Andreas lakása

Megráztam fejem.
-rajtam csak egy ágy segíthet, csönd.
Arcomat kezembe temettem és igyekeztem nem elaludni, ami nagyon nehéz volt, na. Amit Miára mondott...semmi reagálás, vagy mégis, keserűen felnevettem, de nem emeltem fel a fejem. Megráztam a fejem.
-Nem, nem feküdtem le vele, csak udvarolok neki, ő meg húzza az agyam...folyton megfoszt a felsőmtől, aztán otthagy. De Zeusznak így is jó, naná! Ezzel is csak kínoz, vagy nem tudom...nem értek a nőkhöz.
Komolyan, már ezen is csak nevetni tudok. De tényleg csak ezt csinálja Mia, idegesít, de nem fogom felhúzni magam, előbb elalszom. Amit Hérával mondott...felnevettem, majd beleittam a pohárba.
-Egyszerre az összeset, hirtelen mindenkinek körülötte kell ugrálnia, néhány istent arra állított be külön, hogy aranyalmákat hordjanak neki. Egész nap vele van, és ha valaki a közelükbe megy, azt leállítja beszélgetni, ellátja "apai jó tanácsokkal", és kötelezi, hogy töltsön egy kis időt Hérával.
Grimaszoltam egyet, majd tovább ittam. Ez nem segít rajtam.

Szegény. Tényleg padlón lehet.Ironikusan macska alakban megvigasztaljam? Max felidegesíteném. De így oda tudnám csalni Teát hozzá. Szeretem azt a kis dögöt. Már amikor kicsi. Akkor lehet kicsinek hívni. Sajnálom Hebe macskáit, de viccesnek is tartom a helyzetet. Főleg ha Hesziszta előtt tépi szét az egyiket. Halkan felkuncogok és a pohárba kortyolok

- Ha tudok segíteni szólj.
Nyúlok át az asztal felett és megveregetem a vállát. Tényleg padlón van, és mire nem jó egy barát ha segítség kell? Barátok vagyunk egyáltalán? Nem. Nekem nincsenek barátaim, de Arthur azok közé tartozik akiket még is csak kedvelek valamilyen formában.

- Mia...nem rossz választás...lehet összejövök majd vele egy alkalommal
Eresztek el egy sunyi vigyort...na igen, szép is lenne. Hermésszel együtt vannak...egyszer megfektetem és onnantól kezdve az én csajom lenne...de nem. Nekem nem kell nő, és az Ő boldogságukat sem akarom elrontani. Ebből is látszik milyen egy rendes forma vagyok

- De miért nem higgad le Zeusz? Fogtál nőt, nem? Megkeféled és csá...ő is boldog te is mert leakad rólad...leakadna...
Mondom vigyorogva. Szép is lenne...de Zeusz nem ilyen Az hogy nem csinál semmit nem tartom igaznak. Hiszen dolgozik...talán a legtöbbet közülünk....de igaz hogy a látszata enne soha sincs meg

- Héra újra feltolta a képét az Olümposzra? Mi lelte, egy újabb féltékenységi roham vagy még egy gyereket el akar üldözni?
Soha sem voltunk jóban. ez így nem igaz...mivel nincs vér köztünk - ha lenne lehet akkor is - volt mikor megkörnyékezett. De amit anyámmal tett nem bocsájtom meg...ahogy azt sem amit Hephaisztosszal. De miért viselem a szívemen a sorsát?
Költői kérdés...

Komolyan, ha a nagyfőnök még egy napig szekál az alváshiánytól fogok összerogyni. Micsoda mák, hogy mindig találok valamit, ami megtámaszt. Leültem az asztalhoz, igyekeztem megtartani magam, különben tuti az asztal alatt kötnék ki.
-Már öt napja kínoz, nem hagy aludni, nyomja egymás után kezembe a leveleket, Tea Hebe macskáit üldözi, emiatt Zeusz folyton lecsesz, ilyenkor összeveszem vele, még több dolgot ad, Tea még több macskát kap el, nekem meg már nincs erőm megállítani, hamarosan nem is akarom majd. Állva fogok elaludni.
Második kérdésén kicsit fennakadtam.
-Hát Mia. Őt se találom egy ideje. Csak egy hónapja van barátnőm és roncs vagyok...
Néztem a poharat, majd mikor világítani kezdett a zsebem kivettem belőle az energia gömböt. Zeusz azonnal megjelent.
-Hermész, ha Tea még egy macskát elkap, ne tudd meg mi lesz!
Fa pofával néztem rá, majd újra zsebre vágtam, nem törődve azzal, hogy újra kinyitotta a száját. Nem érdekel, fáradt vagyok, hagyjon békén!
-Sose fog, legalábbis két hónapig tuti nem. Zeusz mindenkinek tömérdek feladatot ad, miközben ő semmit sem csinál. Múltkor Miának gyönyörű holdfényes, csillagos estét kellett adnia, hogy tudjon Hérával sétálni.
Mondtam fogcsikorgatva, majd megdörzsöltem arcomat. Lehet, vissza se megyek, minek, már most hulla vagyok.
-És veled mi van? Jó neked, nyugtod van

- Hát. Akár mit akar...neked egy szépség farmon lenne a helyed...bár ilyen kinézettel ott sem érnek veled sokat
Mondom neki egy furcsa grimasszal. Nem avval van a gond ahogy kinéz alapjában...mert a hülyeségén kívül jó képűnek mondható. Nagyon is. De most mint az a bizonyos ami a tehenek hátsó feléből kijön. Bár lehet az is jobban néz ki

- No és ki lett a szerencsés vagy éppen szerencsétlen nőcske akit z oldaladra...khm...magad alá vágtál?
Mondom most már háttal. Leemelek két kristály poharat majd kitöltök bele nektárt és az asztalra teszem miközben leülök

- Majd ha Őfelsége személyesen szól..akkor. No s mikor lecsillapodik a fenti hülyeség.
Jelentem ki egy komisz mosollyal. Zeusz nagyon a fejébe vette, hogy nő kell Hermésznek. Velem szarul járna. 1: Max. Aphroditéval jönnék össze. Ő sem egyezik bele és férje van 2: Egy férfi mellet fogom elkötelezni örökre magam. Pedig korban lassan a fiatalabb réteget is betalálja majd. Talán Hermész csak a kezdet volt és jönnek a többiek? Ha így van...én leköltözök ide. Vagy lehet ideiglenesen mg az Alvilágba is. Egész kibírható ha van kivel beszélnie az embernek...már ha van...

Magamban irtó jól szidtam Zeuszt, mi a fenének küld le engem Párizsba, mikor tudja, hogy utálom...ja, várjunk csak...tudom...pont ezért! Fortyogott bennem a düh, utálat és a fáradság furcsa keveréke. Mióta is nem aludtam? Öt napja...talán...de van jó oldala is! Nem küld a nyakamra több istent, hogy vegyenek rá, találjak egy barátnőt. De ez a barátnősdi teljesen kikészít, testileg, lelkileg, idegileg, mindenhogy. Azt se tudom, merre áll a fejem, persze régen könnyebb volt. Csak Tea, meg én és a feladatunk. Ennyi, se több, se kevesebb...szuper volt. Pedig az új életem csak egy hónapja kezdődött.
Mikor már azon voltam, hogy nagy utálkozásomban visszamegyek az Olümposzra és leüvöltöm jó apám fejét kinyílt az ajtó, és megjelent Andreas. Egy ismerős arc, érdekes, hogy őt nem láttam, mikor minden isten Zeusznak nyalizott...fura...de ennek csak örülök. Hisz lehet, hogy azért nem jött, mert tudta, lehetetlen alak vagyok ezen a téren, vagy neki nem szólt Zeusz. Követtem a házba, miközben tovább szidtam magamban a villámok urát.
-A düh...vagy utálat...esetleg fáradság...vagy mindegyik...
Mondtam elgondolkodva, majd megálltam a konyha ajtajában, karba fontam kezem, fejem az ajtófélfának döntöttem. Most azonnal el tudnék aludni, de nem, nem szabad!
-Zeusz hívat. Akar tőled valami fontosat, de kitől nem...
Az utolsó három szót kicsit undorodva mondtam, de az csak a szekálás miatt. Nem szeretem az apámat, folyton felhúz, mint most, de legalább jelenleg elnyomja a fáradság.

Lihegés...két test összeér...izzadtan...halk nyögések amik hangosodnak. Egy utolsó majd csöngetés

- Oh a francba. Öltözz és tűnés
Pattanok fel mintha csak tüzes vasat nyomtak volna a nemesebbik felembe. Gyorsan felkapok egy farmert majd a hátsó ajtóhoz irányítom az éjszakai partnerem. Egy utolsó csók majd becsukom utána az ajtót. A bejárathoz sietek közben a hajamba túrok. Jó volt...ha tudnám a nevét és címét...és ha érdekelne. Kulcscsörgéssel együtt kinyitom az ajtót. Sikerül teljesen közömbös arcot vágnom bár belül meglepődök

- Hermész. Mi hozott szerény kis hajlékomban?
Indulok vissza jelezve, hogy kövessen. A konyhába megyek majd gyorsan felkapom az asztalról a fekete boxert. Úgy látszik a játszótársam sietett és itt felejtette. És én most mit kezdjek evvel a textíliával?!

Már két napja csak egy dal jár az agyamban, de az állandóan, sehogy se sikerül kivernem onnan, pedig már mindennel próbálkoztam. Hát, akkor csináljuk a feladatunkat. Menjünk le Párizsba és kézbesítsük Zeusz üzenetét, hogy kapná be a...na mindegy, jól összevesztem vele, pedig már egyszer kibékültünk, mikor találtam végre magamnak egy barátnőt és....csak ne húzzon fel, mert modorom megint kicsattan és akkor majd dühönghet, hogy miért gúnyolódom, csipkelődöm, meg ilyenek, mikor a fenébe is, ő húz fel! Az idegrendszerem cafatokban, Miát meg nem találom jó ideje, Tea meg azóta is Hebe macskáit üldözi, ami miatt megint én kapok Zeusztól.
Na, ki az a szerencsétlen, akit Zeusz koma látni kíván? Andreas? Elmosolyodtam, na ez szép lesz, jó rég nem láttam, és nem olvastam fejére semmi gúnyolódást, pótolnom kell a hiányosságot. vagy csak átadom neki ezt az izét és visszajövök, elkapom Teát mielőtt széttépné Hebe újabb szőrcsomóját. legyez az utóbbi, mert nem akarok találkozni Zeusszal. Essünk túl rajta. Lementem Párizsba, de utálom ezt a várost, és felkerestem a házat, becsöngettem, vártam, hogy kinyissa végre, hogy haza mehessek adni egy fejmosást farkasomnak, tovább veszekedni a nagyfőnökkel és Miát keresgélni. Szuper, tök jó az életem, tényleg...

Mosolyogva figyelem a készülődést
- Örömmel várom a következőt - kuncogok fel. Figyelem ahogy elmegy és bezárom utána az ablakot. Rendet teszek és iszok még egyszer aztán irány a templom,...
//Én köszi//

Jó volt, hogy megsimogatott. Nekem legalábbis tetszett. Amikor kiment, elmentem a kanapéig, megittam a teám, és felvettem a csízmám. Amint végeztem felálltam. Ismét az ablakhoz léptem, de már is nyitottam.

-Nincs semmi bajom a hajnallal. De igen. Megyek, mivel neked is dolgod van. . .nekem is – Mondtam mosolyogva, elé léptem, nyomtam egy puszit az arcára, és ismét az ablakhoz sétálta. Felugrottam a párkányra, majd visszanéztem még rá.

-Remélem tudod, hogy ezek után, nem hagyhatsz faképnél. Minimum még 2 találkozást kérek. Utána mehetsz, ahova és akivel akarsz- Vigyorogtam gonoszul, de minden szót komolyan gondoltam. Intettem neki, majd elugrottam, és eltűntem az esti lámpafényben.

Hazaértem, lezuhanyoztam és nekiálltam aludni. Sok vámpír nem szokott, de én szeretek. Ha nem is alszok, legalább pihenek. Kész káosz volt ez a nap. Ámbár a vége jó volt. Nekem legalábbis tetszett. Azt nem tudom, neki is-e. De csak remélni tudom. És képes vagyok sőt be is fogom rajta vasalni ezt a két találkozót.

Hasra fordultam, és elaludtam.

//Köszi a játékot!!! //

Mosolyogva megsimogatom az arcát majd kisétálok. Vicces módon hány isten tart nektárt a hűtőben...egy műanyag tartóban? én igen...kiöntök egy pohárba és lassan belekortyolok. Valami baj történik. Érzem. A hajamba túrok és kisétálok
- Haza kéne érned még a hajnal feljövetele előtt,igaz?

-Tudom- Vigyorogtam, és figyeltem mit tesz. Végigsimítok kezein, ahogy birtoklóan, ölelnek át. Felvezetem, karján, majd nyaka köré fontam. Közelebb hajolt, de még véletlen sem csókolna meg. Nem . . . .Ő vár. Mindenkinek ez a szokása? A volt barátom is mindig ezt csinálta. Velem szemben ez gonoszság.

Nagy nehezen végre megcsókolt. Kezei fenekemre vándoroltak, ettől felkuncogtam de nem váltam el ajkaitól. A csók végén, fejem is az üvegnek dönt9ttem, és úgy néztem a velem szembenálló férfira.

- Oh igazad van... - csúsztatom a kezeimet a derekára aztán közelebb lépek, hogy szinte teljesen összeérünk. Közelebb hajolok és alig pár milliméter választja el az ajkainkat de várok még. Az idő húzás miatt...aztán szenvedélyesen megcsókolom és magamhoz húzom és a kezemet is lejjebb csúsztatom...

-Attól, hogy nem sújtasz pestissel, testi kontaktust, nem kell létesíteni- Villantottam ki szemfogaim gonoszul. –Ámbár, engem nagyon nem zavar- Szemfogaim eltüntetve mosolyogtam rá kedvesen.

Szerintem, nem csak én éreztem a levegő vibrálását. Ám, ahogy elnézem igen ő is érzi. Ami vagy jó, vagy rossz helyzet. Nekem tetszik, az ő gondolataiba, sajna nem látok bele. De az a telefon. Tiszta filmbe illő. Sóhajtottam, majd visszafordultam az ablakhoz.

Egy ideig figyeltem. . .majd meguntam, hogy telefonál, elléptem inni majd vissza. Vámpír sebesség. Kész haszon. Ismét az ablakban álltam, bal kezem az üvegre téve. Sóhajtva pillantottam, az ekkor már ismét mögöttem álló férfit.

-Valaminek a közepén.- Mosolyogtam, majd ismét felé fordultam. Hátammal az üvegnek dőltem és néztem Andreas-ra.

- Kár lenne egy ilyen szép arcot pestissel elrontani, így kénytelen vagyok kedves lenni - nevetek fel halkan majd megfordul.Bár nem hallom - ami érdekes hiszen elég jó a hallásom - érzem, hogy a szívem felgyorsul. Szinte szikrázik a levegő amikor megcsörren a telefon
- Oh az a.. - mordulok fel majd egy bocsánat kérő pillantást küldök Rosa felé és felkapom a kagylót és idegesen beleszólok
- Mondjad...Oh....öh izé.. persze dehogy felejtettem el....én? Még mit nem! Hello - teszem vissza majd odalépek ahol az előbb állatam
- Hol is tartottunk?

Egy ideig néztem, a várost, majd ismét a férfit, aki ült a kanapén. Elmosolyodtam és végig mértem. Tetoválása van. Nekem tetszik. Legalábbis innen jól néz ki. Sóhajtottam, majd megint a várost kezdtem el fürkészni. Nagyon tetszik.

Egy ideig csak a zene szólt, majd kezeit derekamon éreztem. Magához húzott és én engedtem neki. Elmosolyodtam és a tükörből néztem rá vissza.- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz.- Hátra nyúltam és beletúrtam a hajába. Hehe. . . Végig simítottam nyakán is, majd kezeim, kezeire tettem.

Oké. . .Értem. . De nagyon összekavart. Nem is kicsit. –Miért ölelsz? Miért lettél most ilyen gyengéd?- Kérdeztem, még mindig csak az üvegből nézve. Ámbár. Nekem nagyon is jó itt. Jó rég voltam, ilyen erős férfi karjai között. Vettem egy mély levegőt és felé fordultam. Szemeibe néztem, és vártam válaszait.

Nyugodtan figyelem majd mikor elhúzta a függönyt elmosolyodok. Hádész azt mondta egyszer keresd a vámpírokban a szépséget mert ott rejlik. Szerintem eredendően rondák...de ahogy Rosa-ra rávilágított a város fénye, haja hátraomlott s ráfeszült a testére a póló...nos...azt hiszem igazad kell adnom Pater-nek. Tényleg van egy fajta szépség bennük
- Gyönyörű vagy - suttogom a fülébe. Hangtalanul léptem mögé és óvatosan öleltem a derekát magamhoz úgy suttogtam ezt a két szót a füle mellett

Blöö. Hülyén nézhetek ki. Nem is kicsit. Már épp beakartam ismét kapni a nyelvem, de megérintette és meggyógyította. Nem mondom jól esett. Ekkor ismét ittam a teából és elmosolyodtam.

-Köszi. Kedveském? Na de kérlek! Maradjunk a Rosa-nál. Egyenlőre- Vigyorogtam, majd letettem a lábam, vele egyidejűleg a bögrét is. Felálltam, nyújtóztam egy kicsit, és ismét az ablakhoz mentem. Elhúztam a függönyt, és nézni kezdtem a város fényeit.

-Szép a kilátás innen. Bár nálunk a tetőről lehet kicsit szebb- Mondtam mosolyogva, egy kicsit néztem őt az üvegben, majd ismét a várost.

Felnevetek a vitára. És tényleg, meg sem szólalok de olyan jól elvitázik...következő pillanatban jajgat...hamar felmérem a helyzetet. Egy égési sérülés mi a gyógyítás istenének? No főleg nekem...a kérdés inkább az hogy hogyan gyógyítsam nem az hogy meg tudom-e. Finoman ráteszem a mutatóujjamat a nyelvére épp pár pillanatra majd mosolyogva elhúzom ahogy a vörösség alább hagy és visszatér a "nyelv-szín"
- Ha nem említettem volna kedveském...forró a tea - gonoszkodok. Kedvesen...tényleg beteg vagyok. Ideje meglátogatnom Aphrodite-t...

-Az jó. Én a régi bálokat szeretem még. Azok a szép ruhák. A gyengéim. Ezért is van két plusz lakásom. . .A sok év alatt felgyűlt pár ruhám. Nosztalgia szempontjából hasznos- Mosolyogtam rá. Ő is mosolyog. Ezt már szeretem.

-Ezesetben, eljössz velem majd valamikor a képtárba?- Kérdeztem rá. Úgy is rég voltam. Meg aztán. . .Ha ő szeret remélem el is jön velem. Ha nem megyek egymagam. –Ha akarsz elmehetsz. Mert akkor én meg hazamegyek- Ajánlottam fel neki. Ha szeret bulizni, mennyen csak. Nekem ne hogy miattam ne mennyen el.

-Mivel nem sok olyan akad, akivel értelmesem elbeszélgethetnék, így. . .Magamban elvitázgatok. –Vallottam be, majd ismét ittam a teából. Amint ezt megtettem ki is öltöttem a nyelvem. Ilyen bakit. Leégettem. Áuuhh!!! Odakaptam és nyomogatni kezdtem. Tudom, nem szép látvány. De FÁJ!.

- Minden zenét szeretek. A lényeg hogy szóljon valami..állandóan - végre, először elmosolyodom, hosszú idő óta őszintén. Igen. A zene a lételemem, és a tánc...meg általában a művészetek
- Bár nem látszik...khm...de jobban szeretem a fénykép galériákat járni mint zenét hallgatni. Vagyis nappal. Este meg be valamelyik szórakozóhelyre. És te hogy állsz a többi művészettel? - na jó szerintem most lelepleztem magam de nem érdekel. Kíváncsi vagyok rá és ehhez beszélni kell. Idővel úgy is rájön, hogy ki vagyok

Na valami gonoszságot forral-e? Még az kéne. Lehet neki nagyobb baja lenne, de nem. Végigsimított az oldalamon, karomon, majd a kezeink összekulcsolódtak. Elmosolyodtam, és a kezére néztem. Milyen nagyok. Egy tenyerébe belefér az egyik kezem és a másik fele. Az biztos.

-Sejetettem- Mosolyogtam. Amint a bögrére irányították kezem én kaptam is az alkalmon, elvettem tőle a kezem és ismét inni kezdtem. Sóhajtottam, majd levettem a csizmám. Mivel bútorra nem teszem fel a lábam cipővel így. . . Lábam felhúztam, és fél kezemmel megigazítottam a szoknyám.

-Mindent szívesen meghallgatok. Csak ne rapp legyen. Attól a falra tudok mászni- Mondtam és ismét kortyolni kezdtem. –Na és te?- Pillantottam rá, majd a teára, ami még mindig forró volt. Gőzölgött. Finoman belefújtam és láttam, ahogy hullámzik a teteje.

Amikor a kezei az arcomhoz ér elmosolyodtam. Ösztönösen vágtam volna képen vagy esetleg egy "finom" bélcsavarodással jutalmaztam volna meg. De nem. Csak végigsimítottam az oldalát majd a karján és gyengéden összekulcsoltam a kezünket. Szép lány volt meg kell hagyni...és ez ritka...főleg, hogy vámpírok között
- Valószínűleg igazad van. Nem vagyok oda Angliáért
Suttogtam halkan majd a kezeit a bögréjére irányítottam
- És...milyen zenét szeretsz? - szép lassan...zene...festészet...rajz...mindent megtudok róla majd

Na. . Elég sokat időzik kint. Most vagy a bögre miatt, vaagy. . .Fejtőrést okoztam neki. Kíváncsiságtól vezérelve. . Odalopakodok. Sikerült és nem vett észre. Igen a cukor. Háhá. . . Sikerült. Mielőtt észrevett volna, visszaöltem és mosolyogva vártam, a teát.

De csak nem jött még ki. Ezért. .. felálltam, az ablakhoz mentem, elhúztam a függönyt, és néztem az esti várost. Csodálatos. Innen is. Jó helyen lakik. De tőlem még szebb. Amikor hallottam lépteit, visszaültem.

-Ahha. . . Persze. . .Hiszek neked- Mosolyogtam, majd előre hajoltam, hogy teletölthessen cukorral. Amint megvolt összekavartam, és a bögrét a kezembe vettem. Milyen meleg. És még gőzölög is.

-Londol mellől. Nem hiszem, hogy ismered. Mára már kihalt egy hely lett- Mondtam és beleittam a teába. Pont olyan édes, amilyennek szeretem. Szemem sarkából ránéztem majd letettem a bögrét, és még forró kezeimmel, közre fogtam az arcát. Milyen meleg a teste. Így érzem is. Eddig is éreztem, de nem annyira. Így viszont tökéletesen.

Amikor lefő a tea sokáig okoz fejtörést, hogy mennyi is az a sok cukor. Végül kitöltöm egy lila bocis bögrébe a forró italt és kis cukortartóban viszem be a fehér édesítőt
- Bár tökéletesen megoldottam volna ezt a feladatot kíváncsi vagyok neked menne-e... - csipkelődök majd szinte észrevétlenül végigmérem miközben elhelyezem a dolgokat az asztalon és leülök mellé
- És...merre születtél? Mármint...nem hiszem, hogy Párizsban...láttalak volna akkor már

Lassan odaértünk. Mosolyogva néztem végig a faajtón. Jééé. . Nekem is ilyen volt a szobámban. . .még kiskoromban. Emlékszem egyszer kiesett a helyéről, én meg bőgni kezdtem.

-Rom nélkül és jöhet. Meg jó sok cukor- Mondtam mosolyogva. Imádom ha valami édes, így a tea sem maradhat ki. DE! Nem nagyon bírom ha teába belekevernek valamit. Ámbár. . .nem akkor sem szerettem. Emlékszem valaki így itatott le. Nem szívesen maradnék itt éjszakára, pláne nem ittas állapotban.

-Oké. . .- Mondtam mosolyogva, majd levettem a pulóverem. Egy V kivágású felső. Na szép. . . Nekem is ezt kellett felvennem. És még tapad is. Ámbár. . nekem melyik pólóm nem? Kissé felhúztam a csizmám, majd nemes egyszerűséggel leültem.


Ez a zene nekem is tetszik. Jól választott. Lehet még is csak akad valami közös bennünk.

Nyikorogva nyílik a nehéz faajtó és amikor felkapcsolom a lámpát lassan kúszik végig a fény minden egyes bútoron. Nem csak öltözködésben de berendezésben is ügyeltem a divatra...a rendre kevésbé. Ezt egy takarítónő oldotta meg kétnaponta. Így kényelmes nekem.
- Egy rumos narancsos rumos tea megfelel? - azt hiszem azt szeretik a halandók. Persze én nem ihatok. Isteni lét átka. Ambrózia és nektár. Kicsit unalmas...de végül is finom. Ledobom hanyagul a kabátot a fekete bőr kanapéra
- Cipőt hagyd magadon és vetkőzz le nyugodtan - csavarom feljebb a fűtést majd bekapcsolom a CD lejátszómat, hogy halkan szóljon.

...