Armand d’Crescendo háza

Igyekeztem nem észre venni, de tényleg elpirult. Halványan elmosolyodtam, és én is hátra léptem.
- Ne segítsek?- Ajánlottam fel óvatosan. Szuper, ha most jobban belegondolok, kezd egy kicsit úgy festeni, mintha minden áron fel akarnám szedni. De remélem nem érti félre, viszont a múltkori után már nem is csodálkoznék, ha imán nemet mondaana. Hiszen már nem bízik bennem. De Ha Lilin-t keresi szívesen segítek, már csak a macska miatt is.

//Bocsi, hogy rövid //

Már épp léptem volna tovább, amikor Armand előttem termet, én meg szépen nekimentem. Nos, ez ciki. Meglát a háza előtt, és még neki is megyek. Ha ez nem a világ egyik legcikisebb dolga. . . .Akkor én vagyok a legszerencsésebb. . . . Nos, igen, még bele is pirultam. Sóhajtva léptem egyet hétra és mosolyt erőltettem az arcomra.

-Hello! Most jöttem barátnőmtől el és épp hazafele tartok- Válaszoltam mosolyogva. Haza? Nem haza. . .Előkeríteni Lillin-t. –Izé. . .Mennék én. . .De. . .Megkell keresnem Lillin-t.- Válaszoltam és kifújtam a levegőt. Meglátszik a leheletem. Igen, hideg van. Az meg mellékes, hogy én fázok is. Hehe. . . Oech, de ez van. Ha megtalálom, agyon szeretgetem, majd hazaviszem és leüvöltöm a fejét! Az tuti. Utána egy ideig harag lesz, majd ismét szent a béke. . . .

-Engedelmeddel. . . –És ezzel a szavammal, már mellé is léptem, és elindultam. . .Nem tudom merre. . . .Csak előre. Este 9. Király. . ..

Az operában voltam. Szinte egész nap, kétszer is megnéztem egymás után az Othello-t, és magamban meg kell állapítanom, hogy a régebbi változatok valamivel jobbak voltak. Amúgy nem lett volna túl sok kedvem elmenni oda sem, de egy kedves barátom ragaszkodott hozzá. Furcsa ízlése van, és mindenáron meg akarta nézetni velem harmadszorra is. Ezt már nem vártam meg, és eljöttem. A hűvös utcákon sétáltam, a következő saroknál befordulok jobbra, és ott is vagyok. De valaki már áll a lakásom előtt, valahogy ismerős, talán megbeszéltem volna valamit? Homlokráncolva léptem oda Rosa-hoz.
- Szia. Hát te?-kérdeztem kíváncsian. Hideg van és bár van rajta kabát, talán nem ártana behívnom nem? Maximum nemet mond. És ez sokkal valószínűbb az utolsó találkozásunk után.- Nem jössz fel?- pillantottam a házra.

Ez jó délután volt. Felvettem a kabátom, elbúcsúztam Annabell-től, és már indultam is haza. Örültem, hogy találkoztunk. A házából kilépve nem messze megálltam az egyik oszlop előtt. Hova tűnhetett? Most komolyan. . . . Nem szokta ezt csinálni. És nem tartom magam annyira, rossz gazdának, vagy is inkább testvérnek, hogy elszökjön tőlem. . . . Végig simítottam Lillin képén, és egy nagyobb sóhajjal elindultam. Már be is sötétedett. A lámpák fénye, halványan pislogott. Ha most tél lenne akkor lenne tökéletes minden. Térdig érő fehér kabátom zsebébe, eldugtam kezeim, és úgy olvasgattam a háztáblákat. Az egyiken megakadt a szemem, és vagy 10-szer elolvastam, hogy biztos jól látok-e. De igen. Ez Armand háza lenne? Nem biztos, lehet, hogy ugyan az a neve. . . .Mindegy. Sóhajtva lépkedtem tovább és néztem a háztáblákat.

....