe jut, hogy kérdezett mást is. Egy ilyen komoly eszmefutás után is szabad válaszolni? Engem nem érdekel...
- Nem az a baj, hogy szűz vagy sem, szíve joga ahogy neked is. De van egy, embertípus...a tipikus "szűz picsák"...akik húzzák az ember agyát és mielőtt megfektetnék őket, benyögik vigyorogva "bocsika, mégsem akarom". Most Ő pontosan ilyen...khm...átvitt értelemben persze. Ez az egyik...a másik...te nem cölibátust fogadtál tudtommal, egyszerűen tisztességes férfi vagy - még ha ritka az ilyen, és te is csak ebben - hogy keresed azt aki megérdemli ezt. Ennyi...ez nem ugyan az, két különböző dolog
Magam is meglepődök hogy mennyit beszéltem. Csak a régi időben voltam ilyen...még mielőtt lehúztam azt a 9 évet...akkor fordultam át a mostani valómban...és...mintha mostanában visszafelé fordulnék...de nem tudom jó-e ez így

-Nem téged, hanem Teát, roppant dühös a dögei halála miatt.
Grimaszolok, majd figyelem, mit csinál. Ezt is csak ő tudja.
-Az jó lenne, tényleg. Én megtervezem, és megcsináljuk...a többiekkel.
Az Athénés részre elkomolyodtam.
-Én is szűz vagyok. Engem is utálsz?
Mondom, de nem nézek rá, helyette a farkast figyelem, aki ingem sarkával játszik. De tényleg, én is szűz vagyok, akkor egyenes irányban, engem is utál. Amúgy kedvelem Athénét, egész jó fej, de hosszú távon én sem bírom. Ezért sem vagyok vele hosszú távon.
-Mik vagyunk mi Andreas?
Kérdeztem, de még mindig nem néztem rá. Érdekelt a válasza. Mert hogy nem barátok, az biztos. Ez a valami, erősebb, szerintem, csak érdekelt, ő mit gondol róla. Ha ebből is viccet csinál elmegyek. Nem sok komoly dolgot kérdezek bárkitől is, de tőle még annyit se. Szeretném, hogy legalább erre válaszoljon értelmesen. Teát figyeltem ölemben, nem értem hozzá, kezeim mellkasom előtt voltak összefonva, vártam válaszát. Tudtam, hogy érti a kérdést, és csak akkor fog hülyeséget válaszolni, ha nem veszi komolyan a kérdést. Nekem fontos ez a valami, ami kettőnk közt van, érdekel, hogy neki is, vagy olyan dolognak gondolja, velem ellentétbe, ami elszórakozható.

- Nos ha béke kell kerüld el Árészt....ha kefélni akarnál Hérával...szíved rajta...de látod, pont ő miatta hoztam létre a melegséget!
Nevetek fel gúnyosan. Rengeteg hasonló, és olyan mint ő mászkál a földön. Felszínes, alattomos hárpia

- Hebe? Engem? Mégis mit tettem már megint? Mármint...legalább tudjam
Sóhajtok fel. Állandóan zűrbe keveredek. Mindig és mindenhol. Szerencsétlen vagyok.
Felállok az ágyra majd leugrok onnan macska alakban és így mászok a szekrényemig ahol újra isteni alakot öltök. Kitáróm a mahagóniból készült ajtókat és belebambulok lehajolva. Figyelek én Arthurra csak utána ha megyek fürdeni jó lenne átöltözni

- Az eltávolítási tervben sokan segítenének. Ha gondolod utána kérdezek pontosan kik...mondjuk...Athéné nem hiszem...szűz picsa
Jegyzem meg fennhangon. Soha sem szerettem de ez köztudott az istenek között. És ha jól informálódtam ő se engem

- Egyszer azt mondta Hádész szívesen látná Hérát egy naaaaaaaaaaaaaaaaagyon hosszú látogatáson a Tartaroszban
Vigyorodok el a párosnak háttal. Milyen szép is lenne...

Elvigyorodtam a dicséretre.
-Látod, gúnyolódsz, de vannak helyzetek, mikor...így vagyok tökéletes. Értek a lopáshoz, cselszövéshez, van elég ravaszságom, amit a tömény gyűlölet felfejleszt felső fokra. Ha egy Adonisz lennék, akkor max elcsábítanám Hérát egy éjszakára, majd ellopnám a bugyiját,
Ettől a gondolattól a hányinger kerülgetett. FÚJ! Kirázott a hideg, erre Tea felmordult. Kiszedtem ingem alól, majd beletúrtam szőrébe. Kellett neki Hebe macskáit üldöznie.
-Te meg, kerüld el Hebét, mert ahogy hallom, mármint..kihallgattam pontosabban meg akar öregíteni, és akkor, komám nagy trutyiban leszel!
Figyelmeztettem szemeibe nézve, komolyan.
-Jut eszembe a kihallgatásról. Zeusz úgy döntött, Mia hagyjon el, aranyos...de az nyugtat meg, hogy ez sem az ő agyából pattant ki. Ki kéne már dobni a hölgyet az Olümposzról. És ha addig élek is, egy hónapon belül eltűnik.
Mindenki tudja, hogy amit akarok, azt elérem...de azt egy szóval se mondtam, hogy tisztességes eszközökkel.
-Remek ötlet, köszönöm. Nekem meg egy kis béke kell, és két héten belül kész lesz a kidobási terv.

- A legegyszerűbb, hogy szereted...talán...de mivel nem vagyok a kapcsolatok híve...akkor kérdezz komoly tanácsért ha szakítani akartok. Arra tudok. Így csak a legkézenfekvőbb tanáccsal szolgálhatok; szeresd és az idő segít
Mondom komolyan de mosolyogva. Na igen...az aki pasiktól kezdve lányokig mindenkin véig megy egy éjszakára...jó tanácsadó...

- Igen. Azt hiszem ez tökéletes
Vigyorodok el. Megaláztatás felsőfoka. Nem hazudtolja meg Hermész a nevét. Rohadtul nem. Felülök sóhajtva és megtámaszkodok a könyökömön úgy nézem őket

- Zeusszal tárgyalok én...hamarosan könyörög majd, hagyj fel Héránál a szolgálataiddal
Vigyorodom el...Mia nem ad csillagos éjt...én a szerenádot és a költeményeket vonom meg...midnene elveszik amiért Héra szereti.

-Ha nem utálnám annyira Hérát, akkor is én lopnék tőle, Mia miatt.
Ajkamba haraptam és megráztam a fejem.
-Zeusz folyton kirendel Héra mellé, mert a drága kis arany bogár, engem akar, de csak hogy kínozzon. 24 órán át beszélt, miközben én már majdnem öngyilkosságot követtem el. Erre Mia felrótta nekem, hogy Hérával több időt töltök, mint vele. Hogy lehet, hogy gondolhatja valaki, hogy Hérához bármi közöm van??!! Aztán meg sírni kezd, hogy ugye nem vagyok rá mérges, amiért ilyet gondol. Naná, hogy nem vagyok, de...Úgy tűnik, mintha oda lennék azért a... Aztán azt találta legbiztosabb ötletnek, hogy eltiltott Hérától. Mintha magamtól odamennék hozzá....
Összepréseltem fogaimat.
-Mondd, Andreas, szerinted mit tegyek, hogy ilyen meg se forduljon a fejébe?
Könyököltem fel az ágyon, Tea lebucskázott rólam, végiggurult a takarón, majd leesett az ágyról. Azonnal visszamászott, én meg felültem. Ördögi mosoly terült el az arcomon.
-Akit utálok, arról mindent tudok, így..Héráról is. Például tudom, hogy egyetlen szeretője alsógatyája az ágya alatt van, benne egy szív, abban meg Héra neve. Ehhez mit szólsz?
Kérdeztem, miközben elviseltem, hogy Tea az ingem alá bújik.

- Héra a tied lehet ha valami extra gázat csórsz tőle, de Artemiszt nem vállalom!
Nevetek fel majd nyújtózok egyet és hallgatom ahogy ropog a gerincem. Imádom ezt az érzést mikor nyúlik az egész testem...
Oké testvéri viták de az ikremet csak nem lopom meg...

- Aphroditét szívesen magamévá teszem...mármint, hogy én lopok tőle!
Röhögök fel. Kétértelmű megjegyzéseim. Na jó, nekem szinte mindig az van

- Mindenkitől lehet? Ha igen Hephaisztosz is az enyém
Eresztek el egy sunyi, gúnyos vigyort. Olyat amit csak a legbelsőbb ellenségeimmel szoktam.. Igen, ha lehet ő az enyém. Megtalálom a módját, hogy mindenki előtt megalázzam. Még nem tudom hogy...de rá fogok jönni mi a legmegalázóbb számára

Hiába mondta, hogy ne nevessem ki, nem bírtam egy ideig felkelni az ágyról, annyira nevettem, majd megembereltem magam és felültem, úgy figyeltem.
-Az tökély!
Dicsértem meg az ötletet vigyorogva, majd kérdésén elgondolkodtam.
-Hát...Miától majd elcsaklizom az egyik hajpántját, bocs, őt nem akarom annyira piszkálni, ahogy Hebét sem és Cor-t sem, másrészt...ő végülis Adónisz, nem tehetünk mást, minthogy ellopjuk a gatyáját, hisz ez jellemzi őt, úgy tudom...
Nevettem el magam, majd mikor Tea mellkasomnak ugrik újra eldőlök, nem is kelek fel.
-Most te jössz, válassz három istent, akitől ellopsz valamit!
Mondtam, majd felkönyököltem.
-Vagy, megkérsz engem, mint a téma szakértőét és tartozni fogsz nekem.
Ajánlottam ravasz vigyorral.
-Akárhogy is, Hérától én lopok és tudom is mit...
Valami fehérneműre gondoltam, és esküszöm, nagyon ciki lesz neki.

- Igaz, jobb...Mondjuk Hérától valami megalázó ruhadarabot...?
Vigyorgok rá majd figyelem Teát szép lassan ahogy megnő

- tea...én szeretlek...
Amikor elordítja magát megtámasztom magam és szúrósan nézek Hermészre
- Ne nevess ki! Szóval...kitől mit lopunk, hm?
Maradok háton támaszkodva.

//Ne hari...ez tényleg KICSI!!//

-Végre egy értelmes megjegyzés! Így már számíthatsz rám!
Nevetem el magam, a folytatáson gonosz vigyor terül el az arcomon, őrült ötletem támad.
-Mit szólnál, ha minden istentől ellopunk valamit, és azt is a fára tennénk?
Kérdezem és szememben a szokásos Hermész Stílusú Mosoly jelenik meg, az, ami mindig, mikor elememben vagyok.
Mikor módosította ajánlatát grimaszoltam.
-Az első verzió jobban tetszett. Figyeltem, ahogy belenyávog Tea fülébe. Ismerem teát annyira, hogy tudjam mit akar, mikor gyengén megharap.
-Véged.
Közöltem nemes egyszerűséggel Apollónnal, majd elengedtem Teát, aki nőni kezdett, míg nem érte el a három métert, szőre a plafont simogatta. Odalép Andreashoz és ráordít, de úgy, hogy a lökettől, még én is eldőlök az ágyon. Majd elmosolyodik, visszazsugorodik és visszamászik ölembe, hátat fordít Apollónnak.
-hehehe..
Nevettem halkan.

- Minél nagyobb...2-3 méter megfelel. Hérát senki. Ahogy Zeuszt sem. Nem őskövület party lesz...
Lököm meg nevetve gyengéden aztán felülök levéve a szememről a kezem

- És legyen...rózsaszín- fekete - ezüst dísz. Na?
Vigyorgodok el. Milyen botrány is lenne...majd felvetem hirtelen az ötletem

- Meghívom én Hérát és Zeuszt is!
Ajánlom fel hamis mosollyal. Szívesen meghívom én. Lehajolok és belenyávogok Tea fülébe aki felmordul erre n meg nevetve eldőlök

-Nagyon szívesen!
Mosolyogtam rá, miközben belül Hérát öldöstem, hogy menne a jó...levegő, beszív, kifúj...Pulyka, fúj!
-A halászlevet jobban szeretem, ha már itt tartunk.
Vigyorogtam rá, miközben ölemben megidéztem egy apró fény lényt, mely felvette Katy alakját, mosolygott, integetett és ki-be tette a hajpántját, mint az igazi. Emlékszem, hogy a nevetése mindig elbűvölt, imádtam már csak nézni is, a szoknyái általában pöttyösek voltak, harisnyája meg fehér, állandóan azzal húzta, hogy alulról olyan, mint egy gomba. Ezen meg kinyújtotta rám a nyelvét.
-Az jó, hajrá! És, ki hívja meg Hérát?
Kérdeztem, miközben a fény Katy arcát simogattam. Miáé a szívem, ám Katy a legjobb lány barátom, már nem a barátnőm, de barát, az már igen.
-Mekkora fa kell?
Kérdeztem, de tekintetemet le nem vettem volna a szőke hajjal keretezett arcról.

- Akkor a vendéglista fele megvan. Köszi ^^
Mosolygok rá. Fel kell dobnom. Karácsonykor vele is akarok lenni. Ő is a családom. Na de ki még? Szeléné, Adónisz, Aphrodité, Poszeidón, Hebe, Dionüszosz...és persze az Alvilág összes felnőtt lakója szinte. Szóval Lamia, Hádész, Trevior...azt hiszem ennyi

- Okéé...én mondjuk pulykát gondoltam karácsonyi vacsira. Te hogy gondolod?
Dőlök hanyatt és úgy figyelem. Meg van mit kap viszont Ő ajándékba tőlem. Akkor már csak a többieken kell gondolkozni

- És persze bor...beszélek Dionüszosszal, hogy hozzon valami finomat.
Gondolkozok hangosan és letakarom a szememet az egyik kezemmel, hogy ne érje fény

Megfogja a vállam. Figyeltem, mit mond.
-Szuper Karácsony lenne. Felhozni Katy-t, hogy együtt legyen Hérával azon az ünnepen, mikor megölte őt és a családját az ünnepi fa alatt. Magyarázkodhatnék Zeusznak. Ő volt az a lány, akivel titokban jártam, a tudtod nélkül és akit Héra megölt, csakhogy engem megbüntessen. Ők is a családom voltak! Mindenkit szerettem közöttük. Az Olümposzi családom meg...ha öt embert mondok, már sok!
A düh és utálat áttörte érzéketlenségem páncélját. Csak Héráról és erről a történetről tudok így beszélni. Teára néztem, lassan simogattam tovább.
-De már nincs, sikerült...végezni velük...fél perc alatt...
Mondtam és igyekeztem visszafogni bánatomat.
-Ha az igazi családommal akarnék ünnepelni szólnék neked, Cornak, Hebének, Miának és teának, ennyi.

- Hey...figyelj...
Ülök fel törökülésbe és megfogom a vállát gyengéden. A múlt mély sebeit néha feltépéssel lehet gyógyítani, hogy az alatta lévő genny elfolyhasson

- Próbáld meg, rendben? Hérát később hívjuk...te meg eljössz...meglátod milyen és még a hárpia előtt távozol ha kedved tartja...de...nem élheted le az életed úgy, hogy valamit egy rohadt szar emlék miatt eltávolítasz magadtól. Nem engedheted ezt meg! Sőt...nagyon őrült ötlet...de...beszélsz Hádésszal...akkor lehet hoz magával lent lévő vendégeket...biztos lenne olyan akit szívesen látnál, éreznél, ölelnél újra, nem de?
Próbálok valami mosolyt kicsalni magamból, sajnos hiába. A szerelem nem az én asztalom, rohadtul nem. Kérjen bárki egy szerenádot, írjak verset, csináljak szobrot...de szerelem...azt nem ismerem. Ahogy a barátságot sem igazán

- A család a te családod is. A karácsony meg a szeretet ünnepe vagy mi a szösz

Mosolyt erőltettem az arcomra, majd megfogtam Teát, mikor átadta. Tea mancsát az arcomhoz nyomta, láttam, hogy ő is emlékszik Katy-re, sőt...méh Hérára is, mikor...felmordult, vicsorgott, én meg megsimogattam, közben igyekeztem nem olyan erősen összepréselni fogsoromat, hogy fogaim kitörjenek.
- Ha szeretnéd, mindent megszerzek hozzá, megcsinálom a fát, lyukat dumálok minden isten hasába, még Zeuszt is bepalizom, de Hérával semmi pénzért nem beszélek, És a Karácsonyt is kerülném.
Mondtam szintelen hangon, igyekeztem Tea morgását elrejteni.
-Amúgy jó ötlet, tényleg.
Ha Héra ott lesz a Karácsonyon én olyan dühös leszek, hogy csak pár isten tud kituszkolni a teremből, ezt nem akarom. Héra már megmutatta mennyire becsüli az ünnepet, a barátnőmet...egy karácsonyfa alatt vesztét okozni egy egész családnak, az durva, nem akarok több Karácsonyt, soha többé.

- Ez az!
mondom. Örülök, hogy rajtam kívül még egy ember lelkesedik érte. Ironikus lenne a karácsonyfa alatt "Mennyből az angyal"-t énekelni? Azt hiszem igen

- Nem lesz utána parti, ne aggódj. Csak egy kellemes estebéd, ajándékozás aztán mindenki mehet a dolgára, aki akar esetleg ottmaradhat de pl én elmegyek majd
Mondom komolyan. A fejemben már játszódik is az ajándékok listája. Rossz szokás, elsietek mindent.

Halványan elmosolyodok majd megborzolom a haját nevetve és áttessékelem hozzá a kis dögjét
- Most őszintén...képzeld el, hogy Hádész és Héra lassúznak. Mond hogy nem komikus
Nevetek fel. Na igen...ennek annyi az esélye mint ahogy én táncoljak az említett nőszeméllyel...pedig valószínűleg kell. valami ilyen a szabály, nem?

A poharat átrakta másik kezembe, ezt nem díjaztam, így megint éget, grimaszoltam egyet, majd figyeltem ahogy kezem az övébe fogja. Mit akar vele csinálni? Ha ráküld valami csúnya fertőzést dühös leszek! De nem, fura, csikiző érzés mászott tenyeremre, majd mire elengedte már nem is volt seb.
-Kösz! Vacak érzés volt.
Válaszán jó szokásomhoz híven újra grimaszolok.
-Félek már előre.
Mondtam nevetve, majd törökülésbe ülök, nézem hófehér tenyeremet, megint az enyém, de jó! Hamarosan rá is jött, mit akar. Figyeltem, mit mond, majd tapsoltam egyet, poharat kicsit lábaim közé szorítva. Erre az egyik fal vibrálni kezdett, majd fényleni, míg végül megjelent rajta egy család, a Karácsonyfa alatt, egy díszes vacsora asztalnál, minden piros, zöld, fehér, gyönyörű. A hosszú asztal zsúfolásig tele van, az egyik széken egy szőke hajú ember lány mosolyog, hajában hajpánt, mellette....én. Az első barátnőm, de rég is volt, ott voltam a karácsonyokun.
-ere gondolsz? Ez gyönyörű.
Mondtam, majd egy pillanatig még néztem a lányt, majd eltűntettem a képet. reméltem, nem vett észre, hisz ezt Zeusz tudta nélkül tettem.
-Gyönyörű ünnep, szívesen segítek! De...nem igazán akaródzik részt vennem a partin.
Mondtam a poharat fixírozva. Sötét emlékek...

Elgondolkozom miközben átteszem a másik kezébe a poharat és a sérült kezét a tenyerembe fogom. Mit is kérek? Nem tudom még...tényleg nem. No majd idővel!

- Még nem tudom, de ne aggódj nem leszel sokáig adósom
Vigyorgok rá majd eleresztem most már jó kezét. Vannak előnyei ha megkapjuk a gyógyítást mint isteni erőt...

- Dehogynem! Segíts!
Rájöttem mit kérek. ez nagy dolog, egyedül nem menne...és így sem biztos, hogy ketten belevágunk

- Van az embereknél egy hülye ünnep...a karácsony. Idén akarok szervezni egyet az Olümposzon. De mindenki ott legyen Treviortól kezdve Héráig. Mindenki! És kéne segítség. Hiszen a kaja - pia a legkevesebb...de rávenni az isteneket, hogy az ellenséggel egy asztalhoz üljenek...vagy hogy egyáltalán eljöjjenek...de talán ha te is segítesz...
Vigyorgok majd megpuszilom Tea fejét. Kis gyönyörűség.

Felvettem ingemet, de nem gomboltam be, így is jó. Micsoda mázli, hogy a többi istent sem zavarja, ha így róvom a folyosókat. Volt elég idő, hogy megszokják, tudják, hogy nem önimádatból, vagy nagyzolásból teszem, hanem mert így jó...nekem...Hirtelen belépett Apollón, kezében nektárral, amit azonnal átpasszol. Bal kezemmel, ami még kicsit roncsos volt, még nem tudott felépülni az utolsó etetésből, mivel pont aznap etettem meg Teát, mint Zeusz, micsoda pech...Fajt eléggé, de legalább már csak a tenyerem közepén ékeskedett egy óriási széles seb, annak meg már két nap és agyő! Beletúrtam a hajamba, hogy normálisabb alakra hozzam, persze, olyan kócosra. A bőröm már normális fehér volt, mármint ami nálam normális hulla sápadtság.
-Igen, kösz!
Mosolyogtam rá, majd beleittam a pohárba. A hideg üveg hűtötte a sebet, de jó! Kérdésén elgondolkodtam.
-Igazából...semmit, csak elmélkedtem, Olyan álmos voltam, hogy azt sem tudtam, alszom.
Vigyorogtam rá, majd néztem, ahogy Teát simogatja. Illik hozzá, ő és Mia az egyetlen, akitől nem féltem a farkast.
-Na, ne kímélj, mondd, mit szeretnél cserébe?
Kérdeztem, tudtam, hogy tudja mire gondolok...

//nem baj! //

Ágy reccsenés. Felébredt. Mosolyogva belépek és a kezébe nyomok egy adag nektárt. Leülök mellé és az ölembe teszem Teát majd simogatni kezdem

- Jó reggelt hétalvó. Remélem kényelmes volt az ágy
Pillantok rá kedvesen. Egész normálisan néz ki. Mint egy ember...bocsánat...isten. A bőre a normális színt visszanyerve(már amilyen Arthurnak van), a szemei alatt sem olimpiai karikák díszelegnek. Igen. Így márt találkozhat Miával... esetleg

- Mi jót álmodtál?
Vigyorgok rá. Talán Miával? És mit...? Khm...perverz gondolataim vannak

//ne haragudj a kicsi reagért //

Mit ne mondjak, aranyos ahogy az életéért könyörög, pont úgy, mint én az előbb. Mikor már az utolsó energia tartalékomat is belefeccöltem a csikizésbe lerogytam mellé, most aztán igazán végem van, teljesen, mint egy óra, ami mikor kivégezte az elemet leáll, néha végleg.
Van olyan, hogy végelgyengülésben kimúl, igen, az érdekes szokott lenni, általában az Olümposzról szoktam kukucskálni szegény ördögöt, aki végül elterül és meghal. Én nem készülök meghalni, így jobb, ha alszom. Még hogy Rómeó...Rómeó sok lányhoz "bekopogott" , mielőtt megtalálta Júliát, én meg...hát eddig csak az utcákat jártam. De azért elmosolyodtam halványan, kedves tőre, de szerintem ő Rómeó.
-Inkább Mercutió...
Ajánlom fel halvány mosollyal, majd mikor kimegy letornászom magamról az inget. Ingben sosem tudtam aludni, vagy létezni. Ha rajtam van, akkor is kigombolva, mert gyűlölöm, mikor elkezd üvegház hatásozni. A rendes otthonomban is általában nyitott inggel flangáltam. Aztán annyi erőm volt, hogy ledőljek az ágyra, takarón nem is gondolkodtam. Ahogy fejem ágyat érintett elaludtam. Az utolsó dolog, amit felfogtam, hogy arcom kisimul, mindenem elernyed, azonnal elnyomott az álom. Olyan fáradt voltam, hogy nem is álmodtam semmit. Egyáltalán semmit, sőt, azt sem fogtam fel, hogy álmodok. Így nyugodtan gondolkodtam, álmomban. Fura ez a dolog Apollón és köztem. Nem tudnám megfogalmazni sehogy sem. Se egy szóval, se százzal. Szeretek vele lenni, és muszáj találkoznom vele, de...mikor nem vagyok mellette...áhh...miért igyekszem megfogalmazni? Én tudom ezt az érzést és ennyi elég is. Csak másnap este keltem fel, akkor is nehezen, Tea óvatosan megharapta a karom. Sóhajtva keltem fel, pont ugyanabban a pózban voltam, mint mikor elaludtam, csak simán ledőltem. Ingem meg a kezem mellett, ott, ahol épp kiesett bágyadt ujjaim közt. Felültem, megdörzsöltem arcomat. Hajam egy nagy kóckupac volt, ezen csak mosolyogtam. Hirtelen nem láttam Andreast. Visszaért már? Mennyibe fog nekem kerülni ez a szívesség?

Hamarosan mellé kerülök. Más helyzetben ez után egy nagyon kellemes és beható ismerkedés jön, de ő csak elkezd csikizni. Felröhögök és szinte az életemért könyörgök. Mikor végre leakad felülök

- Itt az ideje aludni, Romeo. Nekem meg dolgozni
Vigyorgok rá majd kisétálok a szobából. Még visszapillantok az ajtóból. Szegény kölök, gyötri a sors rendesen. Összekészülök és a leveleket is elrakom úgy indulok útnak...
Mindig is érdekes kapcsolat fűzött Arthurhoz. Nem olyanra gondolok ami felfogható...de valahogy ragaszkodtam hozzá. Ami az esetemben kibaszott ritka!

Másnap délután érek vissza. Egy levél sincs nálam sőt a pici Tea épp a hajamat tépi
- Naa! Tea higgadj le. Gyere inkább
Dobom le az ebédlőben a táskámat majd beviszem a hálóba a kis dögöt és az ágyra teszem. Újra együtt a család

Az angyalkámra a plafonra néztem, festeni kéne...majd elvigyorodtam. Megborzolta a hajam, mire elnevettem magam, de azért kicsit dühös voltam. Már rég járt a szobámba, azóta átcuccoltam, miikor lopakodott be?!
-Nem is volt, de csak azért, mert Zeusz felfüggesztett, míg nem találtam barátnőt, most meg nesze neked!
Grimaszoltam egy nagyot. Míg ő letette a leveleket én egy pillanatra lehunytam a szemem, hallgattam szívem verését, ahogy enyhén hullámzik tőle a mellkasom.
Pár pillanat múlva már felettem térdelt, ezen csak egy másodperc töredékig tudtam megdöbbenni, mert azonnal csikizni kezdett. Az izmaim szinte rögtön reagáltak, összehúztak, én meg elnevettem magam, nem hagyta abba, így tovább nevettem. Mi a fene, kisfiú vagyok? Hát igen, azt hiszem, ezen a téren, igen. Hasra gördültem, csak hogy ne tudjon tovább csikizni, de az oldalamat így is elérte.
-Nem...lécci...hagyd........abba!
Könyörögtem, miközben már a könnyeim folytak a nevetéstől, szó szerint. Nem bírtam megcsikizni, mivel annyira csiklandós voltat, hogy nem bírtam abbahagyni a nevetést. Minden maradék erőmmel lerántottam magam mellé az ágyra és én kezdtem csikizni, közben levegőért kapkodtam.

- Abból, angyalkám, hogy voltam már bent...no meg tipikus agglegény lakás...
Vigyorgok rá majd mikor ledől megborzolom a haját nevetve...de arcomra fagy a mosoly mikor meglátom a tömérdek levelet. Ezt neked Apollón, kell neked mindig a szádat jártatni, hogy segítesz!

- Úgy hallottam arra panaszkodsz, hogy nincs munkád...ez nem úgy néz ki...
Sandítok rá. De nem baj, kijár neki a pihenés...még ha én szívok is. De eddig vele mindig előnyös üzletet kötöttem...sóval így az adósom...majd kitalálok valamit amivel vissza fizetheti ezt nekem...

Leteszem a leveleket a földre nagyon lassan...akár a vihar előtti csend. Talán ez jellemezne a legjobban így. Majd egy mozdulattal fölé térdelek és már csikizem is. Aludhat...a kiadós visszavágó után

Kimászott ölemből, leült mellém, majd visszaváltozott, de csak azért, hogy szivathasson, akkor inkább maradjon macska. Hiába a barátom, azért mégis ő szekál a legtöbbet.
-Örülj, hogy megvédem a házadat a szokásaim megtestesüléseitől.
Mondtam vigyorogva, de azért már súlyosan félkómás voltam.

Az utolsó mondatain felszisszentem, ez mély szúrás, de tényleg. Csúnyán néztem rá, már amennyire tudtam ilyen álmosan.
-Honnan veszed, hogy a szobám nem otthonos?
Kérdeztem, bár magamban igazat adtam neki, tényleg nem annyira otthonos. Azért mégsem szeretném az ő házában kivégezni az elsőt...Miért beszél ennyit? Nem szokott, biztos csak engem akar idegesíteni, menni fog.

Elővettem farzsebemből egy kis borítékot, majd megnyomtam a tetejét, mire nőni kezdett, sok, nagy boríték lett, majd megállt, mikor elérte az ötven egyet.
-te voltál az ötvenkettedik.
Dicsértem meg, majd eldőltem az ágyán, csak a lábaim lógtak le, így, lentről néztem föl rá.

Nyávogok pedig igazából nevetek. Leülök mellé és visszaváltozom úgy válaszolok
- Természetesen. Nem az én szokásom lopni, hazudni és egyéb galád tettek...mint például a tolvajok...
Sandítok rá vigyorogva. Imádtam evvel szívni a vérét. Persze emellett az egész lényét imádtam. Olyan kis hülye fazon...

- Nem várok senkit. Az esti pasim..vagy csaj - még meglátom - az majd csak a temetőbe jön és ott találkozunk. Szóval te csak aludj nyugodtan és ha felébredsz szolgáld ki magad. Telefon a nappaliban és itt, benne a saját számom így hívj ha már magadhoz tértél. Megtalálom Miát lehozom neked...még is kényelmesebb egy otthonos lakásban dugni mint fent...
Jelentem ki mint egy mellékes infót. Ritkán beszélek ennyit de valahogy jól esik. Talán mert ő fáradt és evvel esetleg idegesíthetem

Már éppen megfordultam volna, hogy gyorsan eltűnjek, mielőtt megadom magam a csábításnak és ledőlök az ágyra, mikor megoldotta a problémámat, mellkason lökött, mire én ledőltem az ágyra. Na, szép, hagyom, hogy egy férfi lökjön ágyra. Mia tuti nem fogja félreérteni, na persze...csak legyek olyan gyors, hogy elhajolok a pofon elől. Figyeltem mit mond, bár már tényleg majdnem elaludtam. Komolyan megteszi ezeket? Mert ha nem, akkor engem megfojt Zeusz miután felkelek.
-Nincs, de csak ha komolyan megteszed ezeket.
Mondtam bágyadtan, mert már az a tény, hogy az ágyon ülök álomba kezdett szenderíteni. Másrészt...mi van, ha megjelenik az egyik...hát...khm...barátja? Akkor mi lesz? Ez a gondolat csak átsuhant agyamon.
-Nem vársz senkit?
Kérdeztem, csak úgy. Hirtelen macskaként az ölembe mászott, farka állon simogatott. Na, szépen vagyunk, ha ettől nem ébredek fel, semmitől. Rossz hír, nem ébredtem fel, Sőt, olyan álmos voltam, hogy nem is zavart.

- A leveleket elintézem majd én, de rád nézek és hányok
Nevetek majd meglököm a mellkasát és ha sikerül az ágyra dől. Leguggolok az ágy mellé és a térdeimre támaszkodok

- Teát lecsábítom...khm...elcsábítom a macskáktól és lehozom ide majd amíg alszol bezárom a szobába hozzád vagy velem jön. A leveleket és üzeneteket kézbesítem. Még valami extra feladat oh Arthur Királyom?
Nézek rá vigyorogva. Volt ilyen király aszem' vagy nem? Ki tudja ezt követni az embereknél. Ajkaimba harapok majd leülök de még mindig a térdemre támaszkodom.
Artemiszt híres a szemétkedéseiről. Én ebből valahogy mindig kimaradtam és csak az anyai gondoskodást kaptam...bár cseréltem volna bárkivel. Ikrek vagyunk vagy mi imádom is de mikor "Tűrd be a pólód, miért nem eszel rendesen? Lefogytál..." és ehhez hasonló szövegekkel traktálja a fejem ki tudok akadni...és vissza kell fognom magam, hogy ne ordítsam le a fejét.
Felugrok az ágyra már macskaalakban és ha leült az előbb akkor az ölébe férkőzök majd megcirógatom az állát a farkammal. Tudom, hogy rühelli a macskákat...és pont emiatt csinálom...
Idegesítsük fel Arthur királyt nap van ma számomra

-Inkább tőled kérem a fejmosást, de most hiába mondanád, már a cipőfűzőm bekötési módszerére sem emlékeszem, szóval olyan...fél év múlva felkereslek, akkor végzem a dolgaimmal, állítom le Teát, majd tudok koncentrálni. Artemiszt? Tuti lejön, már én is menekülök. Bár a jó tanácsával igazán kitörölhetem. "Dőlj le, szarul nézel ki. Jut eszembe! Hebe lerakott hozzád még pár fontos levelet, de azok után, nyugodtan"...
Idéztem, ha jól emlékszem, szó szerint sikerült, nahát, valami. Felállt, de ezt csak akkor vettem észre, mikor érintését éreztem a vállamon, kicsit megijedtem, mivel már félálomban voltam. Követtem őt, zsebre tett kézzel, csakhogy ne lóbáljam.
-Mia lett volna a következő, szóval megmentettük egymást, állítólag a soron következő Hebe.
Mondtam, amit hallottam, mert komolyan így tudom. Megálltam az ágya mellett. De jó, ez..ez...ez egy ágy, gyönyörű, de rég nem láttam.
-De a levelek...
Győzködtem magam, miközben testem csak az ágyat akarta.

Leveszi a pólóját ez meg itt panaszkodik?! Szépen vagyunk...két lehetőset adok neki. Ma van az adakozás napja

- Nos...választhatsz; megkapod a fejmosást Aphroditétől vagy tőlem a női lélek dolgairól
Jelentem ki határozottan. Udvarlás...soha sem udvaroltam senkinek...nekem annál többet

- Hát. Akkor tényleg nem megyek fel. Sőt...Artemiszt is szerintem hamar fogom itt látni.
Nevetek majd hátradőlök a széken és karba teszem a kezem

- Ágy az van bent...jelenleg senki nem használja szóval bemehetsz. A hátralévő feladataidat én intézem el. Így ha meglát Mia azonnal kidob...
Lépek oda hozzá majd megérintem a vállát hogy jöjjön. Tényleg nem aludhat sokat. És az is fura, hogy nincs vele a szőrcsomó. Még nem is láttam nélküle amióta megkapta. Ez a nap egyre furább!

- És evvel a remek "fogj egy nőt/pasit.../ ötlettel betalált már mást is vagy csak te voltál eddig a kedvence ilyen téren?
Állok meg a vörös, selyem ágyneműs ágyamnál és felé bökök

- Le tudsz vetkőzni vagy már az sem megy...mert ha kell segítek...
Vigyorodom el gonoszul. Persze a segítség egy jó adag csikizés lenne