Emily Reynolds háza

-Örülök, hogy az lehetek. Szeretlek William.- Mosolyogtam, és néztem, hogy mászik felém. Annyira szeretem. Amint fejünk egy vonalban volt, megöleltem. Nem akarom elengedni soha. Viszonoztam csókját, de nem szívesen váltam el ajkaitól. De ő ment lejjebb a nyakamra.

-Kérlek. Ha szeretnél elmehetsz. De akkor, ezt ne csináld tovább, mert elolvasok- Vigyorogtam gonoszul és felhúztam, finoman, egy hosszú csókra. Will, szeretlek! Nagyon! A csók évégén, magamhoz öleltem, és csak remélni tudtam, hogy nem megy el. Persze ha el akar, akkor engedem.

Nagyon jólesett, hogy ezt kimondta.
-Te vagy az első, aki kimondja ebben az értelemben és a második aki kiejti, de tőled...csodálatosan hangzik.
Hozzá simultam. Hangja megnyugtatott, óvatosan másztam felé, nehogy megnyomjam valahol. Mielőtt kérdésére válaszolhattam volna megcsókolt.

Felsóhajtottam.
-Tudod...a többiek ki tudnak mászni az ágyból egy nap, de...te...állandóan...elcsábítasz...
Mondtam lassan, mert minden szünetben csókot leheltem nyakára.

-Nekem megfelel, ha velem maradsz. Örökre- Mosolyogtam rá, és nyújtóztam egyet. A kérdésre csak bólintottam. Hogy kitalálta már a gondolatom de nem? Mosolyogva figyeltem, ahogy felmászik hozzám. Hát, ezt nem hittem volna. Nagyon rég nem mondták ezt nekem. Sőt még ő sem mondta ki ezt ilyen nyíltan. De Will igen. És ez . . .Annyira jó érzés.

Elmosolyodtam mozdulatain, és karjába omlottam. –Én is szeretlek. Nagyon!- Pillantottam fel rá, és még jobban ölelésébe bújtam. Nem akarom elengedni. Soha többet. Fordultunk egyet, hogy végre –ismét- én lehessek alul. Megcsókoltam, közben kezem, hátán és hajában járkált. Nehezemre esett elszakadni ajkaitól d megtettem. Levegőt is kell venni.

-Mit szeretnél most csinálni?- Érdeklődtem, de választ mi sem várva megcsókoltam.

Felült a csípőmre, az ablakot nézve gondolkodott a válaszon, majd döntött. Rámosolyogtam, hátát végigsimítottam.
-Ha szeretnéd, örökre!
Mondtam, majd rámosolyogtam.

Letornázta rólam az alsógatyámat.
-Ó, jaj, csak nem volt túl sok ruha rajtam?
Kérdeztem gúnyosan, de persze csak viccből. Lemászott rólam, én meg azt hittem, most megsértődött újra, de nem. Rám mosolygott.

-Annyira szeretlek
Suttogtam fülébe halkan. Az érzés bejárta mindenemet, de nem bántam. Sok férfi nem tudja kimondani ezt a szót, de én annyira erősen éreztem ezt Emily iránt, hogy simán kimondtam.
Óvatosan beletúrtam hajába, kezem végigsimított testén. Mint egy istennő, de tényleg...

Na, már is nem akar elmenni. Amikor felkapott, lábam dereka közé fontam. Lassan haladtunk az ágyhoz, odaérve fordultunk egyet. Én ebben a pillanatban elengedtem lábaimmal, és engedte, had essek rá. Persze, nem sikerült, mivel megtartottam magam.

-Oh. . .Hogy is, hogy is- Ültem fel csípőjére, és néztem bele az ablakba. Meg is van. –Azzal, ha velem marasz- Mosolyogtam rá. Ráfeküdve csókoltam meg, és ismét letornáztam róla az alsó gatyát. Nem kell rosszra gondolnia. Csak ha én meztelen vagyok, nehogy már rajta legyen ruha.

Lefordultam róla, és a párnák közé feküdtem. Rakatnyi párna. Sose értettem mindek veszek ennyit, de olyan puhák. Rámosolyogtam, és vártam, hogy lépjen valamit.

Abban a pillanatban előttem termett, elállta az ajtót, aminek, őszintén megvallom, örülök. Felkaptam. majd mikor az ágyhoz értünk én hátat fordítottam neki, úgy dőltünk le rá, így én voltam alul.
-És mondd édesem, hogy engesztelhetnélek ki?
Érdeklődtem, az édesem-et pedig külön megnyomtam, miközben megadóan elterültem alatta, még kezeimet is megadóan felemeltem, jelezve, azt tesz velem, amit akar, 100%-ig az övé vagyok.

-Tudom. . .- Válaszoltam, nemes egyszerűséggel, majd megcirógattam arcát. Milyen szerencse, hogy az apja már nem él. Így nem kell menekülnie, és itt maradhat velem. Már ha akar. A következő pillanatban, már ki is csúszott alólam, felvette az alsó gatyáját és már ment is volna el. Felálltam, és utána lépve elé álltam.

-Az lehet, hogy dühös vagyok. De azt egy szóval sem mondtam. Hogy ne maradj velem- Bújtam hozzá. Oké. . .Egy félmeztelen pasit tartok fel, meztelenül. Lehetne ennél is cikisebb a helyzet. Igen. Ha valaki bejönne. De szerencsém, hogy egyedül éltem. Felnéztem rá, és engedtem tartásomon, ha akar mennyen el. Bár jobban örülnék ha visszamennénk.

A szoba plafonjára emeltem tekintetemet-festeni kéne-, majd felsóhajtottam.
-Rettenetes butaságokat tudsz mondani
Közöltem vele, majd viszonoztam csókját.

Annyira szép szemei vannak, egész elveszek bennük, hogy azt ne mondjam.
-Látom, felhúztalak, hát jó, ha ennyire dühös vagy rám...
Kicsúsztam alóla felálltam, felhúztam az alsógatyámat és elindultam az ajtó felé, de már vágytam is vissza hozzá nagyon.

-Ha kellemes az érzés, én csak örülök neki- Mosolyogtam és végig a szemét néztem. Kedves tőle. És még kedvesebb az amit most mondott. Hozzá bújtam, és nyomtam egy puszit ajkaira.

-Ez most azt akarja jelenteni, hogy csak azért fekszel itt velem, mert hálás vagy?- Kérdeztem felháborodottan. Hát még ilyen sértést. Lehet nem így gondolta, de mi más jusson ilyenkor az eszembe? De nem sok felháborodást hagyott nekem. De ezért még számolunk William!

Na de kérem! Csikis vagyok. Nem is kicsit. Kezét követte ajkai, és minden egyes puszijába beleremegtem. De azért is haragban vagyunk. Ha nem is rendesen, csak azt mondom rá! Belém harapott. Na ez az amit annyira nem szeretek. De, nem is utálom. Vártam volna, hogy igyon belőlem, de nem tette. Na. . . Ez mire volt jó?

-Nincs miért bocsánatot kérni.- Villantottam rá mosolyom, majd fölé hajoltam és megcsókoltam.

-Annyira...fura ez az érzés, még sose...sose éreztem ilyet...
Mondtam elgondolkodva, kezem finoman végigsimítva gyönyörű haján. Tényleg nagyon különleges volt, hisz velem utoljára az anyukám volt ilyen gyengéd, de az ő gyengédsége más volt. Nagyon más.

Fordultam velünk egyet, hogy ő legyen felül, mert én hamarosan tuti össze nyomnám szerencsétlent, ajkára puha csókot nyomtam.
- ez nem helyes...nekem kéne megmentenem téged, erre az egyetlen ok, amiért itt vagyok és nem egy hullagyalázáson...az te vagy.

Vontam fel szemöldökömet finoman, majd óvatosan Emily nyakára simítottam a kezem. Gondoltam, kicsit játszok vele. Csókokkal halmoztam el a kezemmel érintett területet, majd kicsit megcirógattam fogaimmal. Elhajoltam, gonosz szemeket meresztettem szerelmemre, majd óvatosan megharaptam. Hehe. De azonnal el is hajoltam, sebét fénnyel begyógyítottam. Csak nagyon kis sebeket tudok vele bezárni sajnos.
-Bocsánat!
Kértem elnézést. Jaj, de tetü vagyok...

Rápillantottam, és elgondolkoztam a kérdésen. Na mi is? Ideje lenne, elgondolkozni rajta. Meg is van. Lassan felültem és megöleltem. Ajkaim nyakára vándoroltak, majd vissza füléhez.

-Amióta ismerlek te! Ha boldog vagy, akkor én is- Suttogtam válaszol fülébe, megcsókoltam, és visszafeküdtem a párnák közé. Megcirógattam arcát, és vártam a folytatásokat. Bele gondolva. Még alig 2 napja hogy ismerem. És már is az ágy is jutottunk. Ez aztán a haladás. Részemről. Még Vele sem voltam ennyire gyors. De Will más. Őt képes voltam ilyen hamar megszeretni. És ideje, hogy ne gondoljak most már Rá többet.

Kicsit megálltam, megtartottam magam felette, nehogy összenyomjam szerencsétlent.
-Én azt szeretném, hogy te minél boldogabb legyél, szóval..mi tesz boldoggá a legjobban?
Kérdeztem, miközben a hasát csókolgattam, vártam válaszát.

//Bocs,h ilyen rövid lett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!//

-Nagyon poénos vagy- Mosolyogtam rá. Persze hogy nem mi? Ez hülye válasz volt. De tőle, még ez is irtó cuki. Megcsókoltam, és elvigyorogtam magam. Életed szép szerelme. . . Haj haj. Ha így haladunk, nem hagyjuk el az ágyat. . . Előre látom.

-Életed szép szerelme, majd este, ha lesz rá kedvem- Mosolyogtam rá, és csak pislogtam a helyváltozatáson. Na de kérem. Eddig én vezettem. De örülök, hogy most már nem nekem kell.

-Azt, amit te szeretnél- Válaszoltam egyszerűen, és élveztem, ahogy csókolgat.

-nem emlékszem olyan részre...
Ártatlan képet vágva meredtem rá. Kiugrott kezeim alól, majd megint a hátamra döntött, rám
feküdt.
-És mond, életem szép szerelme, mikor kívánsz aludni?
Érdeklődtem, miközben végigsimítottam hátán, fordultam velünk egyet, majd a nyakát kezdtem el csókolgatni.
-Vagy mit akarsz helyette csinálni?
Kérdeztem, miközben egyre lejjebb csókoltam

-Gyorsan tanulsz? Olyat csináltál, amit én meg sem mutattam, beszélni sem beszéltem róla- Mondtam mosolyogva. Jajj, nekem. EL ne altasson. Ha én most elalszok. Holnap reggelig fel sem tud majd kelteni. Finoman a hátára döntöttem, és ráfeküdtem.

-Most ne altass el. Nem szeretnék, holnap reggelig aludni- Mosolyogtam rá, és megcsókoltam. Nem akarom összenyomni, de majd letesz ha nagyon nehéz kezdek lenni.

Megsimogatta arcomat, gonosz mosolyt villantott rám, mondatán elmosolyodtam. Hát csak tessék! Átmentünk a szobájába, mert hát ott tényleg kényelmesebb, mint a kanapén.
Fent magához ölelt, majd ledöntött az ágyra, jó puha ágy, ám ezen nem tudtam sokáig gondolkodni, mivel folytattuk, ahol lent abbahagytuk...

~néhány órával később~

Ránk húzta a takarót, szorosan hozzám bújt.
-Nem volt szándékos
Védekeztem, majd lehajoltam egy csókért.
-Csak gyorsan tanulok.
Tájékoztattam huncut mosollyal. Láttam rajta, hogy fáradt, ezért lassan elkezdtem simogatni a haját, hogy elaludjon, ha akar.

Oh. . .A kis pirulós. Nem baj. Rámosolyogtam és megcirógattam az arcát. –Nem baj az. Majd megtanítalak, pár dologra- Villogtam szemeim gonoszul. Persze, tuti nem kell tanítani. Nekik ez ösztönös. Jó, nem mindenkinél. De rajta látszik, hogy az. Vagy csak ennyire vak lennék?

Láttam rajta, hogy sajnálja az ingát. Hát. . .Én annyira nem. De majd megcsinálom neki. Ugyan olyan lesz, mint új korában. Egy kis varrás, meg kimosom, és már ugyan olyan is lesz, mint régen. Vagy veszünk egy újat. Én abban is benne vagyok.

-Rendben.- Mosolyogtam rá, majd kissé segítettem neki, lecibálni magamról a hálóinget. Megöleltem rá megcsókoltam. Megfogtam a kezét, majd felálltam. A szobában még is kellemesebb. Magam elé tettem a háló inget, kezét fogva mentünk fel a szobámba.

Senkit nem hoztam ide fel. Egyedül Vele voltam itt. De ennek már vége. És végre találtam valakit, akit jobban szeretek. Az inget ledobtam a földre, majd magamhoz ölelve, dőltünk le az ágyra. A maradék ruhától is megválva mutattam meg neki minden apró dolgot, ezzel kapcsolatban.

~Pár órácskával később ^^~

Nagy nehezen magunkra tornáztam a takarót és hozzá bújtam szorosan. És még ő nem tud semmit. Hát hazudott. Nagyon is sokat tud. Megcirógattam az arcát, és egy puszit nyomtam ajkaira.

-Hazudtál. Igen is nagyon sok mindent tudsz.- Suttogtam kissé álmosan. De mit csodálkozok. Délután 4. Azta!!! Nem kevés időt töltöttünk együtt. Bár nekem nagyon is tetszett.

Nah, ez szép, mit ne mondjak. Egy olyan lánnyal vagyok együtt, aki kismilliószor tehetségesebb ezen a téren, mint én.
-Akkor rossz vámpírral vagy, mert én még soha nem voltam senkivel...
Mondtam és éreztem, hogy csak úgy világít az arcom, ám most inkább meleg volt, mint forró.

Tudom, hogy a férfiak nem szoktak ilyeneket megmondani, de én szeretem Emily-t és szerintem ez rá is ugyanannyira tartozik jelen pillanatban, mint rám.

Bár hamarosan már nem tudtam ezen filozofálni, mert Emily finom, bársony keze lehámozta rólam az inget, majd eldobta valahova. Szegény, már így is nagy szolgálatot tett nekem, illő temetést fogok rendezni tiszteletére egy kis gyászbeszéddel, hogy milyen remek barát volt, meg ilyenek. Ám szerelmem keze tovább is haladt. Le a mellkasomon, a hasamig.

-...így kénytelen vagyok megkérni, hogy most te vezess.
Fejeztem be a mondatot, miközben sikeresen letornáztam róla a hálóruháját, onnan lentől, ahol voltam ott csókoltam, ahol tudtam.

-Ugye-ugye?- Mosolyogtam és mosolyom nagyobb lett, amikor meglepetésként érte ugrásom. Hát milyen kis mákos vagyok. Egy pasi, aki nagyon jól nézni. Kedves és még szeretni való is. Ja igen, meg az hogy szeret. Kell ennél több?

-Kérlek, 528 éves vagyok. Tanultam egyet s mást- Mosolyogtam, és viszonoztam forró csókját. Lábaim dereka köré fontam és élveztem, ahogy nyakam csókolgatja. Imádom, ha valaki ott csókolgat. Minden csókjába beleremegtem, közben ujjaim hajában jártak.

Egyik kezem, elvettem hajából és lassan kigomboltam ingjét. Lehúztam róla és végig simítottam mellkasán, izmos kocka hasán. Amint megvolt, kezeim visszavándoroltak hajába.

Mikor elhajoltam tőle mosolyogva néztem rá.
-Az más.
Mondtam nevetve, majd kicsit befagytak a dolgok, mivel rám ugrott. Jesszusom, ez érdekes lesz. Hozzám dörgölődzött.
-Te aztán tudod, hogyan kell felhúzni egy fiú érzelmeit.
Dicsértem meg. Forró csókot nyomtam ajkaira, majd kicsit lejjebb haladva a nyakát is beszórtam vele.

-Szívesen hallgatom a hangod, ezzel kapcsolatban is- Mosolyogtam tovább. Ha most valaki azt mondaná, hogy ilyen hamar nem lehetek szerelmes, kinevetnék. Ki bizony. Will, kedves és csodálatos. Hülye lennék nem észrevenni. És nem beleszeretni.

Elvette a kezét. Na, most vagy azért, mert játszani akarja a jó fiút, vagy azért mert. . . .Igen sejtettem. Mielőtt válaszolhattam volna, megcsókolt. Hozzá bújtam és én is viszonoztam a csókot.

-Azért csinálom, mert én is szeretném. Nem csak a te kedvedért- Mosolyogtam rá gonoszul és rá„ugrottam”. Hozzá dörgölőztem és vártam reakcióját.

Rámosolyogtam. Annyira szép, és én szeretem, tényleg, komolyan, minden vicc nélkül odáig vagyok érte.
-Soha nem fogsz tőlem hallani egy hangot se ezzel kapcsolatban.
Válaszoltam szélesebb vigyorral.

Az érzéseimet teljesen kordában tudom tartani, de ez biztos azért van, mert még nem feküdtem le senkivel, szerintem ha már megtörtént volna nem viselném ennyire jól ezt az egészet.
Kezem lejjebb vezette, amitől egész fénylettem. Összeráztam egy nevetést egy sóhajjal, majd elhúztam a kezem.

-Nem kell ezt csinálnod. Mondom, hogy jól vagyok.
Néztem rá, majd felültem, hogy hosszabban tudjam megcsókolni.

-De ha nem. Szólj- Villantottam rá egy 100Wattos mosolyt. Kész csoda nem? Annyira aranyos. Akinek nem tetszik, az hülye! Ámbár, nekem jó. Mivel én szívesen töltöm vele az időm.

-Kissé álmos vagyok. De minden oké.- Amint keze arcomra tévedt, automatikusan kissé belefeküdtem. Egyre lejjebb ment. A vállamnál azonban megállt. Kissé furcsán pislogtam rá, majd lejjebb vezettem kezét. Tudom mire gondol. És jól gondolja. Örülök, hogy eddig türtőztette magát. De látszik rajta, hogy már nem sokáig bírja.

Keze lejjebb tévedt
-Tökéletesen, ne aggódj értem.
Feleltem halvány mosollyal.
Ez valami idegpróba?! Meddig bírom ki? Hát mondok valamit, egyre kevésbé.

-És te jól vagy így?
Kérdeztem, majd felnyúltam, megsimogattam az arcát, onnan lejjebb haladtam, a nyakán át a válláig és itt megálltam. Újabb pirospontot kéreeeeeeeeeek!!!!!

-Akkor jó- Mosolyogtam le rá, és tovább cirógattam. Hol fejét, hogy arcát. Tekintetem kitévedt a füves területre, ami körbe vette a házat. Csodaszép. Főleg, most. Ősszel, a sárga levelekben. Na meg még jó pár színnel.

-Kényelmesen fekszel?- Érdeklődtem mosolyogva. Amint válaszolt, nyújtóztam egyet. Kitámasztottam bal kezemmel fejem, és álmosan pillantottam rá.

-Örülök, hogy itt vagy- Mondtam, és megcirógattam mellkasát is. Jobb kezem otthagytam és apró köröket rajzoltam rá.

Kérdésén elgondolkodtam.
-Ez így tökéletes ahogy van.
Válaszoltam rá mosolyogva. Bing! Még egy pirospont, egyre jobb vagyok, komolyan, büszke vagyok magamra, hogy még a mondataimban sincs semmi kivetnivaló.

Kaptam egy újabb csókot meg egy ficánkolást. De nem baj, ebből is tudom, hogy él még.

Ha neki álmosító a helyzet, én mit mondjak? Ráfekszek és tuti elalszok. Persze, nem úgy fekszek rá. Mosolyogva simogattam tovább fejét. Amint felhajolt mosolyogva viszonoztam csókját és néztem a párnán fekvő férfit.

-És te? Mire vágysz?- Kérdeztem rá. Ha már ő tudja, én is akarom. Ficánkolódtam egy kicsit, és végre kényelmes pózt találtam. Mielőtt válaszolhatott volna, lehajoltam és megcsókoltam.

Ez a válasz, hát mit ne mondja, komolyan kéne kapnom egy tucatnyi piros pontot azért mert ennyire tisztelem a nőket, mert igen, tisztelem, főleg Emilyt. Azért is van rajtam az összes ruhám, amit, így négyszemközt, nagyon nehéz ilyen helyzetben fenntartani.

Megcsókolt én meg automatikusan viszonoztam csókját, de már én se finomkodtam annyira.
Felült, én kicsit arrébb húzódtam, hogy legyen helye, párnát tett az ölébe, majd ráhajtotta a fejem. Megint elkezdte simogatni, ami nagyon jólesett. De komolyan, fantasztikus érzés.

De most küzdöttem az álom ellen, pedig nagy volt a csábítás. Halvány mosollyal néztem fel rá, majd felemelkedtem, nyomtam egy csókot ajkaira és visszaestem a párnára.

Kedves tőle, hogy nem használja ki a helyzetet. A legtöbb pasi, már rág az ágyat döngöltetné. De ő nem! Kész szerencsém van. A krdésre elmosolyodtam, majd megcsókoltam.

-Rád- Vigyorogtam, rá kedvesen. Mire lenne szükségem? Mindenem meg van. Na persze, van ami nincs, de azt pótolja sok más apró dolog. Megsimogattam az arcát, majd felültem, nyújtóztam egyet, ölembe párnát tettem, és finoman, ráhajtottam Will fejét. Csak úgy mint nem rég. Betakartam magunkat. Hajába túrtam, majd simogatni kezdtem fejét.

Egyre jobban hozzám bújt, én meg egyre erősebben gondoltam arra, hogy csak melegedjen meg, nehogy fázzon!
Tényleg, én egy szent férfi vagyok, nem engedek semmi rosszat magamnak. Micsoda mázli...

Kérdésére mintha befűtöttek volna.
-Semmit. Az a lényeg, hogy te boldog legyél, mindent megkapj, amire csak vágysz. Miért, mire vágysz?
Kérdeztem rá érdeklődve.

Meleg van! Kész szerencse! Még jobban hozzá bújtam, és élveztem a melegséget. Közben figyeltem, nehogy szegénykében én is kárt tegyek.

-Isteni! Mivel háláljam meg?- Kérdeztem és vártam az ötletét. Hát komolyan. Egy tök vastag takaró alatt, szorosan hozzábújva melegedni. Kell ennél több? Igen. Az, hogy hagyjam levegőhöz jutni. Kissé elengedtem, hogy ne hogy megfulladjon.

Mikor lementem ő a kanapén feküdt. és jé, hálóruha volt rajta. észre se vettem. Ám most, hogy megnézem, váo, de vékony!
Bólogattam az instrukciókra, aha, értem ám! Hirtelen lerántott maga mellé, egy takaróba csavart magával, így a testünk kicsit összepréselődött.

Igyekeztem nem arra gondolni, amire más ilyenkor gondolna, hanem azon problémázni, hogy szegény fázik. ebből kiindulva erőmet használva kicsit felmelegítettem.
-Így jobb?
Érdeklődtem kicsit aggódva.

-Nem sérted meg. Örülnék ha odaköltöznél- Mosolyogtam, és még beszéltünk egy kicsit erről. Amint megvolt felment, összepakolt, majd kijelentkezett. Te jó ég!!!! Háló ingben vagyok. Ő meg nem is szól? Jajj, mamám, hogy lehettem ennyire feledékeny? Amint az ajtóhoz ért, én már sietve lépkedtem a ház felé.

Beértünk, én meg majd megfagytam. Felment és lecuccolt. Én a kanapára feküdtem, összehúztam magam, és magam köré öleltem a takarót, hogy melegedjek.

Hálóingben! Kimenni az utcára? Hová tettem az eszem? Amikor lejött integettem neki, hogy hol vagyok, majd vártam, hogy odabaktasson. Amint odaért rámosolyogtam, és ülő helyzetbe tornáztam magam.

-Mindegyik ruhát felveheted, kivéve azt ami az ágyamon hever. Azaz egy, amit nem szeretném ha felvennél- Mondtam, majd sóhajtottam és megöleltem. De még mindig fázok! Megfogtam a takarót és magunkköré csavartam.

Visszacsókolt, ám nem csak olyan csókkal, mint én, sokkal erősebbel, szinte követelte ajkaimat. De fura...közelebb húzott és a hajamba túrt, ez fantasztikus érzés volt. Elhajolt, de el nem engedett.

-Ha nem foglalom nálad a helyet, és nem sértem meg a vőlegényed emlékét szívesen odaköltözöm.
Mondtam mosolyogva. Mikor ezt megbeszéltük felmentem a szobámba, összeszedtem a cuccaimat, majd fizettem és kijelentkeztem.

Vigyorogva követtem Emilyt visszafelé, hátamon a hátizsákkal, melyben a cuccaim voltak.
Mikor megérkeztünk letettem a táskát a szobámba.

-Tényleg. Komolyan. Naná hogy igen. Meg a többi jelző az igenre- Mondtam mosolyogva. Felém fordult, és végre megcsókolt. Rögvest viszonoztam óvatos csókját. Ellenben én nem óvatosan csináltam. Hanem követelve. Hozzá bújtam és beletúrtam hajába.

Lassan elváltam ajkaitól, de nem engedtem el. –Ha gondolod menny csak a hotelbe- Ajánlottam fel neki a távozás lehetőségét. Ha menni akar, én nem akadályozom meg benne.

Már csak három lépés választott el a hoteltől, mikor valaki hátulról megölelt. először megijedtem, majd mikor éreztem, hogy ez egy lány, azonnal összekapcsoltam Emily-vel, teljesen lenyugodtam. ennél jobban már csak az amit mondott ütött szíven.

Még nem fordultam meg.
-T...tényleg?
Kérdeztem, majd mikor válaszolt megfordultam és óvatosan megcsókoltam. Ez olyan "folytasd, ha te is akarod" csók volt. Gyengéden húztam magamhoz, hogy el tudjon menni, ha akar.

Már is elmegy? Pedig, még maradhatott volna. Amikor homlokon puszilt, legszívesebben ott megcsókoltam volna, de nem tehetem. Ha ő nem kezdeményez. . . Figyeltem, ahogy elhagyja a házat, de visszafordult. Én ismét enni kezdtem a fagyit. A fagyi jót tesz. Nekem!

Felment. Amíg fent időzött, összepakoltam és eltettem mindent. A fagyit is. Pedig arra most szükségem volt. Leért, én rámosolyogtam, és néztem utána egy darabig. Felsétáltam, hogy elpakoljak és lehúzzam az ágyneműt. Ekkor vettem észre a levelét is.

Elolvastam, és csapot-papot otthagyva, elfutottam utána. Vámpír sebességgel nem is volt olyan messze. Amint elértem, hátulról átöleltem, levéllel a kezemben. Azt elfelejtettem letenni.

-Én is szeretlek Will- Suttogtam, és lassan elengedtem. Na még az lesz ciki, ha nem értettem meg rendesen és félre értelmeztem. Ha ez megtörténik. . .elásom magam.

Emily odajött hozzám, finom kezébe vette arcomat, de jó érzés, mikor ezt csinálja!
-Igen, most már nem lesz probléma.
Vigyorogtam rá. Nahát, az első gyilkosság, amit élveztem.
Hamarosan felálltam.

-Emily, köszönök mindent, tényleg, ha te nem lettél volna már halott lennék. Azt hiszem, elég ideig okoztam kárt neked, visszamegyek a hotelbe.
Homlokon csókoltam, pedig az a puszi lejjebb ment volna és nem puszi lett volna, de ebbe is belenyugszom.

Elindultam az ajtó felé, majd megtorpantam. Felmentem a szobámba, átvettem az inget, az előző napi sáros, rongyosra a szép tisztát meg leraktam az ágyra.
Gondoltam egyet, majd írtam egy kis szöveget is mellé.

Kedves Emily!

Nem szoktam hazudni, de neked megtettem. Szeretlek.

WIll

Ebből tudni fogja mi volt a hazugság. Megint lementem, majd ki az ajtón és elindultam a hosszú főúton, ami a hotelhez visz.

Már a végén jártam, amikor Will kijött, közölte, hogy elmegy az apjához és elviharzott. Csak pislogtam nagyokat. Hát ezt meg mi lelte? Te jó ég. Ez most komolyan oda megy? Megráztam a fejem és tovább ettem. Ha menni akar, nekem nincs jogom megállítani.

Megettem, a zsömléket, és elmostam a tányérom. Kivettem a hűtőből, egy dobozos fagyit, és enni kezdtem. Minden más ételt, kint hagyva, Ha Will jönne, akkor tudjon enni.

Jó ideje odavan. Kinéztem az ablakon, de már jött is. Leült és enni kezdett. Hát ez kész. Letettem a kezemből a fagyit, majd odasétáltam hozzá. Kezeimmel közre fogtam arcát és felemeltem, hogy rám nézzen. Oh. . . Hát khm. . . Mindent lelehet olvasni az arcáról.

-Jobban vagy?- Kérdeztem rá, majd megborzoltam haját, és mosolyogva visszasétáltam, felülve a pultra, ismét enni kezdtem a fagyit.

Elgondolkodtam, vajon figyel-e engem valahonnan, vagy teljesen egyedül hagyott. Miközben az anyámon gondolkodtam berobbant egy emlék. Az, mikor lelőtték anyám. Nagyon érdekelt, ki volt. Fényt juttattam az arcához, és mikor megláttam, ki az, teljesen ledöbbentem. Csak álltam és meredtem apám arcára. Ahogy visszatértem a jelenbe elöntött a tömör düh és gyűlölet.

Éreztem, hogy arcom forró, és egyáltalán nem fénylek, sőt egyre sötétebb vagyok. A jó, büdös fenébe, hogy erre nem jöttem rá! Kezem ökölbe szorult, az se érdekelt, hogy ettől a mozdulattól jobb karomba elviselhetetlen fájdalom nyilallt. Lementem a lépcsőn, de nem gyorsan, hanem szépen, lassan, csakhogy fokozzam indulataimat.
-Kiruccanok apámhoz.
Szűrtem a fogaim közt Emily-nek, miközben éreztem, hogy megint sötétebb vagyok egy fokkal.

Kirontottam az ajtón, a küszöbön vettem egy nagy levegőt. Éreztem a szagát. Szereztem egy tőrt, majd elindultam a szag nyomában. Meg is találtam az erdőben, aludt egy fa alatt. Most azonnal meg akartam ölni, de nem, inkább játszunk, annyira dühös vagyok, hogy élvezni akarom a halálát. Oldalba rúgtam. Erre felkelt. Felült, gúnyos mosollyal mért végig.
-Nahát, Will. AZ első értelmes érzelmed.
A düh annyira elvakított, hogy artikulálatlan üvöltés tört csak fel belőlem.

Nekem esett, de ő fáradt volt, rég nem evett. Simán földre nyomtam.
-Mielőtt megöllek, mondd, miért tetted?! Gyerünk!
Üvöltöttem rá úgy, hogy beleremegtek a fák. De ő csak nevetett.
-Nem őt akartam megölni. Reméltem, hogy elé ugrasz, direkt megvártam, míg mellé érsz, de te lassú voltál. A te hibád!

Erre végképp eldurrant az agyam. De inkább elmosolyodtam. Felálltam róla, a tőrt a kezébe adtam, amit szépen, szabályszerűen belém is mártott, a mellkasomba, de ezzel nem járt jól. Kirobbant belőlem a fény, körülölelte, felemelte és égette, mint a tűz. Látszott rajta, hogy a kínok kínját éli át, hisz ő a sötétség volt, végig. Hogy ez miért nem jutott eszembe. Csak dísznek, viszonzásul, a magamból kiemelt tőrt szívébe szúrtam.

Holtan rogyott le a földre, én már nem néztem rá, nem ér annyit. Elfordultam tőle és zsebre vágott kézzel visszasétáltam a házba. Sebem nagyjából begyógyult. Besétáltam Emily-hez, szereztem egy zsömlét és a széken ülve elkezdtem eszegetni. Hát ennek annyi, ám még rettenetesen dühös voltam. Szőke hajam inkább fekete volt, fehér bőröm szintén.